Menü

Until We Meet Again 1.kötet-7.fejezet

 

Mosoly

Az óra fél hatot mutatott, a szoba tulajdonosa, aki a Közgazdaságtudományi Kar tanulója volt, az ágyán ült. Már azelőtt felkelt, hogy megszólalt volna az ébresztő majdnem egy órával előtte, mert túl izgatott volt és nem tudott aludni.  Dean 7-re fog jönni, hogy felvegye. Végül felkelt, hogy megmossa az arcát és kimenjen a konyhába előkészíteni a reggelit. 

Pharm kinyitotta a hűtőt, disznóvér és leves volt bent, amit lassú tűzön kell elkészíteni. Eldöntötte, hogy vérlevest fog csinálni, mert nem olyan nehéz. Feltette a levest a tűzhelyre, hogy felmelegítse, rakott hozzá retket és sót. Addig melegítette, amíg az illata nem érződött. Addig  az ízesített sertéshúst feldarabolta és beletette a fazékba. A sertésvér már elfehéredett, félrerakta pihentetni. A levesre várt, hogy felforrjon, hogy beletehesse a húst. Miután minden kész volt, beletette őket egy külön edénybe és a kicsinyke étkezőasztalra tette. A hely bőven elég volt két személy részére.

Miközben várta, hogy a rizs megfőljön, kisétált a balkonra és mélyen beszívta a reggeli levegőt. A nagy előnye az olyan apartmanoknak, ahol volt erkély, hogy nem igazán érződött a kipufogógáz és a lenti levegő.

-Huh...- Pharm meglepődve nézett le a parkolóra, ugyanis egy ismerős autó sziluettjét fedezte fel, túl ismerőst...

Miközben az autót bámulta, a tulajdonosa is előtűnt. A magas alak, a napbarnított bőr túlontúl ismerősnek hatott. Nyitott szájjal pillantott az órára. Mennyi az idő most?

6:15! Mit keres itt P'Dean ilyen korán?!

Pharm gyorsan felkapta a szobakulcsát és lerohant a földszintre. Teljesen elfeledkezett arról, hogy pizsamát visel.

-P'Dean!!!- odafutott az idősebbhez, aki az autóajtónak támaszkodott, "Miért jöttél ilyen korán... rossz időpontra emlékeztem volna?"

Dean megrázta a fejét és megvakarta a nyakát, -Nem, én jöttem rossz időben.- nem igazán merte azt mondani, hogy nem bírt várni a megbeszélt időpontig és nagyon gyorsan elsietett otthonról, -Mindegy. Nem kell sietned, tudok várni.-

-Hogy tudtad majdnem egy órával elnézni?- Pharm összevonta a szemöldökét, kicsit hezitált és kételkedett, ahogy Dean sápadt arcára nézett, -Inkább... gyere fel először...- emelte fel a fejét és nézett a másik csillogó szemeibe, -Együk meg a reggelit a szobámban... együtt.-

Dean érdeklődéssel nézett körbe a fiatalabb lakásában, kisebb volt, mint képzelte, de kényelmesnek tűnt.

-Kérlek ülj le- Pharm odahúzott egy széket az asztalhoz és egy tálban tett az idősebb helyére rizst, -Az omlettet még nem csináltam meg.-

Dean leült és bólintott egyet, közben a fiatalabbat nézte, ahogy elkészítette a tojást a serpenyőben. Nemsokkal utána valami furcsát látott, ahogy az omlettet a fiú lerakta elé; ugyanis az álmában szereplő fiú volt előtte, aki az ételt adta neki, de ahogy jött, úgy el is tűnt a kép.

-Forralt disznóvérleves és omlett.- tett eléje Pharm mosolyogva egy forró tál levest.

Ahogy megérezte az étel illatát, kellemes érzés töltötte el. Halkan elnevette magát és visszamosolygott a fiatalabbra, aki vele szemben foglalt helyet.

-Pharm... nem mész először fürdeni?-

A fiú végignézett magán... az arca pírba borult. Azonnal rájött, hogy P'Dean nevetésének oka az öltözéke volt!

