Until We Meet Again 1.kötet-14.fejezet

 

Könnyek az égből

-Undorító!- az apa dühös felkiáltását egy pofon követte. A vér íze széterjedt a szájában. Intouch fájdalmas kifejezéssel nézett apjára, összetört a szíve.

-In!- elnézett és látta, hogy a szerelmét két nagy férfi tartja.

-Ne gyere a fiam közelébe, te átkozott gengszter!- az apa ellökte az idősebb fiút, mielőtt megragadta volna a fia gallérját, -Nem megmondtam, hogy ne vegyülj velük? Mit csinálnak? Sosem tudhatjuk! Értsd már meg! Valamikor a rendőrség el fogja kapni őket. Azt akarod, hogy te is velük menj? Véget akarsz vetni a családnak?-

A felhőszakadás hangja a háborgó éggel vetekedett. Mindenki átázott az esőtől és fázott. In gyászos tekintettel nézett szerelme arcára, mert nem tudták, hogy a dolgok így fognak végződni. Nem várták meg a dolgok lenyugvását, hanem titokban szöktek ki, hogy egymással találkozzanak, nem tudván, hogy a szüleik figyelik őket. Egy külvárosi étteremben találkoztak a fiatalok. Csak kiszálltak az autóból és egymásra pillantottak. Az első dolog, ami felugrott az elméjükben... hiány. A középkorú férfi pedig látta őket és az autóban ülve, a nyitott ablaknál szívta el a cigarettáját. Csalódott arccal nézett a bőrig ázott legidősebb fiára.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen bolond leszel Korn.- érdes hangja zordan vágott át a szobán.

Korn beharapta a száját, amíg vérezni kezdett. Bánatos szemei megteltek meleg könnyekkel, más képet festve, de az emberek látták, hogy a másik fiút is szidják. De az étterem parkolójában történő eseményekbe senki sem mert belefolyni. Amikor Korn tekintete találkozott Inével, ösztönösen realizálta a dolgokat és nekiiramodott, ahogy a szerelme fellendítette a kezét, hogy megüsse az őt tartókat.

Hogy meneküljön...

***

-P'Korn!-

Törte meg a szoba nyugalmát egy hangos kiáltás. Pharm megrázkódott, felállt és vett egy mély lélegzetet. Megrázta az összekócolódott haját. Annak ellenére, hogy bekapcsolta a légkondit és már hideg volt a szobában, ő mégis izzadt.

-Eső?- a fiú álmos szemekkel nézett ki az ablakon. Az ég kissé sötét volt. Amikor felvette a telefonját, rájött, hogy már 10 óra van.

-Még egy rémálom- törölte le Pharm a könnyeit. A párnája is csatakos volt. A könnyei többségét sikerült letörölnie, mégis több hullott le a sírás közben.

Rágondolt a hiányzó személyre. Nem szerette az ilyen légkört, az esőt sem kedvelte.

Újból lefeküdt az ágya közepén az álmáról gondolkodva, üres tekintettel bámulta a plafont, engedve, hogy a könnyei aláhulljanak. Valaki neve az ajkára forrt tudva, hogy fontos, de nem emlékezett rá.

-Mi a neve???- átfordult és hason feküdt tovább.

'Fel kéne hívnom P'Deant...' feszült volt.

Pharm megugrott, éppúgy, mint egy macska.

-A francba, ne lépj oda.-

-Oké, oké, szerintem elég volt!-

-Te foglalod be szobámat és még te átkozódsz folyton?-

-Oii, ne legyél már olyan mérges!-

A falon átszűrődő beszélgetést érdekes volt Pharmnak hallgatni. Ma a 802-es szobának vendégei voltak, valószínűleg ugyanaz a csapat, akiknek hajlamuk volt a túlzott zajra. Kikelt az ágyból egy nagy sóhajjal kísérve és a fürdőszobába ment felfrissíteni magát. Még egy kicsi és nemsokára dél, akkor majd csinál ebédet, hogy az agyát is felkeltse és elűzze az őrült érzéseit.

