Manner of Death - 1.fejezet

 

Előítélet...

Ez az első szó, ami az eszembe jutott, amikor az eladónő megvetéssel teli tekintetét láttam. Undorodva nézett az idős férfira, aki belépett a prémium üzletbe. Ahogy innen láttam, 65 és 70 év között lehetett, ősz haja kócos, az öltözete egy nagyméretű pólóból és egy kopott farmerből állt. A férfi bicegve járt az üzletben és úgy nézegette a ruhákat, mintha venni is akarna. Visszatettem a felsőt a helyére, amit eredetileg kiválasztottam, mielőtt nagy érdeklődéssel fordultam volna az elkövetkező jelenet felé. Vajon észreveszi a nő a túlméretezett póló alatt a nagy aranyláncot, ami az idős férfi nyakában lóg?

Mint mondtam, az előítélet elhomályosítja a valóságot. Emiatt nem láthatta az aranyláncot sem, mivel elvakította az előítélet; még ha látta is volna, akkor is keresett volna valami alternatív magyarázatot rá. 'Biztosan hamis... olyan nincs, hogy egy ilyen embernek arany ékszere legyen és a mi boltunkból vásároljon...' Biztosan ilyeneket gondolt magában.

Kifizettem a nálam lévő dolgokat és kisétáltam a boltból kezemben a szatyrokkal. A két táska egyikében az újonnan vett ruhák, a másikban a munka előtti reggelire szánt fánkok. Holnap este a legjobb barátommal fogok enni, akit még a középiskolából ismerek. Songsak, aka Pert egy fiatal és buzgó ügyész, akinek a legerősebb fegyvere a kinézete. Bevallom, hogy egy kicsit irigy vagyok rá, nemcsak, hogy jól néz ki, de még jó munkája is van és sok nőt fel tud szedni. Vigyáznom kell, hogy mit fogok viselni holnap, ha nem akarok lúzernek kinézni mellette. De valójában nem ez volt a fő oka, hogy új ruhákat vettem. Többezer bathot költeni csak azért, hogy jól nézzünk ki, szerintem nem ez a fontos. A pólót, amit tegnap viseltem munka közben, a boncolás következtében beterítette a gyomorsav és annak tartalma. Baleset volt; a csapat egyik tagja beszélt hozzám, miközben a gyomortartalmat tartalmazó edényt vitte és egyszer csak az egész a karomra loccsant. A munka közben viselt kötény nem ér fel a karjaimhoz, a folyadék elérte lassan a ruhámat is és a kellemetlen szag mindenhova beszivárgott.

***

-Hey Bun! Miért jelentkeztél egészségügyi-szociális szakra?- kérdezte Tim, az egyik barátom. -6 évig tanultál orvoslást és most hullákat akarsz boncolni? Csak egyszer volt, hogy két hétig kellett ezeken az órákon részt venni ötödikben és majdnem beteg lettem tőle.-

-Az embereknek különböző szenvedélyei vannak.- válaszoltam, miközben leszedtem a morzsákat a 6.-os egyenruhámról. -Szeretem a hullákat, te szereted a gyerekeket. Úgyhogy ezért választottam a a törvényszéki orvoslást, te pedig a gyermekgyógyászatot. Nincs is benne ennél több magyarázat.- rámosolyogtam Timre, aki pofákat vágott nekem.

-Hogy tudod mosolyogva azt mondani, hogy szereted a hullákat?! Ez nagyon para.-

-Óóó, a furcsaság segíti az országunkat. Nagyon kevesen vannak ezen a területen és idén és vagyok az egyetlen, aki erre jelentkezett. A tanár majdnem könnyekben tört ki, amikor beadtam neki a regisztrációs lapomat.- mondtam és felkeltem az orvosi szak étkezdéjének  székéről. Felvettem az asztalról a sztetoszkópomat és a nyakamba akasztottam. -Siess Mr. Gyermekgyógyász! A konferencia mindjárt kezdődik.-

Igazából több okom is volt, hogy ezt a területet választottam, de Tim valószínűleg unalmasnak találta volna őket. Nem is szeretem megmagyarázni a döntéseimet másoknak, ráadásul viccesebb hagyni nekik, hogy találgassanak. Amit gondolok és érzek mindig rejtve maradnak, így a csapatot körülvevő légkör vicces, beszédes. Kész voltam megjutalmazni azt, aki rájön a valódi indíttatásaimra.

