Manner of Death 31.fejezet

 

Tan pov

-Feltölthetem?- felnevettem, ahogyan ránéztem az egyik biológiaszakos diákom telefonjára, amin én voltam, ahogyan próbáltam elmagyarázni az orvosi egyetemről jövő fiataloknak. A beleegyezésemet kellett volna kérniük, hogy lefotózzanak, de legalább megkérdezték, hogy megoszthatják-e, mivel a fotón éppen 'O' alakban volt nyitva a szám és nem néztem ki valami jól.

-Oh, valaki már feltette hashtaggal és már sokan megosztották.- Koi elmosolyodott, -Tan prof most már elég népszerű, nézze a kommenteket.-

-Istenem, ki csinálta ezt?!- a panaszkodásom ellenére örültem, hogy a fotóm ennyi pozitív visszajelzést kapott. Előző este nagyon sokan tekintették meg az oldalamat és a fotóim alatt megjelent a #lovelyteacher  (szerethető/aranyos tanár, angolul volt megadva a hashtag)

Szerencsés voltam, hogy az apám génjeit örököltem, de sosem gondoltam arra, hogy ezt ki tudom használni. Sosem gondoltam magamat vonzónak vagy helyesnek, mivel mindig összehasonlítottam magamat Perttel; aki egy szó nélkül térdre tudta kényszeríteni a nőket, még Bunt is sikerült. De ezek szerint a kinézetem segíthet és ezzel tudom hirdetni az óráimat.

Miután a rövid szünet alatt összekaptuk a megmaradt agysejtjeinket, Koival folytattuk a sejtkomponensek átnézését este 8-ig. Be akart jutni a Diákolimpiára, úgyhogy a számára sokkal intenzívebb órákat tartottam egyénileg, most már az egyetemi szinten voltunk. Annak ellenére, hogy bonyolultak voltak az anyagok, Koi eltökélt volt és élvezet volt őt tanítani. Az óra végeztével becsúsztatta a jegyzeteit a táskájába, majd elköszönt. 

-Mennem kell, anyukám kint vár.-

-Persze, találkozunk szerdán.- elővettem a telefonomat, amin 20:15 volt már, azaz reggel 8 volt az Egyesült Államokban, biztosan munkában van már. Megszólalt a Messengerem, egy bizonyos Kittiphong Chaingam írt rám, de életemben nem hallottam még róla.

-Üdv, Dr. Bun régi barátja vagyok. Látom, hogy közel álltok egymáshoz. Bárcsak beszélhetnék Tarral. Írtam Bunnak, de nem válaszol, tudnál neki szólni, hogy beszélni szeretnék Tarral? Sokat segítenél vele, előre is köszönöm.-

És itt is vagyunk! A szám széle felfele görbült, ezek szerint ez az ismeretlen  el akarta hitetni velem, hogy azok ketten közel állnak egymáshoz. Rendben, belemegyek a játékba és eljátszom majd a tudatlan pasi szerepét, aki meglepődik ezeket az infókon.

-Honnan tudod, hogy Bun Tarral van?- kérdeztem.

-New Yorkban vagyok.-

-Nem hiszem el, idióta.- mondtam magamban, majd csináltam egy képernyőfotót és elküldtem Bunnak Line-on, majd fel fog hívni, ha ráér. Rátértem a következő lépésre: megnyitottam a Facebookomat és kitettem egy szöveget a hírfolyamomba: 'Semmit sem tehetsz, hogy visszaszerezd az elvesztett bizalmamat, egy hazugság is elég, hogy megtörjön a kapcsolat.'

Vajon ez elég lesz Bun? Kiléptem az alkalmazásból, majd hazaindultam. Amikor hazaértem, nem foglalkoztam a holnapi órákra  való előkészüléssel, helyette megnéztem ennek a Kittiphong Vhaignamnak a profilját. Nem tudom, hogyan kapcsolódik Tarrhoz vagy Bunhoz és két lehetőség állt fent vele kapcsolatban: az első, hogy ő Tarr egy hamis felhasználóról, a második pedig, hogy ő egy kívülálló. De 100%-ig biztos voltam abban, hogy az első verzió a nyerő.

***

[-Tettessem, hogy sírok?-] kérdezte poénkodva Bun [-Rajtakaptak és most biztos a szakítás?-]

-Igen, valami ilyesmi.- felnevettem, majd elfordítottam a tekintetemet a számítógépem képernyőjéről és Bunra néztem, akivel éppen videóchateltem az iPademen, ő felöltözött közben a munkába, éppen az ingét gombolta be. Bármit meg tudtam volna tenni, hogy elteleportáljak hozzá, segíteni akartam neki a ruháival, de lehet, hogy pont ellentétes irányba húztam volna őket...

[-Szóval ki beszélt veled? Tudsz róla valamit?-] kérdezte Bun megzavarva ezzel a kis gondolatmenetemet.

Megköszörültem a torkomat, -A Facebook profilja titkosított, csak néhány fotó van fent, de azok nem sokat segítenek. Küldtem neki egy barátfelkérést, de még nem fogadta el, de nem valószínű, hogy el is fogja, mivel nem jó szándék vezérli, önként beszélt Tarról. Mégis hány thai barátotok tudhat arról, hogy te Tarrt fogod felkeresni New Yorkban?-

[-Hm...-] elgondolkodott néhány pillanatra [-Ő kell, hogy legyen.-]

Elmosolyodtam, -Ő az első számú gyanúsított, biztosan ő az.-

[-Ennek a kis gondnak a kiderítését sokkal komolyabban vesszünk, mint egy gyilkosságot.-] Bun felvette maga mellől a sálát és a nyaka köré csavarta [-Szerintem az exbarátnőmön keresztül több információt tudok szerezni róla, majd ráírok, ha van időm.-]

-Rendben.- élveztem ezt a 'Kapd el a rosszfiút' játékot, anélkül is belefolyhattam, hogy az életemet kellene kockáztatnom és illegális dolgokat kellene csinálnom, ráadásul nem kellett a nyeréshez zseniális terveket kieszelni. Azért csináltam, hogy egy idegesítő tényezőt eltüntessek a képből és ebben Bun hamarosan meg fogja találni a megoldást.

***

Bun pov

Kifejezéstelen arccal bámultam a nagy hamburgerre, amit a pincérnő tett elém az asztalra. Tarr együtt érző arccal figyelt engem, felhívtam azzal, hogy szükségem lenne valakire mellettem este és ő azonnal belement.

-Sajnálom, hogy munka után zavarlak, de nem tudom kihez fordulhatnék.- a mellettem ülőre pillantottam.

-Ne aggódj, mindig itt vagyok neked. Nem kell bocsánatot kérned Bun.- Tarr beletett pár sült krumplit a szájába. -Mi a baj?-

-Én... összevesztem a barátommal.-  figyeltem a reakcióját, -Sosem volt problémánk ezelőtt. Honnan tudta Tan, hogy találkoztunk?- a tekintetemmel az étterem előtt elhaladó embertömeget pásztáztam.

-Ez nem lehetséges.- mondta Tarr döbbent kifejezéssel az arcán, -Hogyan jött rá?-

-Azt mondta, hogy valaki megkereste azzal a szöveggel, hogy egy barátom, aki elvileg tudta, hogy veled vagyok, de nem válaszoltam az üzeneteire, így Tant kereste meg.- összeráncoltam a homlokomat, -De senki sem írt rám és Tan nem mondta el, hogy ki volt az. Azt állította, hogy én pontosan tudom ki ő, de hazudok neki és emiatt nem fog bennem többé bízni.- úgy voltam vele, hogy a meggyőzőbb alakítás érdekében könnyeznem kellene, de inkább nem tettem. Tarr megfogta az asztalon nyugvó kezemet.

-Csak néhányan ismernek minket itt, segítek megtalálni, hogy ki lehetett az. El tudja a barátod küldeni nekem az idegen nevét?-

-Megpróbálom megkérdezni, de nehéz lesz, mivel nem akar velem beszélni.- Tarr kezét figyeltem. -Nem mondtál neki semmit, ugye?-

Megrázta a fejét, -Miért tenném?-

-Mert még mindig mérges vagy rám és talán nem akarod, hogy boldog legyek. Figyeltél engem és próbáltad kitalálni, hogy éppen kivel randiztam, majd kerestél egy utat, hogy lerombolhasd a kapcsolataimat azzal, hogy elmondtad nekik a titkomat.- Tarr arcvonásai merevek voltak, pont úgy nézett ki, mint akit hazugságon kaptak. Sokkal könnyebb volt az ő arcát olvasni, mint Tanét, az utóbbinak veleszületett tehetsége volt a hazudozás.

-Sajnálom, hogy így látsz engem.- néhány másodperce düh csillant meg a szemében. -Nem értem, hogy miért tennék ilyet, hiszen régen volt, ami köztünk történt.-

Megráztam a fejemet, -Ismered Prae, az exem egyik barátját.-

Összevonta szemöldökét, -Nem értem, hogy miről beszélsz.-

-Te mondtad el a barátjának, hogy meleg vagyok és ő pedig figyelmeztette Praet. Már meg is kérdeztem őt és ő megerősítette, hogy ismer téged és, hogy te mondtad el neki.- odacsúsztattam neki a telefonomat, amin megjelent a Prae ismerősével folytatott beszélgetésem. Tarr vonakodva nézett rá a képernyőre, -Ráadásul megkértelek, hogy ne mondd el a barátomnak, de érdekes módon valaki felvette vele a kapcsolatot és el akarta hitetni Tannal, hogy te meg én együtt vagyunk.- Tarr továbbra is csendben maradt, ezért folytattam, -És nem ez lenne az első eset, emlékszel Champoora, a gyógyszerész hallgatóra?Tegnap felkerestem és találd ki, hogy miről beszélgettünk: annak idején azt tettetted, hogy eltévedtél, ezért útbaigazítást kértél tőle, de a beszélgetésetek arra ment ki, hogy elválassz minket és jéé, ezután elhagyott.- Tarr pislogás nélkül hallgatott.

