Until We Meet Again 1.kötet-21.fejezet

 

Hold

A kinti ég nem volt még nem kezdett világosodni, de a kis szobában valaki már felkapcsolta a lámpát, hogy nekikezdjen az új nap teendőinek. 

Az ágyon fekvő magas alak megfordult, amikor nem találta a karjaiban fekvőt. A szürkészöld szemek még mindig álmosak voltak. Az üveg, ami elszeparálta a hálószobát a nappalitól, el volt takarva egy függönnyel, hogy a bejutó fények ne zavarják meg az alvó személyt. A konyhából jövő hangok és illatok miatt a fiú felült az ágyban és megragadta a telefonját: fél 4.

Dean ásított, kellemesen érezte magát, hiszen jól aludt. Ma Pharmmal el kell mennie a templomba, hogy adományozzanak az újévre. Tegnap elmentek megvenni a szükséges hozzávalókat és, amikor visszaértek az apartmanhoz, Dean rájött, hogy az újév minden bizonnyal hangos lesz a tűzijátékoktól, ezért eldöntötte, hogy marad éjszakára. Természetesen felvázolta a tervét Pharm édesanyjának.

A magas fiú felkelt, legalább, hogy segíthessen a másiknak, hiszen ő már főzött. Csak kisétált a hálószobából és az illatok miatt máris megéhezett.

-Mit csinálsz?- dőlt Pharmnak, ahogyan megkérdezte a fiút, aki ezzel egy időben ijedtében felsikított.

-P'Dean, miért keltél fel?- fordult meg a junior felvéve egy csésze kávét, majd feltette forrni a vizet.

-Akarod, hogy segítsek? Tudok valamit csinálni?- nézett körbe és meglátta, hogy a Nong már elég sok mindent megcsinált. Nem tudta, hogy mikor is kelhetett fel ezért.

-Chilit és Hamburger Tofu Chaomot csináltam. Most készítem a Thawpaebet.- mutatott az asztalon elhelyezett ételre.

-Hamburger Tofu Chaom?- ráncolta Dean a homlokát a fura név hallatán.

Pharm halkan felnevetett, -Olyan, mint a rendes hamburger, de egy kicsit módosított változata. A te részedet is megcsináltam már. De várd meg, hogy a rizs elkészüljön.- mondta a fiatal fiú, miközben felvette a ragacsos rizslisztet, amibe beletette a pandan levél levét, ami világoszöld színű masszává alakult. 

-Gyere, segítek neked-" tette le a kávéját az idősebb, aztán megmosta a kezét. Érdeklődéssel figyelte a tészta másik 3 részét és a színeket, amiket a Nong előkészített.

-Lila a borsmentától, citromsárga a töktől, narancs a répától.- magyarázta Pharm, miközben a mellette lévő szeretetteljesen nézett rá. -Gyúrd bele a tésztákba a színeket, kérlek.- az idősebb nagy kezei elég erősek voltak, így nem tartott sokáig, amíg eldolgozta az első tésztában a színt, ami hamarosan világoslila árnyalatot vett fel.

Amikor látta, hogy P'Dean hogy dolgozik, Pharm is nekilátott a szezámmag pirításához és a mungbab megfőzéséhez. A babhoz utána hozzátett még reszelt kókuszt és megszórta sóval. A szezámot összekeverte cukorral és félretette a későbbi díszítéshez. 

Forrásig melegítette a vizet, aztán a tésztát beletette a forró vízbe és várta, hogy elkészüljenek. -Formázz belőlük golyókat és kissé lapítsd össze őket.- magyarázta a tanár a nálánál nagyon diákjának, aki teljes koncentrációval figyelt. -Tedd az edénybe, amikor megfőnek, fel fognak emelkedni.- a lapított tésztalabdák fokozatosan belemerültek a vízbe, majd feljöttek a felszínre és a fiatal fiú kihalászta őket, hogy megmossa hideg vízben őket. Aztán egy kis lyuk segítségével megtöltötte babbal a tésztákat és beleforgatta őket a kókuszba, hogy ne ragadjanak össze. -Szedd ott szét egy kicsit a tésztát, aztán rakd bele a babot és nyomd össze a rést úgy, minta gőzgombócot csinálnál. Végül fedd be kókusszal és szórd meg szezámmaggal. És meg is kaptuk a finom desszertünket, a Thawpaedet.-

Dean figyelmesen hallgatta Pharmot, akin tisztán látszott, hogy élvezi a tanítást. De amikor az előtte lévő babra nézett, eszébe jutottak az emlékek arról a napról, amikor először találkoztak és nem tudott nem nevetni rajta.

-Mi történt?- nézett rá Pharm zavarodottan, aztán felvette a banánleveleket, hogy belecsomagolja az édességet.

-Babok...- Dean nem tudta abbahagyni a nevetést, emiatt Pharm megállt a tevékenykedésben és gondolkozni kezdett, majd zavarában felforrósodott az arca.

