Menü

Until We Meet Again 1.kötet-15.fejezet

 

Itt vagyok

A légkör feszültségtől volt terhes, hiszen közeledett az első időszak végső vizsgája. A diákok késő estig csoportosan tanultak. Sok klub tartózkodott a délutáni tevékenységeiktől, még az úszóklub is ideiglenesen csökkentette az edzésidőket úgy, hogy decemberben versenyeik vannak. Majdnem minden szék foglalt volt, még az egyetemi kávézók is majdnem tele voltak. Természetesen Pharm csoportja is tudott helyet találni az olvasáshoz. A jég az előttük lévő poharakban olvadni kezdett. 3 közgazdaságtudományi szakos és egy irodalom szakos elsőéves egy 0-24-es kávézóban ült. Ma csak délután 2-ig voltak óráik, amikor pedig befejeződtek, eldöntötték, hogy keresnek egy helyet olvasni.

-Nem értem az egészet!!!- vakarta Team a fejét és és kiradírozta a hibát, amíg a könyv lapja összegyűrődött. Végül megadta magát és az asztalra zuhant. 

-Szerencsére tantárgyaim nem a számokra fókuszálnak.- az egyetlen irodalomszakos lány megkönnyebbült, de a vékony könyvre nézett, amit memorizálnia kellett. Pharm éppen befejezte a könyve olvasását, aztán szünet gyanánt a telefonján játszott. Legjobb barátjára pillantott, mielőtt a figyelme visszafordult volna valaki üzenetére. Ez alatt az idő alatt elfoglalt volt, de a képzelete Dean körül járt. A lány, ManNow bevette egy titkos chatszobába, úgy, hogy nem mondta el a tagoknak, hogy a fiú volt az igazi Pharm. Úgyhogy Pharm mindent elolvasott, látott exkluzív bejegyzéseket és annak ellenére, hogy sokkolta, hogy hogyan találták ki róluk a dolgokat, belement és ő is beszélgetett a csapatban. Nem csak lányok, hanem fiúk is voltak a csoportban. Ha lehet mondani, akkor szerencsére senki sem lépett fel a kapcsolatuk ellen P'Deannel. Annak ellenére, hogy nem beszélt vagy fejtette ki tisztán, sok ember kitalálta, hogy mi folyik közöttük. Kivéve egy embert.

-Oh, közös tanulás?- jött az üdvözlés egy vállkarolás kíséretében. Team abbahagyta az olvasást és az újonnan érkezettre nézett. 

-P'Alex- Pharm megvonta a vállát és felvett egy üveg vizet, hogy elkerülje a beszélgetést. A senior nagyon aktív volt, minden alkalmat megragadott a közeledésre. ManNow mondta neki, hogy amikor a klubban vannak, P'Alex egy jó senior, ezért ő nem üldözte el őt. 

-Mikor fogod abbahagyni a barátom zaklatását?- nézett az idősebbre Team.  Alex megvonta a vállát és egy mosollyal fordult a lányokhoz. Ott a kávézóban a telefonjával fotókat készített magáról, ahogy nagyon közelről átöleli a követett fiút. És minden óvatosság nélkül megborította a junior kezében lévő üveget, leöntve ezzel a pólóját. 

-Hey, bocsi, bocsi.- Alex gyorsan felkapott egy szalvétát, hogy megtörölje a fiatalabbat, de Pharm ellökte a kezét, hogy maga szárítsa fel a vizet.

-Felejtsd el.- a pólója alá bújtatott nyakláncot előhúzta és letörölte. Az ezüst cédula csillogott. Alex összeráncolta a homlokát, mielőtt megragadta volna a dögcédulát. Megfordította, hogy lássa a belegravírozott szót. D-E-A-N

A fiú visszahúzta a nyakláncot és gyorsan visszarejtette a pólójába. Kimelegedett arccal emelte fel a fejét, amikor a szemek megállapodtak rajta. De nem csak P'Alex tekintete, hanem Delé is, aki elnémult, amikor meglátta a cédulát.

A fiatal híresség nagyon kíváncsi volt a fém láncra, jobban, mint a viselkedésére. Tudta, hogy elutasították, azt is megtudta, hogy ki az, akit Pharm kedvel. De még mindig remélt egy kicsit. Amikor meglátta a bizonyítékot, belesajdult a szíve. -Pharm.- a név tulajdonosa felnézett. -Beleegyeztél, hogy Dean barátja legyél?- Alex hangja nem volt olyan könnyed és a kávézó miatt csak lágy tónussal beszélt. De abban a pillanatban a diákok nagyon halkan olvastak, elég hangosnak érzékeltetve Alex hangját ahhoz, hogy mindenki az ő irányukba forduljon.

