Until We Meet Again 1.kötet-6.fejezet

 

Helló hétfő

Az úszóklub visszatért az első és másodéves juniorokkal, akiknek a bőrszínük két árnyalattal sötétebb lett. Kétség nélkül, miután visszaértek elég volt meghallani a dühös klubelnök és az alelnök nevét, aki általában mindig vicces hangulatban volt, máris futottak el. Nem igazán akartak találkozni velük szemtől szemben. 

Kivételesen a mai napra a klubelnök pihenőnapot engedélyezett, így csak a harmadéves seniorok jöttek gyakorolni. Dean összegyűjtötte a dokumentumokat, elköszönt a tagoktól és a parkolóba sétált a kulcsával.

Nem tudott megkeresni valakit, nem is tudta, hogy az a személy még a klubjában van vagy már hazament. Miután visszaértek a táborból, mindenhogyan megpróbált kapcsolatba lépni vele, de nem volt rá esélye. Az egyetlen közvetlen összeköttetés Team volt, aki általában édességeket hozott tőle, de ma nem jött gyakorolni. 

-Sajnáljuk Pharm, mostanában a színészek elfoglaltak, úgyhogy minden nap későn fogunk hazamenni.- a lány hangja nem késztette megállásra a név tulajdonosát.

-Rendben ManNow, siess és menj. Haza tudok menni egyedül is.-

Dean követte a hang forrását és megtalálta a két juniort a kőpavilonban ülve a karuk épülete mellett. Mivel senki sem volt körülöttük, tisztán lehetett hallani őket.

-Lerobbant  a kocsid és Team beteg.- ManNow megölelte barátja karját és megrázta. -Sajnálom.-

-Hey, nem kell bocsánatot kérned. A kocsi magától robbant le, nem a te hibád.- Pharm megfogta a lány kezét és bátorítóan rámosolygott.

-Olyan lusta vagyok egyedül hazamenni.- kezdett Pharm panaszkodni, miután ManNow elment. Kocsival csak egy fél óra volt az út, de ha tömegközlekedéssel megy, akkor háromszor át kell szállnia a busszal és egy óra fog elmenni vele, mert mindig várnia kell a következő buszokra. Gyakran ManNow biciklijével vagy Team autójával ment el a vonatállomásra, de soha nem az apartmanjáig.

Tulajdonképpen megkérhetném P'Wint, hogy vigyen haza...

Sóhajtott egyet és lehajtotta a fejét az asztalra.

Dean elmosolyodott a gyermekies reakciót látva. Pharm olyan valaki volt, aki nagyon kifejező volt, amikor zavarban volt, ideges, zavarodott, szomorú vagy éppen gyerekes volt. Mindent tisztán le lehetett olvasni az arcáról.

Bang boom!!!

Egy hangos robbanás megijesztette a diákokat. Dean elfordult hogy lássa a hang forrását, ami a szak épületéből jött. A sikítások után meghallotta, hogy a transzformátor robbant fel. Vett egy mély lélegzetet, most először hallott ilyen nagy robbanó hangot, kicsit lesokkolt.

Visszafordult a kőasztal felé, de nem látta a fiút, aki pár pillanattal azelőtt még ott ült.

-Pharm?- közelebb ment, hátha elment már, de aztán meglátta, hogy a táskája még mindig ott van az asztalon. Amikor odaért, ijedten ugrott a fiatalabbhoz.

-Pharm!!!-

A fiú az asztal alatt volt összegörnyedve, teljesen elsápadt, szinte az összes vér kifutott az arcából. Remegett, nehezen vette a levegőt és mind a karjai és lábai megmerevedtek. A magas fiú hamar átölelte a juniort, akinek nehéz volt a levegővétel, majd megszakadt a szíve így látni.

Pharm szorosan visszaölelte az idősebbet és rámarkolt a pólójára, miközben a senior a fiatalabbat nézte, ahogy könnyben úszik az arca.

-P'....Dean- akadozott a hangja.

-Ssshhh!... Ne beszélj!- Dean felnyújtotta a kezét, hogy levegyen egy papírzacskót az asztalról. Sietve kiszórta a benne lévő dolgokat, majd Pharm szája elé tette, -Nyugodj le... nyugalom... itt vagyok.- suttogta. A homloka izzadt, megragadta a kicsi kezeket és folyamatosan ismételte ezeket a szavakat. 

Addig maradtak így, amíg Pharm légzése újra normalizálódni nem kezdett. Dean segített neki felülni a székre, ő maga pedig a fiú elé guggolt. 

-Menjünk el a kórházba.- végig a fiatalabb szemeibe nézett.

Pharm megrázta a fejét, -Minden rendben... Csak szükségem van még egy kis időre és jól leszek.-

-Ne ellenkezz... majd elviszlek oda.- felállt és visszapakolta a táskába az asztalon heverő dolgokat és a sajátjával együtt vette fel.