A hangos zene a kicsi konyhában egy Teamtől kölcsönkért CD-ről ment. Pharm levest főzött, amiből áradt a hagyma, a galangál, a citromfű, a koriandergyökér és gránátalma illata. Hozzáadott még egy nagyobb garnélát is, amit tegnap vásárolt. Azután beletette a gombákat is és összeforralta.

Csattanás!

Az égből jövő dörgések miatt a fiú feljebb hangosította a zenét. Beletette a chilipaszta keveréket és a tejszínt, hagyva, hogy feloldódjanak a lében és még hozzáadott némi fűszert is, majd megkóstolta a Tom Yum levest. Főzés közben végig dúdolta a dalt, hogy kizárja az ég morajlását.

Elégedetlensége jeléül enyhén összeráncolta a szemöldökét és adott még hozzá egy szelet citromot. Ezúttal a szakács elmosolyodott, "Finom lett."

***

-P'Sin, bent vagy?- kiáltott be az ajtó előtt Pharm, mert a kezében volt a fazék, aminek a tartalma elég lett volna több embernek is.

Egy hangos csattanás hallatszott a szobából, aztán az ajtó kinyílt és megjelent egy ismerős arc, aki meglepetten nézett a juniorra.

-Csináltam Tom Yumot ebédre. Ettetek már?- mosolygott.

Sin kinézett az ablakon keresztül a sűrű esőre. Elgondolkozott egy kicsit, majd gyorsan küldött Lineon egy üzenetet egy jó barátnak, de lehetséges volt, hogy a közlekedési dugó miatt kicsit hosszabb időbe fog telni, mire odaér.

-Hey, mi ez az illat?-

-A gyomrom már követelőzik.-

A siránkozásokat hallva Sin átvette az edényt és beljebb invitálta a Nongot.

-Pharm, te ettél már? Ebédeljünk együtt?- engedte be a szobába a juniort, majd letette az asztalra a lábast. Szerencsére a rizs már főtt, tükörtojást akart hozzá eredetileg sütni.

-Nem lenne baj?- vált tapintatossá Pharm, de csak egy ütést kapott a idősebbtől.

-Túlságosan jóindulatú vagy. Gyere és együnk. Hey, gyertek enni! A 801-es szoba csinálta.- kiabálta a majmoknak, akik berobbantak a szobába és az étel köré gyűltek és nem sokkal később hallani lehetett a veszekedés zaját onnan.

-Nagyon jó az illata a Tom Yum levesnek.- fékezett le mellettük az első, aki meg akart ismerkedni az új baráttal.

-Nong Pharm elsőéves a Közgazdaságtudományi Karon, fiúk.- fordult a mögöttük levő két fiú felé.

-Jól van, élőben sokkal jobban néz ki, mint a képeken. Sawatdee khrab Nong Pharm!-

-Őt is ismered?- ment Sin rizsért, Pharm pedig ment segíteni, hiszen nem tudott valamilyen módon megfelelően viselkedni, amikor az ütést kapta.

Jó néhány tekintet figyelte őt kíváncsisággal, -Huh, P'Sin, ő híres. Jól néz ki, finoman főz, gyönyörű a mosolya, kellemes jellem. Az egyetem oldalán is vannak róla képek miért lenne akkor fura, ha ismerem?-

-Vajon melyik aranyos fiú fogja kedvelni?-

-Hey, én shippelem.-

Pharm egyre idegesebb lett. Sietve megfordult és kinyitotta a száját, hogy megpróbálja megállítani a seniorokat, de senkit nem érdekelt.

-Ship?- tett le az asztalra hat tányért Sin, a szoba teljesen zsúfolt volt.

-Igen, várj egy percet. Először hívjuk ide őt.- a fürdőszobához sétált és hangosan dörömbölni kezdett az ajtaján, -Túl hosszú ideje vagy bent, siess már Ai Sat! Gyerünk, találkoznod kell valakivel.-

Pharm teljes kábulatban volt. P'Sin megragadta, hogy leültesse egy székre és a kezebe adott egy kanalat.

-Haa, fárasztó! Ki akar látni engem?- a hangszíne nem éppen volt barátságos a barátjával szemben.