-Már válaszoltam neked.-

-De nem egyértelmű.- Alex megszorította a vállát, amíg összeráncolta a homlokát -Együtt vagy Deannel?- ismételte meg.

-Hey, P'!- Team kissé felháborodott, hogy a barátja mintha fenyegetve lenne, de valaki megütötte és lenyomta a székre.

-Ha a barátja vagyok, akkor mit fogsz tenni?- hangzott fel egy mély hang a hátuk mögül. Dean csak besétált a kávézóba, mert megbeszéltek egy találkozót Pharmmal és véletlenül tökéletesen láthatta a jelenetet.

A dühös szürkészöld szemek az évfolyamtárs barátjára szegeződtek. Pharm gyorsan felállt és a jövevény mellé állt. Finoman megrántotta Dean pólóját, mert félt, hogy jelenetet fognak rendezni mindenki előtt.

-P'Win engedj el!- Team összeszorította az öklét, de a vállára gyakorolt nyomás nem engedte felkelni.

-Maradj már!- mondta Win mély tónussal. -Alex nem logikátlan és Dean nem olyan, aki szeret erőszakot alkalmazni, ha szükségtelen.-

Alex elütötte a kezét és megvonta a vállát, -Nem akarom zavarni másvalaki szerelmét. Ha ő tényleg a te barátod, akkor feladom.- Alexnek szükséges volt pontosítani magán.

Dean vett egy mély levegőt, átkarolta Pharm vállát, magához húzta és úgy nézett a barátjára komoly tekintettel. -Úgyhogy visszavonulót kell fújnod.- a hangja tisztán, mély tónusban csengett. -Mert nem szeretem, ha valaki a szerelmemet zaklatja.-

A kávézóban ülő hallgatóság sutyorgása azonnal hangosabb lett. Pharm megmerevedett szorosan a pólóját fogva, nem is kellett neki mondani, hogy a füléig elvörösödött. Kérdéses volt, hogy fejben tudta, de még mindig megremegett, amikor meghallotta. 

Alex elkáromkodta megát, -A francba! Mégis mióta?- 

-Már egy ideje?- megérintette a fiatalabb felforrósodott vállát, még félénkebbé téve Pharmot ezzel.

A fiatal híresség szemtől szembe nézett a sötétebb bőrű barátjával. Még ha sajnálta is, nem akart senkivel harcolni. -Ha nem rólad lenne szó, el sem hinném.- Alex felkelt és siránkozott. -Csak mondd, ha már nem akarsz vele lenni, várok a soromra- miután kimondta, intett és válaszra sem várva kisétált a kávézóból hangosan morogva, amit minden bizonnyal az egész bolt hallott. -A fenébe, ez elkeserítő.-

-Cseszd meg!- idegeskedett hangosan Dean, ami miatt Pharm megijedt.

'Még sosem láttam Dean ezen oldalát...'

Dean és Win leültek a juniorok asztalához. Miután a kialakult helyzet megoldódott, a senior a fiatalabb vállának átkarolása helyett a kezét fogta meg, ignorálva az asztalnál ülők kíváncsiságát.

-P'... tényleg randiztok?- Del volt az első kérdező mindenki előtt, egy bólintás érkezett válaszként a bátyjától. Visszatartották a sikolyaikat, egymáshoz fordultak és tapsikolva rázták a kezeiket ManNow-val a piros arcú fiú előtt.

-Akkor ő még továbbra is üldözni fogja Pharmot?- kérdezte vonakodva Team, titokban még mindig  dühös volt.

-Nem, Alex már mondta, hogy visszavonul.- válaszolt Win barátja helyett.

-Szóval akkor most tényleg elhitte, hogy P'Dean Pharm barátja? P', már láttam őt elutasítani P'Alexet, de tovább kergette, még amikor az ezüst cédulát is meglátta.-

-Természetesen elhitte- nevetett Win, -Ha Ai Dean azt mondja, hogy igaz, akkor igaz, az ilyen fajta dolgok nem viccek, ezt mindenki tudja.-

Miután megerősítést kaptak P'Wintől, Pharm megszorította a nagy kezet és elfordult, hogy felnézzen, de amikor meglátta az érzéki tekintetet, visszafordult és az arca felhevült. P'Dean szemei tisztábbak voltak, mint bármilyen szerelmes szavak.