***

3 évet töltöttem rezidensként. A diploma után megpróbáltak rávenni, hogy legyek tanár, de már fáradt voltam az egyetemi élettől. Oda akartam menni, ahova én akartam, úgyhogy eldöntöttem, hogy az egyik északon lévő vidéki kórházban fogok dolgozni, ami majdnem 1000 km-re volt a szülővárosomtól. Végül itt lettem törvényszéki orvos és gyorsan ki tudtam alakítani a megfelelő legális kapcsolatokat. Minden rendőr, ügyvéd, ügyész és még a bírók is ismertek. A nevem Bunnakit Songsakdina, 30 éves orvos egy vidéki kórházban és egyedülálló. Volt egy gyönyörű, bankban dolgozó barátnőm, de nem igazán érezte magát jól egy olyannal, aki  a napjait hullák boncolásával töltötte és 3 héttel ezelőtt elhagyott.

***

Pert egy pohár sört tartott és halálra nevette magát, amikor megtudta, hogy szingli vagyok. -Jaj, mégis mióta passzolt le a gyönyörű és csábító Prae? Nem is mondtad nekem.- a férfi túlságosan magas árú ruhákat viselt, a szemüvegét az asztalra helyezte, -Mindegy is, hiszen már szakítottatok.-

-És?- homlokráncolva néztem rá, hogy folytassa a mondatot.

-És... itt az esélyem.- közelebb hajolt hozzám, a szája egy tökéletes mosolyra húzódott. Egyetlen mosolyától is teljesen le tudtam nyugodni. -Add meg a számát.-

Felemeltem az ujjamat, ugyanazt, amivel a szikét szoktam lenyomni, hogy felvágjam a testeket, és olyan erősen megütöttem vele a homlokát, ahogy csak tudtam. Pert visszaült a székére és morogva megmasszírozta a sérült bőrt. -Komolyan?! Nem fogom megadni neked. Először azzal kellene kezdened, hogy szakítasz Cherryvel, Maijel, Sommal vagy hogy is hívják!-

-Dr. Bun, ne keresztezd az utamat. Jobb, ha az exeidnek hagyod, hogy egy olyan tökéletes férfival legyenek, mint én.-

Ez egy nagyon szokványos beszélgetés volt köztem és Pert között, miután este elmentünk a munkából és betértünk egy étterembe, mint ma este is. Mivel az asztalok közel voltak egymáshoz, nem tudtunk gyilkosságokról, holttestekről beszélni nyilvánosan, ezért társalgás témája két 30-as 'szingli' pasi szerelmi élete volt.

-De amúgy, miért szakítottatok?- kérdezte Pert komolyabban.

-Nem tudom. Gondolom, már nem jöttünk ki olyan jól, mint régen.- mondtam váll rándítva, megmutatva ezzel, hogy annyira nem zavar ez az egész ügy. Számtalan ok miatt mentünk szét Praeval és ezeket nem feltétlen akartam kiadni. Pertnek pedig nem kellett, hogy felfedezze az igazi érzéseimet a megtévesztően nyugodt kinézetem alatt. Senkinek sem kellett tudnia.

-Atyám, nem jöttetek ki? Azt hittem, hogy zuhany nélkül ölelgetted őt, miután felboncoltál egy hullát.-

-Ha ez lett volna, akkor már az első 3 napban szakított volna velem, mivel a hullatéma már a kapcsolatunk első napján felmerült.- ekkor realizáltam, hogy túl hangosan beszéltem, mivel a szomszéd asztalnál ülő nő elég sokatmondóan bámult ránk. Odafordultam és bocsánatot kértem és kicsivel könnyedebb témák felé eveztünk. Amikor ideköltöztem, szerencsésen megtaláltuk egymást, plusz még hasonló területen is dolgozunk és gyakran találkoztunk a bíróságon és terepen is. A munkában ő Songsak Bíró Úr, akinek engem kell megkérdőjelezni az orvosi téren, mint gyakorlott tanút. De munkán kívül ő Pert, az annak idején középiskolában népszerű idióta, aki általában a terem hátuljában ült, hangoskodott és bajba került, de mindenkit lenyűgözött.

