Until We Meet Again 1.kötet-18.fejezet

 

Emlékek

A zene kellemes, lágy hangja ragyogó légkört teremtett, ami miatt a dallam hallgatója óvatosan összehúzta magát és a dalba merülve motyogott.

-Zene miattad.-

A magas fiú kinyitotta a szalaggal összekötött dobozt, miközben az ágyon lévő szerelmére nézett. Kivette a dalszöveglapot megnézve, hogy mi a zene címe és milyen szöveget élveznek éppen. 

Olyan emberekről, akik nem aggódnak semmi miatt, elkezdenek tanulni a másikról, hogy mit szeretnek, lépésről lépésre megtöltik a dobozt emlékekkel.

Korn visszasétált és leült az ágy mellé. Nagy kezével megérintett a másik puha haját és gyengéden megsimogatta. Meggyőzte a Nongot, hogy aludjon megint, így Intouch egy mosollyal az arcán lecsukta a szemeit.

Szerette ezt az érzést...

***

-Hey.- az ölelésében lévő halk szipogása miatt a fiú szorosabbra zárta a kezeit. A szürkészöld szemek a kényelmetlen, megkínzott kifejezésű arcot nézték, miközben a könnyek nem akartak elállni. -Shhh, ne sírj.- suttogás közben az idősebb a meleg kezével gyengéden megérintette az arcát. Óvatosan letörölte a fiatalabbról a könnyeket félve, hogy felkelti. Dean lehajolt, egy csókot nyomott a homlokára és megsimogatta a hátát.

A fiatal fiú kissé fészkelődött, mielőtt lenyugodott volna. Összehúzta magát a mellkasához és mosolygott, mintha álmodott volna.

-P'... Korn.-

A sötétben a digitális órán világított az 5 óra. A szíve megremegett.

'Kérlek... engedj szabadon a múltból.'

A zene nem volt ismerős. Az ágyon alvót felébresztette a boldog álmából a hangos zaj. A szoba tulajdonosa hangosan nyöszörgött összenyomva a párnát, érezte a szeme sarkában lévő meleg folyadékot és erőszakosan letörölte. Aztán kinyújtotta a kezét a telefonért, ami elkezdett csörögni és megnyomta a hívásfogadó gombot.

-Helló...-

[-....-]

Pharm összeráncolta az álmos arcát.

-Ki...?- a hangszíne kínosan csengett. Szorosan összegömbölyödött, jó érzés töltötte el a háta felől jövő melegség.

[-Pha... Pharm?-] a telefonban felhangzó hang teljesen felkeltette Pharmot és máris tisztábban látott.

-Huh, Del? mi az?- Pharm meg akarta fordulni, de meg kellett állnia a mozdulatban, amikor megérezte, hogy nincs mozgástere, aztán lenézett a derekára.

A cserzett bőrű kéz... ami ismerős melegséget árasztott, ahogy körül ölelte a hátát.

-Del! Del!- sietve szólította meg a barátját. A fiú csak realizálta, hogy az nem az ő telefonja, hanem P'Deané!

[-Szóval... öhm... P' veled van, igaz? Úgy megkönnyebbültem. Csak láttam, hogy P' nem jött haza, ezért felhívtam... csak érezd magad kényelemben, ahogy akarod.-] mondta Del dadogva a zavarában. Közben Pharm elméje már össze is omlott.

-Ez semmi olyan, várj!-

[-Mondd meg P'Deannek is, hogy folytathatjátok. Hali, nem is zavarok többet akkor... heeeeyy P'Dooon!!!-] a lányból egy fütyülésszerű sikítás jött ki, mielőtt bontotta volna a vonalat. Pharm arca elsápadt és úgy nézett a kezében lévő telefonjára, mintha valami tiltott tárgyat látna. 

'Mit csináljak?! Mégis hogyan magyarázzam ezt meg?!'

-Hmm...- a mély tónusú hang frusztrált volt, amiért megzavarták. Szorosabbra fűzte az ölelést a fiatalabbon, amíg azt nem érezte, hogy majdnem összetöri. A fiatal fiú kinyitotta a száját, próbálta a problémás kart lelökni magáról, de P'Dean ereje nem volt normális.