***

A telefon megállás nélkül rezgett, a készülék tulajdonosa az ágyon ült és tekintete többször is megállt a tárgyon. Az incidens óta a Facebook majdnem felrobbant, a Line csoport szintén. Pharm nem tudta elképzelni hány ember csinált a telefonjával képet a kávézóban, mert az nem csak egy fotó volt.

A titkos chatszoba DeanPharm (499)

-A fiúk valami naaggyooonnn jót adtak.

-Milyen jót kaptál?

-A barátom. A kávézóban jó dolgot talált ás levideózta.

-Milyen videó? Arról, hogy P' és Nong randiznak?

-Ez több annál. Nézd! *videó küldése*

...

...

-@%^#&*($#&*^) &*(

-Sikítok!

-Teee!!! A következtetés, hogy ők igazi pár.

-Anyám! Meghaltam.

-Úgyhogy visszavonulót kell fújnod, mert nem szeretem, ha valaki a szerelmemet zaklatja.-*videó vége* Menjünk fel Facebookra.

-Nézzétek a Nongot. Nong olyan kicseszett aranyos.

-Piros arc, piros fülek... Nem mer P'-re nézni.

-Szorosan öleli a Nongot... orrvérzés, orrvérzés...

-Megoszthatom Facebookon?

-Csak nyugodtan, meg lehet osztani.

-Az egyetem oldalán már fent van. Már van egy rajongói tábor is: DeanPharm.

-Srácok, a barátom is akar a Line csoporthoz csatlakozni.

-A csoport tele van, mi van egy oldal nyitásával?

A keze remegni kezdett, amikor megnyitotta a videót. Mind a képek és a hangok élesek és ellenállhatatlanok voltak. Ráadásul ki is nagyították, hogy Dean a kezét fogja! 'Oh, hogy fogsz te szembenézni az emberekkel?'

A line üzenetek folyamatosan pörögtek felfelé. Amikor meglátta egy barátját feltűnni a titkos chatszoba képernyőjén...

-Pharm, szeretnénk nyitni egy honlapot (ManNow) 

-Várj, várj... kit kérdezel ManNow?

-Nong Pharmot kérdezed? Itt van a chatban? Hey!

-Ne mondd nekem, hogy az a személy, aki két héttel ezelőtt csatlakozott!!!

-Nong Pharm!! Sikítok, P' szeret téged!

-Hosszú ideje szerelem P'Deannel, nem igaz Pharm?

-Pharm készítette desszertet akarok enni.

A fiú képtelen volt felzárkózni. Sietve betette a kezeit a párna alá és a fejét belenyomta a szövetbe. A kezei teljesen összegyűrték és szétnyomták az ágyat, majd fellélegezve elfordította a fejét és a kezével eltakarta az arcát. Félős és boldog volt, hogy így halhat meg.

A telefon rezgett és hangosan megszólalt, ami miatt dühöngő fiú sietve felkapta a telefonját fogadva a másik fél tiszta, nevetős hangját, (-Megnyitottad már a Facebookot?-)

-Del, nem igazán merem megnyitni.- beszélt a takaróba.

(-Most a DeanPharm oldal meg van nyitva, plusz ManNow megtett adminná is.-)

-Oii, ManNoowww!- kiáltotta Pharm hosszan, egy jó barát nem adja így el a társait. -Nem mondd, hogy azért hívtál, hogy ezt megkérdezd?-

(-Oh, honnan tudtad? LOL, csak viccelek, a segítségkérés miatt hívtalak.-)

-Történt valami?-

(-Rendben... hamarosan. A szüleink visszajönnek Thaiföldre. Szóval szeretnék édességet csinálni nekik, hogy meglepjem őket.-)

Ezúttal a fiú egyből felült és hallgatta a lányt, -Szülők?-

(-Igen, szeretnék thai desszerteket csinálni. Melyiket könnyű elkészíteni, de finom is? Van valami jó ötleted?-)

P'Dean apja és édesanyja...

Összeszorította a vékony száját, egy kis feszültség kezdett nőni benne, -Ah, igen van.- válaszolta kissé elhalóan, mintha nem lenne magabiztos.

(-Jó!! Vasárnap megfelel? Gyere át és taníts!-)

-A házba!- sikoltott Pharm.

(-Igen, áthívjuk még Teamet és ManNowt. Gyere korán reggel, hogy együtt ehessünk.-)

-És aztán tanulni a tankönyvet...-

(-Hahaha, mit aggódsz? P'Dean és P'Don elegek a tanításhoz, gondolom.-)

Pharm megragadta a mellkasát és vett egy mély lélegzetet megnyugtatni magát, azonban túl izgatott volt.

-Oké... tanítalak vasárnap.-

A másik fél felkiáltott, majd elnevette magát. Pharm lerendezte a találkozót Dellel és bontotta a vonalat, aztán hívta a két barátját, hogy együtt menjenek... P'Dean házába... P'Dean házába...

-Hajrá!!!- a félénk fiú felkiáltott a szobában, hogy felrázza magát.

***

Füst kígyózott a sötétszürke szobában. A 801-es szoba tulajdonosa az erkély korlátjának dőlt és elmosolyodott, amikor meghallotta a szomszéd szobájából jövő kiáltást. 'Aranyos fiú'

(-Mint már mondtam, kérlek ismét küldd el az adatokat. Rád hagyom P'Sin... figyelsz te rám?-) A mély basszushangja a juniornak átütött a telefonon keresztül a fülébe. Sin elmorzsolta a cigarettáját a sikátor fölött és az éjszakai égre nézett.

-Oké, találjunk meg valaki.- visszasétált a szobába és felvett egy papírt, hogy leírja az alapvető információkat. 

(-Próbáltam magamtól megkeresni az infókat, de nem tudtam.-)

-Nem lenne lehetséges megtalálni őket, mert nagyon kevés az infó, de ráveszem az apámat, hogy keresse meg.- más szóval nem volt rossz ötlet Deannek megkérdezni őt.

(-Rendben van, legalább csak le akarom szűkíteni és boldog vagyok.-)

-Ah, ha van időd, hívjál.-

(-Köszönöm.-)

A telefonhívás szétkapcsolt. Sin a másik félre várt, hogy elküldje az infókat és felvehesse a kapcsolatot az apja munkatársaival, hogy segítsenek találni még adatokat, de várható, hogy a felderítésük még várat magára.

-Korn és Intouch.- letette a papírt és a fürdőbe ment. Levette a ruháit és beállt a frissítő víz alá.

'Meghalt egy lövéstől... Kit keres Dean?'

***

A vasárnap elképzelhetetlenül gyorsan elérkezett. Ott állt egy háromemeletes ház előtt tele érdeklődéssel. Hatalmas házsor volt, de minden épület tisztának és egyedinek nézett ki. Mint P'Dean háza, tele volt friss zöld színnel és relatív széles terület volt, mert a ház a sarkon állt.

-Anyám szereti a fákat. Úgyhogy a kertész segít rendben tartani őket.- Del beirányította a barátait a házba, ami elég modern volt. Levegős tér, magas plafon. Az első szobából, amit megláttak egy gyönyörűen dekorált nappali volt, amit elnézve ritkán használtak. Del átvezette őket a második szobába.

-Itt van a nappali. Oh, P'Don, kelj fel hamar.- A ház másik tulaja félig ült a kanapén, a telefonjával és a TV távirányítójával játszott, majd intett mindenkinek. -Kelj fel és nézd a... Mit csinálsz?- a fiú felegyenesedett, aztán jelzett a vendégeknek, hogy üljenek le a kanapéra. -Ma Pharm azért jött, hogy megtanítson édességet csinálni. Tanulni akarok, hogy meglepjem anyáékat."-

Don felvonta a szemöldökét, "Teljes szívvel csinálni a szüleinknek ételt... nem könnyű" cukkolta Don Pharmot, aki sietve megrázta a fejét. 'Még nem vagyok felkészülve!'

-Eh, ez igaz.- hárított Del.

-Juj, találkozás a szülőkkel.- nevetett ManNow. Ami Teamet illeti, egy kis mosoly megjelent a szája sarkában. 

Pharm nem tudott vitatkozni, -Menjünk. Del, merre van a konyha?- gyorsan témát váltott.

Del felnevetett és sietve tovább vitte a barátait. Elértek a hátul lévő széles, nyugati stílusú konyhába. Nyitva volt egy ablak a levegő és az ételek illatának kiszellőztetése miatt. A szoba közepén volt egy asztal, hogy elő lehessen készíteni a hozzávalókat. Team és Pharm segítettek kitenni a reggel vásárolt dolgokat használati sorrend szerint. Délután szándékoztak desszertet csinálni, mivel reggel először a könyvet olvassák el. Pharm kora reggel egyeztette az időpontokat, mert a piacra tervezett menni, hogy megvegye a desszerthez szükséges felszerelést.

ManNow előszedte a húst, a vizet és a tofut, hogy Dellel reggelit csináljanak. Ma meg fogja mutatni a képességeit a mesternek sertéscsont zabkásával. Pharm egy magasított széken ült és nézte a lányokat, ahogy egymásnak segítve készülnek elő a reggelire, miközben Team P'Donnal csevegett a kosárlabdáról. A fiú kinézett az ablakon; a reggeli idő kellemes volt. Balra és jobbra nézett és talált egy doboz longánt a szekrényben. Hirtelen egy ötlet merült fel benne, -Használhatok konzerv longánt?-

-Ah, már egy jó ideje ott van. Csak várj következő évig és valaki még egy kosárral fog hozni. Túl korán van még azt enni.-

-Van zselé vagy zselatinporotok? És ételfesték?- Pharm még mindig a többi dolgot pásztázta.

-Csak zselé van a hűtőszekrényben. És még agaragar van, de ételszínezék nincs. A házban nem igazán kell színezéket használnia senkinek.- nevetett Del, úgy látszott, hogy meg akarja értetni, hogy az csak egy közönséges háztartás. 

Pharm felnevetett és megvakarta a fejét. Elővette a zselét és Teamhez sétált, hogy belerángassa a lusta fiút a munkába.

-Vedd ki a longánt, de a szirupot ne.- Team követte a könnyű utasításokat. Próbálta kiszedni a gyümölcsöt a dobozban, amíg el nem fogyott és elő kellett venni egy másikat, ami miatt le lett szidva.  Miután a szétválasztás sikerült, beletöltötte az olvadt zselét a vákumcsőbe. 

-Cseppenként add a longánhoz.- nem volt a tevékenység szórakoztató vagy éppen bonyolult. Team koncentrált, hogy minden zselét belecsepegtessen. Az egyveleg úgy nézett ki, mint egy pasztellszínű üveg.

-Kész, akkor hagyd pihenni, hogy megszilárduljon. Lehet enni, amikor hideg, finom lesz.- bólintott Pharm Teamnek, hogy tegye a maradék longánt a hűtőszekrénybe.

-Kész? Olyan aranyos, mi a neve?- nézett ManNow vágyakozva az édességre, de a zselé még mindig nem dermedt meg, úgyhogy a készítőjére nézett.

-Longán gyöngyszem.- kuncogott a fiú, -a neve eléggé fényűző, de igazából csak longán zselével. Amikor gyerekek voltunk, anya sokat csinált ilyet, mert szeretjük.-

A barátai őt hallgatva rájöttek, hogy hogyan is találtak olyan barátot, mint Pharm. Tudták, hogyha összeházasodnának vele, egészen biztosan túlélnék.

8 órakor minden elő volt készítve. A zabkása illata csalogató volt annyira, hogy még a TV előtt ülő is az asztalhoz ment hívás nélkül.

-Jó illata van. Fontosnak érzem most a reggelit.- magyarázta Don, amikor meglátta az ételeket az asztalon, -P'Dean még mindig ne kelt fel, menjen valaki és ébressze fel!- Don szándékosan úgy hangsúlyozta a szavakat, hogy a mögötte álló fiú felriadjon.

-Elfoglalt vagyok ahhoz, hogy felkeltsem. Hagyjatok engem!- Del sietve kimentette magát a konyhában, miközben Don leült és csillogó szemekkel keresztbe tette a kezeit. Team elvett egy darab édességet és a szájába tette váll rándítva,

-Ez a barátja tisztje, én kívülálló vagyok.-

-3.emelet, balra a szoba.- mutatott Don felfele a lépcsőn. Minden szem rászegeződött a fiúra, akinek felforrósodott az arca.

-Oké, rendben felkeltem.- panaszkodott Pharm, hiszen mondhatni kényszerítve volt rá.

A sötét színű fából készült lépcső kellemes tapintású volt. A légkör csendes volt, de melegség vette körül. Annak ellenére, hogy nem sok ember lakott a házban, nagyon otthonos volt. Felnézett a lépcső tetejére, vett egy mély levegőt és lassan feljebb lépett... lépésről lépésre. Az ujjaival a hideg falat tapogatta, aztán belebotlott az egyik falon függő képbe, ami az ő szintjén volt. A fiú elmosolyodott a csintalan, lányokat kergető fiú képe láttán. A képeken lévő két gyerek együtt nőtt a fotókkal, óvodától középiskoláig.

'Nincs itt P'Dean?'

De amikor felért az egyik emelet kicsi folyosójára, újra mosoly szökött az arcára. Sok kép volt összeállítva egy csoportba. Előtte állt a kicsi fiú, aki a kamerába nézett, ez volt az egyetlen, amin szemben nézett. Még ha úszóversenyt is nyert, a szürkészöld szemek más irányba néztek, mintha valamit keresne. Az idő haladtával helyezkedtek el a képek. A legidősebb testvér iskolai egyenruhában állt a medence mellett. Csillogó szemek néztek oldalra, egyenesen Pharm irányába. A képről eszébe jutott az első nap, amikor ő és Dean találkoztak és visszagondolt rá. Az úszóklub elnöke csendesen állt a színpadon, de tekintete keresztülvágott a termen keresve azt, akire már nagyon régóta várt...

A szíve is beleremegett. Az ujjával megérintette a fotón lévő fiú arcát és gyengéden, mosolyogva rásimított. "Itt vagyok." a hangja inkább suttogás volt. Mintha azt mondaná a képnek, hogy forduljon oda... nem szükséges körbetekintenie... Néhány percen keresztül Pharm le sem vette a tekintetét a szerelme fotójáról, mintha odaszögezték volna. Tiszta, fehér arccal nézett a fenti emeletre a fiú, kínosan érezve magát a fent lévő P'Dean szobájának a gondolatára. Összeszorította a száját és végül felment a másik emeletre. A fotók továbbra is ott függtek, de egy nőt és egy férfit ábrázoltak... 'P'Dean szülei?' A középkorú férfi elég vonzó volt. A sötét szemöldökeikkel is egyértelmű volt, hogy kedves emberek. Első pillanatra azonnal meg lehetett állapítani, hogy P'Dean szemei egyáltalán nem olyanok, mint az apjáé. A férfi mellett lévő nőre nézett; ragyogó arc, hosszú haj, ami a háta közepén hullámos volt és szélesen mosolygott. Egyértelműen mesztic arcvonásai voltak (latin-amerikai félvérek általában), különösen a szürkészöld szemek voltak jellegzetesek, amit minden gyermeke megörökölt. Pharm megállt és a képre bámult, 'Gyönyörű, mint... egy baba.'

-Az én unokahugim olyan, mint egy nyugati baba, aranyos, pirospozsgás.-

-Áu.- a fiú megnyomkodta a fájó homlokát.

-Akadt valami dolgom. Hamarosan visszajövök. Alin, vigyázz anyukádra, rendben?... P'Ahn!! Olyan aranyos az unokahúgom... Nőjj fel gyorsan. Jó kislány. A nagybácsi nagyon, nagyon szeret téged.-

Cseppek, -He?- meleg könnycseppek peregtek le, olyan érzése volt, mintha az arca szét akarna repedni. Pharm gyorsan felszárította a nedvességet a bőréről.

-A...lin?-

'Ki?'... 'Ki ez?'

A fájdalom miatt a látása elhomályosult, mintha csillagok pattogzottak volna mindenhol. Pharm szorosan behunyta a szemeit és masszírozta a homlokát. Próbálta helyreállítani a légzését, hogy ne legyen rosszul. De akkor a fájdalom egyszer csak elillant, mintha csak egy álom lett volna.

Annak ellenére, hogy nem értette a helyzetet, az ösztönei és a félelme azt mondták Pharmnak meneküljön el onnan gyorsan. Sietve tovább lépkedett, amíg az említett ajtóhoz nem ért. Pharm halkan kopogott az ajtón, de továbbra is csend honolt. Végül lenyomta a kilincset és besétált. Néhány hang az elméjébe furakodott.

-P'Ahn... olyan gyönyörűek a szemei és félvér. Olyan a színük, mint egy gyöngynek...-

-...-

-Szürkészöldek...-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése