Manner of Death 24.fejezet

 

Az első dolgom volt, hogy felhívjam Boont, miután Tan elhagyta a szobát.

[-Hogy vagy?-] gyorsan fogadta a hívásomat.

-Megkaptad, amit küldtem neked?-

[-Igen láttam, éppen Anuchannal vagyok.-] hallottam, hogy beszél valakihez a háttérben, [-Minden rendben? Történt valami?-]

-Paul felhívta Tant azzal, hogy nála van az anyja és most arra akarja kényszeríteni, hogy megalázkodjon és bevallja az el nem követett gyilkosságait.-

[-Mi?-] kiáltotta Boon [-Ez teljesen megőrült? Mit csinál most Tan?-]

-Elment a vendégházhoz, ahol Pert testét találtuk. Paul ott akar találkozni vele 7-kor.- mindent el akartam mondani, amit csak tudtam, -Tudsz beszélni ezzel a barátoddal, hogy küldjön oda valakit csak a biztonság kedvéért? Mondd azt, hogy támadás vagy valami hasonló történt.-

Boon nem válaszolt, de hallottam a zajokat a vonalban, majd a beszélő hangja hirtelen megváltozott, [-Üdv, Anuchant vagyok. Hallottam a szituációról. Értesíteni fogom a feljebbvalóimat és ki fogjuk vizsgálni a helyi rendőrséget.-]

"-Sokáig fog tartani?- kérdeztem aggódva, -Lehet, hogy valami komoly történik a vendégházban... Oda tudna küldeni valakit?-

[-Semmit sem tehetek most azon kívül, hogy felveszem a kapcsolatot a feletteseimmel, talán ők rá bírják majd venni a rendőrséget, hogy ne álljanak tétlenül.-]

-Siessen kérem, ez sürgős. A segítsége több életet is megmenthet.- bontottam a hívást és a két érintetlen ebédre néztem.

Vajon Tan rendben van? Mi van, ha történik vele valami és nem jön haza enni többet? A testem elkezdett remegni, majd átöleltem magamat. A hideg levegő áthatolt a nyitott ablakon. Ha bármi történik vele... az össze fog törni engem. A hazugságai ellenére is miért voltak komoly érzéseim felé?

***

Tan pov

A csendet áttörő lövés hangja olyan volt, mint a halál sírása. A vörös folyadék lassan átszivárgott a mellkasán lévő zsebkendőn és a földre csorgott. Nem tudtam, hogy fájt-e neki vagy nem, talán sokkosabb állapotban volt, mint én és emiatt nem érzett semmit. Amikor az agya nem lesz többé képes felfogni a helyzetet, akkor elveszti majd az eszméletét és pillanatokon belül meghal. Paul néhány lépést még meg tudod tenni, mielőtt összeesett volna a padlón, a vére pedig kisebb tócsába gyűlt körülötte, de a kezével még mindig biztosan tartotta a fegyverét.

Most ezúttal gyorsabb voltam nála. Lassan leeresztettem a kezemet, amiben a pisztoly volt. Most vége van. Ennyi volt annak az embernek, akitől halálra voltam rémülve. Most már anya és Bun is biztonságban lehetnek, nekem mindegy, hogy mi fog történni velem, majd az igazságszolgáltatási rendszer eldönti.

-Ne mozduljanak! Tegye le a fegyvert!- hallottam, hogy Paul egyik embere ellenállt. Felültem és az anyámra néztem, de mielőtt jobban megnézhettem volna, hallottam egy második és egy harmadik lövést is, majd Zom a földre esett és anya megpróbált elmenni Paul embereinek közeléből.

-Anya!- oda akartam menni hozzá, de a zűrzavar megállított. Egy csapat fegyveres rendőr jött be a házba, emiatt a padlóra tettem a fegyvert, a kezeimet pedig a fejem fölé emeltem. 

-Az az idióta tüzelt Kapitány. Ne volt más választásom.- mondta az egyikük a felettesének, minden bizonnyal Zomról beszélt, aki most a földön feküdt. Ezek szerint az egyik lövést ő adta le, ahogyan mondta a férfi és a harmadik volt a rendőré, aki akkor tudott tüzelni, amikor az anyám lehajolt.

Az anyámhoz akartam futni, de az egyik rendőr hangja megállított, -Állj!- hozzám lépett, egy magasak voltunk. Megállt előttem, a szemével Paul testét pásztázta, amit az egyik beosztottja nézett meg.

-Önvédelem volt uram.- próbáltam megmagyarázni a helyzetet. Azt persze nem osztottam meg vele, hogy szándékosan provokáltam. Csak fel akartam ingerelni a bátyámat hogy fegyvert rántson és ennyi, elég régóta éltem vele ahhoz, hogy tudjam sikerülhet nála ez a taktika. -Le akart lőni.-

Ezt majd megbeszéljük a rendőrségen Mr. Tan." szerintem már láttam, talán az egyik kapitány lehet, -Dr. Bunnakit tényleg az otthonában rejtőzik?-

Nagyra nyíltak a szemeim, de aztán rájöttem, hogy most már semmitől sem kell félnem, -Hogy... honnan tudta?-

Egy nagy sóhaj tört fel belőle, -Megkönnyebbülés. Tudtam, hogy valami furcsa ebben az ügyben, már a boncolási jegyzőkönyvtől különösnek véltem.-

-Le vagyok tartóztatva?-

-Emberölés vádjával. Majd meglátjuk, hogy szándékos volt-e vagy önvédelem.- a mögötte lévő test felé fordult, Paul embereit eközben a földre kényszerítették, az egyik rendőr próbálta eltámogatni az anyámat, -A felelős tiszt nagy mennyiségű pénzt és földet kapott a bátyjától, az apja egyik ügyfele volt. Azt az utasítást kaptuk, hogy a kialakult helyzetet és Ms. Janejira halálát csendesen kezeljük. Engem neveztek ki, hogy nyomozzak az ügyész eltűnésének ügyében, de a kapott információk eléggé haszontalanok voltak. Nem sokkal ezelőtt kaptuk az utasítást a feletteseinktől, hogy kapunk egy másik ügyet.-

Úgy látszott, hogy tudta mi folyik itt, -Ha nem utasítják, akkor kijöttek volna?-

-Nem volt más választásom, nincs elég hatalmam, hogy szembe menjek velük. Csak annyit tehettem, hogy szemet hunyok és bűntudattal dolgozok tovább.- a rendőr megfogta a karomat, -Menjünk a rendőrségre.-

-Mi van Bunnal?- kérdeztem ijedten.

-Küldök valakit a házához, hogy hozza el.- homlok ráncolva nézett a férfi az ajtóra, -Megkönnyebbültem, hogy ez az ördögi kör végre bezárul. Sajnálom, hogy cserbenhagytam, nem lett volna szabad hagynom, hogy egyedül kínlódják ezt végig.-

Nem tudtam, hogy miként reagáljak a beismerésére.

Elvittek a rendőrségre, majd elővettem a telefonomat és felhívtam Bunt.

-Tan!- a doki hangja pánikkal telt meg, -Megsérültél? Mi történt?-

-Hali Bun.- nehéz volt kimondani a szavakat, -Találkozzunk a rendőrőrsön.-