-Várj, akkor én elmegyek fürödni- felugrott a helyéről, megragadta az iskolai egyenruháját és berohant a fürdőszobába. Szerencsére már megmosta az arcát és a fogát, amikor felkelt. Csak gyorsan át kellett mosnia magát vízzel kevesebb, mint 10 perc alatt. Végül kócos hajjal tért vissza az asztalhoz.

-Ne rohanj.- mondta Dean és segített a fiatalabbnak a helyére igazítani a haját.

Huh... Pharm érezte, hogy feloldódott a víz alatt, -Együnk. Ha megvárod, amíg kihűl, akkor nem lesz olyan jó íze.-

Viszonylag meleg reggel volt. A ventilátor hangosan dolgozott, miközben a két fiú ugyanazt a reggelit ette. Forralt sertésvérleves, illatos omlett és pirított rizs. Annak ellenére, hogy mennyire átlagos volt, mégis különlegesnek hatott a két fiatalnak. Ismerős volt nekik a helyzet, mintha már megtörtént volna, mintha már lettek volna korábban így.

Hirtelen a reggeli közben mindketten megálltak és egymás szemébe néztek, néhány emlékkép villámként hasított a fejükbe, mint valami mozifilm.

-Tényleg nem ehetem meg az omlettet?-

-Majd legközelebb csinálok neked.-

-De akkor ne legyen megégve.-

-Garantálom, hogy nagyon finom lesz.-

Túlságosan sietve gyorsult fel a két fiú szívverése egyazon ütemben. Kitörni készülő érzések hada szorította össze a mellkasukat, míg képtelenek voltak rendesen lélegezni. Szomorú, boldog, Pharm az idősebb szemeibe nézett, imádta a gyönyörű színét. A mély orgánumú hang mindig ott csengett a fülében. A mosolya csábította, de a meleg kezének érintése soha nem tűnt el az emlékezetéből. 

A személy... ő volt az, akit mindig keresett, egy nagyon fontos valaki.

-Eh...- pislogott gyorsan a fiatalabb. A meleg könnyek öntudatlanul jöttek elő anélkül, hogy tudta volna az okát. Próbálta felszárítani a sós cseppeket és dörzsölni kezdte a szemét, de a hulló könnyek semmiért sem akartak elállni, -Miért?-

-Ssshushh...- Dean óvatosan elvette a fiatalabb kezét a szemeitől, hogy ne bántsa tovább őket. Kinyújtotta a kezét és gyengéden letörölte az orcáit, olyan finoman, mintha akármelyik pillanatban összetörhetne a porcelán.

-Ne sírj...- szólalt meg a lágy basszushangján. Nem kérdezett rá arra, hogy mi történt, nem gondolta át, hogy miért vannak ebben a helyzetben, -Itt vagyok.-

Pár pillanattal később mindketten kezdtek lenyugodni, most már csak a félénkség maradt meg bennük. Az alacsony fiú becsukta a szemeit, amikor a másik megsimogatta az arcát.

Olyan volt, mintha bomba robbant volna.

Dean próbált lassan lélegezni, érzések rohamának sokasága volt a fejében.

Meg akarom ölelni!!!

Úgy hiányzik!...

-Uh, várj, szedek neked.-

Pharm próbálta megváltoztatni a különös légkört. Szedett tojás P'Dean tányérjára és elmosolyodott.

Az idősebb felvett egy falatot és a szájához emelte. Elégedettséggel mosolygott a juniorra. Nagy étvágya volt, ha az otthoniak látták volna, le lettek volna sokkolva.

-Humm- Dean abbahagyta az evést és a ragyogó szemekbe nézett, akárcsak egy kölyökkutya, amik vártak valami hozzászólásra.

-Nagyon finom.- rövid volt, de ez is elég volt, hogy megmelengesse a fiatalabb szívét.

***

A kalkuláció órán több szak diákjai voltak összevonva, ManNow, Team és Pharm szokásosan együtt ültek. Teljes erőbedobással próbálták megoldani a táblán lévő feladatot, amíg a fejük szinte fel nem akart robbanni.

Team közelebb hajolt a barátjához és titokban megleste a jó válaszát.

