Until We Meet Again 1.kötet-13.fejezet

 

Piros fonal 2/2.

Ebéd után a két fiú felfedezte a többi kar programját, mielőtt különváltak volna a saját feladataik végett. Pharm nem engedte P'Deannek, hogy elmenjen a kara épületéhez, mert félt, hogy a többiek cukkolnák. Végiggörgetett a Facebookon lévő ételes posztokon és tágra nyílt szemekkel nézett a thai desszertklub oldalára, hálás volt, hogy idén több ember látogatott el a Közgazdaságtudományi Karra, mint az elmúlt években. A lejjebb görgetés közben szembeötlött egy újabb kép P'Deanről, természetesen titokban készült. Csak felsóhajtott és titkon lementette a képet, majd visszatette a zsebébe a telefont. Nemsokkal később P'Giffy küldött neki üzenetet Lineon, hogy menjen vissza a klubba. Úgyhogy megváltoztatta az útvonalát a karépületről.

De ahogy belépett, -Legyetek szorgalmasak, aztán gyerünk aludni.- tanácsolta a klubelnök, mielőtt bárki bármit mondhatott volna.

Pharm letette a táskáját, hogy megmossa a kezét. Zavarba jött, ahogyan mosolyogtak rá az emberek a klubban.

-Tartod a kezed, hogy teljesen a tiéd legyen a szíve, mi?-

-Mennyi lenne a kárveszteség, ha visszatartanának egy gyereket a klubból, elnök?-

-Kikényszerített monopólium lenne rendelni a klubunkból.-

Ezúttal Pharm lehajtotta a fejét, nem gondolta, hogy a seniorok rajta viccelődnek, de attól még az arca mindkét oldala és fülei pirosak voltak, akik pedig látták, boldogan sóhajtottak fel.

-Oh, Pharm nem kellene ennyire vörösnek lenned.- igyekezett egy lány megcsípni az orcáját a juniornak, aki próbálta megvédeni magát. Végül elengedték a fiút, aki már azon volt, hogy belefulladjon az előkészítés alatt álló tésztába.

'Ha tudnák, hogy több is volt, mint a kézfogás, kétségkívül nehezebb lenne őket elviselni, mint azelőtt.'

Rágondolva a korábbi incidensre, Pharm felemelte a kezét és finoman megérintette a száját, mintha az előbb időztek volna el rajta P'Dean meleg ajkai, beleértve az édes ízt a nyelve hegyén, ami akkor ker... lehajolt és a tésztát kezdte bámulni, amiből kivett egy darabot, hogy beletehesse a tölteléket.

'Aaaahhhhhh!!!'

-P'Oohm khrab!!-

-Igen- a lány, aki a gőzölő tetejét tartotta a kezében, amiben már ott pihentek a desszertek, majdnem elejtette.

-Átválthatok Bu Lan Dan Mekre?- kérte Pharm a cserét, hiszen a Phra Phai Deanre emlékeztette. Ha ez így megy tovább, biztosan hamar megleli őt a halál.

A senior elgondolkodott, de ahogyan ránézett a junior könyörgő arcára, végül beleegyezett a váltásba. Pharm átsétált és felemelte az édességes tálcát, hogy elrendezze őket. Szerencsére a meleg gőz segített neki elrejteni a pirospozsgás arcát, nem engedve senkinek, hogy felfedezze mi is megy végbe a fiúban.

***

-In, tényleg el akarsz menni?- kérdezte a lassan 30 éves nő az öccsét, aki 10 évvel volt fiatalabb, -Ha apa megtudja...-

-Segíteni fogsz titokban tartani, ugye?- nézett rá könyörgően, szorongatva a nővére karját, -Csak egy fél nap, látni szeretném P'Kornt.- mióta felfedezték a kapcsolatukat, még nagyobb ellentét lett a két család között, már egy hónapja volt folyamatos felügyelet alatt. Szerencsére ma egyik szülője sem tartózkodott otthon, lehetőséget kapva arra, hogy kisurranjon és láthassa a szerelmét.

Anhtika sóhajtott öccse konokságán. Bólintott, -Ne maradj el későig. Apa hívni fog ellenőrzésképpen, hogy itthon vagyunk-e.-

-Umm, sietek vissza.- megkötötte a cipőjét, hátrafordult és megsimogatta a 7 éves unokahúga fejét.

