Until We Meet Again 1.kötet-17.fejezet

 

Bocsánat

A fiú elnyúlt a füvön, a kezével megtámaszkodott és a felhők nélküli eget nézte, a vastag szemöldökét összeráncolta érzelmek nélkül.

-Ráncos arc.- motyogta egy hang, azzal együtt egy kéz megdörzsölte a szemöldökénél, amíg fájni nem kezdett. -Miről gondolkodsz P'Korn?- a fiatal fiú letérdelt, a kezével tovább simogatta a másik homlokát, hogy elmúlassza az aggodalmait.

-Sok dolgon...- válaszolta és becsukta a szemeit az idősebb. Az agya tele volt az apja miatti félelmeivel. Korn megnyugodott és majdnem elaludt a homlokán való simogatás miatt. De ki kellett nyitnia a szemét, amikor megérzett valamit a száján.

Csak felületi, de olyan forró, mint a tűz.

Sietve felpattant és elnevette magát pirulva a fiatalabb, -Elloptam az első csókot.-

Korn nevetett, -Ez nem az első csókom.-

-De ez első együtt.- In továbbra is ragaszkodott hozzá.

Az idősebb szemei össze voltak szűkítve és élesen nézett. Lelökte a földre fiatalabb fiút és közelebb hajolt a fejével hozzá. Az arcával feljebb haladt, aztán egy újabb csókot nyomott a fiatalabb szájára. Addig támadt, amíg meg nem ütötték. Korn nevetett és élvezte a helyzetet, mert a másik fél elvörösödött.

-Ez ugyanolyan, mint az első csók.-

***

A telefon hangos csengése keltette minden nap. Nagy kéz, körül tapogatózik az ágyon, felveszi a telefont, mielőtt lenémítja és eldobja. A szürkészöld szemek még mindig homályosan bámultak a plafonra. A szemei könnyel voltak keretezve, de mielőtt lecsöppent volna, a világ megszűnt az ágyon és gyengéden megérintette a száját... Ma kellett találkoznia P'Sinnel.

***

Az Egyetemi Főkönyvtár székeit rengeteg diák foglalta el és olvasták a könyveket a vizsgára, az első éves, közgazdaságtudományi karos fiúk is. A baráti társaság éppen 4 órakor fejezte be a vizsgáját. Valakiknek még óráik voltak, de a legtöbben hazamentek. ManNownak volt egy ebédmeghívása és Team pedig közölte vele, hogy vissza fog menni, egyedül hagyva a fiút.

Megvakarta a fejét, amikor olyan részt olvasott, amit nem értett, aztán rájött, hogy a tanára ajánlott egy jó könyvet, ami segíthet neki a megértésben. Erre gondolva felkelt és a könyvtároshoz ment, hogy utánakérdezzen a könyvnek. A fiatal könyvtáros pötyögött a billentyűzeten, egy darabig a képernyőre bámult, aztán mosolyogva megrázta a fejét.

-A könyvet már kikölcsönözték. Hosszú idő lesz, mire befejezik.-

Pharm elbágyadt, -Nincs másik könyv?- nézett sóvárgóan.

A lány újra pötyögött, de ezúttal szélesen elmosolyodott. -Van másik könyv, de az a Management Kar könyvtárában van. Próbálkozz ott, nincs feljegyezve, hogy ki lenne kölcsönözve.-

A fiú csöndben maradt egy pillanatig, mielőtt mosolyogva köszönetet mondott.

'Management Kar könyvtára?'

Valakinek az arca a szemei elé kúszott. Azt lehetett mondani, hogy P'Dean a szokásosnál csendesebb volt az utóbbi két napban. Még csak fel sem bukkant, annak ellenére, hogy üzengettek és beszéltek telefonon, tényleg szokatlan volt. Talán abba kéne hagyni.

Enyhén beharapta a száját, bepakolta a dolgait a táskába és azonnal a gondolataiban levő helyre igyekezett.

A közösségi területen egybegyűltek a diákok, hogy különböző könyveket olvassanak. Pharm a telefonját nézve állt egy helyben, hezitálva, hogy hívja e P'Deant, de rájött, hogy most biztosan tanul, úgyhogy fel kellett adnia a tervét és megváltoztatta egy Line üzenetre helyette, aztán belépett az épületbe egyedül.