-Hogyan jöttél be reggel?-

Pharm egy pillanatra megállt, amikor a barátja hirtelen ezt kérdezte. Teamre pillantott, aki el volt foglalva a válasszal a papíron.

-Magamtól.- de P'Dean kocsijával. A mondat utolsó felét nem merte hangosan kimondani.

A szívében nem volt magabiztos, ezért nem merte elmondani a barátjának, de biztos, hogy egy nap sort kerít rá.

A hátuk mögött megrezdült egy telefon, mire hátranéztek. ManNow bocsánatkérően rájuk mosolygott, majd megnyitott valamit az eszközön.

-Aiya!! Pharm, gyorsan, nézd meg ezt!- rántotta meg a fiú pólóját.

Facebookon egy ismerős fiú képe volt. A magas, barna bőrű alak az iskolai egyenruhában a falnak dőlt, egyik keze a nadrágzsebében volt, a másikban a telefonját tartotta és valamit nagyon nézett. De a legkülönösebb dolog az volt, hogy az általában dühös arcú fiú most mosolygott. A titokban készült képet alul elözönlötték a kommentek az úszóklub tagjaitól és lányoktól egyaránt.

-Oiii P', olyan édes, amikor mosolyog.- mondta ManNow vörös arccal.

-Ohhoo... mosolyog és még jól is néz ki. Miért nem csinálja gyakrabban?- Team ráközelített a fotóra, -Vajon mit nézett, hogy így viselkedett?-

-Remélem, hogy nem egy lánnyal beszélt.- biggyesztette le az száját a lány.

-Talán valami vicceset látott?- Pharmot erre leütötte a két barátja.

-Mi vicceset? Attól még, hogy valami vicceset látott, P'Dean nem kezd el így vigyorogni.- ManNow megrázta  a fejét, -Csak gondolj arra, hogy egy kutyás videót nézett, ahol az állat beleszaladt egy bokorba és nevetett... de ez ijesztő.-

Pharm megnyitotta az alkalmazást ugyanannál a képnél, amit ManNow mutatott neki. Próbált végiggörgetni a sok komment között. A legtöbb majdnem ugyanazt mondta, hogy P'Dean valaki fontossal beszélt.

-De neki nincs párja.- osztotta meg a lány a hírt, amit nem hagyhatott ki.

-De az nem azt jelenti, hogy nem érdeklődik valaki iránt.- Pharm az egyszerű válaszával meglepte barátait.

-Hey, hozzá senki sem áll nagyon közel. P'Win mondta, hogy minden nap, mást sem csinál, csak úszik és tanul, soha nem megy sehova.- magyarázta Team sietve a tényeket.

Pharm lezárta a telefonját és rámosolygott a barátaira, -Team, egyszer mondtad, hogy meg fogsz védeni engem és ManNowt, de miért van olyan érzésem, mintha oda akarnál lökni?-

Team megvonta a vállát, -Igen, tényleg meg foglak védeni, de segíteni fogok, hogy flörtöljél valakivel.-

ManNow halkan elnevette magát. A sokkoló tény miatt, hogy egyedül volt, hirtelen kimelegedett.

-Team... Maeng... Oii, mi a pokol?-

Úgysem tudott ellenük harcolni, inkább elengedte és megadóan elfogadta.

***

Az utolsó óra után Pharm elment a klubszobájához, hogy egyszerű szendvicseket készítsen a két barátjának. Ma van ManNow főpróbája a szereplők kiválasztására a rendes előadás előtt. Team pedig a felsőévesekkel szorgalmasan gyakorolt a versenyekre, úgyhogy az ő energiája jócskán megcsappant. A két barátja által adott pénzből a vegyeskereskedésben vett kenyeret, sonkát, sajtot, főtt tojást és salátát, ezeket könnyű volt elkészíteni egy szendvicsben.

-Sawatdee khrab.- köszönt Pharm az ott lévő klubtagoknak, akik valami desszertekről beszélgettek.

