Until We Meet Again 1.kötet-16.fejezet

 Rendben van

A légkondicionáló hidege keresztül vágott az egész szobán. A helyiség elég sötét volt, mert egy vékony függöny takarta el az ablakot és a king-size ágy közepén aludt a szoba tulajdonosa. Körbe nézve elég tágas volt a tér, csak egy könyvesszekrény, egy úszásért kapott díjakkal teli polc és egy, az ágy közelében lévő olvasóasztal volt a szobában. A fiú besétált és megállt az asztalnál, kissé feljajdult, amikor meglátta a másik kulcstartóját, ami a pénztárcájára volt téve. De most nem csak a szobakulcs volt rajta, hanem a kocsikulcsa és egy másik darab is.

A fiú tekintete az ágyon fekvő személyre terelődött. A gyönyörű szemei most be voltak csukva. Pharm kicsit el volt foglalva azzal, hogy ellágyítsa az arcizmait.

Pharm végül eldöntötte és felmászott az ágyra és óvatosan érintésekkel próbálta felébreszteni a szoba tulajdonosát, -P'Dean, kellj fel. Mindenki arra vár, hogy ehessen.-

-...-

A fiú felsóhajtott, mert semmi reakciót nem kapott. Az idősebb mellett ült és egy pillanatra éles tekintettel bámult az arcára, aztán titokban kinyújtotta a kezét a másik rendetlen hajához. Egy pillanatra megállt a keze, amikor meglátta a halántékán lévő foltot, mielőtt megérintette volna lassan az ujjbegyeivel... Hasonló az övéhez...

A szemeivel lenézett. Valami különös érzés költözött a mellkasába, ami fájni kezdett. Pharm ujjaival beletúrt a másik hajába nagyon lassan, lejjebb menve megérintette a szájával a homlokát lágyan, olyan halványan, mintha az idősebb összetörhetne.

-Lopakodás?- szólalt meg mély hangján az ágyon fekvő, akinek éppen aludnia kellett volna, emiatt Pharm azonnal felkelt, közben a szürkészöld szemek őt nézték.

-He?- hirtelen a kép megfordult előtte és teljes testével a puha ágyon találta magát. Pharm becsukta a szemét és lesokkolt, amikor képes volt felfogni a történteket. Fokozatosan kinyitogatta a szemeit.

Az éles vonású arc olyan közel volt hozzá, hogy attól félt, hogy bármikor összeérhet az orruk. A fiatal fiú jobbra és balra nézett, aztán Dean ölelésében találta magát. De ami fontosabb... miért nem volt rajta póló?!

-P'...P'...- mondta Pharm motyogva.

-Tehát, megkaphatom?- a kérdező még mindig kicsit lomha volt, ami miatt Pharm belegondolt, hogy nem e alszik még félig a barátja.

-Del kész... Ah!- a fiú összehúzta a nyakát és visszacsukta a szemét. A meleg lélegzet miatt, ami a bőrét érte, biztosan le fog állni a szívverése. -P'... P'Deaannn- Pharm elcsodálkozott, hogy igaz e, ami történik, nem látta előre, hogy ez fog következni. A kicsi kezével erősen rázta P'Dean vállát, de az idősebb forró bőre olyan meleg volt, hogy égette a kezét. Pharmban majdnem megrekedt a levegő, amikor a forró ajkak a nyakához nyomódtak. Máris érzete, ahogyan hozzásimul az idősebb, mintha nem akarná elengedni.

'Alvajáró? Nem valószínű? Nem, biztos nem!' A szemei tágra nyíltak, ahogyan összeakadt a tekintete a gyönyörű szempárral. Dean tekintetében tisztán látszott az elégedettség megmutatva, hogy az idősebb nem éppen alvajár vagy csak véletlen felkelt. Máris bedőlt P'Dean csapdájába!

A forró ajkak egyre feljebb mozdultak, közben a fiatalabb fejében megjelent a hangos figyelmeztetés. -P'... Hu... Um...- Az utolsó szavak elnyelődtek a támadó ajkak miatt. A forróság erősebben érkezett és érezhetőbb volt, mint annak előtte, amíg a légzés tejesen elhalt. Pharm kinyitotta a száját, hogy levegőhöz jusson, amikor Dean szája elkerült tőle, hogy szöget változtasson, de nem ért véget... még.

Nem olyan édes csók, mint előtte csinálták, nem olyan, ami a nosztalgiában olvadozott, hanem egy olyan csók, ami tele volt a vágy érzésével.

Dean kifújta a levegőt és a nehezen lélegző, piros arcúra nézett. Először csak viccelődni akart, de amikor megérintette a bőrét, nem tudott megálljt parancsolni magának.