Ez volt a második alkalom, hogy idejött. De a Management Kar könyvtára emlékeztette elég jól, hogy P'Dean körbevezette akkor. És arra is emlékezett, hogy valami történt közöttük... Az első csók.

-Borzasztóan bolond.- hűtötte a forró orcáját és sietve arcon is csapta magát. Gyerünk a könyvtárba, ahova eredetileg szándékozott menni.

***

A 'nemzetközi üzlet' tantárgy osztálytermében 60 hely volt, amiket most a diákok elfoglaltak és a vizsgatémát vitatták meg. A terem elején volt egy légkondicionáló, ami miatt a diákok gyakran jöttek kihasználva a lehetőséget, tanulással fedezve magukat.

A tolóajtó hangos zaja jelezte, hogy új illető érkezett, a kezében sok üveg vizet cipelve a barátai számára.

-Hey, Dean.- az érkező keresztülkiabált a termen, ami miatt a név tulajdonosa letette a tankönyvet és összevont szemöldökkel a másikra nézett. -Éppen most találkoztam a szerelmeddel, ahogy a könyvtárnál sétált. Séta közben meghajolt, nagyon aranyos.-

Dean még jobban összeráncolta a szemöldökét. Felvette a telefonját és meglátta, hogy küldött egy Line üzenetet a könyvkölcsönzéssel kapcsolatban.

-Nong Pharmot, látni akarjuk élőben is, nem csak képen.- állt meg egy másik barátja és kezdett beszélni az osztály előtt.

-Hiányoznak az édességei. Jött ma?-

-Igen, kedvelem én is. A könyvtárban van, igaz?- mondta ugyanakkor az egyik lány és tettette volna, hogy felkel és elmegy, miközben beszél, de a tényleges érintett még előtte nyugodt arccal felkelt. Az illető, aki tervezett menni, hogy lássa a szeretett Nongot, hirtelen megállt előttük. Sok embernek tágra nyílt a szeme a szkeptikus úszóklubelnök miatt, akit sose láttak senki iránt érdeklődni. 

Dean kész volt, hogy a könyvtárba sétáljon, de megrántották a pólójánál fogva, amitől megfordult, hogy lássa a kéz tulajdonosát.

-Ha a könyvtárba mész, akkor kölcsönözd ki a belkereskedelmi könyvet.- mondta Win Deannek, aki szúrós szemekkel nézett rá, mint egy tollhegy, ami készen áll a tesztre, akárcsak Win, aki mindig a kar élén volt. Dean nehezen bólintott. Csak a telefonját vette magához és kisétált a teremből, ignorálva a cukkolásokat és a hurrogó hangokat.

A fiú végigsétált az úton és a reggeli álmán töprengett. A mellkasában maradt a melegség érzése, amíg már nem tudott rágondolni. Beszélnie kellene e P'Sinnel vagy hagynia kellene e így, ahogy van? Nem kellene beleásni? Kíváncsi volt, félt és bizonytalannak érezte magát. Ha tudná, akkor mi történne? Ő és Pharm szeretnék még egymást? Addig szorította össze a kezét, amíg a vérerek látszódni nem kezdtek. Ha nem lenne Pharm, nem lenne mosolygás, nem lennének a szemei, amik őt bámulják. Csak erre gondolva összedőlt előtte a világ.

Nem lesz határozatlan. Nem ma!

Az úszóklub elnöke a könyvtár ajtaja előtt állt. Megtalálta a megfelelő hangulatát, mielőtt benyitott volna. A szürkészöld szemek körbe pásztáztak. Lassan sétált, hogy megkeresse az ismerős alakot, de nem találta ott. Próbálkozott Lineon, de nem válaszolt. 

'Vagy már vissza is mentél?'

Dean eldöntötte, hogy kimegy és felhívja, de odébb tekintett a könyv felé, amit Win kért tőle nemsokkal ezelőtt.  A könyvespolchoz sétált, hogy levegye és ott volt valaki, aki a polc ellentétes oldalán keresgélt. Az illető, akit keresett, most lehajolt valamit ügyködni, Dean pedig tisztán láthatta az arcát. A fiú összerándult, amikor a telefonjára nézett, amit szorongatott, aztán a készülék rezegni kezdett.