-Nem, P'Dean.- Pharm sietve próbált tiltakozni.

-Tudsz magadtól sétálni vagy vigyelek?-

A fiatalabb hamar válaszolt, -Megyek egyedül.-

És így vitte magával az elsőéves közgazdaságtudományi szakos diákot az úszóklub elnöke, anélkül, hogy bárki is tudott volna róla.

***

-Ez hiperventiláció, gyakori oka a nagymértékű stressz.- magyarázta Dr. Satorn Jaidee, -Általában egy nagyon stresszes szituáció vagy sokk váltja ki. Mi volt az ok?-

-A transzformátor robbant fel.- válaszolt Dean, miközben a doktor összefonta a karjait a vizsgálószobában és a páciensére nézett, aki még mindig egy kicsit kábult volt.

Amikor az orvos és P'Dean felé fordultak és várták a fiú válaszát, Pharm bólintott.

-Igen, félek a hangos zajoktól. Ha a hang nem túl hangos, akkor a tünetek sem olyan rosszak. De ha nagyon hangos, akkor nagyon rosszra fordulhat.-

-Volt már hasonló tapasztalatod ezelőtt?- a doktor leírta a részleteket egy fehér kártyára, miközben a fiú válaszolt a feltett kérdésekre.

A szülei már olyan sokszor vitték orvosokhoz és pszichiáterekhez. 

-Nem igazán, csak akkor vagyok képtelen a rendes légzésre, ha a hang olyan, mint egy fegyver vagy robbanáshang.-

-Volt valaha fegyverrel kapcsolatos baleseted?-

A fiú megrázta a fejét, -Soha, de édesanyám azt mondta, hogy már egészen kiskorom óta félek ezektől.-

-Meg tud gyógyulni belőle?- kérdezte Dean mély hangján.

-A hiperventiláció általában összefügg valamilyen pszichés betegséggel. Én csak gyógyszert tudok felírni, hogy lenyugtassa. De, ha Khun Pharmnak nincsenek tünetei és nem találjuk meg a kiváltó okot, akkor nagyon nehéz lesz meggyógyítani.- magyarázta a doktor, Dean pedig bólintott. Beszélt az orvossal még egy ideig és meghallgatta a tanácsokat a tünetek kezelésével kapcsolatban, végül kifizette a kezelést és megköszönte a segítséget.

Amióta kijöttek a kórházból, az úszóklub elnöke folyamatosan a homlokát ráncolta. Pharm tünetein gondolkodott és ez nem tetszett neki. Mi van, ha akkor tűnnek elő a tünetek, amikor éppen senki sincs mellette?

Mindketten csendben ülték végig az egész utat, a senior néha néha rápillantott a mellette ülőre. A fiatalabb a táskáját ölelte szorosan, hogy csillapodjon a szívverése. Amikor elvesztette az öntudatát, a boldogsága is elrepült. Szerencsére csak akkor volt nehézlégzése, amikor tényleg valami hangosat hallott, de amikor nagyon stresszes volt vagy izgatott, a tünetek sosem jelentkeztek annak ellenére, hogy a doktor érzelmi okokat magyarázott. 

Dean szorosan tartotta a kormánykereket, hogy nyugodt maradjon. Ha aggódik, azzal nem oldja meg a problémát, de meg kell keresnie a probléma gyökerét. Rápillantott a táskáját szorongató fiúra. Feszültnek nézett ki, talán, mert ismeretlenek voltak egymásnak? Vagy félt?

...végül a gondolkozás helyett azt választotta, hogy megtöri a csendet.

-Dean, Ratthanon Wongnate, harmadéves a Gazdaságtudományi Karon, van két testvérem, ugyanazon az egyetemen tanulnak, a nevük Don és Del.-

-Hahaha- Pharm nem értette, hogy P'Dean hirtelen miért mutatta be magát, de az idősebb a reagálását várta, ezért válaszolt.

-Pharm... Pharm Triwinij, elsőéves a Közgazdaságtudományi Karon, van egy öcsém, Phoom a neve, 10. osztályos.'-

-A családommal élek, de a szüleink gyakran a tengerentúlon tartózkodnak.- folytatta Dean, mintha valamit csak mondania kellene. De úgy tűnt, hogy hatékony, mert a feszültség lejjebb engedett, Pharm el tudott lazulni és már nem markolta olyan szorosan a táskáját.

-Egyedül élek egy apartmanházban. Apukám meghalt, anya pedig egy thai éttermet vezet az Egyesült Államokban.-

-Április 21-én születtem.-

-Én Július 16-án.-

-Szeretem a tengert.-

-Én is szeretem a tengert és a folyókat.-

-Az úszóklub elnöke vagyok.-

-A Thai Desszertklub tagja vagyok.-

-Szeretek thai ételeket enni.- nézett a Nongra.