***

Mire hazaértem már elmúlt  éjfél. Ki akartam nyitni az egy-emeletes ház ajtaját, amit azóta bérlek, hogy a városba jöttem. Igazából a kórház ajánlott lakhatást, de a faház lehetetlen állapotban volt, úgyhogy inkább egy külsős ház bérlése mellett döntöttem. Szerencsére voltak kiadó házak nem is olyan messze a kórháztól és így jutottam ehhez a 280 négyzetméteres telekhez. Már azon voltam, hogy kivegyem a kulcsokat a zsebemből, amikor a telefonom rezegni kezdett. Rácsodálkoztam, hogy ki is hív ebben az időben. Szokatlan volt számomra a mobilon beszélni, mivel amikor a kórházban vagyok, akkor a vezetékest használom természetesen, de az ismeretlen szám még a telefonomba is el volt mente. Ki lehet az?

Úgy döntöttem, hogy felveszem, amíg kinyitom az ajtót, "Hello...

[-Uhm...-] szólalt meg egy férfihang a vonal túlsó felén. [-Nathtel beszélek?-]

Ki az a Nath? Azonnal tudtam, hogy téves szám, -Nem, rossz számot tárcsázott.-

[-He?-] a férfi elcsendesedett pár pillanatra, [-Éppen ellenkezőleg, szerintem ez a jó. Megtudhatom, hogy kivel beszélek?-]

Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Miért akarja tudni, hogy én ki vagyok? -Téves szám. Nem Nath vagyok.- azonnal kinyomtam a hívást. Ha újra hív, akkor hangpostára kapcsolok. Nath biztosan rossz számot adott meg neki, bár kicsit sajnálom a férfit.

Egy baráttal való este után egy jó éjjeli pihenés csodákat tehet az emberrel. Az éjszakát pedig nyugodtan, minden hívástól mentesen átaludtam.

***

A fiatal gyakornok felé néztem, akinek a színe kezdett fehéredni, de mégis szórakozottsággal vegyes szimpátia ült az arcán. Egy fiatal férfi teste feküdt előttünk a rozsdamentes acél asztalon. Azért küldték ide a testet, hogy kiderítsük a halál pontos okát. A dokumentumok alapján egy balesetben halt meg, miután az autó nekiütközött egy oszlopnak hajnali 4 körül, mire a segítség kiért, addigra nem volt pulzusa. Fél órát töltöttem azzal, hogy megtanítsam, hogyan kell megállapítani a halál idejét és hogyan vizsgálja a test külső állapotát, majd megkértem az egyik kollégámat, hogy végezze el a boncolást.

-Ebédeltél Fai?- kérdeztem a gyakornokot, akinek a részvételét az egyik sürgősségi ellátóban dolgozó kérte, hogy ez hátha segít neki felfedezni a törvényszéki orvoslás örömeit.

-Én... én már ettem professzor.- megszokott volt, hogy a gyakornokok professzornak hívták a boncmestert. A lány arca egyre sápadtabb és sápadtabb lett, ahogy a munkatársam a hajvonal mentén levágta a fejbőrt, hogy láthatóvá tegye a koponyát. A laborköpenyben álló Faira pillantottam, zöld műtősköpenyt viselt, maszk az arcán, gumicsizma a lábán. Úgy tűnt, mintha összemenne a teste az egyenruhában, a látvány miatt enyhén elmosolyodtam.

-Gyerünk, siessünk és fejezzük be a boncolást., meghívlak ebédre.- odébb terelgettem az asztaltól, amíg felnyitották a koponyát. -Mit gondolsz, mi volt a halál oka?- kérdeztem Fait bármiféle komoly elvárás nélkül. Amikor még diák voltam, csak két hétig volt törvényszéki orvoslás órám. Ha nem akartam volna ezen a területen elhelyezkedni, akkor mára már semmire sem emlékeznék.