-P'Dean... P'Dean hey- amikor meglökte a kezét, az nem mozdult. Aztán Pharm rácsapott Dean felsőkarját óvatosan, de csak azt érezte, hogy szorul körülötte. -Huh... P'Dean- nyögte tompán a nyaka hátulján érzett forró levegő miatt. A kicseszett szíve olyan gyorsan vert, hogy az őt ölelő is hallhatta. Végül már nem tudta elviselni és megpróbált elfordulni. A fiatal fiú a másikon nyugtatta a szemét, de frusztrált volt az ágy elejéről szóló ismerős zene miatt. Pharm idegen nyúlt a telefonhoz, de...

-Uhm...-

'Heh?!'

Az illető, aki már korábban felkelt, most visszanyomta őt, kinyújtotta a kezét és felvette a telefont.

-P'Dean!- kiáltotta Pharm, nagyon félénk volt, miután P' mellkasán kelt fel, aki mondhatni elrabolta tőle az éjszakáját.

Dean csendben volt egy pillanatig, amikor meghallotta a sípoló hangot a vonal végén. Megnézte, hogy kivel beszél, de nem volt számára ismerős az arc. Izgatott szemekkel nézett a karjai közt lévő, piros arcú fiúra, aki próbálta a kezét elérni. Dean felhúzta a szemöldökét és távolabbra húzta a karját. "Uhm... igen, igen... 3 óra... elviszem majd oda."

Egy kis idő múlva bontotta a vonalat, de továbbra sem tette vissza a telefont, egyszer csak szembeötlött vele a képernyő.

-Waaaa!!! Ne nézd, ne nézd, ne nézd.... P'Dean nem láthatod!!!- kiáltott fel Pharm. Egyértelmű ábrázata volt piros árnyalatban. Annyira kínosan érezte magát, hogy majdnem sírt.

'P'Dean tényleg látta? Nem tudom.'

-Nem csuktam be a szemem.- tiltakozott poénosan Dean. Mivel nem volt olyan lassú, mint a másik, tisztán látott mindent.

-P'... P' láttad?- egyik kezével eltakarta az arcát, miközben a másik kezét kinyújtva akarta visszaragadni a telefont. Dean nem válaszolt, csak mosolyogva lazított az ölelésen.

Kétségek közt annyira zavarban volt, amíg el is felejtette, hogy még mindig az idősebb karjai köt volt. "P'Deeaaannnn" nem tudott semmit sem tenni, nem tudott harcolni a másik ellen, csak őrjöngve kiáltotta elnyújtva a nevét. -Miért vagy ilyen?- Pharm el akart bújni a párna alá és eltakarni magát a takaróval, mint ahogyan a struccok is teszik. 

-ManNow volt, azt mondta, hogy délután van egy találkozó egy barátotok házában.- változtatta meg a témát az idősebb. -Elviszlek majd oda. Visszafele Team szeretne elvinni.-

Pharm szorosan összezárta a száját, aztán kinyúlt P'Dean arcához és ránézett. -Van autóm.-

-De én akarlak elvinni téged.- Dean megmozdult, hogy pozíciót váltson. Felemelte a fejéhez a két kezét, engedve a fiatalabbnak, hogy odadőlhessen hozzá.

A fiatal fiú elégedetlenséget színlelt, de nem is visszakozott. Összeráncolta a homlokát, vissza szándékozta hívni ManNowt. 

'Szóval ManNow. De várjunk csak egy percet!!! De akkor most a lány kit hívott?'

-Hey! P', te vetted fel a hívást és ManNow nem sokkolt le?-

Dean felvonta a szemöldökét, remélte, hogy a reggel lassabban fog telni néhány perc erejéig.

-Érthetően kiabáltam rád P'.- Pharm arca olyan volt, mintha egy világ omlott volna össze. Del tudta, Lemon is tudta (ManNow egyik közösségi platformon használt neve) és tudta, hogy mi fog következni. -Ah!- megijedt, amikor a nagy kéz megérintette az arcát. P'Dean az ujjbegyét használva dörzsölte meg a piros szemét.

-Még mindig vörösek a szemeid?- kérdezte szemöldök ráncolva Dean, hiszen a a szemei még mindig nedvesek voltak a könnyektől.

Pharm félénken elmosolyodott, szerette az ilyenfajta érintéseket. Főleg, amikor az idősebb nagy keze felkúszott és megdörzsölte a fejét, mint egy gyereknek. -Most már nem. De ezúttal az álmom könnyed érzést hagyott a mellkasomban.- Pharm lehunyta a szemeit, hogy visszaemlékezzen. -Hallottam egy régi dalt, mintha az anyám játszotta volna dobon gyerekoromban. És P' megsimogatta a fejem úgy, mint most.-

A szürkészöld szemek bűnösen néztek a fiatalabbra. Megdörzsölte a fejét, aztán erősen megérintette a halántékán lévő nyomot. Dean feltolta magát, nem feledkezve meg arról, hogy segítsen a másik félnek is felülni. Lehajolt, hogy megcsókolja a homlokát, aztán rámosolygott a Nongra.