-P'Deeaaannnn!!! Ne nevess! Abban az időben nagyon lesokkoltam.- biggyesztette le a száját a fiú. Aztán Dean gondolatai újra visszakanyarodtak azokhoz a pillanatokhoz. Tegnap, amikor bevásároltak, nevettek és fogták egymás kezét, egy árva jelet sem adott a fiatalabb, hogy zavarban lenne, még az autóban sem. Az, hogy olyan közel lehetett Pharmhoz, mint akkor úgy, hogy a junior nem futott el megint, hihetetlen volt.

Lebiggyesztett szájjal folytatta Pharm a desszertkészítést, de aztán hamar elnevette magát. Csücsörített, miközben bebugyolálta a darabokat és külön dobozokba pakolta őket, egyet a templomba vinni és egyet P'Deannek, magának is rakott el.

-Sajnálom.- mondta Dean nekidőlve a fiatalabb vállának. Miután mindennel készen voltak, mindkettőjük keze ragacsos volt és le kellett mosni a ragadós anyagot róluk.

-Szeretsz kínozni.- panaszkodott Pharm. Az idősebb megvonta a vállát, miközben a kezét mosta, -Valaki már mondta, hogy szeretem cukkolni azt, akit szeretek.- a fiatalabb megállt egy pillanatra. Ez a szeretetteljes mondat képtelenné tette Pharmot bármit is csinálni, csak mosta a kézfejét, amíg teljesen habos nem lett. Dean halványan elmosolyodott és elhúzta a kezét, hogy segítsen a fiatalabbnak lemosni a koszt.

-De azoknak, akiket szeretek, mindig kifejezem az érzéseimet.- a mondat hallatán a hallgató megrázta a fejét. Pharm ránézett a kezeire, amik most a másik fogságában voltak. Dean hosszú és erős ujjai gyengéden dörzsölték az övéit, fokozatosan eltávolítva az odaragadt tésztadarabokat. Pharm szorosan összezárta a száját, közben a gyengéd érintések hatására a szíve táncra perdült. Minél tovább dörzsölte a másik az ujjait, egyre jobban összerándult, de még mindig szorosan volt tartva. A fiú nyugtalan volt és kínosan érezte magát, mert különös érzése volt. -P'... P'Dean várj, csak megmos...- felemelte az arcát és kissé szánalmasan kérte a a szerelmét, de akkor rájött, hogy hibát vétett.

A tekintetük összekacsolódott, egy idegen érzés kezdett formálódni.

Zaklatott volt, a szíve hevesen vert. Utálta, hogy a vére forrni kezdett, akárhányszor közel voltak egymáshoz. Olyan forró volt az arca, mintha égne. Egymást figyelte a két fiú, az idősebb lejjebb jött az arcával.

-P'...- Pharm hangja megremegett. Aztán egy forró csók ért a száraz, de forró ajkaihoz. Mikor megérezte, hogy a másik megnyalta a száját, zavarba jött, ami miatt a másik türelmetlenül nézett rá és egy újabb csókot adott. -Uhm...- halkan felnyögött és lehunyta a szemeit. Amikor újra megérezte a másik nyelvének hegyét, kinyitotta a száját, utat engedve a másiknak és készségesen követte a mozgását. Nyelvével igyekezett felfedezni a másik ízét és a nedvességet. A nyögések lassan kínossá váltak. A másik forró levegője érződött az arcán, ami miatt az érintések egyre jobban és jobban fűtöttebbek lettek.

Pharm szerette P'Dean csókjait. Az idősebb pedig egyszerűen el volt bűvölve a Nongja csókjaitól.

Az eddig visszatartott kezeik mozgásba lendültek. Dean hosszú ujjaival megszorította a fiatalabb csuklóját, aztán a középső ujjával felfelé haladt a tenyerén, végül az ujjaik újra összecsúsztak. A buborékok csúszósak voltak, serkentve az egész testükben lévő érzéseket.

Könyörgés, kérlelés... mintha a testük egymásba fonódna. 

-P'... P'...- Pharm enyhén elfordította a fejét, hogy megszólítsa a másikat, ismételve a nevét. Az egész teste remegett, úgy érezte, hogy nem tud megbirkózni vele.

A szemérmetlen barátja pedig nem fogja egykönnyen szabadon engedni. Újra megcsókolta, de ezúttal lemosta a saját és Pharm kezeit is a vízzel, aztán közelebb húzta magához. 

Pharm nehezen lélegzett, kezeivel nehézkesen átölelte a másikat és erősen megszorította, amikor újra megérezte a betolakodó nyelvet.

'Miért ilyen érzés ezúttal a csók...?'

-Ah...- a fiatal fiú megijedt, amikor megérezte, hogy Dean combja a lábai közé furakodott.

'Nem, ez több, mint a kezei!'

-P'Dean, P'Dean,- sikoltott fel Pharm hangosan, -Meg kell csinálnunk az adományt... ah!- dadogott, amit egy kiáltás követett, amikor megérzett valamit a hasa alatt felemelkedni. Pharm ösztönösen összegörnyedt a másik előtt és lefagyott. Nem mert mozdulni, mert félt, hogy nem lenne képes megkapaszkodni.

Dean felnézett a plafonra. Érezte az elutasítást, amit a saját hülyesége okozott, mert rossz ütemben akart haladni a fiúval, aki az előbb még a karjai közt volt. Egy kis idő múlva lenyugodott, majd megpaskolta a fiatalabb vállát óvatosan, -Menj a fürdőbe, gyerünk...-

Miután megkapta a beleegyezést és elengedte őt az idősebb, Pharm elsietett a fürdőszobába és becsapta maga után az ajtót. Dean rosszul érezte magát, mert mondhatni zaklatta a fiatalabbat a konyha közepén, aztán a mosogatóhoz lépett és megnyitotta a csapot, hogy megmossa az arcát.

Majdnem behajtotta a díját a Nongtól!

...

A reggelijük Hamburger Tofu Chaom volt friss zöldséggel és salátával. Pharm megmakacsolta magát és nem volt hajlandó kijönni a fürdőből, amíg Deannek be nem kellett kopognia, hogy kihívja reggelizni, különben el fognak késni.

-Már hiányzott az öcsém főztje, úgyhogy én is elkészítettem, csak összekevertem egy kis Chaommal is.- amikor az ételről kellett beszélnie nem volt olyan zavarban -Összevágtam a húst, raktam hozzá lisztet és összekevertem japán tofuval. Nem használtam hagymát, mert tamarinddal pótoltam, de így is finom.- a világosbarna marhahús a petrezselymes szósszal finom és illatos volt. Dean meg volt lepve, hogy olyan fűszeres ételt választott, ami egyszerre volt finom és egészséges, ráadásul könnyű volt megenni. 

Levágott egy darabot belőle, hogy megkóstolja. A Thawpaeb pedig nem volt túl édes édesség lévén. Megette a felét, miközben a Nong várakozóan nézet rá. -Finom!- ez a menü még a kisgyerekek számára is könnyen fogyasztható volt.

Pharm elmosolyodott és ő is nekilátott az evésnek. Az újév reggele kényelmes légkörrel, mosollyal az arcukon kezdődött.

***

Hajnal környékén a templom tele volt emberekkel, akik a sorban álltak az asztal mögött, hogy átadják az adományokat a szerzetesnek a későbbi jólét reményében.

-Amikor gyerek voltam, apa minden alkalommal elhozott ide magával.- mondta Pharm, miközben kivette a dobozt a táskájából. Egy kis mosoly megjelent az arcán, amikor eszébe jutott az apja, akivel nem volt lehetősége sokat beszélgetni. -Abban az időben engem és az öcsémet anya korán felkeltett, hogy segítsünk a főzésben, pedig akkor még a fejem sem volt még egy magasságban a mosogatóval.- emiatt szokta meg, hogy a konyhában töltse az idejét. -Milyen volt a gyerekkorod P'?-

Dean bólintott, -Amikor kicsi voltam, én is elkísértem a nagyanyámat.- visszagondolt azokra a időkre, amikor majdnem minden nap szívesen könyörgött volna, hogy menjenek templomba. -Milyen volt az apád?- Dean emlékezett, hogy Pharm mesélte neki az apja korai elvesztését. Meglepően a junior beszélni kezdett róla.

-Uhm, nagyon kedves és lelkes volt. Nagyon szerette a családját- Deanre mosolygott, -Azt is mondhatnám, hogy olyan volt, mint te.-

A senior felvonta a szemöldökét, -Olyan, mint én? Családszerető?- furán érezte magát, mert Don és Ai Win gyakran gúnyolódott rajta, hogy nem viseltetett jól a barátai irányába.

-Arra gondoltam, hogy kedves velem.- Pharm addig rázta a fejét, amíg kicsit meg nem kavarodott, -Úgy értem, hogy az egész légkör. Amikor apa ott állt, olyan... nyugodtság szerű érzést sugárzott.- kezdett mesélni a családjáról anélkül, hogy tudta volna, az idősebb mosolyogva hallgatta, ahogyan beszélt. ...-Azt is tudom, hogy van egy nagyapám, és egy nagybátyám, akivel már nagyon régóta nem találkoztam. Majd meglátogatom, amikor anya visszajön Thaiföldre.- izgatott lett attól, hogy láthatja majd az apja családját.

Az idősebb felemelte a kezét, hogy megsimogassa a fiatalabb haját, majd bólintott jelzésképpen, hogy megérkezett a szerzetes. Az adomány, amit az újév alkalmából hoztak egyszerű volt. Annak ellenére, hogy nem mondtak semmit, mindketten Kornnak és Innek is ajánlották azt, Pharm távol élő családja mellett.

Sok szerzetes sétált arrafelé, amíg az egyikük a két fiú felé nem nézett, ahogyan az utolsó tálhoz viszik az ételt. Pharm felemelte a kezét és meghajolt. -Khm, ez minden.- amikor letette az adományt, nagyon megzavarodott. A szerzetes mosolyogva figyelte őket egy darabig, majd hozzájuk szólt.

-Ketten egyszerre adjátok az adomány, ne felejtsetek el szertartási vizet is locsolni.- a két fiú egymásra nézett, azonban ők már eldöntötték, hogy maguk intézik. Még egyszer felemelték a kezüket tiszteletadásként. Miután a szerzetes eltűnt, Dean és Pharm segített a templomi gyűjtőnek összeszedni a szemetet. Majd elmentek kifejezni a tiszteletüket a házi szerzeteseknek és ellátogattak a paphoz, aki már előkészítette a szertartási vizet. Pharm nagyokat pislogott, amikor meglátta, hogy ugyanaz volt, aki korábban üdvözölte őket.

Luang Phor Praphan elfogadta az adományt, minden békés volt és csendes, de mielőtt visszament volna, mondott még valami elgondolkodtatót.

-Erő és bizalom segíteni fognak túljutni a problémákon. A dolgok össze vannak kötve, mind jóval és rosszal. A megbocsátás fontos, ezt ne feledjétek.-

Dean összeszorította a kezét, de végül meghajolt. Szétlocsolták a vizet, közben egyikük sem beszélt, de a fejük gondolatokkal voltak tele, amiket nem mertek megosztani.

***

A fekete Sedan nagyon későn hajtott el a templomtól. Pharm a kinti tájat nézte, miközben a szerzetes szavain gondolkodott. Megbocsátani, de mit? Azt sem tudta, hogy Intouch képes lenne e bárkire is haragudni vagy éppen Inre lenne e valaki mérges. Mit kellene tennie?

Miközben Dean hallgatott és néha bólogatott, mintha értette volna, mit jelentettek azok a szavak. Pharm felsóhajtott a töprengés közben. A junior megemlítette, hogy Kornról sokszor álmodik, különösképpen az utóbbi éjszakákon. Azt hitte, hogy a tűzijáték okozta félelem miatt nem fog tudni elaludni, pedig mégis, de szerencsére Dean vele töltötte az éjszakát, így békésen, álmok nélkül aludt.

A fiatal fiú a sofőrre pillantott. Miután beszélt P'Deannel, elismerte, hogy gyakran olyan álmai vannak, ami miatt hiperventillációs tünetek lépnek fel, amik egyre rosszabbodtak, majdhogynem fojtogatták és ez megijesztette P'Deant. És a beszélgetés eredménye volt, hogy meg kellett tárgyalniuk egymással, hogy hogyan aludjanak. 

Pharm összeszorította a száját... azt akarta, hogy P'Dean ott legyen vele és addig tartsa magánál, amíg el nem alszik, hogy érezze a meleget és a biztonságot, de hitte, hogy P'-nek vannak rossz motivációi erre a lépére, de az sem lett volna jó neki, ha a senior hazamegy. Amikor ezt vitatták meg, rájött, hogy mennyire egy álszent fiú áll előtte. Végül Pharm eldöntötte, hogy P'Deanék házában fog aludni helyette.

'Ott alig zavar engem. Jaj, ez a mód csak még kínosabb! Hogyan tudok majd szembenézni Donnal és Dellel?!' Erre gondolva elkapta a fejfájás, ezért inkább elfordította a fejét és figyelmesen bámulta a tájat. De az ismeretlen környék látványára felvonta a szemöldökét. -P'Dean, hova megyünk?- Pharm kissé összezavarodott, mert az út amin mentek, az se az övéhez, sem pedig Dean házához nem vezetett.

Dean nem válaszolt, helyette a Nongra nézett, aki jobbra és balra tekintgetett, de amikor egy hosszú részen hajtottak, Pharm abbahagyta a nézegetést és tágra nyíltak a szemei, a teste pedig megremegett, nagyon stresszesnek érezte magát.

Az idősebb lelassított és a szerelme állapotát figyelte. Látta, hogy megszorítja a nadrágját és reszket. Azonnal a fékre taposott az út szélére húzódva. Az észrevételei alapján a tünetek elég erősek voltak, épp úgy, mint ahogy azt gondolta. A Nong még mindig félt a múlttól. -Rendben van- kinyújtotta a karját és a másik remegő kezeire tette, -Vegyél egy mély levegőt és nézz a szemembe.- várta, amíg a meg-megrebbenő szemek megtalálták az övét.

-Én...-

-Ne gondolj rá, oké? Ha nem  megy, akkor visszafordítom az autót.- Pharm megrázta a fejét és erősen megfogta a szerelme kezét. Meghozta a döntését, úgyhogy nincs más választása, mint előre haladni.