-Uhmm...- Fai bizonytalan kifejezéssel nézett a testre. -Hipovolémiás* sokk a nagy vérveszteségtől?-

*Vérzési sokk, ami általában 1 liter vér elvesztése után jelentkezik, a szív nem tud elég vért pumpálni a test minden részébe, ezért csökken a belső szervek vérellátása is, végül szerv- és érrendszeri összeomláshoz vezet, ha az ellátás nem történik meg időben.

-Hmm, lehetséges. A vérveszteség elég gyakori velejárója a közlekedési baleseteknek, de külsőleg nem látható semmilyen vérzés az orrtól és a fülektől eltekintve. Fenn áll a lehetősége a belső vérzésnek. A férfi mellkasán és hasán egy tompa traumától származó zúzódás van. Ha felnyitjuk a tüdőt és a hasat, akkor pontosabb képet kapunk. Bár nem gondolom, hogy ez lesz az...- Fai szkeptikusan nézett rám felém fordítva a fejét, én erre csak egy mindentudó pillantást vetetettem rá. -Csak várj és figyelj...- A koponya gyönyörűen volt felnyitva, az agy asztalra lett téve. Odahessegettem Fait, hogy jobban szemügyre vegye a fejet. -Bingo! A koponyalapi törés. Látod?- arra a pontra mutattam, ahol a törés futott, hogy a gyakornok is lássa. -Első pillantásra látjuk, hogy rózsaszín váladék távozott a az orrából, ez egyértelműen megmutatja az asphyxia* tüneteit. A koponyalapi törésből a vér leszivárgott erre, a légzőszervek felé. Valószínűleg a saját vérében fulladt meg.- a magyarázatom alatt láttam egy halvány jelét az izgatottságnak felvillanni Fai arcán, igazából elég aranyos.

*Álhalál, bizonyos okokból kialakult oxigénhiány miatti légzési elégtelenség, egyes eseteiben kómával vagy halállal végződhet.

Miután befejeztük a boncolást, elvittem Fai-t egy steakétterembe, ami nem volt messze a kórháztól. Általában, ha gyakornokot küldenek hozzám, akkor elviszem őket enni, aztán visszaviszem őket és folytathatják a feladatukat.

-Miért választotta Ön a törvényszéki orvoslást?- kérdezte Fai, amikor a rendelésünket vártuk. Ez egy gyakornokok közt népszerű kérdés volt, amikor ebédelni voltunk.

-Viccesnek találom. Egymással szavakkal kommunikálunk, de a halál a testeken keresztül teszi ezt, de ez már csak azon múlik, hogy hallgatunk is a jelekre. A halál oka egy épületről leeső embernél lehet öngyilkosság, de fel is fedezhetünk a vérében toxikus anyagokat, ilyenkor a holttest azt próbálja elmondani nekünk, hogy nem ölte meg magát, hanem meggyilkolták.-

Fai megdörzsölte az bőrét, -Professzor, libabőrös lettem ettől...-

Felnevettem, -Hey, ez csak egy metafora volt. Ha egy hulla beszélne hozzám, akkor átölelném a saját nyakam.-

-Fél a szellemektől?- kérdezte Fai magas hangon.

-Persze, hogy félek! Minden este lefekvés előtt imádkozom.- mindketten felnevettünk, -Tudod... nem kell tanár úrnak vagy bármi másként hívnod. Csináljuk egyszerűen és hívj Bunnak.-

Fai szélesen elmosolyodott, -Rendben. Nagyon kedves vagy és jól is tanítasz Bun.-

Már azon voltam, hogy megköszönjem neki a bókot, de a telefonom csörgése megzavart. Ránéztem a számra, akit M Felügyelőként mentettem el. 3 szó jutott az eszembe, amikor megláttam a nevét a kijelzőn...valami biztosan történt.