Magas, sötétebb bőrszín, éles vonások, de a legismerősebb... a zöldesszürkés szempár.

A fiatal fiúnak elállt a lélegzete... -Ne mondjátok ezt...-

-Ai Don, ő a bátyád képzeletbeli párja, Nong Pharm.-

-Ő tényleg P'Dean öccse?!-

A szoba légköre most teljesen vidám volt a legfiatalabbal a körükben, aki a garnélát hámozta éppen. Minden senior viccelődött és gyönyörködtek az ételben, ráadásul az íze és csodás volt.

-Pharm, általában is ilyen lassan eszel?- kérdezte P'Sin, miközben még egy tányérral szedett. Azért tette szóvá, mert észrevette, hogy a fiatalabb tányérjának fele még tele volt.

-Nem, de szerintem ti esztek olyan gyorsan, hogy az én tempóm tűnik lassúnak mellettetek.- nevetett és sietve merített a levesből.

Az ellentétes oldalú szék felé nézett és megijedt, mert a zöldesszürkés szemek őt pásztázták, olyan tekintettel, ami aggodalomra késztette. P'Sin rájött, hogy egymás szemébe bámulnak, úgyhogy a másik Nonghoz fordult és adott neki mangót.

-Mit bámulsz? Pharm nem tud enni, mert így nézel rá? Valami probléma van Ai Don?-

Don összeráncolta a homlokát és megdörzsölte azt. Azon volt, hogy megszólaljon, de a barátja megelőzte, -Nong Pharm, szeretnék tudni valamiről.- Pharm két kanál leves közben a kíváncsi seniorhoz fordult, -Oké, a képek, amiken együtt vagy Ai Don bátyjával, ti tényleg egy pár vagytok?-

Pharm felköhögött, mert felment a leves az orrába, kicsit fulladozott, a könnyeit és az orrát törölgette. P'Sin gyorsan adott neki zsebkendőket és segített neki megtörölni magát.

-Ez a reakció akár válaszként is értelmezhető.- mindenki letette a kanalát és a pirosba boruló Nong felé fordultak.

-A képek elég egyértelműek, igaz Don?- kezdte cukkolni a fiút az egyik barátja. 

Pharm rosszul érezte magát. Nem tudta, hogy P'Don olyan barátságos lesz e, mint Del vagy olyan ijesztő, mint P'Dean. Del elmondásai alapján azt gondolta, hogy egy egyszerű, csendes, őrült sportember.

-Akartad tudni, igaz?- törölte meg a száját Don és felállt a székből, -Figyelj és láss!- vonta fel a szemöldökét, aztán körbesétálva  az asztalt Pharm mellé ért.

-He?!- kiáltott fel Pharm, amikor Don karja a vállán landolt és határozottan maga mellett tartotta. Olyan közel voltak, hogy az arcuk is majdnem összeért. Felemelte a telefonját, hogy csináljon egy selfiet, ahogyan Pharm őrá néz. 

-Hey... várj egy percet.- Pharm behunyta zavarában a szemeit, mert P'Don érintése túl merész volt neki.

A fiú jó néhány képet csinált, amíg elégedett nem lett az eredménnyel. Aztán kiválasztott egy képet és beküldte egy csoportbeszélgetésbe Lineon. Mindenki kissé lehangolt volt, mert látni akarták már, hogy mi fog kisülni a helyzetből.

A fiatal fiú letette az asztal közepére a telefonját, ami 10 másodpercen belül csörögni kezdett. Ránézett a hívó fél nevére és mosolyogva fogadta a hívást.

-Na mi van?- kezdte a beszélgetést.

[P'Doooon!!! Hol találkoztatok?! Miért nem vittél magaddal?! Te vagy a legrosszabb, ráadásul együtt esztek Pharmmal? Küldj egy tál Tom Yumot, nem vagy jó fej!!!"] a lány hangos kitörése hallatszott a telefonon keresztül, ami miatt a hallgatóság jót nevetett. Amikor realizálta, hogy mások is hallották, csak még idegesebb lett a testvérére.

