Until We Meet Again 1.kötet-10.fejezet

 

Együtt egész nap

A kicsi apartman komplexumban, Bangkok szívében, a hajnali zajok és a légkondicionáló halk duruzsolása elringatta a takaróban rejtőzködő fiút. Egy kevéske napfény áthatolt a függöny résein idegesítve a szoba tulajdonosát. Pharm igyekezett teljesen elbújni a szemtelen sugarak elől.

Bang!

-Shiaaa!!!- átkozódott Pharm, miközben megdörzsölte a fenekét, mert leesett az ágyról. Felállt, nagyon irritálta a szomszéd szoba, egészen eddig boldog volt, mert a szomszéd csöndben volt hetekig... de ma megint újrakezdődött az ajtócsapkodás.

6-ot mutatott az óra, még túl korán volt az első órájához, ráadásul az összes mai előadás törölve lett.

-Aludni akarok, későn felkelni. Megőrülök!- próbált visszafeküdni és újra elaludni, de a mellette lévő szoba túl hangos volt és a szobából kiszűrődő beszédfoszlányok miatt egyértelmű volt, hogy több ember zajong.

Pharm kényszeredetten felállt és nekidobta a falnak a párnáját. Az álmosság és a kék pizsama miatt kicsit bizonytalanul sétált, majd megállt a szomszéd ajtó előtt és hagyott egy üzenetet, Kérlek ne legyetek túl zajosak, üdv: 802-es szoba! Néhányszor kopogott, miután felrakta a cetlit és visszasétált a lakásba. Csendesen megállt az ajtaja mellett. Hallotta, hogy kinyílik egy ajtó és a bent tartózkodó személyek beszélni kezdenek.

-Nincs itt senki!-

-Talán csak elbújt, nézz ki. Siess!-

-Ki? Hagyott egy üzenetet.-

-Mit mondtam te neked?! Hogy ne legyél túl hangos Ai'Sat!-

-Bocsánat.-

Miután hallotta, ahogyan becsukódik az ajtó, csendesebb lett az a 3-4 személy. Sóhajtott egyet, mér készen volt, hogy visszabújjon az ágyába, de néhány lépés után visszalépett az ajtóhoz, mert meghallotta, hogy valaki elhaladt a szobája előtt és újra becsukódott a szomszéd ajtó.

-??- Pharm felvette az ajtója akasztott műanyag zacskót és bevitte a szobába. Meglepetten nézett a tartalmára: tej, chips, pocky, még néhány nassolni való és egy üzenet, Sajnálom, hogy túl hangosak voltunk, üdv: 801-es szoba.

-Olyan aranyos.- mosolyodott el Pharm.

Most már mindegy volt, úgysem tudott visszaaludni. Bevetette az ágyat és lebonyolított egy videóhívást az öccsével. A testvére panaszkodott neki, hogy magányos és megkérte, hogy menjen haza. Úgyhogy Pharm megígérte, hogy a szemeszterszünetben meglátogatja őket. Aztán felvette az asztalon heverő kis papírt.

-Az utalvány az ingyen ebédre az XXX Hotelben a Chao Praya-folyó mellett ma jár le?-

Felállt és gyorsan átolvasta a részleteket, először is nem kell asztalt foglalnia. De kit vigyen magával...? Feloldotta a telefonját, keresgélt a névjegyzékben, végül megáll az egyik névnél.

-Az oké, ha én hívom elsőnek? Van ma órája egyáltalán? Jobb lesz, ha előbb megkérdezem...-

Pharm rákattintott a Line zöld ikonjára, készen állva a meghívásra. De hirtelen elkezdett csörögni a telefon.

-Aawww!- az alacsony fiú ijedten tartotta a készüléket, végül összeszedte a bátorságát és felvette a telefont.

-He... hello P'Dean- a képernyőn megjelent a kép a másik személyről, amit titokban csinált róla a könyvtárban.

-Sawatdee khrab, úgy néz ki megijesztettelek.- nevetett a hang tulajdonosa.

-Ah, csak éppen küldeni akartam egy üzenetet neked, de hívtál és ettől megriadtam.- válaszlta, miközben végigfeküdt az ágyon.

-Hmmm... mi a helyzet, hogy írni akartál?-

-Oh, csak meg akartam kérdezni, hogy elfoglalt vagy e ma?-

-Neked mikor van időd Pharm?-

-Ma az összes órám törölve lett. Jelen pillanatban csak heverészek a szobámban- addig forgolódott, amíg az egész lepedő össze nem gyűrődött.

