Until We Meet Again 1.kötet-12.fejezet

 

Piros fonal ½.

-Erre, kérlek titeket, csoportban sétáljatok és ne vesszetek el! Gyertek az egyetem Közgazdaságtudományi Karára.- a kezében különféle dokumentumokat tartó idegenvezető jobbra és balra tekintett, majd folytatta a hangos beszédet a középiskolai tanulókhoz.

Ma volt az egyetem nyílt napja, mindenféle gimnáziumokból gyűltek össze fiatalok, ezért az egyetem területe nagyon zsúfolt volt. Pharm két irányba kinyújtózott a fáradt végtagjaival, addig segített az előkészületekben, amíg mindent be nem fejeztek. Az alagsorban állt a thai desszertklub kicsinyke bódéja, az édességeket szétosztogatták a látogató diákok között. Hajnali 2-től egészen reggel 6-ig csinálták őket, éppen, hogy csak végeztek az elkészítésükkel.

-Ez milyen desszert P'?- egy befont hajú, aranyos lány sétált be két másik barátjával és érdeklődve néztek a csészében lévő furcsa ételre.

-Ez valamiféle poharas desszert? A kék színű, a sárga ponttal középen.- a lány készített egy képet és töltötte is fel közösségi hálóra.

Pharm nevetett, miközben egy spatulával kivette az édességet és egy papírra tette nekik.

-Bu Lan Dan Mek, ismered?-

A fiatalok csak megrázták a fejüket, zavarodottan néztek rá, mintha nem is thai étel lenne.

-Ez egy ősi thai desszert. A középső részre tojássárgáját használtunk. A Bu Lan holdat jelent, az égen lévő Hold hatását kelti. Próbáljátok ki.-

A lányok egymásra néztek, aztán a kezükben lévő desszertre. Nemsokkal később, tágra nyílt szemekkel pillantottak újra egymásra, -Hey! Ez tényleg finom! Honnan vehetünk?-

-Olyan, mintha valami pudingot ennék, nagyon ízletes!-

-A tészta olyan, mint a Nam Dok Mai, Oh, szeretem!-

Minden klubtag nevetve nézett a lányokra, nagyon boldogok voltak annak ellenére is, hogy hulla fáradtak voltak. Amikor beléptek a klubszobába, több, mint száz darabot kellett megtölteniük és meggőzölniük. Az is hozzátartozik, hogy a Bu Lan Dan Mek készítésekor tökéletesen kellett időzíteni. Amikor a tészta elkészül, azonnal bele kell tenni egy kis csészébe és úgy elhelyezni, mint egy él mentén futó gyűrű, középen egy lyukkal. A tojássárgáját bele kell tenni oda, meg kell szórni cukorral és meggőzölni őket. Végül az eredmény egy gyönyörű desszert. A készítése közben mindent nagy óvatossággal kell csinálni, néhányan egész éjjel fent maradtak miatta.

-Egy személynek csak egy darabot adhatunk, de ha szeretnétek többet, menjetek a Közgazdaságtudományi Karra és válaszoljatok meg néhány kérdést. Ha helyesek a megoldásaitok, kaptok kupont, amit beválthattok további desszertekre, vannak Phra phai desszertek is.- mutatott P'Giffy egy édességre az egyik papírcsészében, színesek voltak, édes bab töltelékkel.

A lányok izgatottan felkiáltottak, mintha soha nem láttak volna olyan aranyos édességeket, majd hamar elindultak megkeresni a szakot a kísértés miatt.

-Pharm, pihenj egyet. Egész éjjel főztél. Vannak még más tagok is, aki át tudják venni.- mondta a klubelnök a juniornak, hiszen látta, hogy éjjel csinálta őket és csak egy kicsit aludt és amikor felkelt, újra főzni kezdett.

A fiú megdörzsölte a szemeit, -Akkor én távozom elsőként.- még hátraszólt, hogy vissza fog jönni.

Miután megkapta a klubelnök beleegyezését, néhány desszertet beletett egy műanyag dobozba, hogy megossza a barátaival. Végigsétált az épület mentén, miközben ránézett az órájára. Fél tíz volt, úgyhogy eldöntötte, hogy megnézi ManNowt és Delt.

A terem, amit az orientációs napon használtak, tele volt a színjátszóklub tagjaival. Mindenki elfoglalt volt, délután lesz a bemutató a gimnazisták számára. Pharm figyelte a buzgó előkészületeket. Lassan és csendesen sétált a barátaihoz, akik éppen a szövegeiket olvasták.

-Huh, csodálatos.- mosolyodott el szélesen Pharm, mert a két lány alul kiszélesedő szoknyát és csillogó sminket viseltek.

-Pharm, nagyon izgatottak vagyunk!- szólalt fel a két lány, -Szükségünk van néhány falatra a túlélés érdekében.- különös, minta olvastak volna a fiú elméjében.

Pharm megrázta a fejét, kinyitotta a dobozt, ami miatt a lányok izgatottan felkiáltottak. Mindketten gyorsan előkapták a telefonjaikat és képet készítettek, feltöltve őket az internetre.

-Ez Teamnek van?- mutatott ManNow a fiú mellett lévő dobozra.

-Igen, úgyhogy ne vedd el.-

-És hol van, amit P'Deannek szánsz?-

-A doboz a... hoi!- a két lány felkuncogott, különösen Del. Elővette Dean dobozát csinált róla egy képet és megszerkesztette.

Pharm kényelmetlenül érezte magát, -Mit csinálsz?-

Kész volt a formázás, Del rányomott a 'küldés' gombra, majd barátja felé fordította a készüléket, -Hey...-

-Hey!!!-

A doboz képének hátterében Pharm volt. Kitette Facebookra egy szívecskés felirattal.

@Rattanon_dean, Phi kha, van valaki, aki desszertet küld számodra ❤❤

És természetesen a háttérben szereplő fiú meg volt jelölve.

-Del!- elvörösödött, sietve törölte a jelölést, de lehetetlen volt a fanokkal szemben, akik a közösségi oldalakat figyelték 24/7-ben, hamarosan érkeztek tőlük a kommentek és a like-ok.

ManNow adott egy pacsit barátjának és mindketten őrült nevetésben törtek ki. Úgy tűnt, a két lány túl sok időt töltött mostanában egymás társaságában.

-Uii! P'Dean válaszolt!-

Pharm lesokkolt és próbálta a tekintetét máshova terelni.

-P' azt mondja, hogy ha keresed, menj a Managemnet Szakra, délutánig ott lesz.- a két lány csillogó szemekkel fordult barátjuk felé, -Rendben Pharm?- végül abbahagyták a sikítozást, mert a fiú leütötte őket. Hiába cukkolták, nem tudott visszatámadni. Hirtelen egy erős, nehéz kéz landolt a vállán.

-Hoztál több édességet?- nyújtotta ki Alex a karjait, hogy vegyen egy darabot a lányok dobozából és mosolyogva jelezte az elégedettségét.

Pharm rámosolygott és felvette a táskáját, miközben lelökte a kezet a válláról, mert kényelmetlenül érezte magát miatta.

-Igen, még maradtak desszertek a a szakon.-

Alex megrázta a fejét, -Ha én most elmegyek, akkor Pharm már nem lesz itt.- mondta, miközben közelebb húzta magához a fiút, -Gondolkodtál rajta?-

-Pharm...- szólt oda ManNow halkan, Pharm elmosolyodott és megrázta a fejét, aztán udvariasan eltolta magától a seniort.

-Úgy emlékszem, hogy elutasítottalak P'.-

A senior megvonta a vállát, -Mi lenne, ha újra gondolkoznál rajta?-

-Miért kéne az időmet gondolkozással vesztegetnem?- válaszolt Pharm mosolyogva, -Mert soha nem éreztem feléd különösebben P'-

Alex csettintett a nyelvével, mosolygott, de senki nem tudhatta, hogy éppen mi járt a fejében igazából, -Azért mert van valaki, akit kedvelsz?-

-Igen!- válaszolta egyértelműen a fiú, emiatt ellenállhatatlan késztetést érzett a két lány a sikításra.

Alex megmosolyogta a választ, -Hmm... és ez a személy Dean?- ha ő az, akkor abba kell hagynia a flörtölést, mert ismerte Deant, ugyanazon a karon tanultak és még ugyanabban az évfolyamban is.

Pharm csendben maradt és sóhajtott, -Mennem kell, még vannak más teendőim is. ManNow, Del, megyek. Sziasztok!- majd megfordult, hogy elhagyja a termet.

-Nem hivatalos még, igaz? Még mindig van esélyem.- kiabált utána a senior. A kiáltása miatt Pharm megállt és egy kis mosollyal az arcán fordult vissza.

-Honnan tudod, hogy még nem hivatalos?- válaszolt, miközben integetett. Hallotta a két lány sikítását, ő pedig gyors léptekkel elhagyta a helyszínt. Amikor kiért, leguggolt és behunyta a szemeit.

'Francba!'

'Nagyon...'

'...kínos!!!!'

A Management Kar épületében 11 óra felé a látogatók tömege el kezdett oszlani. Talán, mert majdnem ebédidő volt és elmentek helyet keresni az étkezőkben. Pharm felbámult az előtte álló nagy, tiszta épületre, hezitálva, hogy bemenjen vagy inkább küldjön egy üzenetet Line-on, hogy itt van a desszertekkel.

-Oh, Nong Pharm.-

Üdvözölte valaki és egy nehéz kar landolt a vállain, megijesztve Pharmot. Ránézett az ismeretlen személyre.

'...ki...?'

Nem ismerte a fiút, "Deant keresed, igaz? Olvastam a posztot Facebookon, jöttél, hogy odaadd neki az édességeket?" mondta az ismeretlen, miközben a csuklójánál fogva kezdte el húzni Pharmot befelé, az egyik univerzális használatú szobába. Az idegen nem igazán érzékelte az összezavarodott kifejezést a junior arcán.

-Dean, eljött a Nongod.-

-Hoi, P', nem kell kiabálnod!- próbálta megállítani a senior kiabálását, de úgy látszott hasztalan volt, mert a körülöttük lévők mind ugyanazzal a tekintettel néztek rá.

Pharm végül feladta és hagyta a seniornak, hogy elrángassa a szak regisztrációs bódéjához. A Management Kar tanulói névtáblákkal ellátva ültek csoportban, mindenki arcán barátságos mosoly ült. A keresett személy éppen befejezhetett egy telefonbeszélgetést, mert Pharm észrevette, hogy a kezében volt a telefon, amit pár pillanattal később a zsebébe süllyesztett, aztán felé fordult.

-Üdv, hol vannak a desszertek, amikről azt hallottam, hogy olyan sokáig tart megcsinálni? Ki kell próbálnom őket.- kérdezte valaki a csoportból nem tudva a mögötte álló, a sütik eredeti tulajdonosának frusztrációjáról.

Dean jelzett a fiatalabbnak, de amikor Pharm megpróbált odamenni hozzá, a senior egyik barátja visszatartotta, így nem tudván sehova se menni. Az idősebb csak bámult rá és bólintott a fejével.

A fiú kínosan mosolygott, kivette a dobozt és hamarosan mindenki elvett belőle, a csoport hamar elpusztította őket. Pharm gyorsan megragadt egy Bu Lan Dan Mek-et és egy Phra Phait Dean számára, mert aggódott, hogy a többiek nem hagynának neki.

5 percen belül mindkét desszert eltűnt, elégedett hangokat csikarva ki az őket elpusztító diákoktól.

Isteni finom tradicionális  thai édességek. Dean csettintett az ujjával, mert szerencsétlenségére az összes darabot megették a barátai.

-Nagyon ízletes, lágy.- kiáltott fel izgatottan az egyik tanuló, -Milyen desszert ez? Még sosem láttam ilyet, hogy kerek, ragacsos rizs lisztből készült tészta, sós kókusztejjel, de mégis édes és illatos.-

-Igen, a színek aranyosak és, hogy ilyen kis formában van, még aranyosabbá teszi.- az egyik lány készített egy fotót.

-Bu Lan Dan Mek volt.-

Pharm meglepődöttségében felvonta a szemöldökét, úgy látszott P'Dean sokat tudott a tradicionális thai desszertekről és ez egy kissé különös volt egy harmadéves managementen tanuló diáktól.

-A nagyanyám szeretett thai édességeket készíteni.- válaszolt Dean anélkül, hogy kérdezték volna, mert Pharm arca eléggé árulkodó volt.

Mindenki elővette a telefonját és rákeresett az édességre, mert felkeltette az érdeklődésüket, ez pedig megmosolyogtatta Pharmot.

-Mit csináltok?- ült le a csapat az asztal mögött, beleértve P'Deant is. Pharm rácsodálkozott egy fonálra. Több cérna fűződött össze eggyé, élnénk piros színű volt, ráfonódott az ujjaikra, a másik vége az asztalon lévő anyag alatt maradt rejtve.

-Oh, ez?- az egyik lány, akire nem volt kötve fonál, elkezdett magyarázni. Hívott még pár gimnazistát is, hogy hallgassák meg, -Jó kapcsolatot épít a seniorok és a juniorok között, a Management Kart is jobban meg lehet ismerni, úgynevezett 'barát útmutató'-t csinálunk, akit választasz, az fog elkísérni az úton a legfelső szintektől a legalsókig, általában az egyikünk 1-5 tanulót keres, most tudtok választani egyet és a módszer sem bonyolult, a piros fonalat használjuk.- vett fel a senior lány egy fonalat az anyag alól.

-Letakartuk őket a ruhával, úgyhogy nem fogjátok tudni, hogy kit választotok. Ezek a helyes felsőbb évesek ülnek a fonalak másik végén.- a seniorok rámosolyogtak a fiatalabbakra, kivéve az úszóklub elnökét, aki miatt a légkör ismét kicsit feszült volt.

A középiskolások megpróbálták, néhányan még össze is tették a kezüket imádkozásképp, mielőtt kihúzták volna a fonalat, hátha az a választottjuké. Az egyik fiú egy senior lányt kapott, mindenki előtt izgatottan ugrott fel, látszott, hogy igen kedvelt a fiatalabbak körében.

-Nong Pharm, te is ki szeretnéd próbálni?- kérdezte a lány Pharmot, aki jót nevetett az alacsony középiskoláson.

-Eehhh... Én is?- mutatott magára, -De én már elsőéves vagyok P'.-

-De neked is illene ismerned a Management Kart. Nincs elutasítás.- mondta a lány, miközben az asztal felé tolta a juniort.

Ezúttal, az idősebb lányok és a fiúk is felsikkantottak, az egyik lány annyira a párja akart lenni, hogy olyan közel tolta Pharmhoz a fonalát, amennyire csak tudta. Ő csak állt ott és próbálta kitalálni, hogy melyik cérna vezet P'Deanhez. Egy halovány mosollyal kezdte a kalandját.

Választott. Felvett egy fonalat és a seniornak adta. A fonal végén lévők egymásra néztek, hogy kihez vezet. A lány mindenki előtt megrántotta a madzagot és a sokktól nagyra nyitotta a szemeit.

-Miféle jótettet hajtottál végre előző életedben?-

-Ő lesz az, igaz?-

-Mit jelentsen ez?!-

-Tényleg passzoltok!-

Néhányan felsikoltottak, valakik fényképet csináltak és töltötték is fel a közösségi oldalukra, pár lány a barátaikkal ugráltak izgatottságukban. Míg Pharm csak szétnyílt ajkakkal állt...

...a fonal vége egy bizonyos senior ujjához volt kötve.

Dean Rattanon csendesen ült, mereven és a barátainak kellett kilökdösni az asztal mögül. Ezúttal Pharm P'Deannel került párba. Annak ellenére, hogy félénk volt, nem tudott semmit sem tenni. A senior fogta a fonalat és az üres végét Pharm ujjára kötötte.

-Általában a túra fél óra, de most megemelem 45 percre, mert Dean sokat segített, úgyhogy most ez az én köröm, hogy kisegítsem. Háromnegyed óra, rendben? Kérlek élvezd a túrát.- ütögette meg Dean vállát a lány és jelzett nekik, hogy menjenek.

Dean megforgatta a szemeit, majd a lefagyott fiú felé fordult, -Menjünk!-

Ahogy kiléptek, az épületből kikiabáltak a barátai.

-Sok boldogságot! Legyen sok gyereketek! És unokáitok! Egy egész város!-

-Csesszétek meg!- káromkodott Dean a barátainak és felmutatta a középső ujját feléjük, akik csak nevettek rajta. Hiába cukkolták az idősebbel együtt Pharmot is, ő is boldogan nevetett fel.

A Management Kar épülete U alakú volt, középen egy multifunkcionális udvarral, amit most az esemény miatt vettek használatba.

Dean lassan a negyedikre vitte Pharmot, megmutatva neki a nagy és kis szobákat is. A legjobb kilátás a könyvtárból nyílt, a nagy ablakokon keresztül rá lehetett látni a kertre és az épület többi részére.

-A kar nem olyan kicsi- Pharm az egyik ablak előtt állt és élvezte a kilátást, -Ugyan a karnak kicsi a könyvtára, mégsem kell elmennünk a főkönyvtárba. Ezt nézd, a seniorok többsége, akik most diplomáznak, már üzletemberek.- magyarázta, miközben várt a juniorra, aki élvezettel akarta a látványt a szívébe zárni.

Átsétáltak más szobákba, az audiovizuális és számítógéptermekbe, Dean mély hangján magyarázott, a beszédének ritmusa miatt Pharm nagyon figyelmesen hallgatta. A távolság közöttük fokozatosan csökkent.

-Várj, ha végeztünk az osztálytermek megtekintésével, menjünk és keressünk valami ehetőt.- mondta Dean mosolyogva a mellette állónak. Pharm bólintott és a téma hamar az étel felé fordult.

-Még hozok délután desszertet, mielőtt mind elfogynának.- elgondolkodott a barátjáról, aki biztosan elfoglalt volt az úszóklub tevékenységeivel. Ha nincs számára édesség, akkor éhezni fog, -Oh, P'Winnek is hozok.-

-Hagyjad, ő csak Win.- nevetett Dean, de tudta, hogy még el kell mennie az úszóklubba is, -Hogyan jutott eszedbe Phra Phait készíteni?-

-Oh... a jelentése... tehát... azt szeretném, hogy megkóstold.- válaszolta Pharm félénken, lehajtott fejjel.

Dean felvonta a szemöldökét és megszorította a másik kezét, -Azt akarod,hogy egyek belőle? Mi a jelentése?- kérdezett vissza Dean, hiába ismerte az édességet, a jelentését nem tudta.

-A Phra Phait az esküvői ceremóniákon szokták használni- Pharm lenézett, -Ragacsos rizs lisztből készül, ami az erős kötelékét jelképezi... a szerelemnek.- lassan felemelte a fejét és a mellette álló gyönyörű szemeibe nézett, amik most visszanéztek rá, -A töltelék édes bab, aminek a jelentése...- az arca felforrósodott, -...édes szerelem.-

Dean szíve nagyon gyorsan vert, felsóhajtott, becsukta a szemeit és összeráncolta a szemöldökét.

-Ki tanított meg ilyennek lenni?- átkozódott Dean.

-Mi? Engedj el!- sikított fel Pharm, amikor hirtelen be lett lökve valahova.

Még mindig egy helyben állt, amikor Dean is belépett. Körbenézett és látta, hogy mögötte egy nagy ablak van függönnyel keretezve. Úgy látszott, hogy az egyik üres szobába kerültek. Az arca vörösbe fordult, idegesen állt nem tudván, hogy hogyan kellene kezelnie ezt a fajta P'Deant.

Dean frusztrált volt és kínosan érezte magát. Levette az ujjáról a vörös fonalat, de nem jelentett semmit. Elővette a telefonját. 'Mi a baj?' Aztán az idősebb Pharm felé fordította a képernyőt, hogy lássa. Egy videó volt a P'Alexszel történt beszélgetésről.

-Del küldte nekem pár perccel azelőtt, hogy megérkeztél a karra.- gyönyörű szemeivel pislogott párat, a videó hangjai visszhangoztak a szobában. Minden szó tisztán érthető volt, még Pharm  elutasító válasza is a színésszel szemben, miközben elsétál.

[-Hmm... P'Dean az?-]

[-Mennem kell, még vannak más teendőim is. ManNow, Del, megyek. Sziasztok!-]

[-Nem hivatalos még, igaz? Még mindig van esélyem.-]

[-Honnan tudod, hogy még nem hivatalos?-]

A videó a két lány kiáltásával ért véget és a képernyő visszafordult. Pharm ezúttal biztos volt, hogy nemcsak az arca, hanem szinte az egész testében elpirult.

-Pharm- közeledett hozzá Dean, ezért Pharm sietve megragadta a függönyt és eltakarta vele az arcát. Az idősebb majdnem felnevetett hangosan, mert nemcsak a fülei, de még a nyaka is piros volt, -Nong Pharm- szólította meg újra és próbálta megfogni a függönyt szorongató kezét, -Poros a függöny.--

Dean erősebb volt, minta Pharm, úgyhogy kiszabadította a függönyt a fiatalabb kezéből, de Pharm még mindig nem adta fel.

-Ne nézz! Ne nézz!- a két kezével próbálta elfedni az arcát, de sikertelenül, mert az idősebb könnyűszerrel elhúzta onnan a kezeit. Sosem érezte magát ezelőtt ennyire zavarban.

Dean még közelebb húzódott és szélesen vigyorgott, a szemei ragyogtak.

-Már elpirulsz ennyi közelségtől, huh?- cukkolta Dean.

-P'Deaannnn!!!- Pharm nem tudott mit mondani, ezért kiabálással harcolt ellene.

-Örülök, hogy így válaszoltál neki...- mondta Dean.

Pharm összeszorította a száját, ezt hallva az idősebbtől megremegtek a lábai.

-Következő alkalommal, amikor újra flörtöl veled...- suttogott a fiatalabb fülébe, -Te és én együtt vagyunk... megértetted?-

Pharm bólintott, ha Dean elengedni, biztos benne, hogy legalább száz mérföldet fog futni.

-Soha nem foglak engedlek el- nevetett a juniorra.

-Huh?-

-Olyan régóta várok rág, nem fogok ismét... érted Pharm?- szinte az egész életét várakozással töltötte, nem fogja újra elengedni.

A fiatalabb sóhajtott és ismét bólintott, abbahagyta a küzdést. P'Dean nem fogja elengedni, ezt a csuklóját szorosabban markoló kezek is igazolták.

-Válaszolj!- érintette az orrát a másik homlokához. Adott rá egy nyomatékos csókot, olyan erősen, hogy a fiatalabb megijedt.

-Értettem...- a hangja megremegett, felemelte a kezét, hogy szorosan megfogja Dean karját. Forró lélegzetek... egy lágy érintéstől az orcán már el lehetett volna olvadni.

-Értettem...- Dean közelebb vitte az ajkait a forró archoz.

-...Értettem, hogy...- Pharm óvatosan felemelte a fejét, az szájuk csak pár centi távolságra volt egymástól -...-

-...-

-Szeretjük egymást...-

Az ajkuk hirtelen egymáshoz ért, szorosan, de mégis lágyan. Dean gyengéden megszívta a vékony ajkakat, amíg azok meg nem duzzadtak. A belőlük áradó forróságtól mindketten kissé ziháltak a lágy érintések közepette. Dean enyhén felhúzta Pharm felsőjét és átvitte a súlyukat maga felé, mert Pharm lábai már nem bírták tovább megtartani.

-Haahhh...-

Dean engedte a fiatalabbat elhajolni, hogy levegőhöz jusson, de a hüvelykujjával többször végigsimított a nedves, puha ajkakon, csábítva őt, hogy újra megcsókolja.

A szájuk nem csak érintette egymást, elmélyült a csók. Pharm lassan a kezeit Dean nyaka köré fonta. Szétnyitotta az ajkait és örömmel fogadta a forró nyelvet, mely heves táncot járt az övével és addig folytatták, amíg a hangok már kezdtek kínossá válni. A desszertből maradt édes ízt átérezte a csókon keresztül.