-Várjunk, hol van P'Dean?- kérdezte sietve Don, mielőtt a húga még egy hisztit levágott volna.

[-P'Dean korán reggel elment. Nézd csak meg, mindenki magamra hagy itthon.-] a hangja kissé elmosódott. [-Pharm, könyörülj meg rajtam. Enni akarok én is.-] dalolta a fiúnak nem igazán tisztelve meg a figyelmével a testvérét.

Pharm elmosolyodott és vidáman válaszolt, -Oké, majd legközelebb.-

A lány hálás volt a fiúnak, még utoljára odaszólt valamit a testvérének és bontotta a vonalat.

-Hey, a húgom nagyon komoly. Azt sem tudom, hogy mi lesz P'-vel.-

-Komolyan, nem zavar, hogy a húgod látott téged Pharmmal?-

Don megvonta a vállát, -De a Line üzenetet már mindketten olvasták.- Pharm mosolygott ugyan, de kezdte furán érezni magát és forgott vele a világ. Csak most derengett fel neki a selfie és, hogy nem tudta mire volt jó. De inkább megpróbált enni és nem rágondolni a dologra túl sokat.

Az ajtón kopogó valaki miatt Sin előre várta a közelgő szórakozást. Felkelt és megfordulva Pharmra mosolygott.

-Szerintem a vendégünk kielégíti a várakozásainkat. Talán több étel lesz és ő is tud csatlakozni.- az ajtó kinyílt, de abból a szögből, ahol ők ültek nem láthatták az újonnan érkezett arcát.

-Sin, tényleg elkezdtél enni?- kezdett panaszkodni a vendég, ahogyan belépett. A hangja ismerős volt Pharmnak, gyanakvással próbálta kifürkészni az arcát. Egy mosolygós, magas fiú sétált be a konyhába, mindkét keze tele volt ételes szatyrokkal.

-P'Sorn?- hogyan is ne lehetne Pharm meglepődve?

-Mi újság Nong Pharm, Tom Yumot csináltál? Végre van rá lehetőség enni belőle? Várjunk, először kóstoljuk meg.- Son letette az étkezőasztalra a táskákat, -Hallottam valakitől már hosszú ideje, hogy istenien főzöl.-

-Túl sokat beszélsz.- a Sorn után belépő személy hangja nem igazán volt érzelem dús, sötét pólót és farmert viselt. A barnás bőre kiemelte az éles vonásait, ami még vonzóbbá tette.

-P'....Dean...!-

-Hogyhogy jöttél P?- kérdezte Don. Valójában azt lehetett mondani, hogy először megijedt, hogy a bátyja behajtja rajta a Nongja taperolását.

-Találkoztunk reggel- mondta Sorn, -Először, amikor mondtam neki, hogy meglátogatom Sint, nem igazán érdekelte. De miután láttam, hogy a telefonját bámulja, azonnal rávágta, hogy jön.-

Don a bátyjára pillantott és elmosolyodott. Amikor a tekintetük találkozott, gyorsan elnézett és visszamenekült a a fiúkhoz, miközben suttogta, -Fogadjunk, hogy igazi pár.-

-Huiii!!!-

-Biztosan azok. Amióta belépett, azóta Nong Pharmot bámulja. Ai Don, a fenébe is ez okos volt tőled.-

-Csináljunk képeket és tegyük fel őket Facebookra.-

-Nem félsz, hogy a bátyád kitekeri a nyakadat?- suttogták, de Pharm tisztán hallotta őket és emiatt a fehéres orcái elkezdtek pirulni, nem mert senkire sem nézni. Vissza akart menekülni a szobájába, de nem tudta megtenni, mert az utat elzárták előle.

-Akkor nem tudtam rosszul, hogy néhány nappal ezelőtt Dean autóját láttam reggel.- adott Sin az új vendégnek egy tál rizs és mutogatott, hogy üljön csak le Pharm mellé.

Dean megvonta a vállát, -Csak most tudtam meg, hogy ideköltöztél P'.- nem tudta ezidáig, hogy Sin ebben az apartmanban élt, azt végképp nem gondolta volna, hogy egymás mellett laknak.