Ph@rm : Még mindig  a könyvtárban vagyok.

A hideg szíve lassan felengedett; kis cselekedet, mely értékes...

Alig néhány hónapja ismerték egymást...

Mégis eldöntötték rövid idő után, hogy együtt lesznek...

De minden tele volt érzésekkel...

Dean a másikra nézett, egy helyben állt, a telefonjára pillantott és várt egy újabb válaszra, de amikor nem érkezett üzenet, lekonyult a szemöldöke egy kicsit a csalódottságában (igazából nem tudom, hogyan magyarosítani, mert soha nem mondtam még így). A fiú visszatartotta a lélegzetét, mielőtt felnézett és elkapta volna a jelenetet a könyvespolc közötti résen keresztül. Mindketten mozdulatlanul álltak egy pillanatig, aztán a fiatalabb szemei nagyra nyíltak. A telefonjára pillantott és halkan nevetve megváltozott az arckifejezése. Aztán újra a képernyőre nézett, mintha csak nézelődne. Végül a vékony ajkai széles mosolyra húzódtak és felcsillantak a szemei. 

Az idősebb aggodalmai egy pillantás alatt eltűntek, de nem is tudta, hogy miért volt ijedt...

...mert szerette és nem akarta elveszíteni. Szeretni őt, amíg attól kell félni, hogy mik nem történtek meg még.

Pharm hozzásietett mosollyal az arcán, ami továbbra sem halványult. Az alacsony fiú megállt az idősebb előtt, aki továbbra is rábámult. -P'?- csendült fel a hangja és megérintette Dean felkarját, amikor látta, hogy továbbra is mozdulatlan. -Mi történt?- lábujjhegyre állt és kinyújtva a kezét megpiszkálta a haját.

Dean mellkasa szorítani kezdett. Meg akarta ölelni, mesélni neki a szívében lévő depressziós érzésekről... tényleg szerette Pharmot.

-Huh?- kiáltott fel Pharm, amikor a széles karok átölték és az arca vörösödni kezdett. Habár a könyvespolcok között voltak, ami elrejtette őket a tekintetek elől, de ez nem azt jelentette, hogy azok, akik elhaladtak mellettük nem látták őket. -P'... P'?- Pharm összeráncolta a homlokát P'Dean furcsa viselkedése miatt. -P'... jól va...- a hangja elfúlt a végére a száját ért lágy érintés miatt. Nem volt mély csók, nem volt tele vágyakkal. Csak egy könnyed érintés, ami átadta, hogy mi van a gondolataiban. Dean gyengéden elengedte a fiatalabb ajkait, befejezve a csókot egy öleléssel. 

'Csak ő van nekem, aki most a karjaimban van.'

-Szeretlek Pharm...-

Pharm kicsit megijedt. Gyorsan felnézett az idősebbre remegő szívvel és amikor belenézett a szemeibe, magabiztosabb lett. A tankönyv pedig ottmaradt. Nem érdekelte őket, hogy ki fogja meglátni a két fiút. A kisebb két karja körbe tekeredtek az idősebb körül. Nem hangzottak el szavak, csak a meleg ölelés, ami kész volt megvédeni a másikat.

-Én is szeretlek téged.- 

***

A közösségi terület sétányán rengeteg diák haladt el és sokan is tekintettek az ismerős fiúra, aki most a ragyogó mosolyú úszóklub elnökének oldalán sétált. Azoknak, akik mindig le lettek szidva a klubelnök által, nagyon sokkoló volt.

Dean egy kis időre az osztályterembe vitte a fiút. Kinyitotta az ajtót és az osztálytársai egymásra pillantottak.

-Nong Pharm!!!- kiáltott fel néhány lány, aztán a juniorhoz siettek, aki titokban elbújt a tömeg mögött, de hiába, megcsipkedték az arcát és szeretetteljesen megsimogatták a fejét.

