Manner of Death 22.fejezet

 

Becsuktam a jegyzetfüzetemet, miután átnéztem az utolsó oldalt.

-Ez az utolsó nap a Kvóta Teszt előtt, ha van bármi kérdésetek, akkor itt az idő feltenni őket. Ha később merülnek fel kételyek vagy problémátok van az anyag átnézésével, küldhettek emailt. Az emailcímem rá van írva a borítóra.- felemeltem a biológiakönyvet és rámutattam az apró szövegre.  

Az egyik lány felemelte a kezét és bólintottam neki, hogy beszéljen, -Melyik témakörök lesznek a teszten?-

-Szerintem minden benne lesz, de különös figyelmet kellene szentelnetek a genetika részre. Előző évben nagyon sok kérdés szólt Mendel törvényeiről.-

-Igen, Karn?- mutattam egy másik diákra, aki szintén feltette a kezét.

-Kihagyhatom a rendszertant? Nem hiszem, hogy elég időm lenne azt is átvenni a túl sok anyag miatt.-

-Memorizáld az utolsó fejezetben lévő táblázatot. A többség, amit leadtam nektek, azok benne lesznek a vizsgában, nem lesz hosszú, mivel csak írásos teszt van, a kérdések pedig nem feltétlen nehezek. Csak tanulnotok kell... Oh, Sorrawit. Van kérdésed?- kérdeztem a fiút, aki a szokásos jókedvet hozta az órákra, most viszont csendben ült a helyén és nem viccelődött, az utóbbi napokban letargiába süppedt és ez aggasztott. Sorrawit rám nézett, mielőtt a könyvére pillantott volna és megrázta a fejét.

-Nem uram.- aggódva figyeltem még egy kicsit, majd visszatértem az osztályhoz, -Rendben, ennyi mára. Sok sikert mindenkinek és remélem, hogy felvesznek az egyetemre és bejuttok a kívánt szakra. Mindenkitől jó híreket akarok majd hallani.-

Miután vége volt az órának, Sorrawithez sétáltam, aki épp a táskájába pakolta be a dolgait a semmibe bámulva, -Sorrawit!- szólítottam meg a fiút.

Felém fordult és láthattam a sötét karikákat a szemei alatt, úgy látszik néhány napja már nem igazán tudott aludni. -Igen?-

-Minden rendben van?- mindig olyan keményen tanult, hogy felvegyék az orvosira, de miért pont most nézett ki ennyire fáradtan?

-Igen, jól vagyok.- meghajolt, -Viszlát.-

-Oh...- rá akartam venni, hogy mondja el mi történt, de nem tűnt olyan jó ötletnek, lehet valami családi gond vagy valami más a háttérben. -Ha van kérdésed vagy segítségre van szükséged, akkor írj üzenetet nyugodtan.-

-Természetesen.- a fiú bólintott, mielőtt kiment volna a teremből. Az asztalomhoz mentem összeszedni a papírokat és a jegyzeteket. Vasárnap lévén ma volt az utolsó óránk, mielőtt a diákok egy híres északi egyetemre mennének, hogy megírják a Kvóta Tesztet. Mivel az órák végeztével lett szabadidőm, így meg tudtam birkózni a káosszal, hogy Bun hazamehessen épen és biztonságban.

A táblának dőltem, ahogy belegondoltam a Bangkokba menetelbe és egyből önző gondolatok lepték el a fejemet. Ha a helyzet nem oldódik meg, akkor Bun velem marad, igaz? Talán bonyolítanom kellene a dolgokat, hogy vigyázhassak rá? A rossz gondolataimat egy kopogás zavarta meg és egyből nyílt is az ajtó. Egy nagyobb darab, borotvált hajú fiú lépett be, rövid ujjú pólót viselt. Letettem a kezemben lévő tollat és felé fordultam. Tudtam, hogy most nem Tan Professzor voltam, hanem egy kegyetlen maffiafőnök fia.