-Hova mész In nagybácsi?- ölelte meg a kislány a babáját és felnézett a fiúra, egyik kezével édesanyja pólóját markolta.

-Akadt valami dolgom. Hamarosan visszajövök. Alin, vigyázz anyukádra, rendben?- szerette az unokahúgát, -Az én unokahugim, olyan, mint egy nyugati baba, aranyos, pirospozsgás.-

Végignézett a duón a nő, egymással viccelődtek. Annak ellenére, hogy jól kellett volna magát éreznie, aggódott és nemet akart mondani öccsének. Amikor a fiú felkészült az indulásra, szorosan megölelte a nőt.

-Mit szeretnél enni vacsorára? Megcsinálom neked.-

In felnevetett és gyengéden megdörzsölte a nővére hátát, -Akkor, csinálj nekem egy nagy hamburgert Chom Som Chaom szósszal.- (=savanyú tojásos curry szósz)

A nő jót derült a menün, hiszen teljesen különbözött In ízlésétől, mert a hamburger a lánya kedvence volt, de In szerette elzsákmányolni tőle.

-Oké, megcsinálom.-

-Szeretlek, sziasztok.- integetett és kifutott a házból, hátrahagyva az utána pillantó nővérét és unokahúgát.

-Anya, mi történik?- rántotta meg a kislány édesanyja pólóját, -Anya... Miért sírsz?- a könnyei ok nélkül hullottak alá.

Anhtika sírt, de nem azért, mert kínosan érezte volna magát öccse miatt. Valamiért saját magát ostorozta. 

Lehajolt a lányához, -Rendben vagyok, menjünk imádkozni. És majd este elmegyünk a szupermarketbe és megvesszük a hozzávalókat In nagybácsi vacsorájához.-

-Yea!- ugrált örömében Alin.

Azon a napon Anhtika nem gondolt a nagy hamburgerre és a finom illatú Chom Som Chaom szószra...

...

...Hogy az öccse nem élvezheti örökre őket.

***

-Savanyú illat?-

-Hey!- az emberek a klubszobában meglepődtek, -Hogyan lehetne a Bu Lan Dan Meknek savanyú illata?- néhányan odamentek, hogy megnézzék a gőzölőből kikerülő desszerteket. De az illata édes volt.

Megdörzsölte az orrát és összeráncolta a homlokát. Még egyszer beleszippantott, de az illata most sem érződött savanykásnak, -Kíváncsi vagyok, hogy nem fáztam e meg.- panaszkodott gyengén.

-Akkor legyen elég. Vegyük ezt megfázásként, várd meg, hogy eljöjjenek a desszertekért, hogy kiszállítsák őket a karokra, a többiek kezelik a maradékot, te pedig majd menj pihenni- vett fel P'Oom egy műanyag dobozt és adta át neki. Tudta, hogy el fogja vinni a barátainak.

-Tessék. Menj a pasidhoz vagy a barátaidhoz vagy akihez akarsz.-

-P'Oom!- Pharm arca újból elpirult. 'Miért kellene visszamennem a barátomhoz megint? Mindenki úgy viselkedik, mintha tudnák, hogy mi történt. Vagy felfedeztek minket?!'

-Gyerünk, gyerünk, már majdnem délután 3 óra van.- a senior már berakta a dobozba a desszerteket, amik most a junior kezében voltak. Aztán ki lett tolva a teremből. Elveszettnek érezte magát, csak állt egymagában az egyetem közepén. Megnyitotta a Line csevegéseket, kapott Teamtől üzenetet, hogy még mindig úszóedzés van. Azonnal eldöntötte, hogy megkeresi barátját a klubban.

Nevetések és vicces hangok hallatszottak a medence területéről, kiegészítve az éljenzéssel, amik felkeltették az arra járók figyelmét. A bejárat körüli dekoráció egyértelműen hívogatóan hatott az emberek számára. Beljebb ment, ránézett a csuklóján lévő órára, mielőtt ügyesen besurrant volna a kaotikus helyszínre.

Úgy nézett ki, hogy az úszóbemutató véget ért. Már csak néhány fiú maradt úszni a medencében. A labdákon, amiket a játékhoz használtak, szavak voltak írva. Például, ha valaki a pillangómintás labdát kapta, akkor annak pillangóúszásban kellett végigmennie a medencében, ez az alelnök ötlete volt a gyakorlásra.