-Ah, Pharm, a színjátszó klub kapcsolatba lépett velünk.-

-Tessék?- mondta, miközben letette a táskáját az asztalra, -Oh, P', használom a konyhát egy kicsit.-

-Ajj- P'Oom megismételte az előbb mondottakat és folytatta, -Lesz egy rövidfilm projektjük együtt a moziklubbal. Lesz egy jelenet, amikor a hősnő zöldségeket és gyümölcsöket farag és thai desszertet készít. Mit gondolsz Pharm?-

-Hm... az ételfaragást P'Giffy és P'Goong tudja tanítani.-

-Um, Goong és Giffy lehet, hogy elfoglaltak lesznek.- mondta P'Oom, de gyorsan javasolt egy másik férfi tagot, -De a desszertkészítésnél Pharmnak van szerintem  a legnagyobb szakértelme és még főzni is csodásan tud.-

Pharm gondolkodott, amíg a kenyeret feldarabolta. Az egyik szeletre a sajtot és a sonkát tette, majd a másik felére a tojást rakta, amit összekevert majonézzel.

-Jó, ha a felvételben kell ilyen jelenet, akkor elvárható, hogy jól nézzenek ki az ételek, de nem szabad túl nehéznek lenniük, ahhoz, hogy a színészek megcsinálják.- a salátát egy harmadik szeletre rakta és egymásra pakolta  a három réteget.

-Mi van a Chor Muanggal?-

Az egyik senior sietve  megfordította a menüt és megnézte a Chor Muangot, amit a Nong ajánlott.

-Elő lehet készíteni a tölteléket, a főhősnőnek pedig meg lehet tanítani, hogy hogyan dekorálja, elég jó gondolat.-

-Hey, ez tényleg gyönyörű, mit gondoltok?- P'Oom elfordult, hogy megkérdezze a főzőklubot is, majd bólintott.

-Ez nagyon jó. Jó az íze és könnyű tanítani. Csak dekorálniuk kell és használni pár edényt.-

Pharm elmosolyodott és a szendvicseket két dobozba rakta, utána feltakarított maga után a konyhában. 

-Rendben, de ha megbocsátotok, most mennem kell.-

-Pharm- szólt oda neki P'Oom. A fiatal fiú megállt, -Tudod tanítani őket? Jövő hétre kiválasztják a főhősnőt, úgyhogy majd el kellene kezdeni a tanítást.-

-Oké, Nincs semmi különösebb nekem jövő hétre.- válaszolt különösebb gondolkodás nélkül. De titokban remélte, hogy ManNow lesz a főhősnő, mert akkor elég vicces lesz a felkészítés.

-Oké, akkor Pharm és Dech fogja csinálni ezeket. Fizetségképpen kaptok egy jegyet, hogy az XXXX Hotelben egyetek.-

Pharm lesokkolt, -Az XXXX Hotel közel van a Chao Phraya-folyóhoz, igaz?- ez nem olyan lehetőség, amit ki szabad hagyniuk. -Emlékszem, hogy az étkező nagyon drága, majdnem háromezer per fő. Nagyon jó a személyzet és van Michelin csillagos séfjük.- már régóta ki akarta próbálni, de túl drága volt számára.

A klubelnök elnevette magát, -Ez egy teljes étkezés két fő részére, több, mint tízezer személyenként. Valaki, a színjátszó klubból, az apjától kapta, aki ingyen szerezte, de közel a érvényességi dátum lejárata. Úgyhogy ideadták fizetségképpen a munkánkért.-

-Úgy... oké.-

Amikor megtudta a fizetséget, elmosolyodott. De először el kell vinnie a szendvicset a színjátszó klubba. Megrázta a fejét, ahogy észrevette a barátját a terem sarkában ücsörögni és gyorsan megszólította.

-ManNow- a lány elvigyorodott, amikor meglátta a barátját. 

-Pharm, éhes vagyok.- panaszkodott. Elvette a fiútól a műanyag dobozt, -Hah... Pharm... nem kell meghalnom.- a fiú szórakozottan megrázta a fejét. 

Amíg beszélgettek, valaki kinyújtotta feléjük a kezét és elemelt egy szendvicset a dobozból.

-Eii- kiáltott fel tiltakozásképpen ManNow. De amikor meglátta, hogy ki lopta el az ételét, elpirult.

