Until We Meet Again 1.kötet-5.fejezet

A legédesebb csillag

-Jó reggelt!- ManNow édes hangja jó volt egy új nap kezdéséhez. Pharm elmosolyodott és viszonozta a köszönést. Már 7:15-kor egy kőpavilonban ültek egy fa alatt a szaképületük előtt.

-Van valami kajád?- kérdezte a hangoskodó lány barátját nem sokkal azután, hogy leültek.

-Először várjuk meg Teamet, már hívott, hogy úton van ide- kapta el gyorsan Pharm a lány kezét, ami éppen támadásba lendült, hogy elkobozza az asztalon levő műanyag dobozt.

-Haa... éhes vagyok, Team nem fog ideérni, olyan lassú- kezdett el panaszkodni ManNow.

-Miről beszélsz?- óvatosan rácsapott a kezében tartott angol papírokkal a lány fejére  Team.

-Hui... olyan kegyetlen vagy, hogy megütsz egy törékeny lányt!- fordult meg ManNow és megütötte az érkező hátát. Hmmm.... a civakodások hangja annyira zavaró ezen a békés reggelen.

-Most már ehetünk?- ManNow nem tudott várni és kinyitotta a dobozt, ami tele volt puha szendvicsekkel.

-Van csirkés avokádós ízesítés és paradicsomos tonhalas, hogy legyen energiátok-

ManNow nagyon boldog volt, úgy emelte fel az ételes dobozt, mint valami gyémántot, majd alacsony barátja felé fordult, aki mellette ült, -Pharm, kérlek gyere hozzám! Én majd eltartalak, neked csak otthon kell maradnod és főznöd- kérlelte a fiút, miközben megragadta a karját és magához ölelte.

-Azt akarod mondani, hogy Ai'Pharm lesz a feleség, te pedig a férj?- cukkolta Team, közben a csirkés avokádós szendvicsét kereste.

-Olyan izé vagy!- legyintett egyet a lány -De nem az igazat mondtam?-

Pharm csak megmasszírozta a halántékát az abszurd eszmecsere hallatán -Igyekezzetek, fél óránk van csak-

Amíg ettek, a két civakodó barátja elcsendesedett, Pharm arcára mosoly kúszott őket látva. Örült a csendnek és annak, hogy a két barátja szeretik a főztjeit. Megemelkedett a szemöldöke, amikor Team egy üveg narancslevet halászott elő a táskájából és nekiadta. Az üveg még hideg volt és kicsapódott az oldalára a pára.

-Nekem vetted?- kérdezte Pharm, majd leszedte a kupakot és beleivott. A narancslé a kellemes édességével jól esett neki, de majdnem megfulladt a következő mondat hallatán:

-Nem, P'Dean vette neked- elkezdett köhögni, majd megragadta a zsebkendőt, amit ManNow adott neki. 

-Ne viccelj!-

Team megemelte a szemöldökét -Ki viccelt? Reggel elmentem a klubba és találkoztam P'Deannel. Majd megkért, hogy adjam oda annak, aki az édességet csinálta- odanyújtotta barátjának a post-it jegyzetet, amire az üzenetet írták,

Köszönöm- Dean

Az alacsony fiú arca elvörösödött. Annyira kínosan érezte magát, ahogy a barátai cukkolni kezdték emiatt. Pharm beletette a papírfecnit a noteszébe és inkább elvett egy szendvicset és enni kezdett, hogy megpróbálja lenyugtatni a rohanó szívét.

Megköszönte nekem, tényleg....

Ugyanolyan színe volt a papírnak, mint amilyet P'Deannek hagyott valamelyik nap a jegyzeteken. Tehát erre gondolt a köszönömmel?

***

Ma Pharm a klubjából néhány lánnyal elmentek a szupermarketbe, hogy megvegyék az alapanyagokat. Egy harmadéves senior is velük tartott, aki segített cipekedni. Könnyű volt a munkája, de vennie kell kenyeret a hamburgerhez, nagyon sok fűszert, húst, tojást, sajtot és friss zöldségeket. Különváltak és mindenki ment a maga útjára a megbeszéltek alapján. 

Pharm, amiért felelős volt, igyekezett mindent beszerezni az ételekhez és a desszertekhez. Otthonról már elhozta a titkos hozzávalót, de csak azért hívta így, mert a boltokban nem lehetett kapni.

-Hol van a mungóbabliszt?- tolta maga előtt a bevásárlókocsiját, míg körülnézett. Tulajdonképpen mindent beszerzett már, egyedül a mungóbabliszt hiányzott a listáról, de ahol kereste a polcon, ott üres volt a helye.

