Until We Meet Again 1.kötet-11.fejezet

 

Intouch

Az ismerős fekete autó elhajtott az épület elől, ami után a fiatal fiú integetett. Elmosolyodott, de utána a fejét támasztva elkezdett támolyogni és magában szitkozódott.

'-Szereted a medúzasalátát?- Pharmmm, mit kellett volna csinálnom!!!'

A saját bugyutaságán siránkozott, még nevetni sem tudott magán. Ma tulajdonképpen P'Dean randira vitte az akváriumba, még rá gondolva is beleborzongott. Ennyi volt a megsebzett büszkeségének, ha a gömbhalra gondolt. Ideges volt és emiatt nem tudta élvezni az ebédet a thai étteremben a visszafele úton, ami természetesen medúzasaláta volt.

'Utálom a medúzát huuhhhh!'

-Oh!- tért magához a kábulatból. Rámosolygott az idősebb személyre és helyet csinált neki, hogy a táskáját a lifthez tudja vinni. Gyorsan kapcsolt, amikor a liftajtó majdnem az orra előtt csukódott be.

-Kérlek várj!-

Szerencsére, a bent lévő meghallotta és megtartotta az ajtót. Pharm sietve belépett és hálásan nézett a másikra.

-Köszönöm!-

-Nincs mit!- mondta kedvesen, aztán felnevetett.

Az előtte álló magas volt és vékony, a tarkójánál megkötött enyhén hullámos hajjal és egy keret nélküli szemüveget viselt. Nagy fekete szemek vékony vonalú szemöldökkel. Egy fekete ing volt rajta, egy sötét farmer, a kezében pedig valami cső volt. Pharm érezte a fiú illatát, mire vissza kellett fognia a nyálát. Egyértelműen ez volt P' szexepilje.

-Melyik emelet?- kérdezte az ismeretlen, amikor észrevette, hogy a fiatalabb csak áll és őrá bámul.

-Oh, a legfelső emeleten vagyok, a 8.-on.- válaszolt mosolyogva, de úgy érezte, mintha rossz hangsúllyal mondta volna.

-Akkor ugyanaz az emelet.-

A rövid szóváltás után egyikőjük sem szólalt meg, amíg a 8.-ra nem értek. Ugyanabba az irányba mentek, azt figyelték, hogy a másik melyik zárt ajtót nyitja ki, aztán hirtelenjében rájöttek, hogy egymás mellett élnek.

-801-es szoba- meglepetten nyíltak széjjel Pharm ajkai.

-Oh, 802-es szoba- nézett rá vidáman az idegen, -Mellékesen, sajnálom, hogy a Nongjaim olyan hangosak voltak és csapkodták az ajtót.-

Pharm megrázta a fejét, -Felejtsd el. Utána már egyáltalán nem voltak hangosak. Köszönöm a nassolni valókat.-

-Nem fontos. Amikor megszidtam a barátaimat, kirabolták a hűtőmet és elvitték az összes benne lévő dolgot.- kacsintott a fiatalabbra, -Sin vagyok, 25 éves, építészmérnök. Örvendek a találkozásnak.-

A fiatal fiú elvigyorodott, boldog volt, hogy megismerhette a szomszédját, -Pharm vagyok, 19 éves a T Egyetem Közgazdaságtudományi Karáról.-

Sin megemelte a szemöldökét, -Hey, én is ott diplomáztam. A juniorjaim is ott tanulnak, majd bemutatom őket következő alkalommal.-

Még egy darabig beszélgettek, mielőtt beléptek volna a szobájukba. Pharm lehuppant a kanapéra és beletemette az arcát a párnába. Magában mosolygott, teljesen fel volt dobódva, hiszen randizni mentek P'Deannel és megismerte a mellette élő személyt.

Hanyatt feküdt és a plafont kezdte bámulni, amikor egyszer csak a mobilja elkezdett csörögni a táskájában.

-Nem néztem meg a telefonomat még.- ahogyan feloldotta a mobilját, ráncba szaladt a homloka, mert az értesítések Facebookról jöttek és kétségkívül túl sok volt, -Hey, mi folyik itt?-

A ráncai elmélyültek, amikor észrevette, hogy meg van jelölve néhány fotón. Pharm sikolyra nyitotta a száját.

-Hey!!!-

A fotó róla és P'Deanről készült, amikor P'Sorn teázójában voltak. 'Várjunk csak, ez mikor készült?'

Baby Babe : Csak elmentem egy sétára Siamban és erre találtam egy jó dolgot

Like 5250, Komment 215, Megosztás 183

khun Phan ma : Eeii! Nong Pharmmmm, Nong Pharm az elsőéves a Közgazdaságtudományi Karról, olyan aranyos, akkor most P'Deannel ők..? Randiznak, igaz?"

Pipo Pita : @Pharm olyan.... Ai Pharm! Mi a sztori? Mondd el.

Lemon : Sikítás @$#%^# Válaszolj most!!!

Papaya salad is not spicy : Rózsaszín hálóban, ők ketten randiznak oyyy

Wanida Pa-chu : Várjunk, először nézzétek meg P' oldalát.

Pharm keze remegni kezdett. A döntő többsége a kommenteknek azonnal célozgatni a másik Facebook posztra. Ez alkalommal a szíve olyan heves volt, hogy majdnem kiugrott a mellkasából.

A fotón az egyik tartály volt az akváriumban, előtérben pedig egy, a világítástól árnyékban lévő személy. Habár nem volt tiszta a kép, de mivel egy ismert egyénről volt szó, az emberek teljes bizonyossággal ki tudták találni. Még több komment érkezett, mint előtte, ráadásul Team megjelölte ismét és milyen felirattal!!!

 @Pharm Mit csinálsz a tenger alatt? Válaszolj! 

Amíg a fiatal fiút teljesen ellepte a zavar, addig az idősebb, aki akkor érkezett haza, olvasta a hozzászólásokat és rányomott a Likera a képen, amin együtt vannak, aztán ledobta a telefont az ágyára és jó kedvvel ment zuhanyozni.

***

-Túl lassú! Gyorsabban!- kiabált a T Egyetem úszóklubjának edzője.

Ma a medence és környéke zsúfolt volt az úszóklub tagokkal a közeledő verseny miatt. A klubelnök éppen fekvőtámaszozott, néha az edzés után még erősített a medence közelében. Miután végzett, eldöntötte, hogy lezuhanyozik és átveszi a  ruháit.

-Ma elég jó erőben vagy, nem igaz?- hangzott fel a vidám köszöntés, abban a pillanatban, hogy egy kar landolt Dean vállain. Az elnök csak megforgatta a szemeit és lerázta magáról a nehéz kezet.

-Éhes vagyok- panaszkodott.

-Oh, nem csinált a Nongod reggelit neked?- vágott egy grimaszt Win, mert legutolsó alkalommal, amikor meghívta reggelizni, Dean elutasítóan csak annyit mondott, hogy már evett otthon.

-Del felkelt, de Don panaszkodott- válaszolta, miközben felvette az egyenruháját és begombolta a gombokat, majd folytatta, -Leszidott-

-Karma. Ezt kapod, ha távol tartod a dolgokat. A legközelebbi étkezőben alig maradt valami. Túl sok ember eszik a kantinban, sorba kell állnod.- Win már elő is készítette és majdnem megette az edzésre hozott kenyeret.

-Akkor majd várok ebédig.- válaszolt hezitálás nélkül Dean.

-Éhes fogsz halni.-

-Akkor adj a kajádból.-

-Inkább halj éhen.- vont vállat Win.

Miután elköszöntek az edzőtől, a táskájukat cipelve indultak el valami ételt keresni a vegyeskereskedésben. De mielőtt kiértek volna onnan, összetalálkoztak az juniorjukkal.

-P'Dean, P'Win, sawatdee khrab- üdvözölte őket Team mosolyogva.

-Oh, mi a helyzet? Nem órád van?- kérdezte Win.

-Igen, nemsokára kezdődik, de valakit elhoztam- mondta, miközben megfordult és megragadt a a fiút, aki az egyik oszlop mögött rejtőzött, -Gyere ide!-

Dean meglepődött, ahogyan felismerte az ismerős elsőévest a thai desszertklubból. Rájuk mosolygott, míg egy műanyag dobozt szorongatott a kezei közt.

-Nong Pharm?- amióta elmentek a randira és Facebookon bombázták őket a kommentekkel, Pharmot sokat cukkolták és megtagadta, hogy elmenjen az úszóklubba. De alapból volt más munkája is a főzőklubbal.