-Nekem sincsenek ma óráim...- válaszolt az idősebb és egy pillanatra megállt -...akarsz együtt ebédelni? Véletlenül ma nyitott meg egy barátom boltja Siamban és meghívott a megnyitóra.-

A fiatal fiú addig mosolygott, míg az arca el nem kezdett fájni. Úgy fordult, hogy majdnem leesett az ágyról megint és bólogatni kezdett, de rájött, hogy a másik fél minden bizonnyal nem látja a bólogatást, -Oké.-

-Akkor ma, ehetünk együtt?- az idősebb hangja elég vidámnak hangzott, -Körülbelül fél óra múlva felveszlek.-

Miután egyeztették az időt, Pharm keresztbe tett kézzel leült és belenyomta az arcát egy párnába, hogy elrejtse az arcát és tompítsa a sikolyának a hangját.

-Oooiiii, ez most egy randi, igaz???-

Teljesen elfeledkezett az utalványról, ami beesett az ágy alá.

-A hajam, az arcom, a ruhám...- Pharm végignézett magán a tükörben.

Egy fehér alapon négyzet mintás pólót vett fel egy felhajtott szárú nadrággal, kiegészítve az outfitet vászoncipővel és kalappal. Az izgatott fiú lerohant az előcsarnokba és magában elkezdett motyogni. Kevesebb, mint 10 perc múlva a fekete Sedan megállt az épület bejárata előtt.

-Pharm!- a sofőr lehúzta az ablakot és kiszólt.

Beszállt az autóba, becsatolta az övet, miközben a seniorra mosolygott. A szemei olyan vidáman csillogtak, hogy bárkire is néz, az visszamosolyog.

Dean egy ideig a fiatalabbat bámulta. A folyamatos nézés miatt a junior kezdett aggódni mondván, hogy valami rossz az öltözékével.

-Valami baj van?- a fiatalabb egyre idegesebb lett, hiszen általában is így öltözött fel.

Dean elindította az autóját és megrázta a fejét, -Semmi különös, ...csak...-

-Csak?-

-Olyan aranyos!!!-

Pharm a dicsérettől félénk lett, de amikor végignézett a mellette ülőn, leesett az álla. P'Dean egy gallér nélküli tengerészkék inget viselt, néhány gomb szabadon maradt, megmutatva az izmos mellkasát kissé forró hangulatot teremtve. Az ujjai fel voltak hajtva könyékig. Végül egy világos színű farmernadrág zárta a sort.

-P', olyan menőn nézel ki!-

Dean megemelte a szemöldökét és rámosolygott, -Köszönöm!-

Egy hosszú utazás után leparkoltak a benzinkútnál és a BTS-t használva utaztak Siamba, hogy elkerüljék a forgalmi dugót.

*A BTS= Bangkok Mass Transit System / Skytrain, a metrók családjába tartozó vonat alfaj 😆*

Munkanap délután lévén, a vonat tele volt turistákkal, ami miatt megkérdőjelezhető volt, hogy Thaiföldön vannak e még. Mindketten nekitámaszkodtak az üvegablaknak, ami elszeparálta egymástól a bejáratot és az üléseket. Dean az ablakon nézett kifelé, mintha az elsuhanó tájat nézné, de igazából a mellette álló fiú remegését figyelte.

-Pharm!- bökte meg az idősebb.

-I... igen?- a fiú lenézett és meglepetten látta, hogy a fülhallgatója az arca előtt lóg, aztán lassan bólintott. Felvette a fülest és beletette a jobb fülébe. Egy nyugati zene hallatszott ki belőle, de nagyon megnyugtató volt. A vékony ajkai mosolyra húzódtak, ahogy oldódott a feszültsége.

-Ah!- az ajtó kinyílt és az emberek kitolultak, ami miatt Pharm elvesztette az egyensúlyát és Dean karjai közé esett.

Az idősebb lenézett az őt fürkésző tiszta tekintetre...

...nem tudván, hogy kinek a szíve lüktet hangosabban...

A turisták nagyon zajosak voltak, de ők ketten egyedül a telefonból jövő lágy zenét hallották. Csak az egyikük állt és nézelődött körbe, viszont a másik immáron pironkodva fordult az ablak felé. Nem szóltak utána egymáshoz, még csak a másikra sem néztek. Csak egy halovány mosoly volt az arcukon és láthatatlanul összekulcsolták az ujjukat elrejtve az emberek tömegében.