-...Én meg szeretek thai ételeket csinálni.- eléggé vidáman válaszolt, de csak később realizálta Pharm, hogy a válasz rossz volt. 

Az autó lassan lefékezett, amikor pirosat kaptak. Az idősebb csintalan tekintettel nézett a junior szemébe, -Egyedülálló...-

-Egye...- Pharm lemerevedett és enyhén akadozott. El akarta kerülni az idősebbel való szemkontaktust, de szinte vonzotta a tekintetét. Az arca elpirult és csak azután válaszolt, hogy a lámpa zöldre váltott, -Egyedülálló vagyok.... én is.- és véget is ért a válasz. Túl nyomasztó lett a hirtelen jött csend. A levegőben hagyott érzések csak rátettek egy lapáttal. A senior végre hajlandó volt elindulni, lassan vezetett az úton, mintha csak nyújtani akarta volna az időt, amit a juniorral tölthet együtt.

-Ez a lakásod?- amikor a fiatalabb bólintott, a bejárat elé hajtott az autóval.

Dean kissé ideges lett, mert most, hogy megérkeztek, nem volt több oka, hogy együtt legyenek.

Pharm mosolygott és felemelte a kezét, hogy megköszönje a fuvart. Mintha csak egy álom lett volna, hogy egy autóban ültek P'Deannel és beszélgettek. Pharm megfogta a táskáját és kiszállt az autóból, de mielőtt az épülethez sétált volna, az idősebb lehúzta az ablakot és utánaszólt. 

-Várj!-

A senior a kezében tartotta a telefonját, miközben egymás szemébe néztek. Pharm ránézett a telefonra, nagyon erősen gondolkodott, hogy kitalálja, mit is akar az idősebb, végül nagy nehezen rájött.

Az ok? Csak egy kimondatlan kérdés. Ösztönből elvette tőle a telefonját és feloldotta, majd beírta a számokat és rányomott a hívás gombra. Amikor a telefonja megszólalt a táskájában, visszaadta az idősebb készülékét. Még egyszer felemelte a kezét és boldogan besétált az épületbe. P'Dean még egy ideig a telefonja képernyőjén lévő számokat bámulta.

Aznap éjjel az alacsony fiú az ágyán feküdt és P'Dean telefonszámát bámulta erős szívdobogással. Elmentette a számot és beállított egy képet róla, amit a könyvtárban készített titokban. Már annyira mosolygott, hogy fájni kezdett az arca tőle. Jobbra-balra görgette a párnáját, végül elnyomott hangon belekiabált.

Boldogan fog meghalni.

***

A sok diák között egy magas fiú bújt el a déli udvar egyik sarkában. A földön ült, hátát nekitámasztotta a falnak, a lábait pedig kényelmesen kinyújtotta ignorálva a többi diákot.

-Helló, mi a neved?- ismeretlenül csengett a hang. Felemelte a földön ülő a fejét és a vidám fiúra nézett, -In vagyok.-

-...Korn...- válaszolt röviden.

Az ismeretlen szélesen elmosolyodott -Kedvelhetlek? Flörtölhetek veled?-

A magas fiú összevonta a szemöldökét. Még senki sem mert így megnyilvánulni előtte. Biztos csak játszik a kölyök. Nevetségesnek gondolta, ezért inkább visszafordult a könyvéhez.

In megint megszólalt, -Ha nem válaszolsz, akkor az igent jelent.-

Kornnak nem állt szándékában válaszolni, In pedig továbbfolytatta volna, de a barátja megragadta és elrángatta onnan. 

-Ne keveredj vele. Az apja egy maffiatag, egy uzsorás.-

In megvakarta a vállát, -De a fia... nem maffiatag.-

-Túl veszélyes, túl kockázatos.- figyelmeztette egy másik barátja sötét tónusú hanggal, -Halálosan.-

-Nonszensz- In megrázta a fejét, miközben továbbra is a magas fiút nézte, aki nem vett tudomást senkiről és semmiről -Attól még, hogy kedvelem, nem fogok meghalni.-

Csak azt akarta, hogy a magányos fiú boldog legyen, semmi mást.

***

Pharm felébredt és kinyitotta a szemeit. Feltámaszkodott a fejtámlára és ránézett a mellette levő órára. A digitális óra 6:20-at mutatott, ez még túl korán volt, hogy bemenjen a reggeli órájára, az csak 10-kor kezdődik. Inkább visszafeküdt az ágyra.

Visszaemlékezett az álmára egy pillanatra.

Olyan érzése volt, mintha megpróbált volna valakivel flörtölni...