Levette a szemüvegét és beletette az inge zsebébe, a tekintete elsötétült.Újra olyan lesz, mint fiatalkorunkban, éreztem, hogy az itt mutatott személyisége visszahúzódik a mélyére.  -Tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem, de rossz ember vagyok Bun. Nem tudtam mit csinálni a dühöm és a féltékenységem ellen.- Győzelemittasan elmosolyodtam, ugyanaz az érzés járt át, mint amikor leleplezte Rungthiwát, Janejira nővérét.Tarr keresztbe fonta a kezeit és kerülte a tekintetemet, -Beismerem, hogy a Champooval történtek az én hibám volt, de Prae eseténél csak véletlen volt: visszamentem Thaiföldre meglátogatni a szüleimet, aztán találkoztam az egyik egyetemi barátommal és elmentünk inni. Ő is meleg és, amikor részeg voltam, akkor álltam neki mélyebb dolgokról beszélni vele.- megfogta az orrát -Megkérdezte, hogy hány barátom volt addig, aztán elárultam, hogy te voltál az első és megmutattam neki a Facebook profilodat. Esküszöm, hogy nem tudtam, hogy ismeri az exedet, csak később jöttem rá, hogy én voltam a szakításotok oka.-

Hosszan felsóhajtottam, -Ha nem gondoltad ezt végig, akkor gondolom csak véletlenül használtál hamis profilt megkeresni Tant, igaz? Ne hidd, hogy nem jöttem rá.-

Tarr sokáig burkolózott csendbe és a tányérját nézte, amin az étel már biztosan kihűlt, -Sajnálom.-

Hátradőltem a széken, éreztem, hogy nagy súly került le a vállaimról. Igazából nem találtunk semmilyen bizonyítékot Tarr ellen, így fel kellett találnunk magunkat Tannal és szerencsére bevált, mivel Tarr bevallotta. -Nem akartam tönkretenni a kapcsolatunkat, de te magad megtetted, nem tudok mit mondani.- A pincérnő kihozta a másodikat az asztalunkhoz, ami most csöndes volt, majd amikor a nő elment, folytattam, -Sajnálom, hogy akkor megbántottalak, de kérlek hagyj békén innentől kezdve.-

Egy szomorú mosoly jelent meg az arcán, -Megpróbálom.-

-Ne csak próbáld, le kell állnod. Ha nem teszed...- nem akartam ezt csinálni, de az olyan embereknél, mint Tarr, akik a múltban élnek, egy megbocsátás rosszabbá teheti a dolgokat később, -Steve szerintem kíváncsi lenne a közös múltunkról, nem gondolod? Én utána nem fogom garantálni a következőket...-

A szemei nagyra nyíltak a fenyegetésemet hallva, a félelem csillogott a tekintetében, -Nem változtál, ugye tudod? Még mindig félelmetes vagy.- kényszeredetten felnevetett.

-Nem, 10-szer rémisztőbb lettem bizonyos dolgok hatására.- elmosolyodtam, így a légkör kevésbé volt feszült. Magamhoz húztam a tányéromat és enni kezdtem, -De ez nem azt jelenti, hogy nem maradhatunk barátok.-

-Hm...- Tarr lehangoltam nézett rám, -Lebuktam, mégis hogyan legyek így a barátod?-

-Megbocsátok és a barátommal is beszélek, hogy ő is legyen elnéző veled.- meglepődött, hogy Tan mindent tudott.

-Talán jó dolog volt, amit tettél, mert így találkoztam Tannal és ő a tökéletes számomra. Abbahagytam a hazudozást saját magamnak és jó irányban halad az életem.-

Tarr megmasszírozta a halántékát. -Hogy egy köcsög legyél, szép.  Megéred a pénzedet... békén hagylak innentől.-

-Jó, Steve nem lenne boldog, ha hallaná, hogy még mindig koslatsz az exed után.- felvontam a szemöldökömet. 

Az ügy hivatalosan is le van zárva, most már biztos, hogy ki volt az a férfi, aki káoszba akarta taszítani az életemet. Nem tudom, hogy képesek leszünk-e ugyanúgy beszélgetni vagy találkozni Tarral, ahogy régen is.

Ezután elváltak az útjaink, az evés befejezte után Tarr sarkon fordult és gyorsan el is sietett és nem sokkal később eltűnt a tömegben. Amikor fiatalok voltunk azt mondta nekem, hogy én voltam az első személy az életében, akihez közel akart kerülni a lehetetlen személyiségem ellenére is. Akkor beleegyezett, hogy titokban tartja a kapcsolatunkat és ez annyit jelentett, hogy az időt egymás társaságában töltöttük, édes szavakat suttogtunk a másik fülébe és én ezt nem bántam annak ellenére, hogy nem szerettem. De egy idő után nem bírta a titkolózást és mindent leleplezett, aztán szakítottam vele.

Sajnálom, hogy akkor csalódást okoztam, de most idegenekké kell válnunk egymás számára.