-Menjünk.-

Az út szélén kopottas házak álltak, zavaros emlékekkel övezve. Nagyon ismerős volt neki itt, mintha már járt volna arra.

Szerencsére nem volt forgalom és ez lehetővé tette Deannek, hogy vezetés közben is fogja a párja kezét. Rövid időn belül megálltak egy hatalmas kerttű háznál. A tető egyedi volt és annak ellenére, hogy a ház kezdett öregedni, elég jól volt gondozva. 

Pharm ijedt arccal bámulta a házat és a légzése nehézkessé vált. Határozottan megfogta a szerelme kezét, a másikkal pedig a nadrágját tartotta, amíg az össze nem gyűrődött. Egész testében remegett a félelemtől.

Dean kicsatolta a biztonsági övet és Pharmhoz fordult, aki le volt merevedve. Lassan leszedte a saját lábát markoló kezét és felemelve a fejét megsimogatta a hüvelykujjával az arcát. -Nézz rám.- Pharm fokozatosan a házról Deanre emelte a tekintetét. Felemelte a kezét és rászorított a senior csuklójára.

-Ebben a házban senki sincs, aki bántani akarna. Rendben?- Pharm szemei megrebbentek, mielőtt bólintott volna.

-Akkor apa... ő... mármint... In apja, ő...?-

-Hosszú ideje halott.- nézett Dean a másikra, -De P'Ahn, Intouch nővére...- kezdett bele, ami miatt Pharm szorított a csuklóján lévő fogáson, -Még mindig él, de elvált a férjétől.- Dean mély levegőt vett és belekezdett a magyarázatba, -Mielőtt bemennél hozzá, először el kell mondanom, hogy... Alin, In unokahúga...- mélyen a remegő fiú szemébe nézett, -Alin megházasodott és három gyereke született.-

-Alin megházasodott?- Pharm lesokkolt. 'In unokahúga már megházasodott? Mennyi idő telt el?'

-Mindhárom gyermeke ugyanazon egyetemre ment. A legidősebb fia managementet tanul, a második fiú építészetet és a legfiatalabb, a lány irodalmat tanul.- Dean érezte, hogy az őt tartó kéz remeg és izzad.

Pharm szemei elnyíltak, a szíve szabálytalanul kezdett verni. Management, építészet és irodalom. Ezt a három szakot ismételte magában szakadatlanul. 

-P'....-  'P'Dean managementen van, Don építészeten és Del pedig irodalmon...'   -P'...- a hangja remegett és reszelős volt. Még erősebbre fonta a fogását a szerelme csuklóján. Ez nem helyes. Folyamatosan Deant szólongatta zavartan, mielőtt az idősebb közelebb hajolt hozzá és átölelte. Nagy kezével gyengéden a hátát simogatta és egy csókot nyomott a halántékára.

-Pharm... Alin az édesanyám... P'Ahn pedig a nagyanyám.- a kezei közt lévő fiú újból megremegett. Pharm szíve olyan erősen dobogott, hogy még Dean is érezte. Lassan közelebb tolta magához a fiatalabbat és rámosolygott a sápadt arcára, úgy nézett ki, mintha mindjárt elsírná magát. 

-Kicsoda Pharm?- a junior mélyen Dean szemébe nézett, aki átlátott a kérdésen.

-Pharm... az Pharm.-

-A neved a Pham szóból ered, ami erőt jelent.... A nagybátyád adta neked...-

A senior bólintott, -Igen. Ma elhoztalak Intouchhoz, vagyis ahol élt.- Dean elvette a kezét a Nong arcáról és a mellkasára tette, a szíve fölé. -Találkozzunk a nővérével, de a másik ok, amiért idehoztalak, hogy találkozz a nagymamámmal, hogy bemutassalak neki.- a fiatalabbhoz döntötte a homlokát. -Mint a szerelmem.-

Pharm szíve táncot lejtett, az előbb még sápadt arca elpirosodott. P'Dean szerette cukkolni, hogy kínosan érezze magát, de egy gondolat kimozdította a csendből. -P'Dean, össze vagyok zavarodva.-

-Hogy?-

-Azért vagyok izgatott, mert találkozni fogok P'Ahnnal vagy, mert a nagymamádat ismerem meg?-

Dean felkuncogott és egy erős puszit nyomott a Nong homlokára, aztán szélesen elmosolyodott, -Rendben, készen vagy találkozni vele?-

Egy pillanatra újra érezte a félelmet a szívében. Majd, mintha elég erőt kapott volna valahonnan, elmosolyodott és bólintott, -Készen.- És a fekete Sedan behajtott a kapun.

Minden lépés közelebb vitte őket az ébredező emlékekhez. Dean megfogta a Nongot, aki lassan sétált, mintha baj lenne a házzal, amitől már olyan régen elkerült. Pharm kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a mohás falat. Aztán az ujjait végigfuttatta a régi zongoratetőn. Megállt az ajtóra nézve, aminek a két szárnya össze volt tolva. A ragyogó szemei izgatottságot és félelmet tükröztek. Mint valaki, aki boldog, hogy otthon van, de mégsem magabiztos azzal szemben, hogy vajon szívélyesen üdvözlik-e.

-A konyhában kell lennie, nem mondtam el neki előre.- suttogta Dean.

Az egyik irányból  valaki harsány hangon megszólalt. A tónusa más volt, de még így is felismerte.

-Díszítsd egy kicsit szebben, ezt az unokáimnak fogom adni. Ez az Arany Krathong Del kedvence.- a ház tulajdonosa utasította a cselédet. Ma a házvezető és a cseléd is a konyhában tevékenykedett, már azóta, hogy a Nap még csak fent sem járt az égen, hogy az adományt elkészítsék. A többit pedig a dobozokba tették. -Aztán ott van a rizs.- tette bele a házvezető a rizst az egyik műanyag dobozba és ment a többi köretet is elpakolni.

-Oh, ez...- csend egy pillanatra, -Ez Deannek és a párjának.-

Az unoka szerelmét megfogta egy nagy kéz, ami pár lépésen belül megállította.

-Menjünk.- paskolta meg Dean gyengéden a kezét, -Tedd, amit szeretnél. Itt fogok várni.-

Pharm bólintott és vett egy mély lélegzetet, lassan pedig eleresztette a másik kezét. 'Ha újra találkozik P'Ahnnal, akkor mit fog csinálni? Mit fog mondani? P'Ahn fog e emlékezni vagy nem? Ha...'

-Kicsoda...?- kérdezte a házvezető az ismeretlen fiútól, de megnyugodott, amikor meglátta mellette a ház tulajdonosának unokáját. Az idős nő, aki éppen a dobozokat pakolta, felnézett a hangra és minden megállt.

...Mintha megtalálta volna a puzzle régóta hiányzó darabját....

Anthika leejtette a műanyag dobozt a földre. Felemelte a két kezét, az egész testében megremegett. Azt az arcot csak a telefonban látta és most tényleg felbukkant előtte. A fiatal fiú alakját nézte. Annak ellenére, hogy nem volt olyan magas, mint az öccse, hogy nem volt hasonló az arcuk, hanem a szemei...

Olyan volt, mint a kút; tisztán tükröződött benne minden.

Megannyi érzés tolult fel benne, hogy azok cseppekben folyjanak le a szeme sarkából. Ki akarta mondani a szavak, amiket el kellett nyelnie a szipogás miatt.

Az öccse. A szeretett öccse. -I... In.- a sírása felerősödött. Az idős nő a földre rogyott és Pharm abban a pillanatban futott is hozzá. A fiú szorosan átölelte az asszonyt és hagyta a saját könnyeit lecsorogni.

A benne lévő Intouch szívszaggatóan sírt. -Hiányoz...- Pharm a nő vékony, törékeny vállára ejtette a fejét, -Hiányoztál... P'.-

Anthika erősen tartotta a fiút. A melegség, amit érzett ledermesztette és nem tudta mit mondjon. Annak ellenére, hogy sosem találkoztak, a szeretet kapcsolata összekötötte őket. Az idős asszony becsukta a szemeit és a fiút a karjai közt tartotta, közben a rohanó könnyek áztatták a vállukat.

A szeretett családja mindig melegséget árasztott az emlékeiben.

-Ahn, lett egy Nongod, jó gondját kell viselned.- az édesanyja tanította a 10 éves lányának, hogy hogyan viselkedjen nővérként.

-Igen anya, figyelni fogok rá.-

-Mint a Chatpokin család legidősebb fia, hamar fel kell nőnöd. Helyesnek és egyértelműen okosnak kell lenned.- az első fiú, akire már hosszú ideje vártak, majdhogynem már kétségbeesetten, örömök közt született meg.

-Apa nagyon mérges.-

...

A lány eltátotta a száját a szülei beszélgetését hallva, mielőtt a piros szemű kisöccsére nézett volna, aki az ágyon feküdt és nem látott tisztán a szemeiben lévő könnyektől. Anthika elmosolyodott, amikor egy kis kéz megragadta az ujját, aztán felcsendült a lány nevetésének hangja.

...

Hold, édes Holdacskám...

Szedj egy rézgyűrűt, hogy összekösse a Nong kezét.

Kérdd meg az elefántot, hogy hadd ülhessen rajta a Nongom.

Kérdd meg, hogy vesse be az ágyat a Nongnak aludni.

Talán a nagymama felneveli a Nongomat.

Talán magamtól is felnevelek egy újszülöttet.

...

-Jó gondodat fogom viselni In...-

***

-Fáj...- panaszolta Pharm halkan, frusztrált volt, ahogyan egy puha anyagba beletörölte a könnyeit.