Pharm felnézett az idősebbre, aki fokozatosan közeledett hozzá és foglalt helyet mellette. Óvatosan meghúzta Dean pólóját és kérdésekkel teli szemekkel nézett rá.

Az idősebb kissé összerándult, aztán mosolyogva tette le a villát.

-Sajnálom! Lehet, hogy már ismered őket, de bemutatom őket ismét.- Dean az öccsére mutatott, aki éppen őket figyelte, -Ő Don, az öcsém.-

Pharm bólintott, közben Dean ujját figyelte.

-Ő P'Sin...- kis szünetet tartott várva a következő reakcióra, -P'Sorn pasija.-

-Oh... Huh?- a fiatal fiú kissé pimasz arcot vágott.

-P'Sorn P'Dean barátja és P'Sin pasija és P'Sin a seniorom.- magyarázta Don röviden mutogatva az említettekre.

Talán túl kerek a föld....

Miután befejezték a bemutatkozást, egy kész háború folyt a szobában. A nyolc felnőtt fiú jelenléte miatt a szoba kissé elviselhetetlen volt, ráadásul a szoba közepe tele volt építészeti eszközökkel.

Amikor Sorn befejezte az evést, még egy órát tudott maradni, de aztán el kellett köszönnie, mert vissza kellett mennie a boltba. Pharm sem vonakodott elkéreckedni a szobájába, de nem egyedül tért vissza.

Sin az ajtóban állt és integetett  Deannek és Pharmnak, akik visszavonultak a fiatalabb szobájába. Mellette Don állt és szélesen vigyorgott csillogó szemekkel. Pharm gyakorlatilag teljesen rejtve volt Deantől.

-Csak hogy kényelmesen érezzétek magatokat, ahogyan kívántad, hangosan hallgatjuk majd a zenét. Biztos vagyok benne, hogy attól nem fogunk hallani titeket.- vonta fel a szemöldökét Sin a juniorra pillantva, aki homlok ráncolva nézett vissza rá.

-P'... nyugodj le.- Don ki akarta használni a lehetőséget, hogy cukkolja őket, de amikor belenézett a bátyja szemeibe, csak pislogni tudott, mert kissé megijedt.

-A következő viszontlátásig Nong Pharm.- köszönt el gyorsan integetve és besietett a szobába.

Dean úgy érezte, hogy bocsánatot kell kérnie az öccse viselkedéséért. Be kellett, hogy ismerje, sosem tudott nyerni P'Sin ellen egy érvcsatában, a hozzá hasonló emberek ellen sosem.

Pharm még félénkebb lett és sietve, remegő kézzel nyitotta az ajtót a belépőkártyával.

-Mégis milyen hangoskodásról beszéltek!!!!-

Az eső hangja kissé csendesedett, hiszen az óra már délután 3-at mutatott. Ahogyan beléptek a szobába, bekapcsolta a zenelejátszót.

-Nem szeretem az eső hangját- magyarázta mosollyal az arcán, -Szeretnél inni valamit P'Dean?-

Dean megrázta a fejét. A fiatalabbhoz sétált és felemelte, a kanapéra ülve pedig maga mellé húzta. A lejátszóból jövő zene hangosabb volt, mint a kinti eső. A korábbi kaotikus légkör most csendessé vált. Pharm eleinte mereven ült, de amikor meglátta, hogy Dean ellazult, ő is lassan feloldódott. Érezte a Deanből áradó könnyed illatot, elgondolkodott, hogy mi is lehet az. -Borotvahab? Parfüm?-

Amikor a teste kezdte kényelmetlenül érezni magát, a fejét a másik vállára hajtotta. Pharm ránézett a kezére, ami a mellette ülő fiú ölébe volt húzva. Az ujjaik végei illeszkedtek egymáshoz, bár látszólag Dean keze nagyobb és erősebb volt, mint az övé.

Pharm behunyta a szemeit és gyengéden megszorította a másik kezét. Ez volt az első alkalom az elmúlt 19 évében, amikor teljesen figyelmen kívül tudta hagyni az eső hangját.