'Forever Tea' (Örök Tea) volt a neve az új teaboltnak Sian szívében. A második emeleten volt és nem volt benne sok hely, mert a tulajdonosa nem akarta, hogy túl zsúfolt legyen. A dekoráció bézs fa volt, ami kellemes volt a tekinteteknek és a zöld növények frissítően hatottak a forró Bangkoki levegőben.

A magas fiatalember odasétált a barátjához és váltottak pár szót, mielőtt köszöntötte volna Pharmot. A bolttulajdonos magas, világos bőrű volt, elég helyes és egy hosszú, fekete konyhai kötényt viselt.

-Sawatdee, Nong Pharm. Sorn vagyok, a tulajdonos és Dean gyerekkori barátja, hívj csak P'Sornnak! Rendelj, amit csak szeretnél, úgyis ez a srác fizet.- mutatott az úszóklub elnökére. Dean megrántotta a vállát és lezseren leült.

Pharm csak mosolygott, egy kicsit félénk volt, mert P'Sorn szemei őt vizslatták. Fontolgatta a menüt, különösképpen a süteményeket és a desszerteket. Nem tudta eldönteni hogy melyiket válassza, csak fordítgatta az étlapot oda és vissza. Dean ránézett Pharm melegtől kipirosodott arcára és megkérte a barátját, hogy hozzon egy pohár vizet, miközben a fiatalabbra várt, hogy döntsön.

A hideg tea landolt Pharm előtt. A hideg pára kicsapódott a pohár oldalán és cseppekbe gyűlve folyt le, ami csábítóan hatott a szomjas fiúra.

Amikor belekortyolt, tágra nyitotta a szemeit P'Sornt és P'Deant nézve.

-Nagyon finom, ráadásul az illata és az édes íze..! Érezni a gyümölcskeverék ízét és a tea illatát. De nem savanyú. Milyen tea?- kérdezte kíváncsian, miközben a bolttulajdonos büszkén elmosolyodott.

-Piros oolong tea, trópusi gyümölcsaromával. Egy kissé kesernyés, de jó és eközben érezheted az édességét a nyelveden.- magyarázta P'Sorn, -Taiwanról van importálva.-

Dean odatolta a saját poharát , amiben valami sötét színű tea volt, hogy kóstolja meg.

-Ez is ízletes. A tea illata kicsit keserű, de tiszta érzést ad neki.- nézett a teakritikus P'Sornra, míg a tulajdonos a gyerekkori barátjához fordult, mintha azt kérdezné, -Honnan jött?-

-Ez egy pecsétes tea egy Japán teaboltból. Assam-blend és Ceylon tea- magyarázta, -Egy éjszakát át főtt, ezért ilyen telt az íze.-

Pharm többet akart hallani a tulajdonostól, éberen figyelte, amíg meg nem kordult a gyomra, nevetésre késztetve őket. Lebiggyesztette a száját, jól akart kinézni, de ezúttal a pusztulásra éhezett.

A végén P'Sorn volt az, aki ajánlott nekik a menüből. Friss zöldségsaláta japán tofuval, grillezett lazacfilével néhány tányér kíséretében. A tányérok elrendezése és az étel frissessége nagyon boldoggá tette a főzőklubtagot, az íz csak ráadás volt. Végül rendelt egy Klub Szendvicset, amire vágyakozott és persze ennek az ízében sem csalódott.

-Finom?- Dean boldognak érezte magát attól, hogy Pharm mosolyogva evett.

-Nagyon finom.- szélesen elvigyorodott, de realizálta, hogy nincsenek egyedül, -P'Dean pró...- hirtelen megállt, -Er...- próbálta óvatosan letenni az evőpálcikáit a kínos szituáció miatt.

-Etesd csak, meg tudod csinálni, majd tettetem, hogy nem láttam semmit.- cukkolta P'Sorn az alacsony fiú egy sütőtökös pitével a kezében. A tulajdonos csak ült a barátja mellett és mosolygott, amikor egyszer csak észrevette, hogy a szótlan fiú teljesen elvörösödött, kiváltképp a fülei.

-Mit etetni?- igyekezett visszaszólni Pharm és kiszedett egy adag rizs Dean tányérjára.