Pharm átadta a dobozt az idősebbnek és rámosolygott, -Reggel Del üzente Lineon, hogy nem reggeliztél...-

-Úgyhogy, csinált neked P'- fejezte be a mondatot Team barátja helyett. -Nem tudom mit csinált, nem akarta, hogy lássam.-

Win bólintott, -Én látni szeretném Nong. Mi ez? Még több egyedi kaja?-

-Nem volt túl sok időm, így csak valami egyszerűbbet tudtam csinálni.- válaszolt sietve Pharm attól félve, hogy túl sok elvárás lenne feléje.

Dean kinyitotta a dobozt és talált benne valami egészen hasonlót... a szendvicsez?

-Azt mondtad, hogy nincsen időd.- panaszkodott Team, -De ez egy normál szendvics, nem?-

-Hey, a te rendelésed nem csak sonka, tojás, és friss saláta?- Pharm nem adta fel, teljesítette a feladatát, mint kiszállító, hiszen pár nappal előre kéri a menüt, a rendelőtől függően.

-Milyen kenyér, úgy néz ki, mint egy Doraemon táska?- tanulmányozta Win a dobozban lévő ételt. Próbált belenyúlni a dobozba, de barátja rácsapott a kezére és a kis tároló bezárult.

-Pita. Hasonló a kerek kebab kenyérhez és ugyanúgy van egy vágás a közepén. Látod, sok csirke, fekete bors és főtt...- írta le a szendvicset Winnek, de odafordult a másik seniorhoz, aki csillogó szemekkel nézett rá.

-Köszönöm- csak egy rövid mondat és egy mosoly. Az idősebb egyre többet mosolygott minden nap.

Win mögéjük settenkedett, hogy lássa a juniort, miközben Team kezdte úgy érezni, mintha a páros már ismerné egymást. Egy dilemma, az orcái forróbbak lettek, Pharm megvakarta a fejét, nem tudván, hogy hova nézzen.

-Rendben, ahem... tudod, hogy enned kell most, az óra hamarosan kezdődik- figyelmeztette Win az elnököt.

Dean bólintott, de mielőtt elmentek volna, megragadta a fiatalabb kezét.

-Találkozzunk a büfében...-

Pharm elmosolyodott és bólintott, -Várni foglak.-

***

-Várni foglak.-

A sugárzó fiú hangja elérte annak a személynek a füleit, aki el akart sétálni.

-Nem megyek.- válaszolta Korn frusztráltan. Az az idegesítő gyerek rá akarta kényszeríteni, hogy együtt egyenek.

-Addig fogok várni... amíg oda nem jössz.- integetett a fiatal fiú és külön vált a másiktól.

"Intouch!" kiáltotta Korn hangosan, -Halj meg!!-

Ott és akkor nem gondolta volna, hogy vissza fog menni 8-kor a büfébe, hogy találkozzon azzal az idióta fiúval, aki a széken ülve aludt, mellette két érintetlen rizses tál... annak ellenére, hogy haza is mehetett volna.

Annak ellenére, hogy nem akart közelebb menni...

Annak ellenére, hogy nem akart túl elfoglalt lenni...

Annak ellenére, hogy ez túl veszélyes volt...

De a szíve feladta...

-In-

***

-In...-

-Hey, a francba Dean!-

Az úszóklub elnöke úgy megriadt, hogy majdnem kiejtette a dobozt a kezéből. Pislogott párat és zavartan körbenézett.

-Mi történt veled? Mondtam a nevedet, de nem is reagáltál.- Win úgy nézett a barátjára, mint aki nem bízik benne.

-Minden oké, csak elgondolkoztam valamin- Dean megmasszírozta a halántékát. Az emlék túl halovány és homályos volt. Próbálta elképzelni, de nem tudta, hogy mi lehet.

-Menjünk és együnk, mielőtt kezdődne az óra. 15 percünk maradt.- Win a könyökénél fogva megragadta a barátját, a másik kezében a papírokat tartotta, -Na és most mi is történt veled pontosan?-

Dean összeráncolta a homlokát -Mit is mondtam?-

-In. Azt mondtad, hogy In-

A fiatal fiú szíve összerándult, majd hirtelen új erőre kapott.

***

Az ebédlő tele volt diákokkal. ManNow kéz a kézben sétált Dellel, hogy vegyenek rizst a két fiút hátrahagyva  az asztalnál.

-ManNow elég közel áll Delhez.- nézett Team a barátai után, akik egymás kezét fogták.

-Minden nap együtt gyakorolták a szöveget, emiatt ez nem fura, hiszen a testvérét játssza.- magyarázta Pharm, miközben a telefonján játszott. Mostanában megnövekedett a barátfelkérések száma a Facebook profilján a Deannel közös kép miatt. Amikor nem fogadta el a felkérést, nem érezte rosszul magát és nem is rakott ki semmit.

P'Oom felhívta a figyelmét a posztolás lehetőségére a thai desszertekről és, hogy ne felejtse el megjelölni a klubot. Belegondolva nem is volt olyan rossz ötlet, hogy menjen desszertet készíteni. Amikor a Leum Gleunt csinálta és P'Dean készített róla egy képet, annak eredményeként teljes volt a káosz. Letette a telefonját, tettetve, hogy a halálán van, mint ahogyan az utóbbi napokban sokszor tette.

-Itt vagytok!- hangzott fel az úszóklub alelnökének vidám hangja, mire a két fiú felnézett.

-Ki hívott téged?- kötekedett Team, amire a szőke hajú fiú csak megvonta a vállát.

-Kedves Nong, odébb tudnál menni egy kicsit, ha nem baj?- lökte odébb a lábával a juniort. Team egyetértett, hogy odébb megy, de egyből az ellenkező oldalra ült. Win mit sem törődve a fiatalabbal, átsétált a juniorhoz és leült mellé.

Dean, aki barátja mögött sétált, ránézett a társaságra, aztán leült Pharm mellé.

-Köszönet a reggeliért.- vette elő az idősebb a műanyag dobozt a táskájából és visszaadta a tulajdonosának, aki szélesen elvigyorodott, amikor látta, hogy a tároló teljesen üres.

-Tudod, semmit sem adna nekem belőle- zúgolódott Win, de látta, hogy hatástalan, mert csak nevetést kapott a szimpátia helyett és csak rosszabb lett, amikor Team a szavaival mélyebbre fúrta magát az idősebb sérelmében.

-Sajnálom, ha ez nem P'Deané lenne, Ai Pharm hidegebb lenne, mint gondolnád.-

-Team!- vörösödött el a junior.

-Oh, P'Dean, itt vagy?- mosolygott rá Del, mikor visszaértek az asztalhoz. Ma együtt fog enni a bátyjával, felkuncogott, alig várta, hogy elmesélje Donnak, ha hazaért.

A senior meglepődött, amikor meglátta a húgát, ahogy rizses tálakat hoztak ManNowval. Mikor kitalálta, hogy a két lány milyen közel került egymáshoz a próbák miatt, csak bólintott. Az  ebéd végére mindenki beszélt mindenkihez, kiváltképpen Del, aki nagyon örült, hogy beszélgethetett a bátyjával, már egy ideje meg akarta tenni. Mindenki láthatta az asztalnál Del felvillanyozottságát.

Pharm érezte a jó légkört a két testvér között. Annak ellenére, hogy a legidősebb még mindig egy kicsit kínosan érzete magát, a helyzet jelentősen jobb lett.

-Huh- valaki megérintette Pharm ujjait, nem tudta visszatartani a reakcióját. Maga mellé nézett, de a mellette ülő továbbra is beszélgetett a barátaival. Összeszorította a száját és elvörösödött lassan az arca.

-Van valami baj?- kérdezte Team, de barátja csak megrázta a fejét.

-Nem- gyorsan lesütötte a szemeit. A jobb keze az asztal alatt még mindig a másik fogságában volt. Nem is tudta, hogy mikor helyezte bele a kezét teljesen a másikéba. Dean hosszú, karcsú ujjai egybefonódtak az övéivel, kéz a kézben.

Meleg, kedves... és...

A szívverése túl hangos volt.

'Meghalok...'

Dean hallgatta Win egyik történetét egy tanárról, miközben a mellette ülő fiúra pillantott. Piruló arccal és csillogó szemekkel mosolygott, a keze megremegett, de fogta a kezét és nem engedte el. Az idősebb titokban nehezen vette a levegőt és kényszerítenie kellett magát, hogy ne ragadja magához a fiatalabbat és kontrollálja az érzelmeit.

Türelem.