-Üdv uram.- üdvözölt a látogató.

Hozzáléptem és bezártam az ajtót. Még reggel hívott, hogy beszélni szeretne velem az óráim után, -Mi az? Miről akartál beszélni?- megbizonyosodott, hogy rajtunk kívül senki sem volt a teremben. Thad volt a neve és a mechanikai technológia oktatási programban vett részt, az irányításom alatt lévő kisebb csoport vezetője volt és ő volt az egyike azon keveseknek, akik ismertek a munkán kívül. 5 évvel ezelőtt Thad anyja tartozott Mr. Oddnak és engem bíztak meg a pénz begyűjtésével. Amikor megláttam, hogy milyen körülmények között éltek, egyből láttam magamat benne. Megtárgyaltam az apámmal, hogy engedje el a tartozást és cserébe a fiú az én felügyeletem alatt fog neki dolgozni, mert sok hasznot hozhat. Végül még hálás is lehettem neki, hogy létrehozta számomra Mr. Black személyiségét.

Az utolsó megbízatás az volt, hogy tartsák túszként Fait, Bun kollégáját, amíg a bátyja kifizeti a kölcsönt Mr. Oddnak és ez segített véletlenül meggyőzni az ijedt dokit, hogy meghamisítsa a jelentést.

-Beszéltem That bácsival reggel.- mondta a mély, rekedt hangján. -Minden a feje tetejére állt most, hogy Mr. Pert meghalt és Mr. Odd beteg. Mr. Paul pedig eszméletlenül mérges az eset miatt.-

That bácsi Pert embere volt, már 20 éve dolgozott a családnak és közel állt Thadhoz, mivel szomszédok. Paul miért lenne mérges? Nem kéne boldognak lennie, hogy meghalt a középső gondja? -Most mi van?-

-Mr. Paul Önt gyanúsítja, azt gondolja, hogy maga tette, de nincs bizonyítéka.- mondta halkan és elmosolyodott... elégedettségében? -Megölte az orvost és utána Pertet is... elég ügyes Mr. Black.-

Ez nem olyan volt, amiről beszélnie kellene, -Nem öltem meg Pertet! Nem csináltam semmit és nagyon szeretném tudni, hogy ki tette.-

Enyhe csalódottság jelent meg Thad arcán, -De megölte a koronatanút, nem?- nem válaszoltam neki, mire bólintott, hogy megértette, -Ha Mr. Paul el akarja tüntetni a képből, akkor el fogja hallgattatni és ehhez a dokit akarta volna felhasználni, de nem tudja, mivel a megölését rendelte el. Most bizonyítékokat keres Mr. Pert megölésére.-

A kezeim remegni kezdtek, -Miért nem hiszi senki sem, hogy öngyilkosság volt?-

-Nem tudom, de az alapján, amit That bácsi mondott nekem, van ok aggódni Önért. Menjen el, amíg tud és ha szüksége van bármire, akkor szóljon.-

Nem tudtam megállj parancsolni a remegésemnek, de nem a harag miatt... féltem. De nem attól, hogy megsérülök vagy meghalok. Csak egyetlen szó jutott az eszembe... anya... -Thad!- kihúztam a kezemet a zsebemből néhány bankjegy kíséretében. Ennyi volt csak nálam, akit neki tudtam adni. -A maradékot később odaadom, de előtte szükségem van a segítségedre.- vettem egy mély levegőt; tudtam, hogy hűséges hozzám, -Adok neked egy címet, menj és keresd meg az anyámat, majd hozd ide! Ha megteszed, akkor hívj fel.-

Miután Thad elment egyből felhívtam az anyámat. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam a hangját a telefonon keresztül. Egy rokonnal volt éppen egy másik régióban, ezért megkértem, hogy bújjon el a szomszéd házában, amíg Thad oda nem ér érte és el nem viszi. Nem mehetek oda magam, mivel valaki követhet. Csak remélni tudtam, hogy Paul emberei nem értek oda anyához Thad előtt.