***

Kisétáltam a kórházból Faijal a nyomomban. Úgy döntöttem, hogy magammal viszem a tetthelyre tapasztalatszerzésként. Ebben az időben amúgy is a sürgősségi ellátás csinálta a boncolást. Egy terepre ideális sportcipőt és egy fekete kabátot viseltem, aminek a hátára hatalmas betűkkel volt ráírva, hogy TÖRVÉNYSZÉKI ORVOS. Hárman sétáltunk a jelzett épület felé, Fai, Anun- az egyik kollégám-, és én. Anun egyik kezében egy táska, a másikban egy kamera volt, hogy mindent dokumentálhasson a tetthelyen. A tekintetemmel az egész részt bejártam, hogy megszokjam a légkört; mindig ezt csináltam, még a munkában is, ami most az volt, hogy odamenjek, ahol a test van. A tetthelyen képes voltam megmondani, hogy ki az elhunyt és mikor halt meg, illetve mi volt az ok. Ha szükséges volt, akkor a testet elküldtem boncolásra. A nyomozók a halálra vonatkozó információkat a jelentésemből fel fogják használni, hogy azonosítsák a gyilkost egyéb háttérinformációkkal egyetemben. De én szeretem ezt a kis játékot. Ha gyilkosságról van szó, akkor megtippelem, hogy ki a gyilkos és ahhoz is tartom magam, majd figyelemmel kísérem a nyomozást. Lehet ezt ajándéknak is hívni, mivel eddig mindig helyesek voltak a megérzéseim. 

Az egyik rendőr kezdett felém sétálni, -Dr. Bun.-

-Oh, M felügyelő.- válaszoltam egy nagy mosollyal a magas, izmos férfinak. Ő volt a felelős nyomozó ebben a kerületben. Bemutattam őt a gyakornoknak is. -Magammal hoztam egy elsőéves gyakornokot is, hogy megtapasztalja ezt is. Ő itt Fai.- Láttam, ahogy a felügyelő egy ragyogó mosolyt küld a lánynak. Nagyon szerettem volna most képet készíteni erről a jelenetről és elküldeni a feleségének. 

-Akkor hát, a lift ezen az oldalon van, a tetthely az 5. emeleten van.-

A nyitott lift felé mentünk. Amikor beértünk, a felügyelő felém fordult, -Találtunk egy búcsúüzenetet Dr. Bun. Az elhunyt nővére megállapította, hogy az az ő kézírása volt. Depresszióban szenvedett. Nagy mennyiségű antidepresszánst és altatót találtunk, annak ellenére, hogy elutasította a kezelést. Megkérdeztük a nővérét, aki elmondta, hogy eléggé stresszes volt a szerelmi élete miatt. A barátja szakított fele vagy valami hasonló.-

Egyetértettem a magyarázatával, -Abból, amit hallottam, többnek tűnik, mint egy egyszerű öngyilkosság, nem? És azt mondtad, hogy a barátja volt az, aki megtalálta a testet?-

-Igen, 11:30-kor az elhunyt barátja átjött, hogy találkozzanak. Elmondása alapján kopogott, de senki sem válaszolt. A hívásaira sem reagált, úgyhogy lement a portára, hogy kulcsot kérjen. Amikor bement, észrevette a nőt, aki a zuhanyban volt felakasztva a gégecsővel és azonnal szaladt is, hogy leszedje onnan és megpróbálja újraéleszteni, de szerencsére a portás megállította és értesített minket.-

Hjja... jobban szeretem az érintetlen holttesteket. -Akkor a férfi hajának kellene lennie a test körül.- M felügyelő  felnevetett a megjegyzésemen. A lift kinyílt az ötödik szinten. Előre mentem és szemügyre vettem a folyosót. Az egyik ajtó nyitva volt, ami előtt egy csoportnyi rendőr és törvényszéki nyomozó volt. Mellettük két személy beszélt az egyik rendőrrel, az egyikük egy síró nő volt, a másik egy magas férfi volt fehér ingben és szürke nadrágban. A haja ízlésesen hátra volt fésülve. Meglehetősen helyes volt és biztosan nem maradt észrevétlenük a tömegben sem.

-Ő a nővére, ő pedig a barátja.- erősítette meg M felügyelő. 

Egy pár elvesztése mindenkinél más reakciót váltott ki. Néhányan ilyenkor mérgesek lesznek, míg mások bűntudatot éreznek. Egyértelmű volt, hogy ő az áldozat barátja. Nyugodt kifejezés ült az arcán, teljes ellentéte volt az elhunyt nővérének, aki hisztérikusan sírt, semmiféle érzelem nem látszódott rajta. Most inkább háttérbe szorítottam a megfigyelést.