Túl hosszú idő volt, mire Dean kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen. Annak ellenére, hogy a csók már véget ért, át kellett ölelnie a fiatalabbat, mert a fiú meg-megremegett az események hatására. Dean az orra hegyével megérintette a másik arcát és elégedetten adott rá egy csókot, majd a homlokán is megtette ugyanezt. Utána segített Pharmnak rendbe hozni a ruháit, amik összegyűrődtek a kis 'játékuktól'.

-Rendben vagy?- kérdezte Dean, de Pharm belefúrta az arcát a mellkasába nem engedve el az idősebb pólóját.

Csak megrázta a fejét és tiltakozott a feje felemelése ellen. Ilyen helyzetben együtt lenni nagyon kínos volt számára.

-Hey, nézz rám.- próbálta Dean eltolni a másikat magától, de ez nehezebb volt, mint gondolta.

A végén, az úszóklub elnöke diktátor módjára beleharapott a fiatalabb fülébe, megijesztve ezzel Pharmot, Dean pedig mosolyogva vonta fel a szemöldökét.

-Először válaszolj nekem.-

-I... igen- válaszolta Pharm dadogva, hiszen még frusztráltabbnak érzete magát, mint azelőtt. Próbált venni egy mély levegőt, majd kifújni, de amikor felemelte a fejét és belenézett Dean szemeibe, a pár pillanattal azelőtti csókról az emlékek felszínre törtek. Valamiért idegesítette, hogy P'Dean egy üres osztályterembe hozta.

***

Ma a büfék tele voltak. Dean ránézett az órájára és észrevette, hogy majdnem ebédidő van. Mondta Pharmnak, hogy várja meg az asztalnál, mielőtt rendelne, a magas alak hamar eltűnt a tömegben. Pharm először csak játszani akart néhány alkalmazással, de meglátta, hogy nagyon sok Facebook értesítő érkezett.

-Huh-

Leesett az álla, majdnem felsikított és átkozódott az egész étkezde előtt, több száz hozzászólással bombázták, valaki megjelölte őt és P'Dean egy csapatos fotón. A képen éppen édességet adott P'Deannek. Egy másik kép, ahogy tartja a vörös fonalat, ami az idősebbhez vezet. Egy újabb, ahogyan sétálnak felfelé az épületben összekötve az ujjuknál fogva. És az utolsó kép... amikor egymás kezét fogták az épületben!!!

'Hey, várjunk csak! Mikor készült ez a kép? Egyáltalán ki osztotta meg? Őrület!!!'

-Mi a helyzet?- tette le a rizst és a hideg vizet az asztalra P'Dean. Összeráncolt homlokkal nézett a fiatalabb majdnem síró, furcsa arckifejezésére.

-P'- mondta Pharm szomorúan, miközben átadta a telefont, hogy ő is láthassa.

Dean felvonta a szemöldökét látván a képeket. Az arca enyhe sajnálatot mutatott, mert vegyes érzések kavarogtak benne.

-Szép!- adta vissza a telefont és szembe leült Pharmmal, -Tetszik az a kép, amelyiket a vörös fonalat veszed el.-

-De P'!!!- kiáltott fel Pharm, miközben az arcát az keresztbe font kezeibe temette, az idősebb meg csak nevetett.

-Addig, amíg nem mennek messzire, rendben van.- mondta Dean, miközben felkanalazott egy falat rizst és Pharmnak nyújtotta, -Néha, ez valaki tudomására hozhatja a dolgokat...- nézett a fiatalabbra csillogó szemekkel, -...úgyhogy nem fogja zavarni azt, ami az enyém.-

Igen... Pharm látta Alex árnyékát elsuhanni Dean feje mellett, megváltoztatva aggodalmas hangulatát kínossá. Elbambult, Dean pedig csettintett az ujjával mondva a másiknak, hogy egyen. A végén a zavarban lévő fiú ette a rizst, anélkül, hogy ránézett volna Deanre, aki már befejezte az ebédet.