Until We Meet Again 1.kötet-4.fejezet

 

A szív közelébe férkőzni

-Mi ez?- kérdezte Korn a tányérján lévő fekete fenyegető valamit, majd megfordította, hogy megtalálja a választ.

-...Omlett- válaszolta szomorúan In.

-Mi a fenét csináltál?- Korn megbökte a villájával, hogy találjon valami ehetőt. Most teljesen a ,pokoli barát módban' volt.

-Amikor megsütöttem, odaragadt a serpenyőhöz és nem tudtam megfordítani- magyarázta In ,-Tessék.-

-Huh? Desszert?- az idősebb kinyitotta a dobozt és belenézett, egy thai édesség, lookchub volt benne.

-Anya segített megcsinálni.- In az egyik ujjával rámutatott a desszertre -Tulajdonképpen ezt volt a legnehezebb megcsinálni- bökött egy csillag alakúra. Mindegyik darab fényes volt és színes -Aaa.... Nyisd ki a szádat!-

Korn viccesnek találta az etetést, de kinyitotta a száját, hogy megegye a lookchubot. Amikor elkezdte rágni, a finom ízek szétterjedtek a szájában.

-Olyan íze van, mint az ízesített zselének.-

-De ez finomabb- Korn lehajolt, ,megcsókolta a fiatalabbat és suttogta, -De az omlettet ugye kihagyhatom?-

***

Az édes álom hatására a takaróba csomagolt fiú arcán mosoly jelent meg. Mikor teljesen elmerült a boldogságban, minden véget ért, ahogy megszólalt a telefonján az ébresztőóra.

Dean felült és megdörzsölte az arcát, ismertetve az agyával, hogy fel kell kelni. Amikor befejeződött az álma, nem emlékezett semmire, de a boldogság és a melengető érzés megmaradt a szívében. A kezével letörölte a lefolyó könnycseppet, ami akkor buggyant ki a szeméből. Nem lepődött meg, amióta gyerek volt, gyakran álmodott valakiről, de nem emlékezett a részletekre. És minden alkalommal szomorú volt és sírt, de nem tudta, hogy miért. Minél nagyobb lett, annál kevesebbet álmodott, a kéthetenkénti alkalomból havonta lett. De a szomorúságon kívül félt is. De amikor most újra álmodott, nem volt letört, boldog volt.

Talán a szomorúság volt az oka, hogy keresett valakit... talán az a valaki tudja a megoldást.

Dean felkelt az ágyról és a fürdőbe sétált. Míg megmosta az arcát, a tükörképét bámulta. Halovány árnyékként jelent meg, olyan volt, mintha egy hasonló arc lett volna, mint egy iker, de a mosolyuk különböző. Dean megrázta a fejét és elment fürdeni.

Túl zavart.

Dean családja 5 főből állt, leszámítva a két szobalányt. A szülei a munkájuk miatt gyakran külföldön tartózkodtak, egyedül hagyva a két fiatalabb testvérével. Túl lusta volt találkozni az apjával, mert mindig veszekedtek.

Mint általában, a reggeli az étkező csendes volt. Az egyetlen hangforrás a húga, ahogy evett és az öccse, aki telefonon beszélt. Dean reggelije egyszerű volt, tükörtojás, virslivel és kenyérrel, amit a szobalányok csináltak, és narancslevet ivott.

-P', ma későn jövök haza, mert projektmunkát kell csinálnom a barátaimmal.- kért udvariasan engedélyt Don, az öccse. Dean csak bólintott.

Tudta, hogy mindkét testvére félt tőle és kínosan érezték magukat a közelébe, talán azért, mert nem együtt nőttek fel. Ő a nagymamájánál nevelkedett fiatalabbként. Amikor 18 évesen hazatért, a testvérei már megnőttek. Néha megpróbált közelebb kerülni hozzájuk, de valami miatt mindig tartották a távolságot. Talán túl introvertált volt, nem aggódott a családjáért, amíg a helyzet rosszabb nem lett.

-Szombat este táborba megyek az úszóklubbal, csak vasárnap jövök haza, a juniorokkal együtt megyünk.-

-Megleszek egyedül itthon P'- puhította a bátyját Del, mert aggódott, hogy ez hátráltatná Don engedélyét.

-Nem!- mondta Dean -Egy lánynak egyedül a házban veszélyes, fel foglak hívni.- utána felállt az asztaltól, felvette a kocsikulcsait és a telefonját. Megrázta válaszul a fejét, amikor a húga a reggelijéről kérdezte.

A fekete Sedan a parkolóban volt. Egy darabig csak ült. Túl korán hagyta el a házat, hogy órára menjen. Nem akart a klubba menni, meg szerette volna nézni a hirdetőtáblát, de túl lusta volt emberekkel találkozni. A végén a hasa döntött, nem igazán akart enni,de éhes volt.

A legfontosabb büfé az egyetemen volt a legnagyobb, sok minden közül tudott választani. Dean odament az egyik pulthoz. Szerencsére nagyon korán volt, ezért nem volt sok ember.

-Egy omlettet kérnék rizzsel!- rendelte az első ételt, ami eszébe jutott. Egy perccel később kész lett a rendelése. Elfordult, hogy helyet keressen, majd odament az egyik üres asztalhoz.

Egy omlett mindenhol ugyanúgy nézett ki. De különösen... mégis arra az égett omlettre gondolt, amelyiket nem tudta megenni. Dean nem tudta honnan jött, mert soha életében nem evett égett omlettet.

Amikor rágondolt, rezegni kezdett a telefonja. Rápillantott a képernyőn felvillanó névre. A klubalelnök képe jelent meg, de le akarta fordítani a telefont. Tényleg nem akarta, hogy zavarják.

-Mi van?- Dean hangja hidegen csengett, csak élvezni akarta a reggelijét.

-Csak kérdezem. Mikor érsz be az egyetemre?-

-Már itt vagyok, mi a helyzet?-

-Ah, semmi, korai vagy. A főzőklub elnöke jött és kérdezte, hogyan döntöttünk az ételes dobozokat illetően. Szóval szeretném, ha idejönnél.

Az alelnök mondhatni őrült volt. Edzés reggel és délután. Néha, amikor a klubtagok játszottak a vízben, mint a gyerekek, mindig mérges lett. Dean gyorsan befejezte a reggelijét és felkelt, -Oké, menjünk a klubba.-

Elhagyta az asztalt. A kezében a telefonját tartotta és beszélt rajta. Nem aggódott a környezete miatt. De pár pillanat múlva valaki leült az asztalhoz, ahol ő ült előtte.

-Ah, csak eszek. Igen, a középső étkezdében. Igen, várok.- Pharm letette az asztalra az omlettjét. Teammel beszélt Linon mikor leült és várt a barátaira, hogy együtt egyenek.

Látva az omlettet, Pharmnak eszébe jutott a gyerekkora. Titokban felmászott egy székre és tojást sütött. Az elektromos tűzhelyet használta és nem állította be helyesen. Eredményképpen az első omlettje feketére égett és az anyja elfenekelte. Sírt és könyörgött az anyjának, hogy tanítsa meg főzni. Ez volt a kezdeti pont, később segített az anyjának a főzésben az étteremben. Az anyja ugratta, hogy siessen és váljon jó feleséggé, aki tud főzni.

Erre gondolva szomorú lett. Megtámasztotta a fejét az asztalon, de felemelte, amikor a kezével valamit megfogott.

-Oh, mi ez?- motyogta Pharm, úgy nézett ki, valaki otthagyta a jegyzeteit.

-Hooii- a barátja ráhajolt és ellopott egy falatot Pharm tányérjáról.

-Team!! A rizsem!!!- csapott rá barátja kezére erősen.

-Csak egy falat, okay, okay... Akkor megyek és veszek magamnak- az éhes kutya lerázta a kezét és elsétált.

Pharm megrázta a fejét és letette a jegyzeteit az asztalra, megfeledkezve az otthagyott papírokról, amik összekeveredtek a sajátjaival. 

-Mit jelent P'Dean tegnapi posztja? Egyáltalán találkoztak ezek ketten?- ManNow megmutatta a képernyőképet, amit tegnap éjjel Team küldött a Line csoportba. Belegondolva nem igazán értette mit is jelent valójában az, hogy *sosem felejtem*.

-Sosem találkoztunk.-

***

Az angolórán a tanár anyanyelvi szinten magyarázta enyhe brit akcentussal a helyes jelentéseket. Team, aki nem igazán értette az idegennyelvet, rosszkedvűen ült a helyén. ManNow és Pham már tanultak angolul egy nemzetközi iskolában, gond nélkül követték az óra menetét. Csendben beszélgettek és mutogatták egymásnak a telefonjaikat az asztal alatt.

-Mindenki meglepődött, amikor fél év óta posztolt, ez elég különös.- kezdeményezte a beszélgetést ManNow. Mi a valódi jelentése? A lány tudni akarta a bejegyzés mögött rejlő igazat.

-Talán mielőtt megette az édességet, le akarta fotózni emlékbe- válaszolt Pharm, mert meg akarta fékezni barátja tovább terjedő kíváncsiságát.

ManNow csücsörített a szájával -De ez hogyan lehetséges? Arra gondolok, hogy Dean és Pharm sosem csinált olyat, ami összekapcsolódik és nem találkoztak.-

-Női ösztön?- Team, aki eddig csendben volt, hirtelen csatlakozott a beszélgetéshez.

-Női megérzés? Az mi?- értetlenkedett az új szó hallatán Pharm.

-Mi a különlegesebb a lányok megérzéseiben, mint a fiúké?- kérdezte nevetve Team mély hangon, ami miatt ManNow felfújta az arcát.

-Haa... Mi a 'fujoshi' fanok agresszívek tudunk lenni, de sosem rakunk össze egy barátot egy másikkal. És kérlek tartsd a szemed a táblán, mert a tanár már teleírta. Pharm, tényleg érzel valamit? Ha nem szereted ezt, akkor szólj és nem beszélünk róla többet, mert ha van valaki más, akit kedvelsz...- magyarázta ManNow komolyan, miközben barátja arcát nézte.

Pharm szélesen elmosolyodott és megrázta a fejét és gyengéden megkocogtatta a tollával a lány fejét, -Ne gondold túl. Ha nem szeretem, szólni fogok.-

-Akkor van kiszemelted?- a fiú kiengedett egy sóhajt ás válaszolt.

-... nem... tudom....biztosra.-

A válasza elbizonytalanította mindkét barátját. Pharm nem volt biztos, hogy ha igen, akkor el kellene e mondania a barátainak vagy nem, de belegondolva a barátai aggodalmaskodásába, nagyon megértőek lennének.

-Ha elmondom, nem nevettek ki?- kérdezte Pharm, amíg a füzetét bámulta, mintha lenne ott egy lyuk, amibe beleugorhatna.

-Akkor...- ManNow és Team teljes szinkronban beszélt.

-Nem tudom, hogyan, de ha látom, minden elmosódik. Nagyon boldognak érzem magam és úgy érzem, hogy szeretem- motyogta Pharm.

-Az a személy... egy fiú?- kérdezte Team.

Pharm bólintott -Igen... ezért vagyok kicsit összezavarodva a szexuális beállítottságommal kapcsolatban.- mondta lassan, miközben csavargatta az ujjait -Mindig kerestem valakit... amíg... meg nem láttam az eligazítási napon P'Deant.-

ManNow felemelte a kezét és a mellkasára tette. Óvatosan elmosolyodott, amíg Team csak tátogott és próbálta felfogni a helyzetet.

-Igen... igen... akkor P'Dean a kedvelt személy?- a lány fel akart sikítani, de visszatartotta, hiszen akkor az egész terem hallotta volna.

-Nem vagyok biztos benne, hogy találkoztunk- Pharm összefűzte a kezeit, miközben a barátaira nézett, -De szomorú vagyok minden alkalommal, amikor hallom a hangját vagy látom a képét.-

-Akkor találkozz vele. Keresek egy megoldást.- tüzelte fel magát Team, nagyon kíváncsi volt a két fiú találkozásának eredményére.

-Ne...- Pharm megrázta a fejét. A kezei kicsit remegtek -Túlságosan félek-

-Nem kell, csak nyugodj le. Csak találkozz Teammel a klubban, ott úgyis összefuthattok P'Deannel.- próbált ManNow tervet gyártani, de barátja továbbra is csak rázta a fejét, a szemei benedvesedtek és nem tudott lenyugodni.

-Ez nem olyan, úgy értem félek... félek a találkozástól.- Pharm becsukta a szemeit.. félt, hogy ha találkoznak, ellehetetleníti őt magától.

Ránézve Pharm arcára, nagyon sápadt volt. ManNow és Team egymásra nézett, megfogták a barátjuk kezét és próbálták lenyugtatni.

-Nem kell most rögtön találkoznotok, úgyhogy nyugodj le. Itt vagyunk és bátorítunk, ha kell- magyarázta mosollyal az az arcán a lány, teljesen megnyugtatva Pharmot az édes szavaival.

-Igen, nem kell. Úgyhogy oké, ha még inkább csak desszertet csinálsz és én elviszem P'Deannak- mosolygott Team, de a szavai elég viccesek voltak.

-Miss Marrisa!! Mister Pharm!! Mister Teerayu!!- kiáltott a tanár, ami miatt a teremben az elkaladozók megugrottak.

-Bocsánat- a három ludas bocsánatot kért és sóhajtottak egy mélyet, amikor a tanár azt mondta nekik, hogy írjanak 3 oldalt büntetésből.

***

Az óra 9-et mutatott, Pharm csak most fejezte be a tusolást.  Délután a klubtevékenységek után, a klubelnök megbeszélte vele, hogy mire lesz szükségük az úszóklub számára készített dobozokhoz. Most hétfőn mennek bevásárolni az alapanyagokat, hogy péntekre minden elő legyen készítve és szombaton oda tudják adni.

Pharm felnyitotta a laptopját és felvette a papírokat. Hogy fejezze be a 3 oldalas beadandót angolból? A barátai is meg voltak büntetve, hiszen ők okozták maguknak, mert beszéltek órán. 

Pharm nem tudott nem mosolyogni, ahogy a mai napra gondolt. Amikor tudott végre valakivel beszélni a magában tartott dolgokról, nagyon jó érzés volt.

-Umm... angol feladat.- arra gondolt, hogy a barátaival együtt írhatná meg -Találj ki valamit... aww-

Az angolos papírjai alatt furcsa dokumentumokat vett észre. Pharm emlékezni próbált, hogy hogyan kerültek hozzá, aztán eszébe jutott, hogy a reggelinél találta.

-Biztos véletlenül raktam el- kicsit lesokkolt, amikor megpillantotta az egyik sarokban a firkát, nagyra nyitott szemekkel bámult rá.

Dean 571-xxx

-...- Pharm szaggatottan felnevetett -Talán csak véletlen egybeesés és névrokonság- hiába mondta ezt, attól még a szíve zakatolt. Hiszen az azonosítókód tisztán mutatta, hogy az illető harmadéves. Pharm sóhajtott és belépett az egyetem oldalára. Elnavigált a keresési rendszerben, közben a keze meg-megremegett, amíg beírta a kódot a lapról és az enterre nyomott.

Az alacsony fiú beharapta az ajkát, mielőtt ránézett volna a kihozott névre a képernyőn.

571-xxx Ratthanon Wongnate, Management Szak

Fenébe...

Eldobta a kezéből a papírokat az asztalra és felsikoltott.

-Eeiii!!!- öntudatlanul eltávolodott az asztaltól, mintha egy ijesztő szörnyet látott volna.

-Micsoda ,,szerencse... de hogyan adjam vissza neki?- zavarodott össze Pharm. Felállt a székről körbesétált a szobában, majd ránézett a Facebook oldalra és összeráncolta a homlokát -Vagy csak adjam oda az egyik barátjának? Eeiii... vagy meg kéne kérdeznem Teamet, hogy adja oda holnap? Aww, ez lehetetlen. Team mondta, hogy este nem lesz az apartmanban, mert hazamegy. Tényleg nem tudok mit kitalálni!- motyogott magának az alacsony fiú fél órának keresztül, amíg rá nem jött, hogy személyesen kell visszaadnia.

-...de mit mondjak..-

Az óra lassan 11-et mutatott. Pharm kinyomtatta a beadandót holnapra. Kiropogtatta a testét és lecsukta a laptopot, hogy végre aludni menjen. De mielőtt felállt a székről, ránézett még egyszer a papírokra, ami miatt megfájdult a feje. Az ajkai óvatos mosolyra húzódtak és megérintette a papírra írt nevet és lágyan suttogott, mintha félt volna, hogy bárki meghallhatja.

-Jó éjt P'Dean!-

***

-Pharm, van ma klubtevékenységed?- kérdezte ManNow, miközben a barátja  karját ölelgette.

-Nem! De el kell mennem a könyvtárba. Tegnap P'Oom mondta, hogy otthagyta az úszóklubbal kapcsolatos költségvetést és megkért, hogy csináljunk desszerteket is. Úgyhogy keresni szeretnék valami receptkönyvet- magyarázta Pharm.

-Nagyon fogunk örülni neki- Team boldogan csatlakozott a társalgáshoz, miután meghallotta, hogy a buszon a barátja klubja által készített ételeket ehetik.

-Umh... először beszélnem kell az elnökkel.-

ManNow még megkérdezte, mielőtt elváltak volna útjaik, hogy kaphat e ő is. A lány meglehetősen elfoglalt volt a saját klubjával, mert a Színjátszó Klub megegyezett, hogy együtt dolgoznak a Filmklubbal egy dráma készítése miatt. 

***

Néhány olvasásra szánt könyv volt a kezében, a P'Deannek szánt dokumentumok mellett. Nem igazán merte szemtől szembe odaadni őket, mert félt, de aggódott, hogy nem fog feltűnni neki az anyag hiánya, ami a vizsgájának a rovására mehet. Pharm vett egy mély levegőt és igyekezett megállítani a rossz gondolatok áramlását.

A könyvek mindenféle szendvicsekről és thai desszertekről szóltak az asztalon. Miután megkérdezte P'Oomot a thai desszertek készítéséről, az elnök beleegyezett.  De csak most realizálta, hogy milyen bonyolult lesz, mert óvatosnak kell lennie a kókuszkrémmel és más könnyen megromolható anyagokkal.

A minihamburgerek a thai desszertekkel elég fura kombinációt hoztak létre.

-Először is, ManNow diétán van, úgyhogy neki a csirkés avokádós szendvics jó lesz- tovább lapozott a színes oldalak közt. A receptek egész hihetetlenek voltak, közben elég vicces volt belegondolni, hogy a Közgazdasági Kart könnyebben túléli, mint ezt a megbízást Csinálnom kell Teamnek is, paradicsomos tonhalas szendvics oké lesz, de kell egy lista a thai desszertekről, hogy melyiket nem túl bonyolult megcsinálni és el tudnak állni egész éjjel.-

Az alacsony fiú élvezettel írta le a gondoltakat egy papírra, amíg realizálta, hogy majdnem egy órát töltött ezzel. Ásított egyet és összegyűjtötte a könyveket, mielőtt eldöntötte, hogy mi legyen a következő. Miközben lassan átsétált más asztalok között, hirtelen lefagyott.

...mi ez?

A szíve táncra perdült. Lassan visszalépett és megállt egy négyszékes asztalnál, de csak egy személy ült ott. Hogy pontosítsunk, aludt arccal az asztallapra hajolva.

P'Dean!!!!

Miért? Mikor? Hogyan? P'Dean csak alig egy méterre volt tőle.

Pharm körbenézett 'Vajon az jó, ha megvárom, amíg felébred és akkor adjam vissza neki? Vagy csak tettessem, hogy semmit sem láttam és sétáljak el? Csak néhány papír, ismét ki tudja nyomtatni.'

Közben alaposan végignézte az alvó fiú arcát...

'Várj!!! A fenébe Pharm!!! Miért kell ilyen közel lenned hozzá?! Gyorsan elfordult, amikor rájött, hogy túl közel hajolt az arcához.

A zavarodott fiú megdörzsölte a fejét, az arca színe megint piros lett és a gyorsan zakatoló szíve arra késztette, hogy menjen közelebb hozzá.

-Franc, ha közelebb leszek hozzá, a szívem fel fogja mondani a szolgálatot.- mondta, miközben átkarolta a mellkasát.

-Huh...- a forró könnyek lecsorogtak az arcán, a szívében bujdosó érzések megzabolázhatatlanok lettek. Pharm letörölte a sós cseppeket a ruhaujjával. Már megint majdnem megőrült. 'Miért csinálod velem ezt, amikor látlak?'

Rájött hirtelen a könnyes szemű fiú a megoldásra, hagy egy post-it jegyzetet és leírja levélszerűen. Először leírta a nevét, de elbizonytalanodott. Odasettenkedett az alvó fiúhoz és a közelében letette a papírokat. Végül egy fotót készített a félig fekvő személyről emlékként.

-Aludj jól... P'Dean.-

Ezúttal már a papír tulajdonosához suttogott.

***

Miután az alvó fiú felkelt, valahonnan mögüle kuncogást hallott. Megdörzsölte az arcát és ránézett egy lányra, aki rámosolygott. Magán kívül megütögette a fejét. Elaludt, pedig csak egy könyvet akart olvasni, mielőtt vissza kellene mennie a a klubba. De most 6 óra volt. Amikor ránézett a telefonjára, számtalan nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet fogadta a barátaitól, de egy részük már arról szólt, hogy ne felejtsen el hazamenni.

Véletlenül elvittem az étkezdéből. Sajnálom, hogy késve adtam vissza.

A klubelnök szíve egy pillanatra megállt. Ez alkalommal, ahogy felkelt, ismét boldognak érezte magát. De még mindig hagyott egy rejtélyt, aki a jegyzetet írta, mert sehol sem látta. Dean lefagyott, majd jobban szemügyre vette a papírt. A mondat alatt egy név volt, ugyan ki volt satírozva, de a halvány lenyomata még látható volt. Elővette a pénztárcáját és a post-itot belerakta a képtartó részbe, majd a tárcáját a pólója zsebébe tette.

...a szíve közelébe...