-Először veszek egy zuhanyt, várj egy pillanatot.- Dean várt, amíg a Nong felvett egy törülközőt és bizonytalanul a fürdőszobába sétált, bezárva maga után az ajtót.

-Meg kell változtatni a háttérképét, nincs szükség ezt a  fotót használni.-

Pharm homályos látással sétált a helyiségben és megérintette a szemeit. Eredményként mondhatni becsapódott a mosdóba és nagy robajjal csapta be az ajtót. Miközben Dean nevetett úgy, hogy az egész teste belerázkódott, a félénk fiú képtelen volt bármit is normálisan csinálni. 

A háttérképe az a fotó volt, amit titokban csinált, amikor az idősebb aludt, a háttérből kivehető volt a könyvtár. Az a nap volt az, amikor visszaadta Deannek a papírjait.

Mivel nem volt póló, amit átválthatott volna, Dean átvetett egy törülközőt a vállán. A fiatalabb lesokkolt, amikor kisétálva a fürdőből meglátta a másikat félmeztelenül kisétálni a szobából. Az idősebb bekopogott a szomszéd ajtaján, aztán csak állt és várt, majd hamarosan megmutatkozott az ismerős alak.

P'Sin nagyon álmosan nézett ki az összegyűrődött pizsama felsőjében és az enyhén kócos hajával. "Nem mentél haza?" kérdezte Sin, ahogy átnézett a szomszéd szobára.

Dean megvonta a vállát, nem igazán érdekelve őt a válasz, "Kölcsön vennék egy felsőt."

-Gondolod, hogy jó rád az ingem?- a vállai olyan szélesek voltak, hogy nem illettek a juniorra.

-P'Sorn felsőjére gondoltam, biztosan van neked itt, igaz?- P'Sin lustán megmasszírozta a halántékán, azt gondolva, hogy a junior tényleg csak egy fájdalom az alsó felében.

-Oiii!!!- kiáltott fel P'Sin hosszan, nekidőlt az ajtónak, de nem csinált semmi, viszont a háta mögül jövő hang lerombolta a törekvéseit.

-Aww- dobott neki valaki felsőt, aki nem P'Sin volt, hiszen  ő még mindig ott volt és irritálódott az ajtóban lévő Deantől. P'Sorn volt az, aki kisétált Sin háta mögül és átölelve a szerelme derekát vonta a mellkasához közelebb. A pár nem igazán aggódott. A fiatalabbra nézve biztosra vették, hogy nyugtalan éjszakája volt.

-Beszéltél Nonggal?- kérdezte a szemüvegét feltoló fiú, aki hosszasan és idegesen bámult a juniorra, aztán hátradőlt.

Dean csöndben maradt egy pillanatig és a két senior barátját figyelte. Biztos volt benne, hogy P'Sorn is tud már mindenről.

-Ma szándékozom beszélni vele.-

-Ha bármi felmerül, hívj csak.- Sorn nem tudott nem aggódni. Akárhogy is, gyerekkoruk óta barátok voltak.

-Köszönöm P'- megpaskolta a senior vállát, aztán bocsánatot kérve visszatért a szobába. De még előtte P'Sin utána szólt.

-Ha elhasználjátok az óvszereket, akkor csak kérdezz meg engem.-

Az ajtó becsukódott, ahogy Dean hangosan káromkodott és halálos tekintettel meredt maga elé.

-Kicseszett P'Sin!!!-

***

Amikor Dean kijött a fürdőszobából, már kissé késő volt. A konyhába sétált, ahol a szoba tulajdonosa forralt valamit a lábosban. A magas alak az étkezőasztalhoz sétált, hogy leüljön és nézte, hogy miben tudna segíteni. Titokban meglepődött, amikor meglátott egy élelmiszerekkel teli táskát. Rácsodálkozott, hogy talán akkor lettek megvéve, amikor ő zuhanyozott, talán a fiatalabbnak ki kellett szaladnia a piacra megvenni.

-Oh, P'Dean iszol kávét?- fordult vissza Pharm és felvette a tányért, hogy az asztalra tegye. Igazából megijedt, amikor ott találta ülve a másikat, ahogy rábámult, azt sem tudta, hogy milyen hosszú idő óta nézhette.