Már erre a gondolatra is kitört belőle a nevetés, előkereste a telefonját és megnyitotta az új Line üzeneteket, mert tegnap nem nézte meg őket. Rányomott az egyik privát chatre, hogy válaszoljon, de meglepődött, amikor egy új barát felkérést kapott.

Az új barát egy tenger képet használt avatárnak. De azonnal tudta, hogy kicsoda, mert Facebookon látta már ezt a képet.

P' ..P' ..P' ..P'Dean????

Felült az ágyán és zavartan bámult  a telefonjára. Ha ez P'Dean Line üzenete, akkor mit kéne tennem?

Ha van egy esélyed, nem engedd el. Hirtelen ManNow szavai jelentek meg a fejében... Okay, a legjobb barátja adott egy tanácsot.

Oh, amióta megszülettem, senkivel sem flörtöltem., hogyan kell csinálni? Egyáltalán hogyan kell nekikezdeni? Idegesen vakarta a fejét tehetetlenségében. Lefeküdt a hátára és rászánta magát, hogy megnyissa P'Dean chatszobáját.

Sawatdee... nem tudta, hogy mit írjon, folyton kitörölte.

Küldök képet... próbált valamit kikeresni a galériájából. Valami jó képet szeretett volna találni, de semmi.

Matrica... próbáljuk meg ezt.

Rányomott egy üdvözlő ikonra. De amiért túl izgatott volt és a keze remegett, rossz matricára nyomott...

Hello Monday! Egy olyan képet küldött el, amit anyukája küldött neki!!! Átkozva magát fetrengett az ágyon.

Jelzett a telefonja, hogy új üzenete érkezett, amire kicsit megriadt. Még csak fél 7 van, történt valami a klubban? Dean letette a kávéját az asztalra halkan. Feloldotta a képernyőt és rápillantott az ismeretlen felhasználóra, de ahogy meglátta a képet, azonnal tudta, hogy a junior az, sietve megnyitotta a chatszobát. Amikor rápillantott a képre elnevette magát, közben a két testvére furcsán néztek rá.

Esetleg berúgott? Miért mosolygott ennyire a válasz gépelése közben?

A fiatalabb fiú abbahagyta a siránkozást, amikor a Line jellegzetes hangja felcsendült. Hirtelen felült, ahogy látta, hogy válaszolt.

Dean: De ma szerda van....

De ez nem az P'Dean... nem az. Pharm gyorsan válaszolt.

Ph@m: Bocsánat, rossz képet küldtem.

Amiért nem voltak szemtől szemben, Dean elképzelte a junior vörös arcát, a könnyes szemeit és a remegő kezeit.

Ph@m: Köszönöm a tegnapit.

Dean: Okay, hogyan mész a suliba?

Ph@m: Team felvesz.

Dean: Uhm, nem messze van a házam az apartmanodtól, ha Team nem tud felvenni, mit szólnál ahhoz, hogy én menjek érted? Úgyis egy irányba mennénk.

Pharm tágra nyitotta a szemeit az üzenetet nézve.

Ph@m:*mosolygós kutya matrica*

Ph@m: P'Dean, vissza fogom fizetni.

Pharmban újra kezdett nőni a remény, amit nem sokkal ezelőtt eltiport magában. Titokban büszke volt magára, 10 percig bámulta a telefonját. 

Dean visszaválaszolt.

Dean: Tudnál főzni nekem?

Ph@m: Persze, bármit.

Dean: Omlettet rizzsel.

Ph@m: Bonyolultabbat is kérhetsz ennél.

Dean: Omlett rizzsel, ezt szeretnék enni ma reggel.

Dean valamiért még mindig nem tudta elengedni az omlett gondolatát az álom óta. Pharm csak csodálkozott, hogy az idősebb tényleg azt akar e enni.

Ph@m: Ah... majd odaadom Teamnek reggel, amikor megy a klubba.

Pharm a terve szerint belerakta volna egy dobozba és Teamnél hagyja, amikor a barátja a reggeli edzésre megy.

Dean beült az autóba, hogy lassan elinduljon az egyetemre. Látta a Line üzenetet és válaszolt a juniornak.

Dean: Rendben, az autód szervizben van, igaz? Holnap reggel elmegyek hozzád és majd ott megeszem a reggelit, utána elviszlek az egyetemhez.

Az apartmanomhoz, az én ....

-Huh?!- Pharm lefagyott abban a pillanatban, ahogy realizálta, hogy Dean el fog jönni érte holnap és együtt mennek.

Ph@m: Uh, ez egy picit bonyolult.

Dean: Holnap 7-kor. Odamegyek hozzád, utána együtt megyünk az egyetemre.

Az üzenet után hiába írt több üzenetet Pharm, a másik nem olvasta el.

Csak egy omlettet rizzsel, szükséges, hogy ilyen messzire menjen?!