Dean megrázta a fejét és sípcsonton rúgta barátját az asztal alatt, de a tulajdonos csak nevetett rá. Ma a fiatalabb egész sok mindent megtanult a seniorról. Azt már tudta, hogy a nagymamája nevelte, mert a szülei elfoglaltak voltak és amiért nagyon szigorú volt lett Dean viselkedése túl csendes.

A nagymamája miatt szinte teafüggő lett és szerette a thai ételeket, mert a nagyszülője igazi konzervatív thai volt. Nem igazán örült, amikor a lánya megszült két fiút és egy lányt gyors sikerrel. De miután elvette a szülőktől, megtagadta, hogy visszaadja őt és úgy döntött, hogy maga neveli fel, ami miatt elszeparálódtak egymástól a testvérek egészen addig, amíg Dean vissza nem térhetett 18 éves korában. De kínos volt a család számára, mikor a fiú visszatért hozzájuk.

Sorn lelkesen figyelte a gyerekkori barátját és a juniort. A párosból áradó lágy légkör miatt mosolyognia kellett. Akkor találkoztak először, amikor ő 8, Dean pedig 5 éves volt. A házuk a fiú nagymamájának közvetlen szomszédságában volt. Ráadásul ugyanabban az iskolában tanultak egészen Sorn utolsó gimnáziumi évéig. Már egészen kiskorától kezdve Dean nem volt olyan, mint a többi rendes ember. Folytonosan körbenézett, mintha keresni valakit. Sorn egyszer megkérdezte, hogy pásztáz e valakit, de Dean nem tudott neki választ adni. 10 évig látta barátját kutatni valaki után és most....

-Tehát, megtaláltad őt?- a tulajdonos szinte suttogva kérdezte viccként a mellette ülőt, a pitéjét kanalazva.

Dean felé fordult és egy halvány mosollyal az ajkán válaszolt, -Igen, meg.-

...megtalálta azt, akit oly régóta kutatott.

A végén a teljes ebéd ingyen volt. Dean és Pharm próbálták meggyőzni, de a fiú csak nem akarta elfogadni a pénzt. Boldog volt, mert a barátja eljött hozzá és bemutatta neki a legfontosabb embert az életében.

-Csak három óra van. Akarsz sétálni?- kisétáltak a boltból, de Deannek be kellett csuknia a szemét a nap erős fénye miatt.

Pharm megállt és az ellenkező oldalán lévő Siam plázára nézett. Az egyik hely neve ugrott be neki hirtelen.

-Én... szeretnék elmenni az Ocean World-be.-

-Huh? Vízi park?- az időeb meglepődve nézett rá.

-Akvárium- nevetett Pharm az idősebben, aki még mindig össze volt zavarodva, -A pláza alatt van, már régóta hallottam róla és egyszer el akartam jönni ide.-

Dean beleegyezésként bólintott, -Menjünk!- megfogta Pharm kezét és elindultak a tűző nap alatt. Emiatt a fiatalabb arcán megemelkedett a hőmérséklet, míg attól rettegett, hogy elgyengül a túl gyors szívritmus miatt.

Talán, mert délután 3 óra volt, nem voltak sokan, csak az a néhány turista. Amikor megkapták a jegyeket és besétáltak, Pharm mindent elfelejtett, csak ment végig a sétányon maga után húzva a seniort izgalmában.

-Hui, P'Dean, nézzük meg a cápatojásokat.- javasolta a részt a kor szerint rendezett cápatojásokkal. A fény megcsillant a tojásokon árnyékot vetve mögéjük, miközben a halak mozogtak, -Olyan különös- gyorsan elővette a telefonját és csinált egy képet.

De nem csak halak voltak ezen a részen, a szekció nagyon nagy volt, -Akarsz ülni a hajón és etetni a halakat?- mutatott egy csónakra. Nagyon felkeltette az érdeklődését, hogy van egy hatalmas akvárium a városközpontban.

A fiú megrázta a fejét, -Még egy kicsit szeretném nézni a nagy akváriumot- felnézett egy hatalmas halra, ami a mennyezeten úszott. Miközben Pharm az úszkáló halakat figyelte, Dean készített róla egy képet. A fiú úgy nézett a halakra, mintha egy külön világ lenne a kékes-zöld tenger alatt. A Facebookra, ahova nem olyan régen töltött fel hosszú idő után egy posztot, most ismét fel akart tölteni valamit.

Rattanon_dean : Gyermek a tenger alatt

Kirakta a képet, majd a telefont a zsebébe süllyesztette. Nem volt kíváncsi a kommentekre, amiknek a száma pillanatok alatt megnövekedett.

Folytatták a sétát jól érezve magukat. Az idősebbnek úgy kellett kikönyörögnie a juniort a vízi gyíkok részlegéről, amik tulajdonképpen szalamandrákként ismertek, Pharm pedig közölte, hogy mennyire szereti őket és haza akar vinni egyet.

-P'Dean!- kiáltott fel Pharm és elkezdte húzni a a seniort a karjánál fogva, -Olyan vicces ez a hal, csücsörít a szájával és olyan emiatt, mintha borostája lenne- az idősebb csak nevetett, amikor látta Pharmot a hallal játszani, mert nem számított, hogy a fiú merre ment, a hal csak folyton követte.

-Ugyanolyan arcunk van?- imitálta a hal kifejezését az akvárium fala mellett. Deant nagyon kísértette egy fotó készítése hirtelenjében.

-Oi, P', ne fotózz, olyan kínos.- a fiú bedurcázott és az idősebbhez szaladt, aki éppen a telefonján lévő képet nézte, -P'Deeaaannn!- kiabált kétségbeesetten, miközben próbált felugrani és elkapni a telefont, de nem tudta, mert P'Dean játszott vele, felnyújtotta a kezét, hogy a fiatalabb ne érje el.

-Hasonlóan néztek ki, de láttam egy másikat, ami még inkább hasonlít.-

-Melyiket?-

Dean megragadta a fiatalabb kezét és megkereste azt az ökölméretű halat, aminek nagy szemei voltak és a szája olyan volt, mintha folyton mosolyogna.

-Ez az.-

Pharm összeráncolta a homlokát és kissé lesokkoltan nézett a halra.

-Egy gömbhal! P'Deeaaannnn! Hol a hasonlóság?- nem tudott szabadulni Dean kezei közül, mert túl szorosan tartotta és nem engedte el.

-Amikor felfújja a testét.-

-P'Deaannn!!!- Pharm nem is emlékezett, hogy a mai nap folyamán hányszor kiáltotta az előtte álló gazember nevét.

Miután keresztülhaladtak az alagúton, megnézték a cápákat, utána pedig a rájákat, aztán beértek egy széles terembe. A fiatal fiú izgatottan kiáltott fel, amikor megpillantott a hatalmas akváriumban egy nagy szobrot.

-Nagyon szép!-

-Phra Aphai Mni?- ment közelebb Dean a szobrához.

Pharm az üvegfal elé sétált és leült az egyik padra, onnan nézte az úszkáló halakat, -Amikor olvastam Phra Aphai Mni-ről, mindig sajnáltam, szeretett, de elhagyták.-

Dean helyet foglalt a fiatalabb mellett elnézelődve a halak közt, -Az irodalom mindig is ilyen volt.-

A ragyogó arcú junior az érzéketlen idősebb felé fordult, -Ha te lennél az óriás, mit tennél Phra Aphai-jal és a sellővel?-

-Elég szűklátókörű vagyok- tettetett gondolkodást, -Talán megenném a sellőt és Phra Aphai bocsánatát kérném.-

-Hmmm- bólintott a fiatalabb.

-És ha te lennél, akkor mit te...-

-Megenném mind a kettőt.- nevetett fel reagálásképpen egy édes mosollyal az arcán, -Nem szeretem azokat az embereket, akik megcsalják a másikat. Ha lenne valaki más rajtam kívül, egyszerűen csak eltüntetném őket.-

-Oké, de nézel rám így?- nevetett Dean, -De rendben.-

***

-Pihenjél már, P' nem hűtlen.-

Pharm titokban mélyeket lélegzett, ahogyan a sétányon ment. A szíve megint túl erősen kezdett verni.

-Oké, P' nem hűtlen.-

Oyy... csapta fejbe magát a fiú. Tudta, hogy P' nem lehet csalfa, mert soha nem hallott rossz pletykákat róla. Az egyetlen hírek, amik kapcsolódtak hozzá, azok a különböző úszóversenyek voltak. Pharm nem egy naiv, üresfejű ember volt, aki semmit sem tud arról, hogy amit P'Dean csinál az flörtölés, ami fokozatosan fejlődött. Korábban már beszéltek egymással reggelente, fogták egymás kezét és most randiznak.

-Olyan boldog vagyok, de félek. Nem azért, mert nem hiszen P'Deanben.- De van valami, ami olyan, mint egy láthatatlan lánc.

Lassan sétált, majd hátrapillantott. Dean követte, de tartotta a távolságot egy darabig. Tudta, hogy mikor kell támadni és visszavonulni.

-Nong Pharm-

-Ig... igen?- P'Dean hangja visszarántotta a gondolatai közül. Megállt, amikor Dean megfogta a csuklóját.

Dean körbenézett az akváriumban és elcsodálkozott, hogy mennyi medúza van. A terem teljesen sötét volt, fekete, kék és piros fényekkel megvilágítva a tartályt.

Mintha az űrben lenne...

-Üljünk le.- fogta meg Dean Pharm könyökét, aki készségesen követte őt.

Leültek egy medúzaakvárium előtti padra, nézve, ahogyan az állatok elúszkáltak a vízben. Hallották, hogy egy kisfiú az anyukájához beszél, aki a két fiúra mosolygott, mielőtt elsétált volna előttük, csendben hagyva a fiatalokat.

-Gyönyörű-

-Mintha táncolnának.- bámulták a medúzákat, amiknek úgy tűnt, mintha strandruhát viselnének, ami lebeg a vízben.

A fiatal fiú elnevette magát, -Körbetáncolnak.-

-Olyan zavarodottak...-

-...mint az érzéseink most?-

Pharm ledermedt, majd a mellette ülő felé fordult, a szemei tele voltak kérdésekkel.

-Mi miatt aggódsz?- bámultak rá a tenger mélységű szemek.

-Én...- a karfán pihenő keze megremegett, -...Félelem.-

Dean megérintette a hideg ujjakat megnyugtatásképpen. Éles arca közelebb került a másik orrához, majdnem összeértek.

-Hiszel nekem?-

A remegő szíve lassan felmelegedett, a zavart tekintete lassacskán lenyugodott, lehunyta a szemeit, amikor érezte, hogy forró az arca. A fiatal fiú lassan bólintott válaszként.

-Itt vagyok...- suttogta a fiatalabb ajkaihoz, aztán feljebb vándorolt a halántékához, -Nem kell félned...- egy gyengéd csókot nyomott Pharm homlokához, egy elhaló jelet, míg egy kisfiú meg nem zavarta őket, -Többé már nem...-

Büszke tekintetek, heves szívdobbanások, egymáson pihenő kezek. Mintha feltárta volna a hiányzó darabot, megérintette a fiatalabb állát, egészen fel a homlokáig, követve a jele vonalát az ujjbegyével.

Az orra megérintette a másik orcáját. A szívük vad táncba ment, egyre erősödő ütemmel. A vágy és az érzések miatt megrázkódtak. Az emlékek túl zavarosak voltak.

-P'...- szólította meg a fiatalabb gyenge hangon.

Dean vett egy mély levegőt, úgy érezte, mintha fulladna. Megérintette a másik állát és gyengéden felemelte, az orrával vonalat húzva az arcán...

...le az ajkaiig.

-Anyaa!!! Nézd, szoknyát viselnek a halak!!!-

Szólalt meg hirtelen egy kisfiú. Megtört a varázs a két fiatal között, mindketten gyorsan eltávolodtak egymástól.

A legmelegebb nyár Pharm életében határozottan ,,lapos" volt, be akart ugrani az akváriumba a medúzák közé.

Ő most majdnem...

...majdnem...

...csókolózott!!!

Minél többet gondolkodott rajta, annál félénkebb lett, amíg a keze izzadni és remegni nem kezdett, majd megérezte valaki kezét... ami határozottam nem az övé volt, de még továbbra is érezte.

-Pharm!- szólította meg a juniort. Titokban aggódott, mert a fiatalabb keze remegett. -Pharm!- ismételte.

A név tulajdonosa lassan felemelte a fejét és ránézett. A sötétség miatt egy kicsit homályosak voltak a vonásai, de biztos volt, hogy nem fog látszani a kipirult arca.

-P'Dean- a hangja komolysága miatt az idősebb azonnal megfeszült.

-Igen?-

Érzelemmentes tekintete Pharmot fürkészte. Aztán a fiú a thai desszertklubból egyszer csak megkérdezte...

-Szereted a medúzasalátát?-