-Ne zavarjátok!- vált dühössé Dean hangja, de senkit sem érdekelt, hogy hallgasson rá. Pharm megrázta a fejét és együtt nevetett a seniorokkal.

-Én is meg akarom tartani.- az egyik fiúbarátjuk meg akarta érinteni Pharmot, de ezúttal Dean határozottan elhessegette a kezet.

-Elég csak nézni.- vonta fel a szemöldökét a barátjára nézve, ami miatt mindenkiből kitört a nevetés.

-Féltékeny idióta.- mondta a fiú, akinek a kezét erősen elütötték.

-Olyan irigynek néz ki, igaz Nong Pharm?- a cukkolás hangja erősebb lett, ami miatt a junior majdnem elbújtatta az arcát P'Dean mögött, hogy elrejtse a pirulást. Rossz ötlet volt a terembe menni.

Még beszélgettek egy darabig, végül Dean volt az első, aki kimentette magát és lementek a Közgazdaságtudományi Kar előtti autóhoz. Ma mindketten elfoglaltak volt, úgyhogy nem tudtak együtt elmenni valahova. 

Dean megbillentette a nyakát és zavarodottan felvonta a szemöldökét, de a fiatal fiú kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a másik karját.

-Egy pár napja stresszesnek nézel ki P'. Minden rendben van veled, vagy nem? Van bármi, amiben segíthetek?-

-...- a szürkészöld szemeivel gyengéden a fiatalabbra nézett. Felemelte a másik kezét és adott rá egy csókot, aztán az arcához ért. Becsukta a szemét, hogy elrejtse a gyengeségét. -Kifutottam az energiából.- akár az egész életét eltöltené azzal, hogy így érinthesse a másikat.

Felemelte a felforrósodott arcát és sietősen bólintott, de az idősebb megtagadta, hogy elengedje a kezét és újra felemelte, egy újabb csókot nyomott a a tenyere közepére, Pharm végül remegő szívvel beült az autóba és elhajtott, amikor pedig kiért az egyetem kerítésén, már nem volt olyan sok ember, aki látta volna a félénkségét. 

Dean visszaért a saját autójához, amikor beszállt a járműbe, a könyvét és a papírokat az anyósülésre dobta. A gyönyörű szemei távolra tekintve a semmibe meredtek, aztán elindította az autót, hogy a seniorja boltjához érjen a megbeszélt időpont előtt.

***

A Forever Tea bolt még este 7-kor is zsúfolt volt. P'Sorn felnézett a pultról, amikor meglátta a gyerekkori barátját besétálni. Bólintott és a második emeletre mutatott, ami most zárva volt.

A második emeleten a fényforrások sötétek voltak, de felfele sétálva a lépcsőn látta a kintről beszűrődő fényt az üvegen keresztül. P'Sin a kanapén ült és az előtte lévő ablakon keresztül nézett kifelé, az asztalon a dokumentum feküdt egy barna borítékban. Az egyik kezével az asztalon kopogott, hogy lepotyogjon a hamu a cigarettájáról.

-Sokat dohányzol.-

Dean ledobta magát az ellenkező oldalon, a tekintete pedig az előtte heverő barna borítékon állapodott meg.

-Próbálom csökkenteni, Son is sokat panaszkodik miatta.- a fekete, hullámos hajú frusztrált volt. Kissé megigazította a szemüvegét, aztán felvette a dokumentumot.

-Kérdezhetek Dean?-

-Igen?- a fiú nem is vette észre, hogy milyen feszesen ült.

-Miért kutatsz a két illető után?- P'Sin képeket vett ki a borítékból.

A szürkészöld szemek az idősebb kezét fürkészték. A kezei ökölbe voltak szorítva szorongása miatt, holott alig volt ilyen, mély levegőt vett többször is, mielőtt a seniorra nézett volna. -Álmodtam...- a mély, basszus hangja halk volt.

-Ki? Akiről Sorn mesélt?- P'Sin kérdezte, miközben a juniort bámulta.

Dean bólintott és kiengedte a kezeit, amikor már fájni kezdett. A kezét az asztalra helyezte és beszélni kezdett. -Hosszú ideje álmodom valakiről és mindig őt kerestem. Aztán találkoztunk...- megint összeszorította a kezét. -Azóta az álmok még intenzívebbek lettek, még részletesebbek, kezdenek felemészteni. Végül arra is rájöttem, hogy az álmaimban szereplők nevei Korn és Intouch.-

P'Sin lemerevedett, amikor kivette a képeket és rájuk nézett homlok ráncolva. Nem akarta kitalálni, hogy ki a másik. 

-Az, amiben elég biztos vagyok...- emelte fel a kezét és formázott egy pisztolyt a halántékánál. -Kettőjük közül az egyikük biztosan lövést kapott.- A szemüvegét igazgató P'Sin beharapta a száját, a hideg rázta és megremegett az újonnan megtudott információ miatt. -Végül, amiben még biztos vagyok...- nyújtotta ki a kezét a senior felé. -Hogy én voltam Korn... aki meghalt.- a dokumentumot bámulta az idősebb kezében, ami most tisztán láthatóan remegett. -Megnézhetem... a képet?-

Sin nehézkesen felsóhajtott. Átadta a a képet a fiatalabb kezébe, engedve ezzel neki, hogy belesüllyedjen az emlékekbe.

A fotók már narancsos-barnás árnyalatban megfakultak. Annak ellenére, hogy nem látszott tisztán, a képen lévő személy mosolya az emlékében ragadt, a szemei őt pásztázták, akit az emlékeiben szeretettel ölelt a karjaival. 

Dean érezte, hogy a szemei felforrósodtak. A kezei remegtek, amíg majdhogynem lehetetlen volt kontrollálni.

-A képen lévő személy neve Intouch.- magyarázta halk hangon Sin, de tiszta és érthető volt.

***

-P'Korn, csináljunk egy közös képet.-

-Nem akarom.-

-Csak egy kicsit, kérlek gyere ide.-

-Rendben.-

***

-Megölte magát 18 évesen, csak egy hónap telt el a kép készülte után.-

Dean azonnal felnézett.

-Öngyilkos? 18 évesen?- kérdezte megismételve az előbbieket. Ez nem volt az emlékeiben. Nem követhetett el öngyilkosságot.

Sin bólintott, -Ezt kihagyhattad, igaz Dean?- nézett komolyan a junior szemeibe, -Mindketten meghaltak azon a napon.- felvette a dokumentumot és átadta a juniornak. -Világosan szólva, a Korn nevű fiú ölte meg magát először. Aztán In is végzett magával.-

Dean az egész testében megrázkódott és nem tudott megszólalni. Összezárta a szemeit egy pillanatra, mielőtt az előtte lévő papírra nézett és lassan olvasni kezdte volta a szöveget.

-Intouch Chatpokin.-

-Ismerős neked a családneve?-

A fiú megrázta a fejét.

-Akkor, kérdezem így, ismered Anthika Chatpokint?-

A junior továbbra is rázta a fejét.

-Tudod az édesanyád leánykori nevét?-

A junior keze megrándult, éles szemei azonnal nagyra nyíltak a seniort bámulva. 

-Alin Chatpokin- mondta Sin lassan és érthetően, -Az a személy, akinek Anthika a neve, az a nagymamád... Dean.-

-...-

-Az a személy a képen, nem más, mint a nagymamád öccse.-

***

Dean nem emlékezett, hogy hogyan jutott ki a boltból. Azt sem tudta, hogy melyik irányba fordult. Aztán azt már tudta, hogy az autó óráján 5 után fél órára járt. Folyamatosan a városban kocsikázott, a szemei nem fókuszáltak. Mindent az ösztöneire hagyott.

'Miután Korn öngyilkos lett, In szinte azonnal végzett magával. Korn akkor 20 éves volt. Azt látva minkét fél szülei minden bizonnyal nagyon letörtek voltak. De Korn apja befolyásos volt és a pénzzel sikerült eltusolni az esetet. Hiába volt In családja is meglehetősen jómódú, mégsem volt elég, hogy az összes hírt visszatartsák. Gyerekkorodtól a nagyanyáddal éltél, gondoltam tudnod kellene így is Intouchról.'

Sin hangja még mindig a fejében csengett. Kezeivel erősen a kormánykereket markolta. Kényelmetlenül érezte magát, mintha fulladna az állkapcsa összeszorítása miatt, a halántéka fájt. Az emlékek próbáltak felszínre törni, szenvedni hagyni ezzel Deant.

***

-Szeretlek In.-

-Neee!!! P'Korn!-

***

-Nagyon szeretlek téged, a legjobban.-

-P' ne hagyj el.-

***

-Diploma után együtt el fogunk menekülni, igaz?-

***

-Szeretlek P'... meg kell ígérned nekem. Ígérd meg, hogy örökre együtt leszünk.-

***

A meleg könnycsepp kigördült a szeméből, nem tudta visszatartani.

Magával vitte a szerelmét, hogy együtt haljanak meg. Elpusztítva egy ragyogó mosolyt, lerombolva egy gyönyörű jövőt. Hátrahagyva könnyeket, sikolyokat és a darabokra tört szívét annak, akit meg kellett volna védenie.

Megölte Int.

Megölte a saját szerelmét.

-Gonosz vagy, gonosz!- ütötte meg a kormánykereket, az autó pedig kikacsázott. Szerencsére senki sem volt ébren nagyon későn, így üres volt az út.

-Rossz vagy!- hallatszott a hangos kiáltás az autóból, amikor leparkolt a jármű az útszélen. Dean rárogyott a kormányra és rázkódó vállakkal utat engedett a könnyeinek. 

Tudta, hogy Pharm miért félt a hangos zajoktól. Azt is tudta már, hogy miért szeretett főzni. A mélyen eltemetett emlékek továbbra is éltek benne. Még az is, hogy előtte lett öngyilkos vagy, hogy még főzni is meg akart tanulni akkor.

Minden miatta volt.

***

Az alacsony apartman fényei világítottak a sikátor mellett. Dean nem tudta, hogy mikor vezetett ide. A fiú bólintott az őrnek, aki ismerős volt már neki. A világító jelzések mutatták, hogy a lassú lift melyik emeleten van, majd megnyomta a gombot, mielőtt a megfelelő emeletre ment volna.

Az épület csendes volt éjfél lévén. Dean megállt a 802-es szoba előtt, az ismerős ajtón lenyomta a kilincset, de a hideg ajtó zárva volt, úgyhogy bekopogott.

A csengő hangja végigzengett a folyosón, de nem volt válasz a szobából. Dean próbált még párszor kopogni, közben pedig nem tudott semmire sem gondolni. Hezitált, beletette a kezét a zsebébe és hirtelen megérzett valamit. Kihúzta a bőr kulcstartót, ami még mindig ugyanott volt. A szürkészöld szemek az ajtót pásztázták, eldöntve, hogy használja is a kulcsot. Óvatosan kinyitotta az ajtót.

-Ah!- kiáltott fel az összeütközés közben a fiatal fiú, hiszen nem volt felkészülve. A szoba tulajdonosa már a hosszú ujjú pizsamában állt az ajtó előtt, amikor a látogató benyitott. Igazából Pharm már elment volna aludni, de mégsem tudta lehunyni a szemét. Amikor végzett az ivással, azon volt, hogy visszamenjen az ágyba és akkor hallotta a kopogást. Mivel ma Pharm nem rakta fel az ajtóláncot, sietnie kellett, hogy megnézze ki jött éjfélkor. De még csak kikukucskálni sem tudott, mert az ajtó kinyílt, előtte az ismerős alakkal.

-P'...- igazán nem számított rá.

Pharm izgatottam megtörölte a szemét és felnézett a gyönyörű szemekbe, melyek környéke most piroslott. A fiatal fiú kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, ami miatt az idősebb behunyta a szemeit, engedve neki, hogy megérintse a szemhéját. 

-...Kérdezhetek?-

Dean kinyújtotta a kezét és elkapta a fiatalabb csuklóját. Halványan elmosolyodott, túlságosan fáradt volt.

-Magamnál tarthatlak?-

-He?- pislogott Pharm.

-Akkor el fogok mondani neked... mindent.-  csókolta meg gyengéden a csuklóját.

A fiatal fiú hosszú ideig nézett az éjféli látogatóra, mielőtt lehunyta a szemeit és magával húzta a szobába válasz helyett. Most azonban az ajtót bezárta és fel is rakta a láncot.

A fiú odább fordult és a hálószobába sétált, ami egy tükörrel volt elválasztva a nappalitól.  Ebből adódóan Dean láthatta, hogy mit csinál. Egy kis idő után visszatért egy törülközővel és egy nadrággal.

-A hosszúnadrág lehet, hogy kicsit kopott, de... nincs pólóm a te méretedben.-

Dean nagyra nyitotta a szemeit és gyengéden megsimogatta a fejét.

-Általában nem hordok pólót alvásnál.- fogadta el a nadrágot és a törülközőt és elkéredzkedett  a fürdőszobába. Pharm gyorsan bólintott és összeszedte a szükséges dolgokat és belegöngyölte egy csomagba. Amikor a fürdőajtó bezárult, visszasétált és leült a kanapéra felhúzott térdekkel és ráhajtotta a fejét.

'P'Dean átjött és marad...'

Az izgatott fiú igyekezett mélyeket lélegezni, de az arca felforrósodott, aztán próbálta végiggondolni, hogy van e tartalék takaró vagy párna. De nem volta a lakásában semmi.

'Ha P'Dean az ágyon alszik, az biztos kényelmesebb lesz neki.' nézett végig a heverőn, ahol ült. Ezen gondolkodva lefeküdt a puha kanapéra és felvette a párnákat, hogy magához ölelje.

Ő majd alszik ott és....

Hideg.

Pharm olyan bugyután nézett ki, mielőtt megkérte volna a másikat, hogy tegye le, mert P'Dean karjai közt volt, aki még mindig vizes volt, hiszen éppen csak kijött a fürdőből.

-P'?!- sikította P'Deannek, aki ignorálta őt és Pharmot tartva az ágyhoz sétált és lefektette rá. A becsapott, piros arcú fiú tehetetlen volt.

-Miért nem alszol a szobában?- mondta Dean szidási szándékkal.

-Nagy vagy P', talán kényelmetlen lenne, mert az ágyam csak 3.5.- próbált Pharm kimászni az ágyból, hogy a kanapén aludhasson. De visszahúzták, hogy az ágyon feküdjön és őt követte a felette lévő Dean.

Pharm teljesen kimelegedett, amikor az idősebb orra megérintette a nyakát. Nem tudta, hogy hova tegye a kezét, mert mindenhogy érintette a határsértő testét. A szívverése ellehetetlenült, amikor kapott egy csókot az álla hegyére és majdnem különbségmentes volt az ütem, amikor Dean a mellkasára nyomta a száját a vékony pizsamán keresztül, pont a szíve helyénél.

-P'Dean...- nyögött fel. Most, hogy ennyire közel voltak egymáshoz, érezhették a másik lélegzetét. Pharm behunyta a szemeit és erősen megragadta a lepedőt.

...És hirtelen megállt minden mozgás.

A szoba csendes volt, csak a légkondicionáló és a szívverésük hangja volt hallható. P'Dean a fiatalabb meleg mellkasához tette az arcát és csukott szemmel lélegezte be a szerelme illatát, ami lenyugtatta őt. A törött szív elkezdett újra egy darabbá válni, csak azért, mert Pharm mellette volt.

'Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Ne haragudj a szíved miatt... Bocsáss meg, amiért nem védtelek meg.'

Dean szorosabbra fonta a karjait a fiatalabb körül. Hallgatta a szívverését, ami tánczeneritmusra gyorsult vissza. Érezte, hogy mit hívnak életnek.

Kissé összehúzta magát, mint egy sérült állat, és nem mondott semmit. De a fiatalabb érintése a fején lenyugtatta. A szerelme lassan beletúrt a hajába, miközben a másik kezével a hátát simogatta. Utána körbe ölelték a párja kicsi, de nagyszerű karjai.

-Nem fontos...- csendölt fel a fiatalabb fülében a mély hang, közben Dean szemei újra felforrósodtak. 

-...Rendben...-

A könnyed csók a halántékon olyan, mint egy szív...

-Itt vagyok...-

...egy szív, mint a fény az alagút végén.