-Pharm, beteg vagy? Az egész arcod tiszta piros.- hajolt hozzá ManNow, hogy megérintse a homlokát, de Pharm elugrott előle és megrázta a fejét.

-Nem, minden rendben.- ahogy félrepillantott, a pirulás tárgya miatt még izgatottabb lett. Talán csak most fog meghalni, nem vár vele...

-Mit fogtok csinálni a következő nyílt napon?- kérdezte Del. Ez a téma mindenkit érdekelt. Jövő hónapban, a T Egyetem tart egy nyílt eseményt a középiskolai tanulók számára, hogy segítsék a választásukat a különböző tantárgyaknál, beleérte a szakokat. Aznap az összes előadás törölve lesz, mert az egész egyetem az eseménnyel lesz elfoglalva.

-Minden szak képviselni fogja magát a szemináriumon a főcsarnokban. A képviselők és a professzorok majd beszélnek. A bódék a szakok szerint lesznek szervezve.- Team próbálta felidézni a részleteket, amiket a tanár mondott. Személy szerint ő az úszóklub tevékenységében fog részt venni, ezért nem igazán tudta, hogy a szak mit fog csinálni.

-Az úszóklub be fogja mutatni a tevékenységüket- nézett Win a klubelnökre -És majd lesz valaki, aki bele fog esni a vízbe a játék során.-

Dean megforgatta a szemeit, -Gondoljatok magatokra, tietek a felelősség. Reggel nekem a karomnak kell segítenem, utána tudok csak menni a klubba.-

-Jó, de félelmetes. Hagyják, hogy az elsősök legyenek az egyetlenek, akik úsznak- panaszkodott az elsőéves úszó, de úgysem tehetett semmit. A színjátszó klub hírességeket fog használni, de a többi karon is érdekes tevékenységeket találtak ki.

-Oh, igen. Tegnap láttam a Közgazdaságtudományi Kar képviselőjét beszélni a thai desszertklub elnökével.-

Pharm bólintott, -Aww, a kar megkérdezte a klubot, hogy nyissanak egy édességbódét. Szerintük csábító lesz a fiataloknak. A főzőklub látta, hogy lehet használni egy új klubnevet, mint az egyetem Felfedezés Büféje, Thaifölddel, Kínával, Koreával és Japánnal. Úgyhogy fontolgatom, hogy nem megyek haza.-

-Szóval, milyen desszerteket fogsz csinálni Pharm?- Win szemei egyszer csak felragyogtak.

-A klub beszélt arról, hogy kéne csinálni Bu Lan Dan Mek-et, de még nem találtuk ki, hogy mi mást is lehetne készíteni, mert ma sem tudtunk találkozni.-

-Csinálj Lookchubot.-

-Eh?- ugrott meg Pharm.

Win ördögien elmosolyodott, -Csinálj csillag alakút- a szavai teljesen behálóztak a félénk fiút. Amikor megrázta a fejét, összetalálkozott a tekintete az idősebbével. Team halványan elmosolyodott.

-P'Dean, szerinted milyen sütemény lenne jó?- Dean megemelte a szemöldökét és visszafordult a mellette ülőhöz. Megszorította a fiatalabb kezét az asztal alatt és lassan válaszolt.

-Leum Gleun?-

-Oh- kiáltott fel Del és ManNoe egyszerre.

-Oops, hahaha- jött Win és Team felől.

-P'Dean!- kiáltotta el magát Pharm, úgy, hogy majdnem kihúzta a kezét a másikéból, de az szorosan tartotta. Elnyílt a szája, majd gyorsan elnézett a másik irányba, nem engedve, hogy bárki is felvegye vele a szemkontaktust.

Az, hogy az idősebb játszott az ujjaival, olyan volt, mint mikor a hátát simogatta.

***

A fekete Sedan keresztül berregett a sötétben éjfél körül. Ma az úszóklub tartott egy gyűlést a nyílt nappal kapcsolatban késő estig. A klubelnök előkészítette a papírokat a végső munkákhoz és elküldte az egyetemnek. A sofőr telefonjának képernyője elsötétült, miután beszélgetett Pharmmal egy darabig, befejezve azzal, hogy a fiatalabb aludni küldte. Mivel kimerült volt a klubtevékenységek miatt az elmúlt pár nap után, csak megette azt a kenyeret, amit reggel vett az éjjel-nappaliból.