-Ui, P'Alex.-

A félvér színész félszeg mosolya, a jóképűsége, nyugatias vonásokkal megspékelve kellemes látványt nyújtott. Alexnek világosbarna haja volt, mindig mosolygott és barátságos volt mindenkivel.

-Adj nekem is. Minden nap látom, hogy ManNow finom ebéddel jön- még egy szendvicset felkapott, -Nong Pharm, igaz, ManNow barátja?- mosolygott a fiúra, aki még mindig sokkban volt.

-Ahh, igen, aki a Leum Gleunt csinálta.-

-Nagyon finom volt. Ha lehet, szeretnék belőle rendelni.- a színész kicsit összezavarta az elsőévest.

-Nem tudom. Egyedül vagyok, ezért csak a barátaimnak és magamnak van kapacitásom csinálni.- mosolygott Pharm az idősebbre.

Alex megemelte a szemöldökét. Nagyon komolyan bámult a fiatalabbra, nem tudta egyszerűen elképzelni, hogy hogyan lehet ez a fiú ennyire aranyos.

-Van kedvesed?-

Pharm egy tipikus "Mi a pokol?" kifejezést vágott, de nem tudta hangosan is kimondani, mert lesokkolt.

-Van valakid? Ha nincs, szívesen udvarolnék neked.- az idősebb rákacsintott Pharmra, ManNow pedig majd belehalt a jelenetbe.

A színész szinte már a szemével flörtölt. Pharm nem tudta tartani a szemkontaktust és inkább lenézett a padlóra, mielőtt beszélni kezdett, -Nagy megtiszteltetés, hogy érdeklődsz felőlem. Nincs senkim.- megszorította a vállán levő táska pántját és ránézett az órájára. Túl késő, Team már biztosan éhes.

-Akkor udvarolhatok neked?- kérdezte Alex csillogó szemekkel.

Pharm megrázta a fejét, -Nincs szeretőm, de nem szeretnék egy hírességet páromnak. Ah, ManNow, ezt először el kell vinnem Teamnek.-

A lány bólintott. Magában tartotta a feltörő sikításait. A barátom felnőtt!!!

Pharm integetett a seniornak és elindult a kültéri medence felé. Az elutasítás ellenére a senior csillogó szemekkel nézett az elsőéves fiú után, továbbra is nagy érdeklődéssel volt iránta.

***

Majdnem 7 óra.

Sietett a medencéhez, mert Team 7-ig gyakorol. Az edző kiabálása és a víz csobbanása hallható lett, amikor tréning közelébe ért. Az egész területet bevilágították a lámpák fényei. A mai edzésen a klubtagok azért használták a kültéri medencét, mert a beltéri ideiglenesen zárva volt. Amikor megérkezett, meglátta a kilátón hangosan szurkoló lányokat. 

Körülnézett és megpillantotta P'Wint a megafonnal, ahogy a tagokra kiabált, a másik kezében egy stopperóra volt az idők mérésére.

-Eljöttél?- a háta mögül váratlanul felcsendülő hangra megugrott, majd szembefordult a vizes barátjával, fején egy törülközővel, -Éhes vagyok.- Team megragadta és az egyik sarokba cipelte. Figyelmen kívül hagyta az őrjöngő lányok hangját, akik a telefonjaikkal gyorsan képeket készítettek róluk.

-Én már ettem, úgyhogy most te jössz, nagyon fárasztó az edzés.- de Pharm még nem adta oda a dobozt, -Csak nézz rájuk, hamarosan feltöltik a netre ezeket.- túl sok gondja volt a fotók miatt és túl sokan osztották meg a feltöltéseket. 

-Nem randizunk igazából. Mi bajod vele?- Team felhúzta a szemöldökét, -Oh, félsz, hogy esetleg félre fogja érteni P'Dean?-

Elvörösödött a szavaktól, hiába tudta, hogy barátja csak ugratja, mint mindig. Nem, ennek nem kellene elégnek lennie, hogy felgyorsuljon a szívverése, már csak a nevének az említésétől kínosan érzi magát, kis villámok cikáznak végig rajta. De amikor P'Alex mondta, hogy flörtölni akar, nem érzett semmit... és a szíve sem kezdett őrült táncba.