Pharm ajkai most nedvesen csillogtak, hívogatva az idősebbet egy újabb csókra. A gyönyörű szemek a vékony, vízszínű csíkot nézték, ami lassan lecsordult a fiatalabb álláig. Dean nehezen lélegzett, ahogyan lejjebb hajolt, hogy a nyelve hegyével letörölje a csíkot a másik álla hegyétől kezdve felfele, amíg újra rá nem mart a fiatalabb duzzad szájára. A keze között lévő test megremegett. Szemeikkel egymásra néztek erősen dobogó szívvel, aztán újra összeért a szájuk. Oly módon ért egymáshoz a nyelvük, minta elnyelnék egymást. Egymásba voltak gabalyodva, amíg meg nem hallottak egy zavarba ejtő hangot. A testük erősen összekapcsolódott, a körmök a széles mellkasba mélyedtek, ahogyan a fiatalabb feljebb hajolt. Végeláthatatlan vággyal érintették egymást, mint egy láng a papíron...

...ami felégeti őket.

Szédült, megkínozva érezte magát és olyan érzése volt, mintha víz alatt lenne. Pharm próbálta megtalálni a megfelelő módot, hogy megszabaduljon a kellemetlen érzéstől.

Nem lehetett megállj parancsolni, de le kellett állniuk. 

-Oh, P'Dean!!!- a fiatal fiú pont akkor nyitotta ki a szemét, amikor az idősebb lejjebb nyomta a csípőjét, és ő az egész testében lemerevedett. Az arca felforrósodott a vékony anyag alól érződő érintésre. A hangjára Dean hirtelen megállt és hezitálva egymásra néztek. Még mindig túl korai... -...P'...- emelte fel a remegő hangját Pharm. Az idősebb összezárta a szemét, vett egy mély levegőt és erősen megdörzsölte az arcát.

-Sajnálom... ne haragudj.- kért bocsánatot Dean és lehajolt, hogy összeérintse a homlokát a fiatalabbéval. Pharm megrázta a fejét, körbe ölelte a kezeivel a másik vállát és gyengéden magához szorította.

-Nem... fontos.- amikor képes tudatánál maradni, nem tudott semmit sem tenni. Dean felkelt és felhúzta ülésbe a fiatalabbat. Helyretette a fiatalabb kócos haját és a ruháját.

-Megvársz, amíg veszek egy zuhanyt vagy lemész?-

Pharm megcsapta a nagy kezet, ahogy az lefele haladt, hogy begombolja a nadrágját. Sokként érte, mert nem realizálta, hogy mikor nyílt szét az anyag. Vonakodva tovább engedte Pharm a makacs kezet, megengedve ezzel, hogy a másik végül rendbe szedje őt. -Távozom én először.- kínosan pózolt Deannek, aki felkuncogott és vonakodva felvette a törülközőt, hogy a fürdőbe menjen.

'Mit csináljak?'

Pharm összenyomta a fejét és beletemette a takaróba, hogy elrejtse a tűzforró arcát. Csak most kezdték egymást ilyen módon érinteni, mégis olyan nehéz volt ellenállni, majdhogynem lehetetlen. Mintha az ő és P'Dean teste ismernék egymást. Még azt is tudta, hogy hol érzi kellemesnek az érintést. 

-Oyyy... gyerünk, gyerünk, gyerünk.- leszállt az ágyról, letette a gyenge lábait és leült a padlóra.  A fiúnak még mindig jó pár percre volt szüksége, hogy felkeljen. Amikor fel tudott kelni, összehajtogatta a takarót és kinyitotta az ajtót.

A fiúnak a fejében rengeteg gondolat kergetőzött, amikor megállt a lépcsőn és P'Dean képére nézett összehúzott orral. Ugyanarra a pontra bökött, ahova előzőleg és szelíden feljajdult, -Szemérmetlen!!!- ... -De én is.- ismerte be, de mégis jó érzés volt. Pharm eldöntötte, hogy ha lehetséges, akkor soha többet nem akarja felébreszteni P'Deant.

-Éhes.- hallatszott Team hangja, ahogyan Pharm leért a földszintre. Barátja a falnak támaszkodott és az ijedt fiúra bámult, mint aki már jó ideje ott vár. Pharm sietve lesütötte a tekintetét, de amikor el akart sétálni, megragadták a nyakát. Team végignézett az alacsony fiún tetőtől talpig, aztán sóhajtott, -Pusztulj meg! Hogy a pokolba ébresztgetted?-

-Látod- megütögette az arcát és pislogott párat, de Team visszaszólt.

-Ne tedd ilyen egyértelműen, nézd meg magad a fürdőszobai tükörben, aztán gyere az étkezőbe.- mondta a kábult barátjának a közeli helyiségbe terelve őt. Pharm összeráncolta a homlokát és a mosdóhoz sétált. A visszatükröződött képe látványára elállt a lélegzete. Piros arc, piros száj, lilás-piros nyomok a nyakán. Látván a kinézetét, úgy érezte, mintha szétesne. 