Elfordította a kormányt, amikor beért a lakóterületére. Az álmosság kezdte elragadni, majd hirtelen rácsapott az arcára. A háttér homályos volt, nem látta tisztán. Hamarosan pedig belemerült egy álomba.

***

-Hey, ne gyújts fel a konyhát!!!- kiáltotta Korn és megragadta a barátját, ránézve a serpenyőre, ami lassan a halálán volt.

-A csirke megsütéséhez sok olaj kell- rejtette el a zavart pillantását a kezei közé.

-De nem annyi, hogy az egész üveg kiürüljön.- a fiatal fiú felemelte a serpenyőt és visszanyomta a kanapéra a másikat. Korn leguggolt a fiatalabb elé és megnyomkodta az arcát.

-De én csak valami finomat akartam neked csinálni.-

-Majd csinálsz másik nap, miután megtanítottalak rá- gyengéden megszorította a fiatalabb kézfejét, mielőtt elvette volna a kezét.

Korn elengedte, közben a fiatalabb lehajtotta a fejét, egyszer csak két kar gyengéd ölelésbe vonta.

-P'... nem tudok levegőt venni.- Korn teljesen nekinyomta a kanapénak, mint aki meg sem hallja a másikat.

Közelebb vitte az arcát a másikéhoz és belesuttogott a fülébe, -Akkor... együnk valamit először?- hajolt le egy csókra.

Korn felnevetett, megsimogatta szerelmét a vékony pólón keresztül, miközben a fiú megriadt a kezei közt. Egymást cukkolták egy darabig, mielőtt a ruhák lekerültek volna és még a fiatalabb nyafogása is izgalommal telt meg.

Ha az idősebb tudta volna, hogy nem fog tudni ismét enni a főztjéből... akkor engedte volna Innek, hogy felégesse a konyhát.

Ha tudta volna, hogy ez nem marad ugyanilyen örökké... nem engedte volna elmenni.

-Nagyon szeretlek In-

***

Az autó élesen csikorgott, ahogyan megállt az úton. Még épp idejében fékezett, mielőtt beleütközött volna a ház falába, csak egy kis rést hagyva ugyan. Szorosan markolta a kormányt, az arca elsápadt és nehezen vette a levegőt. Magától értetődően sokkban volt.

-Őröltség.-

Levette a kezeit, majd a feje rázuhant a kormányra. Mély barázdák húzódtak a szemöldökei között és beharapta a száját. Egy apró izzadságcsepp gyűlt össze a bőrén idegességében. Majd lassan kitisztult a látása, de az agya még mindig blokkolt.

-Khun Dean!!!-

-P'!!!-

Hallotta és látta a testvére könnyeit az autó tükréből. Kitapogatta a kezével a gombot és felnyitotta az autót. Ahogy kinyitotta az ajtót, a házvezetőnő, a kertész és az öccse is lerohanták.

-Jól vagy?- tapogatta meg Don a bátyját, jobbra balra fordítva a részeit. Majdnem teljesen elaludt de még hallotta a ház előtti padka csikorgását, úgyhogy kiment az erkélyre megnézni, hogy mi történt. Amikor látta az autót, megijedt és mezit láb rohant le.

Dean megrázta a fejét és gyengéden meglapogatta az öccse vállát.

-Felejtsd el, csak hirtelen rosszullét, megfájdult a fejem,- a kertész kisegítette az autóból. Egy kis idő után képes volt magától megállni és a látása is teljesen kitisztult.

-Ne menjünk kórházba?- kérdezte a házvezetőnő, -Khun Del még mindig alszik, semmit sem hallott szerencsére.-

-Nem, rendben vagyok,- intette le őket Dean, nem akart az öccsére nézni, -Don, vidd be a garázs az autót... és...- nézett a jelenlévő 3 személyre, -Ne mondjátok el senkinek, talán csak alszom egy kicsit és jobb lesz.-

Azon kívül, hogy stresszes volt, nem akarta beismerni. A másik 3 illető csak bólintani tudott beleegyezésképpen, Dean pedig azonnal a szobájába lett küldve. Elutasította, hogy vegyen be gyógyszert vagy más egyebet. Egyből az ágyához ment és végigfeküdt rajta a fáradtságtól. A sötétben rátette a kezét a homlokára, szemei pedig a plafont bámulták mereven.

-In... huh?-