Pharm próbált elmosolyodni, amikor meglátta Teamet kiszállni a medencéből, éppen szünetet kapott. Integetett, hátha észreveszi a barátja, de valami váratlan történt. P'Win fordult meg és nézett a szemébe...

-Oh, Nong Pharm!!!- az úszóklub alelnöke szándékosan kiáltott a fiatalabbnak, még ha nem is volt szükséges. Team, aki egy törülközővel szárította meg az arcát, csak most nézett körbe. Minden ottmaradt tag szintén egy időben pillantott a bejárat felé. A  rövidke csönd megtört, visszavonulót akart fújni, már felkészült a menekvésre.

-Kaja!!!!- Team sietve megragadta barátját, a szemei ragyogtak, -Hol van a desszert?-

Pharm azonnal elővette a dobozt, hozzátéve egy másik nagy dobozt.

-Ezek neked és a többi klubtagnak van.-

-Awwhhh...- adtak hangot a tagok a csodálatuknak. Úgy néztek a fiúra, mint egy angyal, mindenki boldog volt a jelenlététől, hiszen éhesek voltak. Az alelnök gyorsan megfogta a junior karját a másik oldalon és izgatott tekintettel vette el a dobozt.

-Köszönjük! Finom, Ai Dean éppen a klubszobába ment, várj egy pillanatot.-

A fiú megrázta a fejét, -Csak azért álltam meg, hogy beadjam az édességet Teamnek és a többieknek.-

Akkor nincs különleges kiszállítás nekünk, csak Teamnek?- kérdezte Win reményteljesen.

-Nem, nincsen.- tartotta fel a táskáját, hogy lássák.

-Akkor P'Deannek...- kezdte a kérdését Team.

-P'Dean már evett.- válaszolta Pharm.

-Aww?- az ismerős mély hang felhangzott mögötte, -Akkor ezúttal, nincs számomra semmi?-

Pharm hátrafordult és szembenézett  a fürdőnadrágot viselő P'Deannel. Egy törülköző lógott a nyakában, a haja még mindig vizes volt és a gyönyörű szemeivel vicces látványt nyújtott.

-De van, hoztam.- sietősen elvett egy másik dobozt és átnyújtotta, somolygást és nevetést kiváltva legjobb barátjából és Winből.

-Gyerünk, mit ácsorogtok ott? Együnk végre.- gyűltek körbe a klubtagok, hogy vegyenek a desszertből. Közben az elnök három kis labdácskát tett a szájába.

-Szereted a Phra Phait?- kérdezte Win teli szájjal. Nagyon finom volt, de személy szerint ő a részegítő hatását szerette.

Dean megvonta a vállát, reagált barátja kérdésére, de a szemeivel Pharmot nézte. -Jelenleg le vagyok nyűgözve a Phra Phai ízétől.- kapott be még egy darabot, -Édes...-

Pharm arca felforrósodott, titokban az idősebbre tekintett, elkerülve a körülöttük lévők tekintetét.

-P'Dean, rossz vagy...- Dean ezt hallva kissé elégedetten elmosolyodott.

-Várjatok, amíg befejezzük a munkát és menjünk enni.- mondta Win miután befejezte az étkezést. A juniorok összegyűjtötték a szemetet és feltakarítottak a medence körül.

Dean összeráncolta a szemöldökét és a mellette lévő Win felé fordult. Amíg a fiút bámulta, addig a fiatalabb az ujjával az arca felé bökött, -Engem kérdezel?-

Win felnevetett, -Nem, Deant kérdeztem. De úgy látszik megkaptad a felhatalmazást a döntéshozatalra a nevében.-

Az úszóklub tagjai felkiáltottak körülöttük. A szőke fiú játékosan mosolygott, a szemei fénylettek gondolkozás közben, hogy nem kellene e különleges gyűlést tartani, ha már az elsőéves a thai desszertklubból újból ellátogatott a medencéhez. Közben Pharm nem tudta, hogy milyen arcot is kellene vágnia. Az elnök előrébb lépett, felkészülve, hogy ha Pharm úgy dönt, akkor követhesse. 

-Hey, akkor hozd meg te a döntést!- bökte meg óvatosan Team a könyökével a barátját, de erre csak egy erős ütést kapott. Nem gondolta volna, hogy ennyire kegyetlen tud lenni, ha kínos helyzetbe kerül.

-Először várjuk meg ManNowt és Delt.- emlékeztette őket a két lányra, akik minden bizonnyal hamarosan végeznek a drámával. Annyira kínosan érezte magát, hogy nem mert a barátja arcára nézni. 

-Akkor menet közben szóljunk nekik- javasolta Team, -Szórakoztató, ha együtt eszünk ennyi emberrel.-

Pharm bólintott és ebből következett, hogy este mindannyian együtt mennek enni.

Miután eldöntötték, hogy az úton felveszik a lányokat, sikításokkal üdvözölték a csapatot a teremben, mert ritka volt az úszóklub elnökét ott látni, emellett az alelnök mindenkire rámosolygott. A csapat még vonzóbb volt a terem előtti popcornnál is. Ráadásul az elnök már maga is úgy nézett ki mint egy híresség.

***

Egy órán át autóztak és Team szokásosan minden 5. percben panaszkodott, hogy ő éhes. Mind a 6 diák megérkezett az E plázába a városközpontban. Olyan jókedvűek voltak, mintha csak a nemzeti zászló előtt tisztelegtek volna.

Dean, Pharm, Win, ManNow, Del és Team elsétáltak megvitatni, hogy mit egyenek. Win thai ételt kért, míg a lányok valami sajtosat szerettek volna enni. Végül a híres Shabu mellett döntöttek.

Amikor kiválasztották az éttermet, Dean, aki tudta az utat, előre ment. A két lány a drámáról beszélgettek középen. Win és Team pedig hátul sétáltak.

-Uii.. Del,  nézd meg ezt!- ragadta meg ManNow a barátnője pólóját izgatottan.

Del odafordult, hogy megnézze mit is mutat neki a lány. A bátyja közben gyorsan haladt előre, de amikor észrevette Pharm lassú lépteit, ő is lelassított, amíg egymás mellé nem értek, lehajtotta a fejét, hogy mondjon valamit, ami miatt Pharm felkiáltott és kinyújtotta a kezét, hogy megragadja az idősebb pólóját. Úgy látszott...

-Jó!-

-Nagyon jó!- mosolygott ManNow és titokban készített egy képet és tette is fel Linera.

Del felkuncogott, amikor rájött, hogy az ő és ManNow által mondott 'jó' teljesen másra utalt.

...Rendben... hogy a bátyja talált magának valakit, aki fontos számára...

-Deelll!- ragadta meg ManNow a karját, -Olyan jó. Full HD!-

Del ránézett a bátyára újra és a látottaktól felmelegedett az arca. Mert ezúttal Pharm pólót markoló kezét a másik leszedte és szorosan megfogta. A fiú félénken felnézett vörös arccal, próbált valamit mondani és kihúzni a kezét a másik markából, de Dean megrázta a fejét, határozottan tartotta a fiatalabb kézfejét és nem tervezte elengedni. Végül Pharm összeszorított szájjal másfelé fordította a fejét. 

A lányok a helyükről láthatták, hogy az előttük lévők próbálják visszatartani a mosolyukat. Pharm a szemeivel a földet pásztázta, engedve Deannek, hogy kéz a kézben sétáljanak, míg Dean szájának sarkában megbújt egy apró mosoly, de a helyzet könyörtelen volt az őket néző lányok szívének. Del forró arccal pillantott vissza a párosra és összeszorított szájjal sikítozott belül.

...Rendben, ez elfogadható...

Ez oké, de ő még csak a felét érte el ManNow szintjének.

***

A leves az edényben forrt, érezhető volt az illata. 6 személy, 2 lábas. Elkezdték a vicces hangulatú vacsorát. Team gyorsan beletette a húst az edénybe és kavargatta, hogy megfőjön, aztán belemártotta a szószba, amit a thai desszertklub tagja kevert. Tulajdonképpen, nem volt különösebb oka, csak személy szerint úgy gondolta, hogy bármit amit eszik a barátja által lett készítve, az sokkalta finomabb lesz.

Amikor ezt elmondta a többieknek az asztalnál, mind ugyanolyan szemmel néztek Pharmra. A végén pedig neki kellett kikevernie a mártogatós szószt.

-Ma a dráma a szerelmi végzetről szólt. A főhős felébred és egy vörös fonalat talál az ujján. Úgyhogy meg kell találnia a szál végét, ahol...- kezdte mesélni a történetet ManNow. Dellel szemben ült, mellette Win és Team. A másik oldalon Del mellett Dean és Pharm.