-Hogyan tudnék ilyen állapotban az étkezőbe menni, így biztosan cukkolni fognak.- Team átölelte az alacsonyabbat és elmosolyodott.

-De... együtt csináltátok?-

-Csinálni mit?- nyitotta meg a hideg vizet Pharm, aztán megmosta az arcát és a barátjára nézett.

-Egek, akkor te mit csináltál P'Deannel?- a kérdezett fél lemerevedett. A kép, amit próbált elfelejteni, újra az elméjébe furakodott. Az arca nedves és piros volt. Pharm gyorsan a szemérmetlen barátjára fröcskölte a vizet.

-Egyáltalán nem csináltam semmit.- sietve megtörölte az arcát és a szemeit és kimenekült az étkezőbe.

Minden ott tartózkodó sejtelmesen mosolygott rá, felkavarni akarván a reggeli étkezést. Leült, összehúzta magát és csendesen enni kezdett P'Dean mellett. Az arcmosás mit sem segített és továbbra is nehézkes volt, amikor elkapta a többiek pillantást. Don elfojtottan mosolygott vonogatva a szemöldökét a bátyja állapotát látva, tisztán látszott, hogy az egész csak megjátszott volt. Tulajdonképpen nem hitte, hogy a bátyja képes lenne ezt hosszasan fenntartani. Szintúgy elárulta ezt ManNow és Del arca. Nem merték elképzelni, hogy mi történt, de nem tudtak nem sikongatni a Facebook oldalt látva.

-És mit terveztek?- Dean összegyűjtötte a kanalakat, amikor befejezték a reggelit, ránézve a húgára a választ várva. 

-Most reggel tanulunk először, aztán délután majd csinálunk édességet.-

A legidősebb bólintott, azt is hallotta már a húgától, hogy szeretne desszertet csinálni a szüleiknek szánt meglepetésként. És ebbe belegondolva, Dean most nem futhatott el. Nem volt különösebb problémája az anyjával, de annál inkább az apjával, aki szerette felhozni neki, hogy olyan, mint a nagyanyja. 

Az anyja elég modern nő volt. Vidám, akárcsak Don és Del, akik örökölték a személyiségét, és meghökkentően optimista volt. De az apja elég csendes volt és nem viseltetett jól Dean nagyanyja felé, aki ellenezte annak idején a házasságát. 

Erre gondolva nevethetnékje támadt. Az apja addig veszekedett a nagymamájával az anyja miatt, akivel a diplomája előtt került kapcsolatba, amíg egyszer majdnem meghalt. Utána megszakított minden kapcsolatot az anyjával  és nem beszéltek egymással, de amikor Dean született, az apjának vissza kellett térnie a gondokkal teli munkához és emiatt problémák adódtak a gyereknevelésben. Egy év múlva szerencsére megoldódott a biznisz és akkor jött Don. De akkor volt, hogy a nagyanyja visszautasította, hogy visszavigye őt a szüleihez és 18 évig ő nevelte, mintha meg akarta volna akadályozni az ő és a családja rendes életét.

-P'...'- a hang visszazökkentette Deant a transzból. A mellette ülőre nézett, aki rámosolygott és gyengéden megfogta a combját, ami miatt az idősebb viszonozta a mosolyt. Ha most egy sötét alagútban bolyongana, Pharm lenne ott a fény az út végén...

Zörgés...

A hang hasonlított valamire. A fiatalok, akik a konyhába vitték az edényeket, körül néztek, hogy honnan jöhet a hang.

-Ez hangos- ManNow felvette a tabletet a kanapéról. A fiatal fiú meglepődött, mert a képernyőn kiírt telefonszámot csak a családja használta. Most a kijelző világított a rajta lévő hosszú számmal és azonnal a fogadó videóhívás gombra nyomott.

[-P'!!!-] a hívó fél hangja túl hangos volt, a kiáltása olyan volt, mintha folyamatosan nyomtak volna egy gombot.

-Phoom- tette Pharm a mutatóujját a szájához, lehalkítva ezzel a hangoskodót. 

[-Miért P'? Hol vagy?-] a kis mitugrász nem állt le, próbálva fókuszálni az ismeretlen háttérre. 

-Barátoknál.- fordította a képernyőt Del és ManNow felé, a két lány pedig barátságosan integetett.

-Az öcséd?-  nézett ManNow a képernyőn lévő fiúra. A vonal másik oldalán lévőnek majdnem ugyanolyan arca volt, mint a barátjuknak, egyből lehetett látni, hogy a testvére.