-Ezúttal sírj addig nyugodtan, amíg a szemeid fel nem duzzadnak.- Dean segített a textilt megfogni, mielőtt összekuszálódott volna a táska, aztán egy gumiszalaggal fogatta meg. De a nagyanyja keze megütötte őt.

-Finomabban használd a szalagot, amikor kihúzod. Megsértheti Nongot.- nézett a fiatal fiúra, a szemei még mindig pirosak voltak.

A nagymama és a 'másik unokájával', a nem a vér szerintivel ült le együtt, amin a rendes unoka csak megforgatta a szemét. Dean elutasította, hogy lecserélje a kötéseket, hogy a szökőkutat elállítsa, hogy kényelmesen tudja borogatni a szemüket. A párja felemelte a kezét és megköszönte neki, aztán visszafordult a nőhöz, aki aggodalmasan simogatta az újdonsült unokája szemeit. Mindkettőjüknek sok megbeszélni valója volt, annyi, hogy nem is tudták pontosan. Azonban a nő nem kezdett kérdezgetni semmit.

-Apa... vagyis dédnagyapa?- összevonta a szemöldökét, mert ebből a szempontból ő kívülálló volt, -Mikor halt meg?-

-Hosszú ideje már, nem is emlékszem.- mosolygott az asszony. Tulajdonképpen tisztán emlékezett rá. Az apjuk nagyon szomorú volt, hogy elvesztette az egyetlen fiát és beteg lett. Aztán pár évvel később meg is halt. A dédanyja pedig 10 évvel azelőtt halt meg.

A fiú összeráncolta a homlokát, -Akkor, kivel éltél? Amikor Alin...- Pharm megállt, mert Alin az unokahúga volt, de egyben a szerelme anyja. Amikor egyszerűen a nevén hívta, az valahogyan rosszul csengett.

-Ha anyának hívod, bőven jó.- mondta Dean. Olyan ragyogóak voltak a szemei, mint az aznapi időjárás.

-Így igaz, hívd anyának. Mindegy is, most Dean szerelme vagy, nem igaz?- utalt az unokájának a nagymama tisztán. Pharm eltátotta a száját. Megértette, hogy P'Dean ragyogó szemei talán másvalakié voltak, de ő maga szórakozott ezen az egészen.

'Ravasz nagymama, ugyanolyan unoka!'

-A...- a fiú lassan elpirult, -An... anya nem élt veled?- sietve kérdezte a zavart érzései ellenére. Amikor látta a szerelmét megrezdülni, elmosolyodott és gyorsan elvette onnan a tekintetét, hogy elkerülje a pillantását.

-Egyedül élek. De az unokáim gyakran jönnek meglátogatni, szóval nem vagyok magányos.-

-Ha...- Pharm kinyitotta az eddig borogatott szemét, -Én is jöhetek meglátogatni téged?- legalább szeretné gondját viselni a nőnek Intouch helyett is.

Az idős nő szemei felforrósodtak, -Persze.- azonnal megragadta a fiatal fiú kezét és erősen tartotta, -Ez a ház mindig nyitva áll számodra. Bármikor hiányolsz, mindig jöhetsz.-

-Akkor majd eljövök P'Deannel.- elmosolyodott és a párja ragyogó szemei felé fordult.

Dean felsóhajtott és hallani lehetett, ahogyan a fogaskereket dolgoznak az agyában, -Gyakran elhozlak. Ünnepek alatt, ha pedig van rá esély, akkor együtt is ehetünk, oké?- mélyről jövően felnevetett és egymásra mosolyogtak, mintha csak azt engedték volna meg, hogy külön utazzon a szülőktől. Dean mosolyogva nézett a másik kettőre, büszke volt, hogy nem voltak szomorúak, amikor bemutatta őket végül. A gyönyörű szemei a padlóra vándoroltak; a szemei előtt megjelent egy elmosódott arc, ami olyan volt, mint Korn apjáé.

'Mi van Korn családjával? Élnek vagy nem...?'

-P'Dean.- a kezét ért érintés kiugrasztotta a gondolataiból. Amikor szemeivel felnézett a másikra, meglátta a másik mosolyát. -Menjünk enni. Sokat készítettek.-

Nem mondott Pharmnak semmit, de, ahogyan megszorította a vállát, utalás volt, hogy a fiatalabb aggódott. Dean rámosolygott és mondta magában, hogy nem most kéne érzelmes dolgokról gondolkodnia. Amikor kiért az asztalhoz, mindenféle ételt talált ott, majdhogynem túlcsordultak. És akkor vált az ebéd kaotikussá.

-Waa! Hogyhogy?!- hangzott fel a sikítás az ajtótól, ami miatt ültükben a látogatók felé fordultak. Don és Del egy gyümölcskosarat tartottak, amit újévi ajándéknak szántak a nagymamájuknak; zavartan álltak, amikor meglátták Pharmot, akit nem éppen gondoltak ott látni.