-Mi volt a fonal végén? Normális esetben, ha felkelsz ilyen helyzetben, csak elvágod és kész.- kérdezte Win, közben bedobott a szájába pár rizsszemet, a tálja majdhogynem üres volt.

-Eyy, nem vagy valami romantikus, mi?- mutogatott ManNow az evőpálcikáival és folytatta a mesélést, -Japánban úgy hiszik, hogy a fonal végén, ami a bal kisujjadra van kötve, a lelki társad van. Mint egy szívből kilépő ér, ami a lelkedhez elrendelt személyhez kapcsolódik.-

Team bólintott. Már hallott róla néhány képregényből. De amikor meglátta a senior összezavarodott arcát, olyan volt, mint egy elveszett aranysárga szőrű kutya, felvette a telefonját. Végiggörgetett a kereséseken és az asztal közepére helyezte, -Mint ez.-

Mindenki odanézett, -Uiii- majdnem egyszerre kiáltottak fel.

-Hey, Team!!!- sikította Pharm és sietve megpróbálta megragadni barátja kezét, de nem érte el. Team azonnal P'Winhez küldte a készüléket.

-Ahha, megértettem, éppen, mint ez.- nézett Win a képre, rámosolygott a másik klubból való juniorra, aki csak egy lökésre volt a kiszenvedéstől.

-Várjatok csak!- neheztelt Pharm a barátjára és P'Winre, akik éppen rajta nevettek. A képen Deannel volt, amikor össze voltak kötve a vörös fonalakkal.

Dean megrázta a fejét. Egy nagy darab húst nyújtott a húgának, próbálva elkerülni az ugratást, amíg az arca el nem sötétült. Egy másik falatot pedig a mellette ülő különleges személynek adott. Felcsillantak a szemei, ahogyan meglátta az arcát, ami pirosas árnyalatba burkolózott a füleit is beleértve.

Ezek a tünetek... nem tesznek jót a szívének. Nagyon nem jó.

Del elvette a húst a bátyjától és segített megváltoztatni a témát, "Oh, amikor gyakoroltuk a színdarabot, hallottam a kínai vörös fonal legendáját is." tartotta a levesbe a húsdarabot, amíg az megfőtt és lágy nem lett.

-Különbözik a japán verziótól?- töltötte meg a tálját Win másodszorra. Amíg a válaszra várt, a juniorjához fordult, hogy ellopja tőle a húst. Team megállt az evéssel, mert a történetre figyelt, teljesen elfeledkezett a tányérja tartalmáról. Ezért inkább ManNowét célozta meg, de hiába, gyorsabb volt nála és nem tudta elkobozni.

-Japánban a bal kisujjra van kötve, igaz?- De Kínában, úgy hiszik, hogy akiket a sors szánt egymásnak, azoknak vörös kötél van az egyik bokájukon."

Amikor meghallották, hogy ennyire különböző helyekre kötik, mindenki elcsodálkozott a különböző jelentéseken.

-Hallottátok már?- kérdezte Team, aki már kezdte telinek érezni magát, -A beteljesületlen szerelmeseknél a fonal a csuklójukat köti össze, akik megölik magukat.  Mert azt tartották, hogy ha a fonál ily módon kapcsolja össze őket, akkor valamikor visszatérnek és újból találkoznak.-

Pharmon különös érzés lett úrrá, miközben a két lány motyogott valamit, ő valamiért szomorúnak érezte magát a történet miatt..

-Amikor pedig újjászületnek és találkoznak, úgy érzik majd, hogy már hosszú ideje ismerik egymást, hogy egész életükben csak egymásra vártak.- Team hangja egyre távolibbnak hatott.

-És amikor találkoznak... hogy fogják érezni magukat...?- ManNow hangja még messzebbinek érződött.

...

meleg... a vágyakozás érzése a mellkasában...

-Ígérd meg, hogy meg fogjuk keresni egymást. Amíg meg nem találjuk...-

A szemei felforrósodtak. A könnyek ok nélkül peregtek le.

-Uhh... Megígérem.-

...

Huh!

Pharm megijedt, csak most jött rá, hogy az egész arca izzadtságban úszott. A szíve hevesen vert, valamiért lesokkolt. Mély levegőt vett, úgy tűnt, hogy a barátai semmit sem vettek észre, de a mellette ülő...

-P'Dean- szólította meg Pharm az idősebbet remegő hanggal. A gyönyörű szempár rászegeződött. Belenézett a mély tekintetbe kutatva valami után, közben az idősebb megszorította a kezét, mint egy válasz.

Ha P'Dean nem tartotta volna a karját és szorította volna meg, öntudatlanul is nagyobb lett volna a távolság köztük. A két fiú egymást nézte, mintha kérdezni szerettek volna valamit, de nem jöttek volna rá, hogy mi is volt az. Végül mindketten egyazon időben szólaltak meg.

-Megígérem.-

-Megígérem.-

'Milyen ígéret? Miért ez a szó?'

Dean összeráncolta a homlokát, kezdte érezni a fejfájás jeleit, de most még fájdalmasabb volt, mint mikor az autót vezette és majdnem lecsókolta a falat.

-Milyen ígéretről beszélsz?- kérdezett rá a korábban kimondott szóra Win. Pharm sietve lenézett a rizses táljára. 

-Oh, megígértem, hogy hazaviszem- válaszolta Dean bólogatva. Pharm  szemei nagyra nyíltak és a mellette ülő felé fordult, nem értette a helyzetet.

'Várjunk? Mikor ígért P' ilyet?'

-Aww, nem kell elmondanod- tettette magát a csapat durcásnak. Winnek elég volt ránéznie a barátjára, hogy tudja a klubelnök most szorult helyzetben van és, mint jó klubtag ki kell segítenie, de beelőzték.

-Akkor vezess majd óvatosan és juttasd haza Pharmot P'Dean. A saját autómmal megyek haza és talán először beugrom ManNowhoz, hogy elhozzam az otthagyott dolgaimat- játszotta Del a jó gyereket, igazából mindenképpen be kellett volna mennie a lányhoz, mert otthagyta a szövegét az utolsó próba miatt.

Pharm jobbra és balra fordult, követve a barátai javaslatát. Ma nem autóval jött, mert úgy gondolta, hogy tele lesz a parkoló. Teammel ment reggel és úgy tervezték, hogy együtt is távoznak.

-Oké- töltötte meg Win a harmadik tál riszt, -Együnk gyorsan- a vasgyomrú fiú próbált előrenyúlni eléggé, hogy az úszóklub elnökének a tányérjáról lophasson, de gyorsan blokkolták és az evőpálcikái leeset az asztalra.

A nevetésük nagyon hangos volt, kissé fura érzés telepedett meg néhányukban. Pár pillanattal később a beszélgetés a romantikáról a BingSura terelődött, amelyik étteremnek nagyon finom ételei vannak, és ez lett a komoly vitatéma.

Dean rámosolygott az alacsony fiúra, hallgatva a barátaik megjegyzéseit. Még mindig fogták egymás kezét, nem akarván elengedni. Nagyon különös volt számukra az érzés, annak ellenére, hogy még csak párszor tartották így a kezüket. Nem is furcsa volt, inkább ismerős, mintha már évek óta a megszokásuk lenne.

'Vörös fonal... Lelki társ...'

A fiatal fiú sóhajtott, felemelte a telefonját és rákeresett valamire. Valamire, ami talán segíthet tisztázni a kétségeit?

Az ég sötét volt már, amikor az autó ráhajtott az útra. Hamarosan a fekete Sedan befordult az ismerős apartman elé és a bejárat elé gurult, így Pharm könnyen be tudta vinni a dolgait.

-Komolyan P'Dean, ma szinte egész nap álmodoztam.- vette fel a könyveit Pharm, miközben beszélt.

-Mi? Álmodozás?- emelte fel a szemöldökét Dean, -Mikor aludtál?-

-Nem aludtam- nevetett a fiatalabb boldogan, -Hogyan magyarázzam? Olyan, mintha egy képet pillantottam volna meg a fejemben- mutatott a fejére, -Amikor csináltam a desszerteket, úgy éreztem, hogy van egy unokahúgom.-

-Unokahúg? Neked van?-

Pharm megrázta a fejét, -Anyukám az egyetlen rokonom, aki az Egyesült Államokban él és nem házas. Apai ágról már hosszú ideje nem találkoztam rokonokkal, amióta megszakította velük a kapcsolatot, emiatt nem igazán emlékszem róluk semmire. Az öcsém pedig még csak 15 éves, így lehetetlen, hogy legyen unokahúgom.-

-Azt akarod ezzel mondani, hogy szeretnél egy gyereket?- helyezte a kezeit az idősebb a másikára ahogyan viccelődött vele.

-Nem, ez nem olyan.- Pharm hangszíne azonnal megemelkedett, -Csak meglepő volt az érzés, hogy hátha van egy unokahúgom és egy nővérem is.-

Ezúttal az idősebb fiú nevetett hangosan a vidámsága elrejtése nélkül, aztán megsimogatta Pharm fejét.

-Kissé kialvatlan vagy. Pihenned kell, ezután egyből irány az ágy.-

-Hui, mondván, hogy alvajáró vagyok.- ütötte meg óvatosan a nagy kezet, majd mindent felnyalábolt, -Gyerünk! Köszönöm, hogy elhoztál.-

-...- az úszóklub elnöke alig tudta visszafogni magát. Napról napra nehezebb tudott ellenállni a mosolygásnak, mígnem ma megízlelte az édes ízt az ajkain. Nem tudta visszatartani a kérdést...

-Tudnál többet adni, mint egy köszönöm?- szűkítette össze a szemeit.

-Hah? nyíltak nagyra Pharm szemei.

-Kérhetek többet?-

Az alacsony fiú kissé megijedt és megingott, a hátával az ajtónak támaszkodott, miközben az idősebb kikapcsolta a biztonsági övet és közelebb húzódott.

-Ah... P'... P'- dadogott Pharm, az elméjében teljes pánik állt be. A másik arca még közelebb került, a szíve pedig olyan gyorsan vert, hogy félő volt egy szívroham esélye.

Amikor végignézett a pozíciójukon, látva, hogy nincs menekülési esély, a junior megoldásként inkább csak behunyta a szemeit.

Talán... megfog történni...

Csók.

Az ajkak lágyan megérintették a homlokát, a tekintetét levezette, közben a kezét felemelve megérintette a homlokát üres tekintettel. 

'Csók... homlok?'

Dean nevetett, a junior szórakoztató látványt nyújtott neki, "Jó éjt Khun Pharm" gyengéden megnyomta a fiatalabb orra hegyét.

Dean lehúzta az ablakot. Ránézett a fiatalabbra, aki éppen kiszállt és még mindig zavarban volt, nem tudván kontrollálni a légzését.

Igazából, azt lehet mondani, hogy Dean nagyon türelmes volt, hiszen nem próbált meg semmit ráerőltetni. De ha a reakciói ennyire aranyosak, az arra sarkallta, hogy többet és többet mutasson a 'csintalanságából'.

A gyönyörű szemei figyelték, ahogy a fiú lassan elsétál az autótól. Homályos képek kezdtek megjelenni a képzeletében, valamiféle féltékenységet érezve a szívében.

Karcsú alak, magasabb, mint Pharm és kicsivel hosszabb haj.

'Pharm?... Ki? Olyan, mint ő... de nem.'

Dean összeráncolta a szemöldökét, újra kezdett rátörni a fejfájás.

'P'... P'Korn'

-P'Dean!-

A zöldesszürkés szemek enyhe ijedtséget tükröztek. A fiú, aki már elment, most visszajött és nem vette észre, hogy mikor.

-Pa...- mielőtt befejezhette volt, lágy ajkak érintették az övét. Szorosan összeértek az ajkaik, amíg meg nem érezték a nedvességet rajtuk, aztán lassan eltávolodtak. A fiatalabb arca teljesen vörösben égett és az egész testében remegett.

-Szép álmokat.- világosan beszélt, mielőtt visszasietett volna az épületbe, otthagyva a másik fiút a kábulatban.

'Halott vagy!' szitkozódott a szívében Dean, a kezével durván végigsimított az arcán és mély hangon felnevetett. A meleg érzés belülről olvasztotta meg. Megérintette a száját, titokban sajnálta, hogy nem tudta tovább maga mellett tartani. Másrészről, ez nem fog véget érni egy apró érintéssel a szájon.

Dean egy mosollyal az arcán felsóhajtott. Bekapcsolta a biztonsági övet, közben észrevette, hogy a kijelzőn megmaradt az a hely, ahol vacsorázott. Megrázta a fejét, megnyomta a keresztet és sebességbe tette az autót, hogy kihajthasson és hazamessen.

'Pharm az Pharm. Ki más lehetne?'