A zene ritmusa megváltozott és egy új dallam kezdődött. Dean ráfektette az ujjait a fehér kézfej hátuljára, ránézett a hosszú szempillákra, amik most le voltak zárva, mintha magába szippantotta volna a tulajdonosát a légkör, ez az idősebbet ugyanezen cselekedetre sarkallta... Egymás szívverését hallgatták.

Hol lelhetem meg a boldogságot? A fiú, aki elhaladt mellettem, rákérdezett, hogy van e esernyőm? De meglepetésként a kezében volt egy, amire az esőcseppek estek.

-Esik. Menjünk együtt. Várj P', elkísérlek az autóig.-

In a kezében lévő esernyőre pillantott, aztán felnézett Kornra és kinyitotta az esernyőjét.

-De nekem van...-

-Gyerünk!-

Megkérdezte tőlem, hogy lehet e boldog. Egy darabig próbálta összecsukni az ernyőt, megnézte a dátumot és az időt, majd felnézett a vízcseppekre, amik a szemébe csöppentek.

Még mindig esős, igaz? Vagy nem is esik? Az égben abszolút semmi sincs, ami látható biztosra abban a pillanatban. Egyszer sötét van, aztán világos. Talán az eső vihart hoz magával vagy szél kerekedhet.

Boldogság ennyi ideig utazni. Hova ment? Csak...

A fiatalabb megragadta P'Korn esernyőjét és összehajtogatta, majd a sajátjával fedte el magát.

-Az esernyő kicsi és elázunk.- Korn pofát vágott.

-A keskeny hely csak közelebb hoz minket egymáshoz. Annak ellenére, hogy ha elázunk, akkor csak hagyjuk, hogy a vállaink vizesek legyenek.- mondta mosolyogva In az idősebbnek. -Uhm, P' ez nehéz, könnyebb ha én tartom. Engedd meg, hogy segítsek.- annak ellenére, hogy alacsonyabb volt, még mindig nem adta fel.

Korn sóhajtott, aztán inkább átvette az esernyőtartó szerepét, mert nem akart meggörnyedni, hogy a végén a háta fájjon. Szándékosan tartotta magasabbra az esernyőt, mint ahogy szokta, a fogantyú alját is szabadon hagyta.

In mosolygott és figyelte az érdekes szituációt, miközben elvörösödött, aztán fokozatosan megkereste az idősebb kezét és együtt sétáltak tovább így.

Mosoly... Minden alkalommal  mosolygok... A boldogság, amit már hosszú ideje kerestem... Most itt van, végül megértettem. Ne tartsd és tartsd. Ez csak egy esernyő. Ha most megnézed, az egyik pillanatban sötét van, aztán világos.Talán az eső vihart hoz magával vagy szél kerekedhet.

Boldogság ennyi ideig utazni. Hova ment? Csak...

-Ha a mérnökin tanulnál az olyan menő lenne.-

-Miért?-

-Talán lenne lehetőségem, hogy levedd a felsődet és a fejünk fölé tartva együtt fussunk az esőben.- nézett az idősebb szemeibe In.

-Hey, ez egyáltalán nem romantikus.-

A múltban láttam őt egy esernyőt tartva... szeme tele könnyekkel és könnyekkel.

Nem csak ő szenvedett. Olyan voltam, mint ő.

Hallottad? El szerettem volta dobni azt az esernyőt, amit olyan nehéz volt tartani. 

Dobd el!

Nem akartalak többé magányosnak látni.

Az égben abszolút semmi sincsen. Ha most megnézed, az egyik pillanatban sötét van, aztán világos.Talán az eső vihart hoz magával vagy szél kerekedhet.

Boldogság ennyi ideig utazni. De ne menj olyan messze! Ne menj! Meg fogom bánni, egy egész élet meg fog változni, nem számít, hogy ki szenved, csak meg kell nézni...

Hirtelen a zenelejátszó megállt és minden elsötétült, egyetemben a fényekkel és a többi elektromos berendezéssel a szobában. Az áram elment, egyedül a villámok fénye világított az ablakon keresztül. Két szív táncolt az emlékekben a sötétség közepette egymás szemébe nézve.