-Láttuk P'Dean kocsiját, szóval azt gondoltuk, hogy egyedül jött...- mosolygott Don és közelebb ment, hogy cukkolhassa őket -Ez azt jelenti, hogy elhoztad bemutatni őt, mint a szerelmed?-

Dean megvonta a vállát, miközben Pharm arca felforrósodott, még csak védekezni sem tudott, mert Donnak félig igaza volt. És P'Dean szemszögéből is kínos volt kissé, így csak csendben tudott maradni válasz helyett.

-Miután együtt töltötték az estét, nem gondoltam, hogy P'Dean elhozza őt bemutatni.- lövellt Del egy gonosz pillantást, amikor meglátta a junior félénkségét.

-Igaz Dean.- mondta az asszony azonnal, -Mondd el nekem, nem lépted át a határokat, igaz?- 'Az unokája csak nem belerángatta ABBA a dologba a testvérét?'

Dean megköszörülte a a torkát, hirtelen zavarba jött. Mind Del és Don is a remegő fiúra néztek, aki elpirult és mondogatta, hogy semmi sem történt. -Nem léptem át.- a szemérmetlen fiú válasza nem tűnt egyértelműnek.

Don felvonta a szemöldökét, -Oh, nem volt szabálykihágás, de majd egy szép napon?-

-Nem! P'Dean már csiná... Ahj!- Pharm igyekezett megvédeni magukat, de öntudatlanul is lebuktatta a titkukat, majd lehunyt szemekkel a szája elé emelte a kezeit.

'Rontottam!!! Mit is mondtam?!'

-Mit csináltál?- Don és Del egyszerre kérdezték, miközben Anthika megragadta az inhalátorát, hogy megnyugtassa magát.

-Oh, meg fogsz halni, ha átléped azt a vonalat.- az asszony befújt az inhalátorral, közben az aggódó szemeit a fiatal fiún tartotta. Mintha csak In mosolygott volna rá. Igazából biztos volt benne, hogy In már csinálta, de Pharm nagyon is kétséges volt. Ez a fiú sokkalta szégyenlősebbnek nézett ki.

-De nem is csinált semmi.- nemet integetett a fiú a kezével. Ez egy félreértés volt. Gyorsan segítségért fordult, de Dean nem adott semmilyen magyarázatot és elnézett, csak a szája sarkában volt egy kis mosoly, ami miatt Pharm elvörösödött.

Különösen a reggelre gondolva és a díj ígéretére...

Amikor már képtelen volt harcolni a három unoka és a nagymama ellen, Dean hátába rejtette az arcát és nem mert senkire sem nézni. Pharm megfogadta magában, hogy soha többet nem engedi a szobájába Deant. De végül, amikor látta, hogy a senior őt bámulja és a nagy kezével óvatosan megszorította a kezét, a hisztérikus gondolatok eltűntek és egyedül az arca forrósága maradt meg és a szívének hangos rohanása.

-Akkor mit tett P'Dean, hogy nagymama....?- nézegetett Don a nagyanyja és a bátyja között. A nagyanyjuk elég avantgárd és modern volt, de azt még ő sem gondolta volna, hogy az asszony ilyen könnyen elfogadja azt, hogy a bátyjuk egy fiúval van.

-Nem csináltam semmit.- Dean megvonta a vállát. Anthika felnevetett és megsimogatta Pharm fejét, mint egy gyereknek.

-Hogy tud egy fiú ilyen aranyos lenni? És a ti P'-tek már az első nap bevallotta, amikor hosszú idő után találkoztunk.-

-Oh, komolyan.- Don csodálattal nézett a bátyjára, -Most, hogy a nagymama tudja, be fogod mutatni anyáéknak, ha visszatérnek?- Don és Del is a bátyjukra nézett, aki egy Arany Krathongot tett a szájába és rámosolygott mindenkire válaszadás helyett. -Végül is P', kétségbeejtően ravasz tud lenni.- nézett a fiú az idősebb szemébe, -Magával viszi Kanchanaburiba. Szerintem P' ott fog valamit tenni. Most valld be!- Don egy kanalat tartott mikrofonként, de titokben megrezzent, amikor meglátta Dean tekintetét.

-Csak begyűjtöm a díjamat az úszóversenyért, szóval... együtt megyünk oda.-

A hallgatóság bólintott, megértették, hogy a Wongnate család legidősebb fia már megkérdezte a Nongot az utazás során behajtandó díjról. De Pharm, annak ellenére, hogy ült, az arca még mindig vörös és forró volt, mintha valami megerőltetőt csinált volna. A fiatal fiú a villát könyörtelenül beleszúrta az ételbe, ami miatt a nagymama zavarodott arcot vágott.

A senior szemei mohón csillogtak, miközben a szerelmét nézte és a szemében látszódott a kérdés.

'Komolyan P'Dean?!'