A törvényszékiekhez mentem, akik átvizsgálták a lakást. A felügyelő az érintetlenül hagyott fürdőszobába vezetett. Megláttam a 28 éves, hosszúhajú nőt. Egy rózsaszín hálóinget viselt; a fal tetején lévő csap alól lógott. A lábai a talaj felett voltak, a szék feldöntve hevert mellette. A kezei és a lábai vége lilás árnyalatot öltöttek. Az arca feldagadt és zöldes volt, a nyelve kilógott. Már hallottam Anun kamerájának kattanásait, Fai egyhelyben maradt, az arca elsápadt. Elővettem a gumikesztyűket a táskából és kiosztottam a csapat tagjai közt. A testhez sétáltam és tárgyi bizonyítékot keretem, mint például haj, egyéb testszőrzet vagy vér.

-A neve Janejira Sukyod, 28 éves. Középiskolai tanárként dolgozott, két hete lépett ki.- mondta a felügyelő rám nézve. -A nővére mondta, hogy mostanában rosszabbodott a depressziója, ő látta utoljára. Délután 7-kor itt vacsoráztak, és 9-kor hagyta el a lakást.-

Az ujjaimmal benyomtam az kezein és a lábain lévő beszürkült részeket, majd megpróbáltam megmozdítani a karját. -8 vagy 12 órája halott, amikor egyedül volt feltehetően.- Lábujjhegyre álltam, hogy megnézzem a csomót, a zuhanyfejhez egy fehér anyag volt kötve. Valami szokatlant vettem észre. A cső alatt lévő zúzódáson vékony, de hosszú karcolások húzódtak. Odahívtam Anunt, hogy készítsem fotókat róluk, Fai pedig jól időzítve jött kérdezősködni.

-Mik azok?-

Megmutattam neki a nyomokat, -Látod? Karcolásoknak néznek ki, mit gondolsz? És mellette is vannak további foltok.- M felügyelőhöz fordultam, -Van bármi dulakodásra utaló nyom? Én magam nem vettem észre.- 

A férfi megrázta a fejét, -Úgy tűnik, minden a helyén van és a nővér elmondása alapján semmi sem változott.-

Kinyújtottam a kezem a sérült részhez. Éreztem a törött gégét, ami nem keletkezhetett csak attól, hogy valaki felakasztja magát. Lassan vettem a levegőt, majd a figyelmemet újra a felügyelő felé tereltem, aki már várt a közetkeztetéseimre. Nem bírtam kivárni, hogy a kórházba vigyük a testet és elvégezzük a boncolást. -Sajnálom M, hogy több munkát kell adnom neked.- egy pillanatra elhallgattam, -De nem úgy néz ki, hogy öngyilkosság volt, el szeretném szállítatni a testet megvizsgálni.- Ezt a nőt felakasztották, meg volt rendezve.

Miután befejeztem a helyszíni elemzést, levettem a kesztyűimet és kisétáltam a szobából. Nagyokat lélegeztem a friss levegőből. A testet később el fogják szállítani a Törvényszéki Orvostani Részlegre további kivizsgálásra. Készen állok, hogy ezt az esetet is felboncoljam; több felfedni dolog is volt a háttérben , több munkával. Függő lettem ettől az érzéstől és az oka annak, hogy beleszerettem ebbe a hivatásba.

Ha gyilkosságra áll a helyzet, akkor elkezdhetem játszani a kedvenc játékomat... Ki a gyilkos?

A tekintetem a férfira vándorolt, aki az áldozat barátja volt, az arca továbbra is kifejezéstelen volt. Nem bántja a barátnője halála, hiába szakítottak? A tekintete egyszer csak kapcsolódott az enyémmel, mikor megérezte, hogy valaki figyeli.

Elnéztem róla, a szívem izgatottságomban gyorsabban vert. Az ösztöneim azt súgták, hogy nem minden volt rendben vele, hogy valamit rejteget. Az izmos alkatát is bele véve, a 180 cm-es magasságával könnyedén odacipelhette a barátnőjét és felakaszthatta.

Remélem, hogy a rendőrség is úgy gondolkodik, mint én.

Ez a férfi a gyilkos, biztos vagyok benne.