-Reggel...- a fiatalabb hangja bizonytalanul csengett, -Volt egy rémálmom, de nem emlékszem rá. De azt fel tudom idézni, hogy nagyon szomorú érzés volt.- a szabad kezével gyengéden megdörzsölte az arcát, -Könnyekben ázva keltem fel... és ez nem az első alkalom volt...- folytatta Pharm piros arccal, -Már gyerekkorom óta vannak ilyenfajta álmaim.-

Dean vett egy mély lélegzetet. Érezte, hogy a szíve olyan gyorsan ver, mintha felrobbanni készülne. Egy álom a gyerekkor óta... ami szomorú és könnyekkel teli.

-...Korn-

-P'... ismered ezt a nevet?-

Mintha a világ megállt volna forogni, a kezeik különösen erősen tartották egymást. Dean érezte, hogy Pharm keze remeg és izzad, még a sajátja is ugyanezt tette.

-Esetleg Pharm...- a mély hangja reszelős volt, -Ismersz valakit In néven vagy nem?-

Egymást nézték, mintha elrejtett emlékeket keresnének a másikban. Pharm valami meleget érzett a szeme sarkában. Szorosan összezárta a száját, mielőtt dadogva beszélni kezdett volna.

-P'... megígérted... hogy addig keressük egymást, amíg újra nem találkozunk.-

Az idősebb gyönyörű szemei a fiatalabb könnyes szempárját figyelték, majd a szája mosolyra húzódott és reszketeg hangon megszólalt, -...itt vagyok- megérintette a másik szemének sarkát, -Itt voltam... teljesítve az ígéretet.-

A könnycseppek megindultak hangos szipogással a csend közepette. Pharm felemelte a kezét és megérintette az arcát. Kinyújtotta a kezét a másik felé, a hüvelykujjával megérintette az erős állkapcsot, aztán fel a halántékáig.

Minden helyzetbeli tapasztalat olyan volt, mint egy emlékeztető, hogy ez nem álom.

-...Félsz?- kérdezte Dean, miközben körbefonta a másik körül a kezeit, hogy közelebb vonhassa magához. Elveszett emlékek, ez mind csak egy véletlen egybeesés vagy sors által elrendelt? Az érzés, hogy valaki ismeretlen lesz, túl ijesztő volt.

-Félek... de rendben van.-

Testük elég közel volt, hogy érezhessék egymás melegét és a másik szívének ritmusát. Pharm lenézett a kanapéra. Kissé megijedt, amikor meleg ajkak érintették a homlokát, Dean érintése udvarias volt, de mindig érezni lehetett benne a birtoklást. A fiatal fiú fokozatosan felnézett, ahogyan az idősebb szája lejjebb vándorolt.

-Ummm...-

A szájuk lágysága, a rugalmassága és összeérintése szorosan egymás mellett tartotta őket, a fiatalabb az ujjaival végigszántott a rövid fekete hajszálak közt. Még szorosabban közeledett a másikhoz egy még mélyebb csókért, mohón mozgatták az ajkukat szüntelenül. Amikor az érintések elnehezültek, kinyitotta a száját és beengedte a szájába a másik forró nyelvét.

'Rendben van, ha nem emlékszel. Annak ellenére, hogy még mindig zavaros, csak kettőnk is elég.'

Hirtelen a fények felkapcsolódtak a szobában. A lemezlejátszó újra szólni kezdett, most már nem simábban ment a zene.

Ne tartsd vissza, ne tartsd vissza. Ne fogd meg őket, nem fogod megbánni. Az egész élete változásokon ment keresztül, nem számít ki fog szenvedni, boldogság lesz látni.

Az eső elállt. Pharm ránézett az immáron az ölében fekvő fiúra, megsimogatta a fejét, beletúrt a fekete hajába és gyengéden masszírozni kezdte. Megállította a kezét a halántékán, óvatosan megnyomta és folytatta a masszázst. Amikor ránézett a szemöldökére, eldöntötte, hogy kissé huncut lesz. Látszólag megérintette azt a részt, majd a szemhéját, aztán az orrát és végül...

-Oh- megérintette a másik száját. Meg kellett állnia, amikor az eddig csukott szemmel fekvő megragadta a csuklóját.

A zöldesszürkés szemek felnyíltak, a tekintete tüzes volt. Dean magához húzta és egy csókot nyomott a kezére. De a fiatalabb megijedt és sietve kirántotta az idősebb szorításából magát pirosló arccal.

-Te!- nevetett fel. 

A fiatalabb felrántotta az fejét, -Ki akarsz menni sétálni?-

Dean megemelte a szemöldökét és kinyújtotta a kezét megérinteni a felpuffadt piros ajkakat.

-De olyan duzzadt a szád- aztán újra és újra csókolta, amíg teljesen fel nem dagadt.

-Huii!!! P'Dean!- a fiatalabb fiúban perzselő melegség áradt szét, ki az egyetlen, aki ezt el tudja érni nála?

-Még vizes kint. Maradjunk a szobában- megfordult és az arcát a fiatalabb mellkasának döntötte és a két kezét a fiatalabb  dereka köré fonta. 

Pharm lefagyott és alig tudta visszatartani a lélegzetét, érezte, hogy a meleg levegő megüti a gyomrát és emiatt ok nélkül egy furcsa érzés kezdett formálódni benne.

-P'Dean ne aludj így, megfelelően kell pihenni- Pharm próbálta megfordítani az idősebbet, hogy az ölében feküdjön, de az erőfeszítései hiábavalók voltak.

Dean szándákosan a fiatalabb hasához nyomta az arcát, az egyetlen akadály a közvetlen érintkezésben a póló volt. A fiatalabb arcán megjelent egy mosoly, amikor megérezte az apró nyomásokat. Ezek...

Aranyos. Figyelmes puszik a hasán.

-Uh!!!- nyűglődött Pharm, becsukta a szemeit, de azért összenyomorgatta a csintalan barátja vállát, -P'Deeaaannn!-

Az idősebb élvezte ezt és csak nevetett. Felemelte az arcát és rámosolygott a piros arcú fiúra.

-Ne színlelj- összenyomta az orcáit, Pharm pedig felkelt, mielőtt az arcát engedte volna még jobban összeszorítani, majd megdörzsölte a bőrét. Ma nem tudott tettetni, nem tudta volna megtenni, de azért kerülte a másik tekintetét. P'Dean megemelte a szemöldökét, de eldöntötte, hogy visszafogja a kikívánkozó szavakat. Ellenőrizte a nadrágja zsebeit és kivett belőle valamit. Egy kulcstartó volt kocsi-, lakás- és szekrénykulccsal. Kutatott közöttük, leakasztott egyet és Pharmnak nyújtotta.

-Kutyás címke, nagyon szeretem. Már egy évtizede használom- belefektette a másik kezébe, -A továbbiakban tudnál rá vigyázni?- Pharm megvizsgálta a szürke tárgyat, amin 4 angol betű volt: D-E-A-N

Az alacsony fiú elmosolyodott és szorosan a markában tartotta a kulcsot, miután elgondolkodott, hogy hogyan fogja használni, gyorsan az ajtó előtti alacsony szekrényéhez ment, keresett benne valamit és a meglelt tárggyal ment vissza. Megmutatta az idősebbnek, hogy hol fogja tartani, egy láncra akasztotta.

-Nyakláncként nem fog elveszni- mondta, -És ez... neked adom.-

Egy kerek, bőrkarika volt rajta egy nagy fémgombbal, egyszerű volt. Első látásra nem volt semmi különös, de amikor megfordult a kis tárgy, bele volt égetve a neve, de az közel sem volt olyan fontos, mint ami a nyakában lógott.

-Ez...- a kezében lévő kulcsgyűrűre nézett, aztán Pharm arcára. Nem volt ostoba, tudta mi az.

Pharm szemei lehangoltan csillogtak, másfelé nézett, próbálta elrejteni a vöröslő arcát.

-Kulcs a szobámhoz... tarts jól magadnál-