-Keresel valakit?- kérdezte Team, amikor barátja elkezdett körbetekintgetni, -P'Dean 7-kor sietősen visszament. Nem tudom miért, de azt mondta, hogy valami üzlet?-

-Igen...- Pharm a táskájában lévő dobozra pillantott. Kíváncsi, hogy képes lesz e odaadni neki vagy nem.

-Végeztem. Holnap visszahozom a dobozt. Most hogyan fogsz hazamenni?-

-Majd egyedül megyek. Ne aggódj.- mosolygott Teamre és meglapogatta a vállát, -Akkor én megyek is.-

-Rendben, majd írj Lineon, ha hazaértél. A büntetésem csak nagyon későn fog véget érni.-

-Szia!- Pharm lehajtotta a fejét és egy követ rugdosva haladt előre. Az a szegény kavicsot végigrugdosta az útján. Még mindig elég sok diák volt az egyetemen, ezért még mindig volt egy kis hangzavar, de sötétebb és csendesebb a megszokottnál.

"Tényleg nem találkozom P'Deannel" sóhajtott fel magában.

Folyamatosan gondolatok lepték el a fejét a gyalogúton. Visszaemlékezett a reggelre és nem tudta visszatartani, de mosolyra  húzódott a szája.

beep beep

A rövid jelzés visszarántotta a mélázó fiút a valóságba. Kábultan fordult a hang irányába. Eléggé meglepődött, amikor a sofőr leengedte az autóablakot és lágy hangon megszólította.

-Nong Pharm.-

P'Dean teljesen sikert aratott abban, hogy Pharm végre lenyugodott szíve újra táncot ropjon a mellkasában.

-Ööö... mész haza?-

Dean bólintott -Te is haza indultál, ha jól látom, igaz? Gyere, elviszlek.-

Pharm elmosolyodott és a keze remegni kezdett olyannyira, hogy elrejteni sem tudta volna, inkább a táskapántját szorongatta, -Uh, félek, hogy zavarni foglak.-

Az idősebb csak megrázta a fejét, -Gyere...-

-Köszönöm.- amikor beült az autóba és elátkozta magát, amiért ilyen ijesztően hiszékeny. Ahogy a járművel kihajtottak az útra, Dean egy lágy zenét választott, hogy a légkör ne legyen túl csendes.

-Elfoglalt voltál ma? Hagytam Lineon üzenetet, hogy találkozzunk, de nem válaszoltál rá.-

-Eh!- Pharm megrázta a fejét és gyorsan elővette a telefonját és végül megtalálta az olvasatlan üzeneteket és a nem fogadott hívásokat, amiket nem hallott, mert le volt némítva a hang. Miután véget értek az órái, teljesen elfeledkezett róla, hogy visszahangosítsa, csak most tudatosult benne, -Bocsánat!-

Dean rámosolygott és kinyújtotta a karját, hogy megfogja a másik kezét, -Később, ha későn mész haza, akkor hívjál fel és el tudlak vinni haza.-

A ragyogó fehér orcája hirtelen felmelegedett. Pharm nem mert válaszolni, csak lehajtotta a fejét. Úgy érezte, mintha már többször lettek volna ebben a helyzetben P'Deannel, annak ellenére, hogy még csak most volt a második ilyen.

-Ma volt valamilyen üzleted P'?- emlékezett vissza, hogy Team említette neki a senior korai elmenetelének az okát.

Az idősebb megemelte a szemöldökét és mély hangon megszólalt, -Te vagy az üzletem.-

-Én?- Pharm zavartan nézett fel a mellette ülőre. 

-El akartalak vinni.- magyarázta "De ha három órát vártál volna rám, az túl késő lett volna."

"Oh... a szívem" motyogta magában Pharm -Rendben, de emiatt nem kellene kihagynod az edzést csak azért, hogy hazavigyél minden nap, igaz?- próbált nem remegni, közben a közösségi oldalát nézte a seniornak és rápillantott az állapotára. Szükségét érezte hogy megváltoztassa a témát. 

-Ah, tulajdonképpen...- a Facebook oldalon megállt, amikor megtalálta azt a képet, amit reggel ManNow mutatott neki a kalkuláció óra előtt. Rákattintott a képre és az idősebb felé fordította, hogy az lássa -Azt találgatják, hogy a barátnőd. Tényleg vele beszéltél? Aranyos?- Pharm inkább csak magától kérdezte... ha P'Dean azt mondja, hogy valaki olyannal beszélt...

-Igen, beszéltem valakivel.- mondta minden nélkül, de az a hallgatónak... a lábujjáig megfagyott a hűvösségtől. Leengedte a fejét és az ölében lévő kezeit nézte.

-Uh... szóval...-

-Ismered.- Pharm erre felrántotta a fejét, P'Deannek pedig meg kellett állnia egy pirosnál.

Várjunk csak... Most akkor mi van?

-Nézd- Dean elővette a telefonját és megnyitotta a Linet és a fiatalabb felé fordította, -Csak egy emberrel beszélgetek privátban, a többi mind csoportos beszélgetés.-

Nagyon zavarban érezte magát. A szája kicsit megremegett és a képernyőhöz hajolt remegő kézzel. Ránézett a beszélgetések neveire. P'Deannek csak három csoportja volt: Család, Úszóklub és Osztálytársak, és csak egyetlen privát beszélgetés volt: 

"Ph@rm"

Mi a fene? Biztos, hogy szívrohamot fog kapni!!!

-A kép biztosan akkor készült, amikor megnyitottam a Linet és újra megláttam a képet, amit egyik nap küldtél. Nem tudok mit csinálni, de mindig nevetnem kell ha meglátom.- nevetett fel hangosan.

-Hooiii, P'Dean!!! Törld ki, most!- karmazsinvörös lett Pharm arca, nem igazán tudta, hogy mit érezzen kínosabbnak.

-Sajnálom, de nem fogom törölni.- mondta Dean  és lekanyarodott az ismerős épületek felé. Szerencsétlenségére ma nem volt forgalmi akadály, túl gyorsan érkeztek meg az apartmanhoz.

Bevallotta, hogy a félénk és csendes fiút nézve a szíve egyenlő volt egy Zumba tánccal. Ma nem volt annyi program, hogy a Nong azt érezze, hogy mindjárt meghal, ráadásul semmit sem látott abból, amit Team mondott, hogy P'Dean nagyon kegyetlen. 

-Jó éjt.-

Dean ránézett a piros arcra. Maga előtt látta a félős, remegő, könnyes szemű fiút ahogy hiperventilál, és félt, hogy megint elő fog jönni. Sóhajtott egyet és elűzte a gondolatokat. Meg akart fordulni az autóval, de megállt, amikor kopogtak az ablakon.

-Elfelejtettél valamit?- leengedte az ablaküveget az oldalán. A fiatal fiú elővett egy műanyag dobozt a táskájából.

-Uh, csináltam neked szendvicseket. Ha...-

-Köszönöm- Dean kinyújtotta a kezét és elvette a dobozt, közben várta, hogy fejezze be a fiatalabb a mondatot.

Hiába adta már át az ételt, még mindig ott állt lefagyva. Természetesen nem kellett sietnie P'Deannek és megvárta a befejezést.

Pharm remegő ajkakkal szólította meg az idősebbet, -P'Dean...-

-Igen?-

-...Holnap... jössz reggel, hogy együtt reggelizzünk?- erre az idősebb összeráncolta a szemöldökét, az üres szíve elkezdett feltöltődni melegséggel már ettől a pár szótól is.

-Akkor... nem foglak zavarni, igaz?-

Pharm szélesen elmosolyodott -Holnap fél hét?-

-Oké- válaszolt csillogó szemekkel a senior.

-Ne rohanj! Ne gyere túl korán, mert akkor megint alvóruhába fogok lerohanni.-

-Huh, értettem- nevette el magát Dean.

A fekete autó elhajtott, egyedül hagyva a fiatal vigyorgó fiút az épület előtt. Úgy érezte, hogy az arca bármelyik pillanatban felrobbanhat a kezei között.

-Igen!!!- kiáltotta el magát hangosan.

Hamarosan újra látja P'Deant.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése