Until We Meet Again 1.kötet-9.fejezet

 Család

A porcos gomba aromája terjengett a kicsi apartmanszobában. A szoba tulajdonosa reggel a szokásos vendéget egy egészséges reggelivel várta.

Dean figyelte, ahogy a Nong sétált körbe és ügyesen kezelte a konyha dolgait. Elmosolyodott, amikor látta, hogy a fiatal fiú megkóstolta a főztét és elégedetten bazsalygott. Kiszedte a rizskását egy edénybe és az asztalra tette.

-Finom!- jegyezte meg mély hangján, amikor megkóstolta az idősebb. Nem csak hízelgett, hiszen tényleg ízlett neki, -Pharm, nagyon jó vagy a főzésben.-

A fiatalabb csak egy gyenge mosollyal hallgatta az idősebbet és hezitálva válaszolt, -Tulajdonképpen, nyitni akartam egy éttermet vagy folytatni anya vállalkozását, ha bezárná.-

-Aww, akkor miért választottad a Közgazdaságtudományi Kart?- kérdezte Dean az ételen nyammogva.

-Apa kívánsága volt és én is szorgalmaztam az ötletet.- a két csillogó szempár folyton egymásba kapaszkodott, -Apa meghalt, úgyhogy akartam tenni valamit érte.- kicsit megemelkedett a hangja, ahogy az idősebbre nézett.

Dean beismerte, hogy komolyan kezdett Pharm főzőtudományának a függője lenni.

-És, honnan származol P'Dean?-

-Anyukám a Közel-Keletről jött, szerintem ott elég sok nép van. De én még sosem találkoztam anyukám rokonaival. Nincsenek testvérei. A szemszín...- közelebb húzódott, amivel meglepte a fiatalabbat, aki kicsit hátrébb dőlt, -...valószínűleg a nagymamámtól örököltem. Elég domináns a gén, hiszen anyának és a két testvéremnek is ugyanolyan.- magyarázta, miközben megdörzsölte az orrát. -Félsz tőlük? Mint a gyerekek, akik azt mondják, hogy olyan, mint a szellemek szemei?-

Pharm megrázta a fejét, -Szeretem őket!!! Uumm... mármint szeretem a szemeidet P'.- kicsit dadogott, -Mint egy gyönyörű drágakő.-

Az idősebb megemelte a szemöldökét meglepődöttségében, -Pharm, te vagy az első, aki ezt mondja. Köszönöm!-

Az alacsony fiú elmosolyodott, tényleg nagyon szerette P'Dean szemeit. Ha nem lenne kínos, akkor akár egész nap tudná bámulni őket, -Eh! Megsérültél a halántékodon?-

Dean a kezével megérintette az említett felületet és lassan végigsimított rajta az ujjával, -Nem, ez csak egy anyajegy.-

-Ha nem nézed meg közelebbről, akkor észre sem veszed.- Pharm félresöpörte a haját és megmutatta a halántékát. -Anya azt mondta, hogy egy jós szerint az előző életemből maradt meg. Mivel már születésem óta ott van, el nem tudom képzelni, hogy mit csináltam, amiért ezt kaptam.- nevetett fel és kiszedett egy adag rizskását P'Dean tányérjára. Most már tudta, hogy sokat eszik, ezért nem is kérdezte meg, hogy mennyit kér. Amikor teleszedte a tányért, visszafordult az idősebbhez.

-Egyszer az öcsém elment moziba és kicsit lesokkolt, nem hitte el. Azt mondta nekem, hogy az ilyen fajta jegyek fegyverlövéstől van...-

A fiatal fiú hirtelen elcsendesedett, emlékképek kúsztak az elméjébe. A szívszaggató sírás, az arcon lehulló könnycseppek. Valaki állt előtt, rábámult, az ajkai lassan mozogtak...

P'...szeret... In

P'Korn!!!

Bang!!!

A rizskásás tál leesett a padlóra. Az idősebb felállt és a juniorhoz sétált, majd karjai közé húzta a remegő fiút.

-Shh... nyugodj le!- nagy meleg kezeivel meg megfogta a hátát és próbálta az ölelésében megnyugtatni a fiatalabbat.

Pharm légzése nehéz volt, mintha lefutotta volna a maratont. Belefúrta arcát Dean vállába, behunyta a szemeit és lassan megnyugodott. Még egy kicsi és előjöttek volna a tünetek. Szerencsére Dean tette elég volt megakadályozni.

A hangos óra figyelmeztette őket, hogy sietniük kell. De ők még továbbra is egymást ölelték. Dean a homlokát hozzáérintette Pharméhoz és összedörzsölte az orrukat. A fiatalabb haja belelógott az arcába és érezte a samponjának illatát. A két fiú addig maradt így, amíg az alacsony fiú remegése meg nem szűnt. Végül a senior realizálta az idő rohanását.

-A tál...- Pharm elpirult és igyekezett kiszabadulni az ölelésből és elkezdte összeszedni az széttört edény darabjait.

-Vigyázz, nehogy megsérülj...- Dean megfogta Pharm derekát és a székre ültette, aztán megnézte, hogy megvágta e magát vagy sem. Miután nem talált semmilyen sebet, ő maga takarította fel rendetlenséget.

-P'... én is fel tudom takarítani.- tért ki Pharm a kábulatból és próbálta vendégét eltiltani a takarítástól, de az idősebb tekintete miatt inkább visszaült a székre.

Egy fél óra múlva a két fiú beszállt az autóba. Pharm egy felszeletelt almát és datolyaszilvát tett egy dobozba, amit az idősebbnek szánt.

-Sajnálom a korábbiakat.- szorosan tartotta a gyümölcsös dobozt a kezében.

-Mármint mit?-

-Nevetséges dolgokat mondtam és megint előjöttek a tüneteim.- mondta szomorúan, miközben a vezetőre nézett.

Dean rápillantott az őt néző személyre, majd kinyújtotta a kezét és összeborzolta a fiatalabb haját.

-Valami, amire nem szabad emlékezni... aminek nem szabad feltűnnie.- nem is tudta, hogy miért mondta ezt.

Pharm elgondolkodva lehajtotta a fejét. Nem emlékszem, hogy miért fáj a szívem tőle ennyire. kivett egy gyümölcsöt és Dean szája felé nyújtotta. -Sajnálom P'.-

-Minden tőled függ- a gyönyörű szemek ragyogtak a gondolkodás közben, -De nem tudtam enni egy tál rizskását, pedig finom volt.-

-Akkor... majd csinálok következő alkalommal.- válaszolta Pharm sietve.

-Gyümölcs?-

-Huh?- Pharm lenézett az ölében lévő dobozra.

-Nekem van, igaz?- kérdezte Dean, miközben felnyitotta a tároló tetejét és a fiatal fiúra nézett, aki csak bólintott. -Azt szeretném.-

Az összezavarodott fiú kivette a kiválasztott gyümölcsöt, -Tessék.-

-Vezetek.- mosolygott Dean és visszanézett a fiatal fiúra, aki próbálta értelmezni a mondatot, de elég lassú volt, ezért Dean még egyszer elmagyarázta, -A kezeim le vannak foglalva...-

Ha nem tudja használni a kezeit... nem tud enni... ha lefordítja a jelentését a fejében... Pharm nagy nehezen megértette és elforrósodott az arca.

Azt akarja, hogy megetessem???

-Mindet meg szeretném enni, mire az egyetemre érünk.- folytatta Dean mosolyogva. Végül a fiatalabb felszúrta a gyümölcsöt és a senior szájába tette.

Pharm mosolyogva vett fel egy szelet almát és remegő kézzel irányította az idősebb arcához. Dean leharapta az almát, a fiatal fiú pedig teljes kábulatba esett, amikor Dean megnyalta a száját és ragyogó szemekkel bámult rá.

-Nagyon finom" motyogta.

-P'Deannn!!!- kiáltott fel Pharm vöröslő arccal, amikor rájött, hogy az idősebb jól elszórakozott rajta.

Dean megállás nélkül csak kacagott, de úgy, mint soha azelőtt. Nem is tudta idejét, hogy mikor nevetett így utoljára.

-Bocsi, bocsi, ne sértődj meg.. hm.- simogatta meg a junior fejét.

Pharm morcos fejet vágott, már sokadjára, amióta többet van P'Deannel. Olyan volt vele, mintha megnyomott volna egy fordítógombot. De ha megkérdezné Teamet, azt mondaná, hogy olyan, mint mindig, tüzes és komoly. Éles szavak és vad szemek.

Végül a gyümölcsök a dobozban maradtak, mert Pharm megtagadta a további etetést, ami miatt a senior kicsit szenvedett, mert ki kellett engesztelnie a juniort, amíg az egyetemre nem értek.

A fekete Sedan leparkolt a szokásos helyén. Pharm a kezében tartotta a dokumentumait, miközben arra várt, hogy a sofőr kiszedje a dolgait a hátsó ülésről. Kicsit kusza lett a tekintete és hezitált, amíg az idősebb oda nem ért hozzá, majd kimondta, amit gondolt.

-P'Dean... nem szükséges többé felvenned.-

Dean meglepődötten felemelte a szemöldökét és megkérdezte, -Miért?-

-Megjavították az autómat. Úgyhogy nem foglak többé zavarni P'.- magyarázta nyugtalanul.

-Már mondtam neked, hogy nem zavarsz.- metsző hangja és mély tónusa elégedetlenül hangzott, -Vagy kínosnak érzed, hogy mindennap a szobádban vagyok?-

Pharm megrázta a fejét, -Nem, soha, boldog vagyok miatta.- válaszolta kicsit kínosan, miközben érezte, hogy kicsit felhevül körülötte a levegő.

Az idősebb tekintete meglágyult, -Akkor miért nem vehetlek fel ismét?- a hangja finoman csengett, miközben a fiatalabb azon küzdött, hogy ne olvadjon el tőle.

-Del...- említette meg Dean húgát, -P' minden nap velem reggelizel és emiatt nincs időd a családoddal enni, igaz?-

Dean eddig ezt nem realizálta és be kellett ismernie, hogy teljesen elfeledkezett a családjáról.

-A testvéreid szeretnének beszélni veled P'. És erre egyedül a reggeli ad időt, úgyhogy nem akarom tőlük elvenni ezt az időt.- magyarázta lassan Pharm az okokat, -Ne feledkezz meg róluk, kérlek szépen!-

A fiatal fiú behunyta a szemeit és visszaemlékezett, hogy lassan egy hete nem beszélt a testvéreivel, csak a junior járt az eszében. De ők elég tapintatosak voltak és nem merték volna számon kérni a bátyjukat. Még az egyetemen sem volt közöttük semmi interakció, nem üdvözölték egymást ha összetalálkoztak.

-Nem vagyok valami jó testvér, igaz?-

Pharm szélesen elmosolyodott és megrázta a fejét, -Csak azt nem tudod, hogy hogyan viselkedj velük megfelelően.- amikor ránézett az előtte állóra, adott egy tanácsot, -Del mondta, hogy eléggé el vagytok egymástól szeparálódva. Mivel csak felnőttként találkoztatok egymással, valószínűleg ezért nem tudod, hogy mi a helyes viselkedés velük szemben. Mivel nekem van 16 év tapasztalatom idősebb testvér lévén, segítek megtanulni.-

Dean elmosolyodott és megkérdezte, -Akkor, hogyan legyek nagy testvér?-

-Kezdeményezz beszélgetést, ha ők nem merik, akkor te beszélj először. Hallgasd meg, amit mondani akarnak és adj tanácsot nekik, ha szükségük van rá.- rendben, azért Pharm elhallgatta azt a részt, amikor Phoom soha nem hallgatott rá. Amikor Dean bólintott, folytatta, -Menjetek el enni néha valahova. Biztos vagyok benne, hogy soha nem mentetek el együtt sehova.-

-Ez igaz.- értett egyet Dean, mert a szüleik elfoglaltak voltak, ritkán tartózkodtak otthon és a gyerekek mindig a cselédekkel voltak. Különböző emberek különböző stílussal.

-Miután ettetek, próbálj elbeszélgetni velük. Ezáltal megtudod, hogy ki mit szeret. A vérrokonságot nem lehet elvágni, de újra lehet egyesíteni.-

-Megpróbálom.- borzolta össze a fejét ismét köszönetképpen, -Ez elég rossz, hogy nem ehetek megint veled reggelit.-

Pharm mosolya fokozatosan elhalványult, mert attól félt, hogy nem ehetnek együtt reggelit ismét. A kényelmes légkör reggelente és a kis párbeszédeik már szokássá váltak.

-Gyere Pharm, vagy elkésel.- túl rossz volt, hogy már 9-kor kezdődik az első órája, miközben Deané csak 10-kor, talán először bemegy a klubba.

Amikor Dean megfordult és elkezdett sétálni, Pharm a kezeivel megrántotta az idősebb pólóját, amíg a papírok kiestek a kezeiből. Nem aggódott az újabb pletykák miatt. Az arca pírba borult és félénken megkérdezte, -Nem ehetünk együtt reggelit ismét... de..- felemelte az arcát az idősebb felé, -Ebéd, vacsora... vagy a szünetekkor... még megtehetjük, igaz?- hirtelen elkezdett izzadni és még jobban elvörösödött, de nem azért mert meleg volt, hanem, mert túl félénk volt ilyet mondani.

Az úszóklub elnökének ajkain egy nagyon boldog mosoly terült el. A szíve felgyorsult, amíg megpróbálta elnyomni az érzéseit. Hogyan csinálja?

Amikor az alacsony fiú belépett a makroökonómia terembe, az szoba elcsendesedett és körbenézett. A vigyorgó barátai miatt kicsit fura volt a légkör. Gyorsan ManNowhoz és Teamhez sétált és helyet foglalt, majd elindult a sutyorgás.

-Miért néz rám mindenki így?- Team továbbra is vigyorogva bámult rá, ahogyan ManNow is. Elővette a lány a telefonját és átadta az alacsony fiúnak, aki számára értelmet nyert a különös pillantások sokasága.

A kép, amikor meghúzta P'Dean pólóját, természetesen titokban készült és rá volt közelítve az arcára. Egy másik képen az autó közelében álltak és egymással beszélgettek. A pletyka tényleg gyorsan terjed, -Ah!- Pharm eltátotta a száját és ránézett a két barátjára. Össze volt zavarodva, csak nem fogják zaklatni?

-Ez volt az ok, amiért nem hívtál minket?- kezdte cukkolni Team azonnal.

-Ez nem olyan... talán igen.-

Team felnevetett, -A fenébe, nem leszünk emiatt mérgesek. Csak kérlek mondd el, hogy ne kelljen aggódnunk. Titokban felvesz és elhoz, mi?- kezdett el apáskodni.

-Milyen titokban?- Pharm arca piroslott és megszakította a szemkontaktust a barátaival. Nem igazán titokban, mert P'Dean idevezetett és leparkolt, amit mindenki láthatott. Másnapokon P'Dean szintén megállt és hívta az egyetem közepén, de senkit nem érdekelt.

-Szerintem, a shippereitek száma növekedni fog, talán, mert több kép is van, amelyet megoszthatsz.- jegyezte meg ManNow. Amikor meglátta a barátai zavart arcát, megmagyarázta, -A képek a desszertekkel, emlékeztek?-

Huh, hiszen magától értetődő volt.

De a legnyilvánvalóbb kép az emlékeiben, ahogyan az almával etette P'Deant reggel!!!

-Oh, ez rossz. Túl sok helyen etettem- leborult az asztalra, -Vajon P'Dean fanklubbja mérges lesz rám?-

ManNow megütötte lehangolt barátja fejét és elmosolyodott, -Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, úgy látszik, hogy P'Dean rajongóinak tetszik.-

-ManNow, honnan tudod?- kérdezte Pharm, mire az éppen ivó Team is felfigyelt.

-Ez itt egy titkos chatszoba DeanPharm fanoknak!!!- a lány büszkén mutatta a Line csoportot a több, mint száz taggal. -Először, ez egy titok csak a shippereknek. És most elég pozitívan állnak Pharmhoz. Azért hozzáadták őt is és így lett DeanPharm.- a lány teljesen átszellemült arccal nézett barátaira, majd gyorsan csinált egy fotót.

-Heyy!!! kiáltott fel Pharm, "ManNow, ne csináld már!- túl furcsa arcot vágott ahhoz, hogy mások lássák, olyan kínos.

-Naaa... Naaa, igazából, elég sok ember van, aki szeretné Pharm képeit. Megígértük, hogy az engedélyedet fogjuk kérni, mielőtt megosztjuk.-

-Miért akarják a képeimet?- próbálta Pharm összerakni a dolgot, majd Teamhez fordult.

-Pharm látta már valaha P'Dean posztjait a Facebook oldalán az úszóklubot érintő dolgokon kívül?-

Mint valami nyíl, ütötte meg Pharm szívét. Megint pirulni kezdett, ahogy elismerte. Tényleg meg akart halni.

-Az egyetem oldalán mindenhol ott van a kép. Mindenki látni akarta. A szeretett Nong Pharm a Közgazdaságtudományi Karról.- magyarázta Team és közelebb hajolt Pharm arcához, -Miután a tábor véget ért, néhány tag a klubomból posztolta az oldalon, hogy kitalálják, ki csinálta a lookchubot. És akkor valaki kitette a képet, amikor éppen az édességet csináltad, az egyetlen csillag alakút, elég válasz volt. És a hírek pedig már maguktól terjedtek.- Team végre jókedvűen befejezte a mondókát.

-A fenébe, már megint engem.- sóhajtott fel Pharm és megütögette a homlokát.

A hátul ülő lányoktól jövő kuncogásra a két fiú felnézett. Team összeszűkített szemekkel jött rá, hogy mit kell csinálniuk. Kezelésbe vette a fanservice-t és átkarolta a barátját, aki nem igazán értette a helyzetet.

-Mi a pokol!!!- ütközött neki Teamnek.

-Őrület, tényleg! Még mindig vannak TeamPharm shipperek.- ManNownak leesett az álla és Pharm csak még inkább összezavarodott. Team közben mellette nevetett.

-Oké, csinálhatok képet megosztásra? Vagy nem oké?- töltötte fel a lány a képet, amit pár pillanattal azelőtt csinált. A képen Pharm az asztalra van borulva és csillogó szemekkel néz barátaira. A képen szereplő fiú nem tudott semmit sem tenni, úgyhogy sóhajtott egyet és elengedte a témát.

-Csinálj, ahogy akarsz.-

Hamarosan a lány telefonjára beértek a Line üzenetek, néha mosolygott vagy felnevetett. Pharm és Team pedig csak hátráltak pár lépést félelmükben.

***

Következő reggel a Wongnate ház ebédlőjében csend uralkodott. A fiatal lány csak ült az étkezőasztalnál és nem evett, amíg a bátyja gyanakodva rá nem kérdezett.

-Beteg vagy?-

-Nem, csak...- Del felnézett a lépcsőre. Nemsokkal később a legidősebb testvér jött le a lépcsőn az iskolai egyenruhájában.

-Ma... nem sietsz P'?- kérdezte Don meglepetten. Csak mert az elmúlt héten a bátyjuk, ha feltűnt, váltottak néhány szót és elhajtott reggeli nélkül.

-Nem, ma nem. Itthon eszek.- válaszolta egyszerűen és bólintott a házvezetőnek. Talán mondania kellett volna, mert semmi sem volt neki készítve egy pohár vízen kívül, -Miért nem kezdtetek enni?-

-Del mondta nekem, hogy várjunk rád.- bólintott Don a húguk felé.

Az idősebb összezavarodott. Mit is kéne tennie? Nemsokkal később a házvezetőnő besétált három tányér rizskásával. A fiatal fiú megemelte a szemöldökét. Meglepődött, hiszen mindig csak nyugati stílusú reggelit szolgáltak fel.

-Rizskása sertés csontlevessel?- nézegette Don és próbálta azonosítani, -Ki csinálta?-

-Khun Del főzte- mosolygott a házvezetőnő, -Khun Del lejött reggel, hogy előkészítse. Azt mondta, hogy szeretné, ha a bátyja enne belőle.-

Del arca pirospozsgás volt, -Egyetek, amíg még meleg.- siettette a két fiút, mert nem akart válaszolni a kérdéseikre.

A legidősebb testvér ránézett a forró rizskására és megkóstolta. Az illata és az íze is ismerős volt, ami miatt rápillantott a húgára, aki mosolyogva nézett rá. Del titokban a telefonját nyomkodta, miközben a bátyjára nézett, de mivel mindkét testvére el volt foglalva az evéssel, örömmel mosolygott.

-Nagyon finom. Mikor tanultad ezt Del?- Don kért még egy tállal. Természetesen a legidősebb is szeretett volna még enni.

Del elkerülte a válaszadást, de áthatóan bámult Deanre nagy szemekkel. Az idősebb majdnem elnevette magát a húga aranyosságán... amit ezelőtt soha nem vett észre.

-Jó. Nekem is tetszik.- nagy kezét kinyújtotta és megsimogatta a lány fejét.

Del forróbbnak érezte a levegőt. Mosolygott, miközben a fiú keze a fején pihent, -Megkértem egy barátomat, hogy tanítson meg rá. Kísérletek és selejtek jó sok alkalommal.-

-Melyik barátod?- Don megkapta a következő adag rizskását a házvezetőnőtől. Hozzáadott egy csipet paprikát és élvezte is tovább az ízeket.

-Egy barát a főzőklubból.- kacsintott egyet, amikor a bátyja hirtelen abbahagyta a fejének simogatását és visszatért az ételhez.

-Aranyos?- Don letette a kanalát és a húga csillogó szemeibe nézett.

-Miért? Flörtölni akarsz vele, hm?- cukkolta a lány a középső testvért.

-Ha az a személy meg tudta tanítani Delt ilyen finomat főzni, akkor főzőzseni lehet. Muszáj lecsapni rá!-

A játékos légkör, amely már oly régóta feledve volt, most mosolyt csalt mindenki arcára, még a házvezetőnő sem volt kivétel. A melegség újra egyesítette a családot.

Del a legidősebbre nézett, aki csendben evett, miközben Del és Don társalgására figyelt.

-Szóval, sorba kell állnod P'Don, mert valaki már lefoglalta magának. Nem igaz P'Dean?-

Dean köhögni kezdett és gyorsan felvett egy zsebkendőt, mert majdnem megfulladt a rizstől, majd ivott egy kis vizet. Ránézett a húga tiszta, mosolygós szemeire, amitől nem tudott megszólalni.

-P'Dean ismeri a barátodat?- Don mohón vágyott bátyja válaszaira, de meg kellett állnia, amikor egy nagyon mély sóhaj jött csak válaszul.

-Ronnarith! Ronnaphorn!- az, hogy a teljes nevükön szólította őket, véget vetett a beszélgetésnek. Mert náluk volt egy szokás, hogy ha kimondták a teljes nevüket, akkor abba kellett hagyni a beszédet mindenféle vita nélkül, -Siessetek, egyetek, aztán irány az egyetem!-

A lány elmosolyodott. A telefon képernyője az ölében felvillant.

Ph@rm : Hogy megy?

Del somolygott, miközben válaszolt a pártfogó főzőtanárjának.

Delta ^.^ : Minden rendben, köszönöm.

Pharm a kezét a zsebébe süllyesztette és továbbra is mosolygott. Attól még, hogy nem reggeliztek együtt P'Deannel, ahogyan mostanában szoktak, a szíve akkor is repesett az örömtől.

Egyik nap, amikor véget ért az órája, Del odament hozzá és elvitte, hogy tudjanak ketten beszélgetni. Először megijedt, mert Del egy telefont tartott a kezében, rajta egy fotóval, amit róla osztottak meg. De, amikor a lány beszélni kezdett, kiderült, hogy semmi ellenvetése nem volt. Ami még fontosabb, mosolygott és hálás volt neki. Végül egy egyszerű főzőórával végezték, hogy le tudják küzdeni a testvérek közötti távolságot.

A telefon újra és újra megrezdült.

Delta ^.^ : *képet küldött*

Delta^.^ : Ma elküldöm neked. Nagyon szépen köszönöm.

Delta ^.^ : *síros macska matrica*

Vett egy mély levegőt. A szíve táncra perdült, közben letöltötte a képet, amit Del küldött neki. Nem vesztegette az időt hezitálással. A kép az ismerős fiúról iskolai egyenruhában, ahogy ül a sofőrülésen. Az élettel teli arc a kamera felé fordult és lágyan mosolygott. Egy kicsi görbület a szája sarkában és a csillámló tekintet.

Delta ^.^ : Megmondtam, hogy készítek majd egy képet P'-ról és elküldöm a mesternek. Úgyhogy itt is van a fotó.

Huh... talán Del és ManNow hasonló gondolkodásmódot folytat...