-Hol a kávé? Megcsinálom magamnak.- vette el és tette le a tányért. Csak nézte, hogy mit csinál a fiatalabb; édes-sült chilipaszta és omlett rizskásával.

-A szekrényben a bal oldalon. A forró víz a termoszban van. Kérlek add ide a felvágott sonkát.- Dean beismerte, hogy Pharm olyan volt, aki mindent rendesen előkészít, szeretett olvasni és mindig egy lépéssel előrébb állt. Nem számít, mit csinált, minden elő volt készítve. Amikor befejezte a kávét, visszafordult az asztalhoz. Ott volt egy kis edény barna üvegcsékkel, hogy bele tudja tenni a kávét.

Forró, tiszta rizs, beletéve egy tálkába és elé helyezve... Pharm kitette a tányérra a Pathongkot (jól átsütött tésztarúd, olyan, mint a fánk), amit már korábban vett és még tett hozzá párat a biztonság kedvéért, mert tudta, hogy mennyit eszik Dean.

-Lótusz? Tiszteletadás az isteneknek?- mondta Dean a nagy, rózsaszín-fehér virágról, ami papírba volt csomagolva. De Pharm megrázta a fejét.

-Ez csak kicsi Khae Phra Ongh, általában a Phuangmalayt használom tiszteletadásként. Ez a lótusz csomagolásra van.-

-Csomagolni a desszerteket?- nézett Dean zavartan.

-Igen, amikor beszéltem ManNowval, megkért, hogy csináljak édességet.- Pharm nem akarta beismerni, hogy csak azért akart édességet csinálni, hogy elhallgattassa a barátját. ManNow sikítva hívta fel és kérdezte a sztorit, hogy miért fogadta P'Dean a hívását és kérte, hogy menjenek át együtt, de el lett csitítva, hogy beszéljenek később.

-Elmentem venni lágy banánlevelet, de be volt zárva a bolt. És helyette kaptam lótuszlevelet.- tette le az édes pácolt retket egy tál rizskásával a másik elé. -Ne kérdezgess, csak várj. Az étel még forró. Csinálok még desszertet.-

Dean felvonta a szemöldökét, ahogyan a fiatalabb leintette. A szája sarka mosolyra húzódott és könnyedén kanalazni kezdte az előtte lévő ételt. A retek édes íze jól illett a forró rizshez. Mindkettő ropogósabb volt és nem túl édes.

Dean magában motyogott, -Be kéne költöznünk együtt...-

Pharm ledöbbent. Az arca makacsul bepirosodott, az árnyalat még a két füléig is elért, de nem tudta, hogy hogyan kellene viselkednie ebben a helyzetben és szerencsére Dean nem kért tőle választ.

A ragadós rizsliszt, babliszt és fehér rizsliszt volt összekeverve a tálban. Ezeket követte a cukor, kókusztej és só. Összevegyítette őket és serpenyőbe adagolta a keveréket. Begyújtotta a gázt és óvatosan sütötte, amíg teljesen össze nem keveredett. A fiatal fiú megfogta a hátát, amikor meglátta a mellette álló fiút. Próbálta kinyomni a pandan levét, miután feladatba adta a másiknak, hogy mossa meg, vágja fel, rakja össze szorosan és préseljen . Aztán összenyomta a leveleket egy fehér textillel, Dean kezei elég nagyon voltak, hogy ilyesmit csináljon velük. Nem tudott ellenállni, hogy elő ne vegye a telefonját és ne csináljon egy képet.

-Ez elég?- Deannek majdnem le kellett törölnie az izzadtságot és átadott egy teli csésze sötét pandan levet.

A fiatal fiú bólintott, aztán felhalmozta a pirított lisztet és az idősebb elkezdte beleönteni a pandan levet. Az úszóklub elnöke fokozatosan adagolta a lét a keverés közben. 

-És ebből csinálsz desszertet...?- nézett az idősebb a serpenyőben lévő tésztára, ami elkezdett gyönyörű zöld színt felvenni.

-Chamungkud.- letette a sült görögdinnyét a tányérra és átadta a másiknak, hogy egyen belőle.

Dean felvonta a szemöldökét, -Chamungkud? Az általában nem citrom- vagy narancssárga? Amelyik úgy néz ki, mint egy sütőtök korona.- egy kerek, citrom- narancssárga édességről beszélt, az alja körben dinnyemagokkal volt díszítve.  Néha aranyszínt tettek a tetejére.

Pharm megrázta a fejét, -Azt Dara Thongnak vagy Thong Ek Krachangnak hívják. A Field Marshal Champol Por idejében csinálták. De amit én csináltam az Chamungkud, amit II. Rama király uralkodása óta készítenek. Igazából nem volt benne pandan levél, de most én teszek bele, mert szeretem.-

A fiatal fiú keze leállt, amikor a tészta már lágy, sima és fényes volt. Egy kanállal kis darabokra vágta a tésztát, ami olyan volt, mint a karamell, illatos és ragacsos.

-Isteni.- fordult mosolyogva Deanhez, akinek csakugyan megjelent egy mosoly az arcán. Az idősebb ránézett, közben kikanalazta a maradék tésztán egy tányérra. Aztán felvette a lótuszleveleket és óvatosan beléjük tekerte a tésztákat.

-Ismerős, mintha nagymama mesélt volna róla, de már nem emlékszem. Miért mondtam rosszul?- fordult a dinnyemagokhoz, hogy kidíszítse az édességet.

-Mert régen volt egy könyv, amiben rosszul volt megnevezve.- mondta Pharm, -Amiatt a könyv miatt kezdték rosszul nevezni. És most már nehéz kijavítani.- Elvágta a tésztát és beletette a lótusz levélbe. Előre meg volt tervezve, hogy először rakják rájuk a magokat és aztán tekerik a kis levelekbe.

-Ha végeztünk a tekeréssel, rakjuk ki őket egy kicsit a napra. A desszertnek kellemes íze lesz a lótuszlevél miatt.- Pharm fokozatosan csomagolta be a darabokra egytől egyig.

Dean a fiatalabbra nézett, aki el volt foglalva a desszertkészítéssel. Sosem volt hiánya a határozottságból ilyen téren, hallotta, amikor Delt tanította thai desszertet elkészíteni, bájos és gyönyörű volt közben és függetlenül attól, hogy készen volt e vagy nem, a teljes figyelmét a készítésnek szentelte.

-Ki akarod próbálni?- kérdezte Pharm anélkül, hogy felnézett volta válaszért és máris fordult valami másért. -Előző estéről...- A desszerteket kikanalazó fiú keze egy pillanatra megállt, mielőtt folytatta volna a mozgást.

-Az Intouch története.- összenyomta az ajkait. A fiatalabb szemei azonnal megrebbentek. Dean megérintette a kezét és gyengéden megszorította.

-Kérdezhetek valamit?-

-Igen?-

Pharm felemelte a fejét és gyönyörű szemeivel a másikra nézett, a szája kis mosolyra húzódott.

-Ha meghallgatom Intouch történetét, akkor meg fog változni a kapcsolatunk?-

Az idősebb azonnal összevonta a szemöldökét, -Nem fog változni, nem fog.-

-Akkor, ha meghallgatom... szomorú vagy boldog leszek?-

A szürkészöld szemek felvillantak, letette a kanalat és rátette az ujjait a másik kezére. -Talán... szomorú...- Dean hangja megtört volt.

Pharm kirázta a kezét a másik fogásából és felnevetett, -Szóval jobb nekem, ha nem hallom.-

Amikor ezt látta Dean, nagyon meglepődött, míg a fiú még mindig mosolygott, -Ha tudom, nem feltétlenül ad jó eredményt. Nem tudom. Más szóval nem tesz semmit.- tette le a lótuszsziromba csomagolt édességet, aztán a szemei elé tette őket. -Tudod P', sosem használtam a desszerteknek ilyen 'táskát' ezelőtt.- a szabad kezével a halántékára bökött -De egyszer csak az eszembe ötlött. Szerintem Intouch látta már ezt valahol.-

Pharmot az idősebb újra átölelte. A hangja biztosan csengett, hezitálás nélkül -Ha nem számolunk a szomorú érzésekkel, úgy gondolom, hogy hagyva ezt oké lesz, rendben? Igen, ugyanaz, mint hallani az álombeli történéseket.- A fiú lassan és halkan mondta, -Ha a régi emlékek... visszajönnek, azt választom, hogy csak a jó dolgokra emlékezzek. Hogy holnaptól a szívem boldog maradjon.- befejezve a beszédet elmosolyodott, -Nem tudom, hogy kitől származnak a szavak és milyen dalból vannak. Talán utána kellene néznem újra, megint ráncolod a homlokod.- kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a másik szemöldökénél lévő részt. Amikor figyelmeztették erre, a ráncolatot ellazította. Dean az előtte állóra nézett, ahogy a sok érzés kavargott benne.

'Nem akarja, hogy a mosolya halványuljon...'

-Elvesztettem.-

Pharm pislogott, -Tessék?-

Dean lejjebb hajolt és a homlokát a másikénak támasztotta. -Már elvesztettelek Pharm.- szoros ölelésbe húzta a fiatalabbat, -Soha nem fogok harcolni ellened.-

Az elméje lelassult, továbbra is egy helyben állt, össze volt zavarodva és nem értette a helyzetet. De miután összeszedte magát, hirtelen elvörösödött. -P'Deeaaannnn, hogyan veszítettél el?- elnyújtotta a hangját, mert tudta, hogy megviccelték.

Dean felnevetett, megdörzsölte az orra hegyét és egy-egy csókot hagyott a fiatalabb két orcáján. Az idősebb megragadta a lehetőséget, hogy szemtelen legyen. A kezei közt lévő piros arcú fiút nem fogja egykönnyen elereszteni. Hogyan tudná megmagyarázni a mellkasában lévő érzéseket? Szeretet, szeretet és oly sok szerelem... -Megcsókolhatlak?-

A fiatal fiú hirtelen leállt a mozgással. A pirosság felkúszott a füléig. Annak ellenére, hogy nem ez lenne az első csókja, de a keze nem bírta abbahagyni a remegést a félénkségében. A kérdező fél nem várt a válaszra. A forró ajkait a másik szájának sarkára helyezte, siettetve a választ.

-Megcsókolhatlak?- kérdezte Dean újra és megvárta a bólintást, a forró szája szinte azonnal lecsapott a másikra. Az ajkaik szorosan összesimultak folyamatosan harcolva egymással. Aztán a légzés nehézsége nőni kezdett és a levegővételük felgyorsult. A fiatalabb kinyitotta a száját, hogy levegőhöz jusson, ezzel  utat adva a másiknak, hogy a nyelve beljebb jusson.

A köztük lévő nedvesség szemérmetlen hangokat generált, csalogatva a nyelveiket, hogy találkozzanak egymással. A karjaik egymás köré fonódtak követve azt, amit a szívük mondott. A testük a megérzés alapján cselekedett válaszkánt a forró csókra, amíg az idősebb majdnem felsóhajtott elégedettségében.

-Ah... huh...!- engedett ki Pharm egy nyögést, amikor az egész testében felemelkedett, hogy a másik ölébe üljön. A csók egyre erőteljesebb és homályosabb volt. Az apartman kicsi konyhája meg volt töltve édes illatokkal és a nyögések hangjaival. Nem tudták, hogy mennyi ideig csókolóztak, nem tudták, hogy meddig érintették meg egymást. Érzékelni ezeket a dolgokat nem volt elég.

-Soha nem elég...-

-Hah- a fiatal fiú nagy levegőt vett, hogy megtöltse a tüdejét. Szorosan összezárta a szemeit és az egész testében remegett. Mintha majdnem haldokolna...

A forró nyelv az álla hegyétől lejjebb haladt az álla aljáig. A pólója fel volt tűrve az érzelmes kényszerítés miatt és a nagy kéz végigsimított a bőrén, megérintve a hüvelykujjával a fiatalabb mellkasán lévő kis cseresznyéket úgy, hogy a fiatalabb sietve megragadja a csintalan kezet.

Pharm felnyitotta a szemeit csodálkozva, hogy P'Dean le fog e állni. A tudta nélkül egy pillantás is elég lenne, hogy a másik elnyomja magában az érzéseket. Mint egy kisgyerek, visszatartott lélegzettel szorosan összeráncolta a homlokát. Megszorította a támadó csuklóját és egy csókot adott a másik szájára, amikor érezte, hogy egy furcsa hang fog kijönni belőle.

-Uhm...-

Deam egy csókot nyomott a mellkasán lévő kis cseresznyékre, felfedve a pirosságot. Az érzés, hogy a tulajdonosa akar lenni, birtokolni akarja, a Nong és az ő testét az érzésekkel a magasba akarta repíteni. Mindent el akart nyelni, elvenni a sajátjaként.

'Pharm nem Intouch. Nong saját magához tartozik. Kornnak nem volt joga!!!'

-Őrült...!- átkozódott. Dean felemelte az arcát és összezárta a szemeit. Kezeit elhúzta a csúszósan sima bőrről, aztán visszahúzta a pólóját. Lassan a remegő társára vezette a tekintetét. Hitte, hogy folytatni lehet a végéig a kapcsolatot, de... nem lehet, amikor továbbra sem tudta lerázni magáról az érzést, hogy valaki más van a fejében.

A két fiú egymás tekintetét pásztázta. A levegővételük elviselhető volt. Senki sem mozdult, mintha félnének, hogy ha tovább mennek ennél, akkor az hajtóereje lesz egy lángnak, ami nem fog kialudni. A két fiatal érzései és a szenvedélyes szerelmük kísértés volt számukra, hogy elmerüljenek a vágyakban. És tényleg nem lehet megálljt parancsolni majd, ha senki nem tesz semmit.

-P'Dean.- Pharm hangjában érezhető volt a remegés. A fiatal fiú körbenézett a szobában és amikor visszatalált az idősebb szemeire, elkezdett megnyugodni, -Nyisd ki  a szád!-

Dean zavart arckifejezéssel ugyan, de könnyedén követte az utasítást. Éppen mondani akart valamit, ahogy egy kanál Chamungkud landolt a szájában. -Oohm!-

-Finom?- Pharm kész volt még egy darabot az idősebb szájába tenni, ha az nem válaszol. Ezt a módot találta, hogy megváltoztassa a hangulatot. A vágyat sikerült úgy eloltani, mintha vizet locsoltak volna a tűzre.

Az úszóklub elnöke bólintott. Nevetve nyammogott az édességen, amíg egyszer csak meg nem ütötték a karját, mert a korábban letámadott fiú az ölében ült, plusz piros arccal tartotta a desszertes kanalat, mint egy fegyvert. Igazán alkalmas Pharmnak.

***

Három óráig már csak majdnem fél óra maradt, de már ott voltak. Pharm magánál tartotta a desszertes dobozt és a tankönyveit. Befelé menet a házba végig mosolygott a közel 10 barátján, akik az veranda előtti gyepen feküdtek.

-Végre itt vagy!- futott Team és ölelte át a legjobb barátja nyakát, aztán magával rángatta a tanulókörbe. Természetesen a desszertes doboz már a kezében volt.

Amilyen hamar Pharm leült, minden barátjának a tekintete rá szegeződött. Mosolyok, grimaszok és olyan gesztusok érték Pharmot, amik miatt el akart futni, de a jó barátja, Team erősen ölelte őt a vállánál fogva.

-Vallj!- ManNow mikrofon helyett egy üveg vizet használt.

-Mit kéne bevallanom?- frusztrált volt, de az arca újra elvörösödött.

-A történetet, hogy P'Dean fogadta a hívásomat, mit csináltatok reggel? Ne mondd, hogy semmit se!- mosolygott Team csillogó szemekkel. A csoport tagjai majdnem egyszerre bólintottak. Pharm és az úszóklub elnökének sztorija forró hírek voltak, és megragadni a lehetőséget, hogy magától az érintettől tudják, ki ne akarná?

-Mit csináltunk volna? A szokásos, átjött aludni.- próbálta kihúzni magát Team kezei közül.

-Ha nem lennétek szerelmesek, akkor talán nem gondolnánk semmire.- mondta az egyik barátjuk. És még a nyakán lévő foltra is rá kellett kérdezni.

-Megfogtak és megettek, mi?- fordította Team jobbra és balra Pharm fejét, hogy látni lehessen a nyomokat, aztán elkezdte feltűrni a pólóját, de még nem lehetett látni tisztán semmit.

-Milyen evésről beszélsz!? Hey, akkor ezt a desszertet sem kell elfogyasztani!- ragadta meg Pharm az édességes dobozt biztosítékként és színlelte, hogy nem fog adni belőle a barátainak. És a drága barátok egyből sietve bocsánatot kértek. Attól még, hogy meghatották, egészen biztos, hogy nem fog belőle adni nekik!

***

Dean hamar hazaért. Bevitte a házba a két doboz desszertet, Pharm aranyossága miatt nem számított, akármit csinál már mondhatni el fogy, ráadásul mindig készített számára egy külön részt.

Kuncogva belépett a nappaliba, ahol a testvérei már ott ültek. 

-P'Dean!!! Előző éjjel nem jöttél haza és Pharmnál maradtál, Miért nem szóltál?!- ölelte meg Del a bátyja derekát.

Dean elütögette a húga kezeit, aztán amikor elnézett, meglátta az öccsét szemöldök vonogatva. A legidősebb káromkodni akart a leszidás miatt, hiszen reggel majdnem megtették AZT Pharmmal.

-Ez a bírság, amiért későn jöttem haza.- átadta az egyik műanyag dobozt.

-Juj, valami rózsaszínbe van csomagolva. Aranyos.- Del odasietett a bátyjához, hogy megmutassa neki is. Mindketten gyorsan csináltak egy képet és feltöltötték a netre, miután Dean elmagyarázta nekik, hogy mi az.

A Chamungkud illatos volt a lótuszlevéltől, sima és lágy textúrájú volt. Természetesen hamarosan minden eltűnt a dobozból, egyedül a halványsárga lótuszszirmok maradtak, a lány ugyan nem nem merte megenni őket, csak sajnálta őket megenni.

Dean leült a kanapéra és jó hangulatban a testvéreit nézte. Hirtelen P'Sin mondandójának utolsó mondata az elméjébe kúszott. "Intouch az anyukád nagybátyja..."

-Mikor jönnek haza a szüleink?- kérdezte hirtelen Dean, ami miatt a testvéreinek az arcára zavartság ült ki. 

-Év végén, nem újévkor. A jegyek dátuma alapján nem lesznek képesek eljönni az úszóversenyre.- magyarázta Del bűnbánóan. Azt akarta, hogy lássák a bátyja versenyét, hiszen nagyon menő volt.

Dean csettintett a nyelvével és kicsit összeráncolta a homlokát. -Don, Del, szeretnétek nagymamával találkozni?-

-Eh!- Del hangosan felkiáltott. A lány P'Donra pillantott, aki a meglepettségében ülésbe pattant.

A Wongnate család legidősebb gyereke felsóhajtott. Soha nem kérdezte őket a nagymamájukról, így nem volt furcsa, hogy meglepődtek.

-P'... nem utálod őt?- fészkelődött a kanapé másik végén ülő Don.

-Honnan szedtétek ezt az ötletet? Miért utálnám nagymamát?- szidta meg tágra nyílt szemekkel a testvéreit.

-Apa mondta, hogy a nagyi nem szerette anyát és anya utálta a nagyi házát. Szóval gondoltam, hogy te sem szereted....- igyekezett Don igazolni az állítását, amire a legidősebb csak bólintott.

-A nagymama soha nem tanította nekem, hogy utáljak bárkit is. Meg aztán, szeretnétek találkozni vele vagy nem?- 3 éve volt, hogy a Wongnate házba költözött, azóta nem találkozott vele egyszer sem. Annak ellenére, hogy soha nem jött egy szó sem tőle, gyakran hallott róla.

A két fiatalabb testvér hezitált, aztán Del volt az első, aki megszólalt, -Mi gyakran megyünk hozzá, de nem mondtuk el neked.- a lány P'Don felé kezdett közeledni. -Féltünk, hogy nem fog neked ez tetszeni, de nagyi gyakran kérdezett felőled. És képeket is szoktunk vinni neki.-

Dean lesütötte a szemét és a kezeire nézett. Korn emlékeiben ott volt In nővére, nem sok embernek volt Anhtika a neve.

Az idősebb nőnek vékony, halvány mosolya, keskeny, hosszú szája, teljesen fekete haja és ragyogó szemei voltak, akárcsak az öccsének. Francba, mintha kikapcsolt volna egy pillanatra.

-Szeretnék találkozni vele.- a fiú felemelte az arcát és a testvéreire vezette a tekintetét, -Találkozni akarok vele, ma jobb lenne. El tudnátok vinni?-

Don és Del szemei tágra nyíltak. Nem értették, hogy mi történt, de komolyan kijelenthették, hogy, amit a bátyjuk mondott az nem vicc és fontos eléggé, hogy P'Dean aznap akar találkozni vele.

-Várj.- Don sietve beszélt valakivel a telefonon komoly hangsúllyal, mielőtt mosolyogva a bátyjához fordult volna.

-A nagyi otthon van, ráadásul nincs messze a háza.-

Dean bólintott. Felkelt és összeszedte a dolgait, miközben Don zavarodottan nézte, hogy milyen gyorsan kezdett jól kijönni a bátyjával.

...

Amit meg akart csinálni....

'Dolgok, amiket meg akarok tenni...'

...

'A nővértől, aki elveszítette a számára legfontosabbat, az öccsét.... személyesen akarok bocsánatot kérni.'