-Uhm, a kis öcsém, Phoom, 10. osztályos.-

[-Hui, már reggel lányok házába járkálsz, ezt muszáj elmesélnem anyának!!!-]

Pharm nagyra nyitotta a szemeit a testvére kijelentésére. Elfordította a képernyőt Team és P'Don felé, akik eddig érdeklődéssel nézték a helyzetet. -Mások is vannak itt...-

[-Aww, látom...-] vált zavarodottá Phoom kifejezése. [-Akkor, kicsoda az a két melák?-] mutatott Teamre és Donra [-Vagy csak álcának vannak?-]

Kitört a nevetés, miközben Pharm elvörösödött és a képernyő felé visszafordulva bámult a testvérére. Mégis kire gondolt melák néven? Végül is a férfi kategóriába tartozik.

-Semmi olyasmi.- Phoom hangosan hümmögött az alacsony bátyja válaszára.  -Szóval, miért hívtál? NewYorkban most kb.: 2 óra van, igaz?- általában a családja kéthetente egyszer hívta, de ha jól emlékezett, csak az anyját hívta.

[-Miatta...-] kezdett volna őrjöngeni Phoom, de megállt, amikor meglátta a bátyja mellől felkelőt [-Kicsoda?-]

-Ööö...- Pharm az asztalnál ülő hallgatóságra tekintett. Nem akart hazudni, de nem tudta, hogy miként is kellene elmondania ezt az egészet a családjának. Eredetileg ki akarta várni a tökéletes időzítést, hogy közölje velük...

Dean visszasétált az étkezőasztalhoz egy üveg hideg vízzel. Leült a barátja mellé és enyhén felvonta a szemöldökét, amikor meglátta a a fiú pirosodó arcát. Átkarolta a fiatalabb vállát és behajolt a képernyő elé, hogy lássa mi történik.

[-Oh-] Phoom szemei nagyra nyíltak és majdnem belenyomta az arcát a képernyőbe, hogy tisztán lássa az idősebbet.

[-Anyaaa!!!! Anyaaaa, gyere ide gyorsan!!!!-] 

Pharm megijedt és le volt döbbenve, -Phoom, várj!- próbált utána kiabálni, de az öccse elhagyta a hallótávolságot. Elfordult, hogy P'Dean arcára nézzen összeráncolt homlokkal. Dean rácsapott a combjára és enyhén megszorította, emlékeztetve, hogy ott van. 'Ne félj,'

Kevesebb, mint 5 perc múlva visszajött a fiú egy rövidhajú nővel, akinek egy-két ránc megjelent az arcán az öregedés jeleként, de a szemei tele voltak energiával.

[-Ő az, akit együtt néztünk Facebookon-]

'Az oldalon lévő fiú... anya látta?'

Pharm eltátotta a száját. Teljesen elfeledkezett a képekről, amiken együtt vannak Deannel. Hát miért is ne mennének szembe a felnőttekkel az oldalon? Hiszen némelyik képen meg is volt nevezve, az arcuk tisztán látható volt, a közösségi oldalakon akaratlanul is visszatámadtak a dolgok.

-Én...- Pharm hangja remegett, egyik keze lecsúszott, hogy megfogja a mellette ülőt, aki megszorította a nyugalmat biztosítva. 

A légkör körülöttük sok fokkal hűlni látszott. Don a másik három fiatalra nézett és jelzett nekik, hogy menjenek át egy másik szobába. Most talán csak a két fiúnak kellett részt vennie a beszélgetésben. 

A képernyőn lévő nő elmosolyodott, [-Van bármi, amit el szeretnél mondani nekem?-]

Pharm nehézkesen felsóhajtott, a hajánál már elkezdett gyöngyözni az izzadtság és a keze remegni kezdett, az arca pedig a szokottnál is jobban elsápadt. Nagyon félt, de miért is?

-Pharm- hangzott fel az idősebb mély hangja, ahogy kissé megszorította a vállát. Pharm visszazökkent, pislogott párat, de még mindig zavarodottan nézett. -Nézz rám, nincs semmi félnivalód. Rendben?- nézett rá Dean, -Vegyél egy mély levegőt.- az idősebb megvárta a fiatalabbat, -Nagyon jó...-

A légzése fokozatosan visszatért a normálisra a nyugodt szívveréssel együtt. Pharm bólintott Deannek és újra visszanézett a képernyőre. 'Rendben van, P'Dean is itt van.'

-Anya...-

...

-Ő P'Dean, a barátom...-

[-...-]

Az anyja csendben maradt és közelebb ment Phoomhoz. Pharm erősen megszorította a szerelme kezét és folyamatosan ismételve mondogatta magában: rendben van, rendben van...

...

[-Már azt hittem, hogy sose mondod el.-] sóhajtott nagyot az anyja és kedvesen a fiára mosolygott, [-Örülök, hogy megismerhetlek Dean.-]

[-Hey! Mi volt ez anya? Nem ezt mondtam. Miért nem tettettél legalább egy kicsit!!!-] az anyjuk mellett ülő Phoom dühöngeni kezdett és próbált közelebb furakodni a kamerához, de a nő leütötte, hogy menjen távolabb. 

-Anya...- szólt Pharm remegő hanggal, -Anya, rendben van?-

[-Miért ne lenne rendben, ha szeretsz valakit Pharm?-] nevetett fel halkan a nő. [-Nincs ezzel semmi problémám, mert ez a te dolgod. Csak hadd legyek egy boldog anyuka... És ez a illető szereti a gyermekem...-] ismételte a szavakat a nő. [-A gondjaidra bízom a fiamat Dean-] mosolygott, amikor meglátta az idősebb hezitálás nélküli határozott tekintetét. Csak most látszott tisztán, hogy az idősebb fiúnak, aki a gyermekéről gondoskodott, volt egy szokatlan tulajdonsága, azonnal tudta, hogy mit mikor tegyen.

-Igenis- válaszolt mosolyogva Dean. Halkan felnevetett, amikor meglátta a nő mögött ülőt, aki kinyújtott nyelvvel őt nézte.

-Köszönöm- mondta Pharm. Összetette a kezeit tiszteletadás képpen az anyjának és könny csordult ki a szeméből, -Hiányzol anya.-

[-Én is hiányollak... nem kell sírnod, miért nem jöttök el Deannel NewYorkba?-] invitálta meg azonnal az 'új fiát', ami hangos tiltakozást váltott ki a háttérben.

A szeretet nem könnyű, de nem is bonyolult. Egy anya, akinek csak két gyermeke van, mindenre képes a boldogságukért.

Négyen még beszélgettek egy darabig. Az anya kimentette magát azzal, hogy későre jár és még vannak elintézendő dolgai. Amikor bontották a vonalat, az idősebb mély hangján felsóhajtott és elfordult.

-Aww-

Dean a fiatalabbra nézett és kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a fejét. -Nagyon stresszes voltam. Végig feszengtem. Jó, hogy anyukád nem volt mérges.- pillantott a félénk arcra. Közelebb hajolt, ami miatta a fiatalabb majdnem hátra esett. Komoly kifejezését fenntartotta, amíg meg nem látta a másik mosolyát.

-Majd én...-

-Khm, várjatok, várjatok! Mit akarsz te a Nonggal csinálni P'?- támaszkodott az ajtónak Don a bátyjára nézve. Korábban visszajött, hogy lássa a szituációt. A majdnem 'letámadott' fiú hirtelen megint kipirosodott. Pharm sietve felvette a tabletet és magához ölelte mosolyogva.

-Távozom én először tanulni.- nyitott lehetőség volt a szobából való meglépésre. Túlságosan is kínosan érezte magát, hogy felvegye a szemkontaktust Donnal.

A fiú a junior után nézett, de amikor a tekintete visszavándorolt a bátyjára, megijedt, ahogy meglátta a dühös tekintetét... mert megzavarta őket.

-Öhm... én... segítek tanulni nekik- Don gyorsan megfordult, amikor a testvére felkelt. Mindenesetre, még mindig félt Deantől valamiért.

***

A reggel délutánba váltott, az elsőévesek addig olvasták a könyveiket, amíg már kifulladt az agyuk. Igazából már eldöntötték, hogy szüneteltetik a tanulást és pihenőmódba kapcsolnak és nekiállnak a desszertkészítésnek, ami az eredeti célja volt a napnak. 

ManNow és Del egymás kezét fogták kuncogva és Team Donnak mutogatott, mintha olyanok lennének, mint Dean. A tanáruk azonban csak megvonta a vállát, hiszen neki kell megmutatni a többieknek a dolgokat. 

A tiszta, fehér, ragadós rizsliszt elterült az ezüst színű keverőtálban. Pharm felvett egy pohár jázminvizet, hogy összekeverje a liszttel.

-Ettetek már főtt édességet?- lassan adagolta a vizet, miközben a kezével gyúrta a tésztát. A két lány megrázta a fejét. Igazi városi gyerekek voltak, akik a fél életüket a plázában töltötték, úgyhogy nemigazán ettek ilyeneket. -Ezek hasonlóak, könnyű használni- folytatta a tanítást a bemutatással -A thai desszertek gyakran tartalmaznak virágokat. Láttam a kertben jázmin fát.- mutatott ki a konyha ablakán. A kertben tényleg voltak jázminfák ültetve. -Ha hideg desszertet csináltok, akkor kell szerezni virágot és beáztatni. Hagyni kell egy éjszakára és reggel kiszedni a virágokat és a víznek olyan illata lesz. Tehát nem kell mesterséges anyagokat használni. Próbáljátok ki.-

Del és ManNow elkezdték csinálni a saját feladatukat; beletették a vizet a tálba apró adagokban és összekeverték az anyagokat. 

-Már láttuk egy drámában. Ott beletették a virágokat a vízbe és a hűtőbe tették.- mondta ManNow -Furcsa, hogy beleteszik az edénybe és beáztatják.- erre Pharm felkuncogott.

-Beletesszük az ezüst tálba, igaz? Régebben belerakták a tiszta vizet az edénybe és aztán tették a felszínre a jázmint. A hűtő hideg, amitől a víz tetején vékonyka jég keletkezhet és lehűl. Ha fáradtak vagytok és megisszátok, akkor a fáradtság eltűnik.-

-Pharm, már otthon is csináltad?- kérdezte Del, mert az ő házuk nyugati stílusú volt, kivéve a nagymamájuk otthonában lehetett még csinálni.

-...-  a fiú elcsöndesedett egy pillanatra. Visszanézett az emlékeiben, de nem tudott emlékezni, hogy otthon csinálta e ezt már. Vagy nem a házában? De akkor honnan emlékezhetett rá? A tálban lévő víz felszínén lassan elkezdtek megjelenni a jégkristályok. Beletette az ujját, hagyva, hogy a hártya megtörjön rajta.

-Frissítő? Jázmint tettem bele.-

-Uhm, jól esik.-

Pharm nyugton maradt és a lányok nem kérdeztek semmi mást. Pihentette a tésztát, majd újra gyúrni kezdte. Aztán a tűzhelyhez fordult, hogy felforralja a vizet, kivette a pandan leveleket, amiket reggel vett a piacról és megmosta őket, majd a fazékba tette. -Amikor főzzük a tésztát, akkor a levelekből kaphat egy kis illatot a levelekből.- magyarázta, amikor látta a zavarodott kifejezését a két lánynak. -Ha van rá idő, akkor lehet bele tenni egy kis színt is, én például a természetes színeket preferálom, de ez kis vitákhoz vezethet. Úgyhogy lehet használni bármilyen ételfestéket.- kacsintott és elővarázsolt valahonnan egy piros és egy zöld festéket és átadta őket.

-Egy kicsi csepp is elég. Azaz, aztán masszírozzátok bele jól a tésztába.- A fehér anyag Del kezében fokozatosan rózsaszínes árnyalatot vett fel, miközben ManNowé halvány zöld lett.

A beszélgetés halkan szólt, egyszerű volt, de melegséget árasztott. Dean a konyhaajtónak támaszkodott és csendben nézett a három fiatalra. Az édes illata a pandan leveleknek lassan eltűnt, miközben a fiú a tanítványoknak mutatta, hogy hogyan kell  a tölteléket beletenni a tésztába. Minden labdácska gömb alakúra lett formázva, aztán szépen belemerültek a fazékba egytől-egyig.

-Amikor feljön a felszínre, az azt jelenti, hogy megfőtt. Vegyetek egy szitát és szedjétek ki, csöpögtessétek le és fedjétek be kókusszal.- Pharm elkezdte kiszedni a labdákat, aztán beleforgatta a kókuszdarabokba. Megszórta egy kis sóval és átadta a lányoknak a feladatot. 

A hosszú fekete hajú lány kipróbálta a még mindig forró desszertet. Amikor beleharapott, a cukor a belsejében kiáramlott és szétterjedt az édes íz a szájában. -Hui!- Del nagyra nyitotta a szemeit, -A tészta lágy, nagyon puha, az íze édes és sós, ez nagyon finom Pharm!- vett el még egy darabot azonnal. 

-Finom, lágy és illatos. Ha lenne tíz gyerekem, akkor biztosan etetnék velük ilyet.-  nyammogott ManNow és csinált egy képet. Fel akarta tölteni a Facebookra megjelölve rajta a tanárt, de meg kellett állnia, -De mi is a neve?-

-Már azt hittem, hogy nem fogod megkérdezni.- nevetett Pharm, közben kivett egy labdát, hogy beleforgassa a kókuszba. -Kho a neve, mint a déli helység.- ő is felvett egy darabot, hogy megkóstolja és elmosolyodott, -Finom.-

-És azt mondod, hogy főtt desszert, de hogyan lett?- kérdezte ManNow, miközben még egy darabot tett a szájába, de Del leütötte, hogy álljon le, mert a végén az összeset el fogja tüntetni.

-Régebben az emberek ugyanúgy megfőzték és sült kókusszal és cukorral töltötték meg, de mi csak cukrot teszünk bele.- mutatta Pharm a cukrot, hogy az egyik pálmacukorból van, ami illatosabb, mint a többi fajta.

-Amikor először láttuk, azt hittük, hogy valami más. Ha nem magyaráztad volna el, akkor nem jövünk rá, hogy az cukor.- vette fel Del a cukros zsákot. Aznap reggel mentek el és néztek körbe a piacon miatta.

Pharm felnevetett, -Ha sokat esztek, el fogtok hízni a benne lévő liszt és cukor miatt.- ezúttal hatékony volt a figyelmeztetés, mert a lány azonnal visszavonult és nyugton maradt. A fiú elzárta a tűzhelyt, miután mindent kikanalazott. Amikor visszafordult, hogy a díszítészt is megmutassa a barátainak, meg kellett állnia, mert meglátta az idősebb fiút, ahogy áll és mosolyogva néz rá. -P'Dean...-

-Aww, miért nem jöttél P'?- nézett fel Del mosolyogva a bátyjára. Ezt úgy kérdezte, hogy ki tudta találni, hogy a fiú titokban a szerelmét nézte.

-Jöttem kávét főzni.- mutatott a sarokba a felszerelésekkel, de továbbra sem mozdult, ahogy azt azt mondta. Pharm elé lépett. Fél kanál a sima kávéból, ami illatozott, amikor feloldódott a forró vízben. Dean megemelte a szemöldökét csodálkozva, hogy honnan tudta a fiatalabb, hogy mennyivel issza a kávét. A fiú átadott egy bögre feketekávét egy vékony mosollyal. Az idősebb bólintott köszönet helyett. Rápillantott a barna folyadékra, mert mégsem volt olyan, mint a szokott feketéje, mert egy csipet cukor is volt benne. Egy pici, sötét barna, furcsa dolog volt még a csészében, ráadásul az alacsony fiú cukrot rakott az üvegbe.

-Pálmacukor, az van a kávéban, kicsit édes lehet.- mondta Pharm és elfordult, hogy kitegyen egy tányérra 4-5 darab édességet. -Ha ezzel iszod, akkor még finomabb lesz.-

Dean meg mert volna esküdni, hogy soha az életében nem evett még olyat. A fiú felvette a kávéját és belekortyolt. A cukor édessége kellemesen hatott a kávéval, jobban, mint gondolta. A tekintete az édességre vándorolt, majd összeráncolt szemöldökkel a fiatalabbra nézett. -A kezeim el vannak foglalva.-

Pharm ránézett a kezeire, ahogy az egyik kezében a kávéscsészét tartotta, a másikban a tányér volt és nemsokkal később felforrósodott az arca.

'Szóval olyan perverz vagy, miért nem kérdezel meg  csak egyenesen, hogy etesselek meg?!'

-Az én kezeim is le vannak foglalva- panaszkodott Pharm, de Dean azt tettette, hogy nem hallotta.

Mintha ManNow és Del tudta volna, hogy mi folyik ott, felvették a desszertes tányért és búcsút intettek, hogy kényelmesebb legyen a helyzet és kioldalogtak a szobából, egyedül hagyva Pharmot a ravasz farkassal, aki éppen fel akarta falni a kicsi bárányt. 

-A kávé kezd kihűlni.- kortyolt egyet összeszűkített szemekkel Dean a kávéból és lágyan felnevetett.

'Edd meg magad!' szólalt fel magában Pharm. Megtörölte a kezeit egy asztalon lévő textillel, aztán kinyújtotta a kezét a desszerthez szándékosan ignorálva mellette heverő villát. Dean állt és csodálta a Pharm kezében lévő édességet. A fiatal fiú felvonta a szemöldökét és felkuncogott, -Változtatok...- kezdte volna visszavinni a kezét a saját szájához, de túl lassú volt és Dean megcsípte az arcát és lehajolt hozzá és a forró szájával kicsente a kezéből a desszertet, a végezetül enyhén megnyalta a fiatalabb ujjbegyét. A kis gömb szétrepedt és az illatos cukor szétáramlott a szájában. 

Dean levitte a tekintetét a fiatal fiúra, aki még mindig egy helyben állt, aztán felemelte a csészét és újra belekortyolt a kávéba. -Isteni...- suttogta az elpirult fülbe -Van jelentése ennek az édességnek?-

A junior élénken megrázta a fejét, -K... Kho egy úgymond áldozati étel, amit az isteneknek adtak a tisztelet jeleként.-

-Hm...- Dean bólintott, -Úgy néz ki, mint a Phra Phae... azt gondoltam, hogy... a szerelmet jelenti.- Pharm teljesen felhevült.

-Te szemtelen...!- sipította.

Dean nevetést tettetett, aztán egy csókot nyomott a homlokára. -Menjünk a nappaliba.- Már csak ketten maradtak a helyiségben. Pharmnak most már nemcsak az arca, hanem az egész teste felhevült. Bólintott és követte Deant. Amikor beértek a nappaliba, lehuppant a kanapéra, felvette egy párnát és erősen beledörzsölte az arcát, ami miatt a többiek a Pharm viselkedését kiváltó okra néztek, aki nyugodtan kortyolgatta a kávéját és eszegette az édességet. Valami volt közöttük...

***

Az ég sötétbe hajlott, a fény gyorsabban merült el a szokottnál. Talán, mert hideg tél volt, ami nem is volt olyan hideg. 

Végül Dean őt fuvarozta haza, míg Team ManNowt, ugyan a házuk ellentétes végében volt a városnak, de Team háza középtájon volt, szóval könnyű volt neki felvenni a két végletet. Amikor Team reggel megérkezett, Del hozta a másik lányt, hogy együtt menjenek bevásárolni.

***

-Vannak terveid az újévre?- kopogott Dean a kormánykeréken a zene ritmusára. 

Pharm elgondolkodó arcot vágott, -Nem vagyok biztos még. El kell látogatnom az Egyesült Államokba anyához és az öcsémhez, de ha ők jönnek Thaiföldre, akkor logikusan nekem nem kell menni.- titokban Deanre pillantott. -P'... te tervezel menni valahova vagy nem igazán?-

-Először várnom kell, hogy átgondolhassam.-

A fiatal fiú egy pillanatra elkábult, -Mire kell várnod?-

-Ha az úszóversenyt megnyerjük, akkor ígéretemhez híven el kell vinnem a klubtagokat Kanchanaburiba?- az autó megállt a piros lámpánál ás átadta a telefonját a junior kezébe. A képernyőn feltűnt egy kép egy fából épült lakóhajóról (ezek tulajdonképpen 'lebegő házak', amik a víz felszíne felett/rajta állnak cölöpökhöz erősítve, az alakjuk lehet hajószerű vagy egyszerűbb, lapos tetejű ház), ami össze volt kötve számos másik házzal és a hegy körbe volt véve a folyóval.

-Hey, én még sosem aludtam lakóhajón.- kiáltott fel Pharm izgatottan. -Ha nyertek, tényleg mentek?-

Dean bólintott -Minden tag, aki versenyezik, kb 10 fő. Egy ilyen hajót 6 ember tud kényelmesen használni.-

Pharm soha nem utazott így. Sietve továbblapozott a képernyőn, hogy lássa a további képeket róluk. Érdekes, hiszen nem néznek ki fényűzőnek, tisztának látszanak, csendes és tökéletesen illik egy verseny vagy vizsga utáni pihenéshez.

-De... én nem vagyok tagja a klubnak...- mosolygott Deanre, mire az idősebb megdörzsölte a nagy kezével a fejét, hogy megnyugtassa.

-Ne aggódj.- Dean elcsúsztatta a váltót és elindult az autó. -Te vagy a klubelnök szerelme, nem igaz?-

Pharm arca felforrósodott, egyből kitalálta, hogy a kérdéssel ugratta. 

***

A fekete Sedan kigurult az apartman elől, miután kitette a fiatal fiút. Dean a kormánykeréken dobolt ritmusra, miközben jó hangulatban hallgatta a zenét.

A telefonja csörögni kezdett az anyósülésen. A képernyőn megjelent a hívó fél neve, akire mér egy hete várt. Dean azonnal a fogadásra nyomott, -Igen, P'Sin?-

[-Csak láttam, hogy elhajt a kocsi. Hazadobtad Pharmot?-]

-Van bármi? Várj, vissza tudok menni.- Dean bekapcsolta az indexet, hogy csináljon egy hajtűkanyart.

[-Nem kell visszajönnöd ma.-] a vonal végén lévő megkocogtatta a hamutartót. [-Megvan a sztori-]

Dean azonnal megborzongott a gerince mentén, -Úgy érted...-

[-Igen, arról a kettőről.-] Sin szitkozódott egyet és folytatta [-A Korn nevet nem lehetett szinte semmilyen módon megtalálni, valaki nagyobb illető eltüntette a történetet. De a másik neve, Intouch, hozott némi információt, ami nem lehet rossz.-]

Dean meggörnyedt és olyan erővel szorította meg a kormányt, hogy észrevétlenül kifehéredtek az ujjpercei.

[-Ma inkább menj haza Dean. Szerda este találkozzunk az étteremben.-]

-P'!- szólt az idősebb után, de végül feladta a reményt, hogy visszahívja, mert valószínűleg a másik lehalkította a készüléket.

Dean ráejtette a fejét a kormányra és szorosan összeráncolta a szemöldökét.

'Mindegy. Rendben van... Rendben kell lenniük.'