-Hey, ez nem lehet- nézelődött tovább, majd felnézett. Végül megtalálta a lisztet a polc legtetején. Beharapta a száját, mert túl magasan volt, de megpróbált felnyújtózni érte, lábujjhegyen ugrált, hogy a zacskót elérje.

-Nincs itt személyzet, huh- még egyszer megpróbált felnyújtózni érte, de hiába.

-Hey, van még valami, amire szükségünk van?-

-A gyógyszereket megvettük. Nincs alkohol- válaszolt a mély hang a kérdező félnek. 

-Csak egy kicsit, ne legyél ilyen szigorú, Dean-

-Yea, lerészegedtek, aztán hánytok. És ki lesz érte a felelős? Csak üdítők és víz, semmi más.-

Az ismerős hang hallatán Pharm megmerevedett. Nem mert megfordulni vagy letenni a karját, egyáltalán megmozdulni. Igazán el akarta átkozni a polcot, remélve, hogy ninjává vagy kaméleonná válik és el tud bújni.

-Igen, igen, a víz a polc elején van- hallatszott P'Win hangja közelebbről. Amíg meg nem hallotta újra a hangját, csak állt a polc előtt csukott szemmel és vártam, hogy a szívdobogása újra normális legyen. Rácsodálkozott, amikor észrevette, hogy visszatartotta a lélegzetét. Nem reménykedett benne, hogy találkoznak itt P'Deannel. De nem volt furcsa, hogy itt vannak, mert a szupermarket az egyetem közelében volt, P'Deannek és P'Winnek is venni kellett a holnapi táborra dolgokat.

Miután lenyugodott, megint lábujjhegyre állt és ...

Pharm nagyokat pislogott, amikor hirtelen egy kéz előtűnt, levette a mungóbablisztet és odaadta neki. Megfordult, hogy mosolyogva megköszönje  a segítséget, de az arca beleütközött egy széles mellkasba.

-Bocsánat- az alacsony fiúból kiszakadt egy nyögés, ahogy az orra találkozott a másik testével, majd felemelte az arcát, de ahogy megpillantotta az előtte állót, minden kiüresedett

...

P'...Dean

...

Minden megállt körülötte. A személy, aki segített neki csak mélyet sóhajtott. Nem gondolta volna, hogy a lábujjhegyen álló fiú az a váratlan személy.

Nem jöttek ki a szavak, csak néztek egymásra, az arcuk 15 centiméterre sem volt egymástól, érezték magukon a másik lélegzetét és egymás illatát.

Megannyi érzelem szabadult fel bennük...

A szívének dobbanása egyre jobban gyorsult. Pharm érezte a könnyeket a szemében, az ismerős érzések újra előtűntek az elhalványult emlékekkel együtt, mosolyok, nevetések, érzések, csókok, ölelések, minden eszébe jutott, amiket az álmában látott... arról a fiúról.

Hiányzott neki, miközben érezte, hogy elmerül az emlékei között, amíg teljesen elveszettnek nem érezte magát, nem tudta volna megmagyarázni a feltörő érzelmeket. 

Dean az arcát bámulta, ami lassan el nem pirosodott. Az ajkai megremegtek, a szemeiből előtűntek a könnyek és mielőtt felfoghatta volna, hogy mit tesz, lassan felemelte a kezét.

Csak haloványan érintette meg a fiú fehér bőrét, mégis olyan hatással volt rá, mintha áram futott volna végig rajta. A rejtett érzések lassan tisztán elkezdtek kirajzolódni, mintha az érintés csak egy jelet küldött volna. 

-P' szeretsz vagy nem?-

-Tényleg szeretlek-

A magas fiú megdörzsölte az arcát az összezavarodott érzései miatt. Nehezen vette a levegőt, egyszerűen elfogta az érzés, hogy meg kell ölelnie az előtte lévő fiút gyengéden és végtelen szeretettel. 

...Ez hogyan lehetséges?... Csak mert... nem is ismerik egymást...

A kialakult szituáció miatt Pharm találni akart egy sötét vermet, ahol elbújhatna. A magas fiú hirtelen rájött, hogy mit is csinál, soha nem érezte magát ilyen idiótán.

-Ummm...- Dean végül úgy döntött, hogy beszélni szeretne vele.

-Ai'Dean, hol vagy? Hagyod, hogy egyedül cipeljem a vizet, olyan szemét vagy! Nem bírom el egyedül!!!- kiáltott hangosan az úszóklub alelnöke és visszaindult oda, ahol elváltak egymástól a barátjával.

Dean és Pharm teljesen le voltak  sokkolva. A klubelnök megfordult, hogy ránézzen a kiabáló fiúra, de amikor visszafordult, a könnyáztatta arcú fiú eltűnt, mintha ott sem lett volna.

-Mit csinálsz?- Win meglapogatta barátja vállát -Mit keresel? Menjünk vissza!- mondta ártatlanul, az újonnan érkezett nem volt tisztában a történtekkel.

De Dean most nagyon mérges volt rá. Amióta barátok voltak Winnel, soha nem akarta apró darabokra vagdosni és szétszórni a maradványait a Chao Praya folyóban, de most örömmel megtette volna.

-Idióta!!- itt volt az esélye, hogy a fiúval beszélhessen, de most az egész elúszott Ai'Win miatt.

Win, aki nem tudta, hogy mit csinált, rosszul érezte magát, amiért a barátja ennyire mérges volt rá. Tényleg meg akarta érteni a helyzetet, de amikor megpillantotta a barátja arcát, jobbnak látta, ha inkább csendben marad.

Véletlenül rálépett volna egy bombára?

***

Pharm egyszerűen összeesett a parkolóban az autó előtt. A légzése túl gyors volt, mert gondolkodás nélkül kifutott az üzletből. Miután lenyugodott és a légzése normalizálódott, kinyitotta az autó ajtaját és ledobta magát az ülésre. Inkább itt akarta megvárni a barátait.

-Huh...-

A könnyek csak engedetlenül gurultak végig a sima arcán megállíthatatlanul. Olyan hangosan sírt, mint még soha, mióta évekkel ezelőtt az édesapja meghalt.

-P'Dean... P'Dean...- ismételte, több volt ez, mint egy egyszerű találkozás, több rejlett mögötte, mint az eddig tudott igazság.

Szerelem... tényleg beleszeretett P'Deanbe az első látásnál.

-A fenébe!- csapott rá a kormánykerékre az egyik kezével, amíg a másikkal a könnyeit próbálta felitatni. -Miért, miért, miért?!- sikoltotta a kétségbeesett fiú.

Miért kellett az első találkozásuknak így megesnie, a mungóbabos polc előtt! A fenébe!!!

***

Reggel hatkor 6:30-kor az első-és másodéves tagjai az úszóklubnak az egyetem előtt parkoló busz mellett várakoztak. Nagyon hangosak voltak, izgatottan pakolták be a bőröndjeiket a csomagtartó térbe.

-A busz 7-kor fognak indulni, siess! Ne panaszkodj!- a klubelnök nagyon vadul viselkedett, már a hangja is elárulta, hogy rossz passzban volt. A gyönyörű szemeivel, akármerre tekintett, mindent felgyújtott volna, ha lehetséges, aki pedig megkockáztatta, hogy szemkontaktust teremtsen vele, inkább egy jó darabig inkább kerülte a tekintetét. 

-P'Win... Mi van vele?- kérdezte Team halkan az alelnöktől üres tekintettel, mint aki még mindig alszik.

-Tegnap óta ilyen. Nem tudom, hogy mikor léptem rá a farkára, hogy így fújjon rám. Ráadásul tegnap feljött hozzám és ott maradt, de nem hagyott aludni, ezért semmit sem aludtam éjjel- panaszkodott Win.

-Rendben, minden kész van?- próbálta Win megváltoztatni a légkört, miután a tüzes tekintetű klubelnök szemeibe nézett.

-Oh, Nong Pharm- mosolyodott el Win, amikor meglátta az édes elsőévest, aki feléjük közeledett, akiről már elég sokat tudott, mert Team minden nap dicsekedett barátjáról, amikor csak találkoztak. 

Team gyorsan elvette az ételes dobozát, hogy lássa mi van benne -Meghoztuk az ételeket, amiket rendeltetek, hova tegyük őket P'Win?-

-Várj, megkérdezem Deant- a klub alelnöke elsétált, hogy megtalálja a mogorva barátját, de nem volt energiája és még a ruháin keresztül és látszódott, hogy reszket a találkozás gondolatától.

Team csillogó szemekkel mosolygott -Hey, P', nem kell menned. Majd Pharm megy és megkérdezi- mondta Team és visszaadta a barátjának az táskákat.

-Team...- Pharm kicsit meghajlott, nagyon nem akart menni, de barátja nem aggódott az alacsonyabbért, inkább lökött rajta egy kicsit, hogy rávegye, hogy megkeresse P'Deant, aki elfoglaltan állt a busz mellett a tollával és ellenőrizte a felszereléseket, minden készen állt. Sóhajtott egyet és megnyomkodta a halántékát, nem realizálva, hogy valaki áll mögötte és folyamatosan rábámul.

-Oh, P'Dean, izé... az ételes dobozok...-

A hang ismerősen csengett a magasabb fiúnak. Dean a rossz hangulata ellenére megfordult, hogy mérgesen válaszoljon a zavaró személynek.

-Várj egy kicsit, vidd őket a buszhoz...-

A szavai a torkára forrtak, tágra nyitotta a szemeit és nem hitte el a látottakat.

-Nong... Pharm-

A megszólított személy kicsit nehezebben vette a levegőt és az orcái elpirultak.

-Itt vannak P' az ételes dobozok- mutatta fel Pharm az ételes zacskókat.

-Ah, köszönöm- a lángok a tüzes tekintetéből gyorsan kialudtak az előző jelenetek hatására. Dean felemelte a kezét, hogy átvegye a táskákat, de a másik még mindig mozdulatlan maradt. A két fiú majdnem egy percig bámult egymás szemébe, mielőtt újra beszélni kezdtek volna.

-Tegnap... köszönöm, hogy segítettél nekem a liszttel-

-...Rendben van...- Dean csak egy rövid mondattal válaszolt. Nem azért, mert szomorú volt, de egy személy, mint Dean még boldogan is ki tudott úgy nézni, mint aki meg fog halni.

-Én... sajnálom, hogy elfutottam, csak...- Pharm gyorsan bocsánatot kért, mert rosszul érezte magát, amiért úgy otthagyta tegnap, annak ellenére, hogy ő segített neki.

Dean bágyadtam elmosolyodott. Az alacsony fiú próbálta elrejteni a remegő hangját és a piros arcát. 

-Rendben...- a hangja gyengéden és barátságosan csengett, ha valaki más hallotta volna, soha nem hitte volna el, hogy ez a tüzes és állandóan komoly klubelnök volt.

-A francbe! Ai'Dean!!! Kifutunk az időből, siess és szállj fel a buszra, különben itt hagyunk!- Win kihasználta, hogy távol volt a barátjától és nyugodtan átkozódhatott, de még mindig a két egymás előtt álló fiút nézte.

-Er!- Dean körbenézett és kimérten válaszolt.

Ha nem lenne ott Pharm, akkor szívesen elátkozta volna a barátját. P'Win csak hangosan felnevetett.

Dean végigsimított a haján és vett egy nehéz lélegzetet, majd gyengéden mondta,  -Megyek-

-Ah, P'Dean- Pharm megragadta a pólóját, mielőtt a másik elmehetett volna. Dean zavartan nézett nézett az alacsonyabbra és összeráncolta a homlokát, de a hirtelen jött gondolata összeszorította a szívét:

Nem találkozhatsz vele minden nap, itt az esélyed, légy agresszív! 

Pharm mélyen felsóhajtott, lenyugodott és úgy döntött, megfogadja Team tanácsát és megragadta a lehetőséget.

-Ez a tiéd P'Dean- nyújtott át egy dobozt a zavart harmadévesnek -Ráírtam a nevedet, hogy ne keverd össze- miután odaadta a dobozt, megfordult anélkül, hogy megvárta volna a választ.

Amikor a busz elindult, a klubelnök elmagyarázta a seniorok kötelességeit ismét, mielőtt az ételes dobozokat kiosztották volna a következő megállónál. A klubtagok boldog kiáltási hamarosan felhangzottak, amikor kinyitották a dobozokat és meglátták a mini hamburgereket a mini fa evőeszközökkel. A pufi meleg kenyér, a sárga sajt, friss zöldségek és a lágy meleg hús olyan jó párosítás volt.

-Hey, thai desszert!- kiáltott fel valaki hirtelen.

-Isteni a hamburger, olyan puha-

-A thai édesség is nagyon jó, hol vették?-

Mindenki élvezte az ételeket. Dean egyedül ült elöl, mellette a gyógyszeres és a dokumentumokkal teli táskák. Csak letette a telefonját, miután a második busszal beszélt, majd kezébe vette a saját dobozát.

Elmosolyodott, amikor a kézzel írt szöveget elolvasta.

Amikor kinyitotta a dobozt, meglátta a mini hamburgereket és a papírcsészéket, amikben a híres thai desszertek voltak.

Lookchub...

Dean felvette az egyik darabot, 3 darab csillag alakú volt benne. A csodás illatú lookchubot nagyon nehéz megtalálni már a boltokban. Sok már nem árusíttotta őket. A stresszes arca most már nyugodt volt, a kép az álmából elkezdett tisztázódni lépésről lépésre.