Until We Meet Again 1.kötet-20.fejezet

 

Az ösvény

-Rendben. Anya, akkor visszajöttök Thaiföldre?- a hangja kissé tompán csengett, mivel a fejét a párnájába fúrta és a tabletet az ágya mellé tette. Pharm ásított egyet, mivel már későre járt csak álmosan összegömbölyödött az ágyon. 

[-Majd hazamegyek, de talán csak az újév után és még nem vagyok biztos benne, hogy melyik hónapban.-] mondta az édesanyja, közben ruhákat adogatott a fiatalabb gyerekének, aki nem tudta mit keressen.

[-Hallottam, hogy nagyapád beteg, szeretném ismét látni.-] 

-Huh? Nagyapa?- Pharm szemei nagyra nyíltak, mivel igazándiból csak most jött rá, hogy van még egy nagyapja.

[-Igen, a nagybátyád hívott. Ne legyél úgy megzavarodva. Nagyapáddal utoljára akkor találkoztál, amikor 2 éves voltál, Phoom pedig még meg sem született.-]

Pharm összevonta a szemöldökét, furcsa érzés volt rájönnie, hogy Thaiföldön még vannak rokonai, de azt nem gondolta, hogy az apjának lenne, mert soha nem látta az apját rokonokkal találkozni, egyetlen egyszer sem. Emiatt gondolta, hogy az apjának nincsenek testvérei sem, mivel a temetésre sem jött senki tőle.

-Akkor hadd látogassam meg nagyapát először.- Pharm számára, hiszen még vannak más rokonai is, fontos volt, hogy megismerje őket. Viszont az anyja bizonytalannak látszott. Felsóhajtott és megrázta a fejét.

[-Még jobb lenne, ha megvárnál, hogy hazamenjek és együtt menjünk meglátogatni. Igazából a szoba, amiben élsz a nagybátyádé, az unokatestvérednek lett véve.-]

-Ha én élek most itt, akkor ő jönni fog majd vagy nem?- tulajdonképpen sosem találkozott még az unokatestvérével, de máris kedvességet kapott tőle.

[-Nem, az unokatestvéred egyidős Phommal, még együtt él a családjával és csak akkor fog egyetemre menni, amikor te diplomázol.... De Pharm, hova ment a vejem?-]

-Milyen vejed? Anya!!- Pharm az öccsével együtt sikított fel, aki éppen csak feltűnt a képernyőn és édesanyjuk jót derült a fiain. -P'Dean otthon van.- de az anyja tovább akarta cukkolni.

[-Oh, láttam, hogy Deannél van a lakáskulcsod, azt gondoltam, hogy már együtt is éltek.-]

-Honnan tudtad....?- Pharm hangja zilált volt a párna visszafojtásától, aztán elkezdte feljebb tornászni magát onnan. -Mégis honnan tudtad, hogy P'Deannek megvan a lakáskulcsom? És hogyan szerezted meg a számát?-

Az édesanyja felnevetett, miközben tovább kötekedett a fiával. Megvonta a vállát magabiztos válaszként.

[-Megvannak a kapcsolataim.-]

Ezt a mondatot hallva Pharmnak meg kellett nyomogatni a halántékát, közben azon agyalt, hogy ki lehet az anyja összekötője? Viszont ManNow, Team és Del soha nem beszéltek eddig az édesanyjával.

[-Ne gondolkodj rajta. Még azt is tudom, hogy P'Dean nálad maradt éjszakára.-]

'Ahhhh! Mégis honnan tudhatja?!' Pharm felvette a párnáját és megint beletemette az arcát, nem mert válaszolni az anyja utolsó mondatára. Ha ő nem tudna róluk, akkor minden rendben lenne. De ez, hogy az anyja mindenről tud, mégis hogyan nézzen a szemébe?

[-Pharm?-] édesanyja komolyabb tónusú hangja miatt azonnal felállt és egyből le is ült. Csendben megremegett, félt, hogy anyja netalántán kiabálna vele. [-Nem tudom, hogy te és Dean mit csináltatok ott. De engedtelek egyedül élni, mert hiszem, hogy elég idős vagy meghozni a döntéseidet.-] rámosolygott a fiára, amikor meglátta az aggódó arckifejezését. [-Bízom a döntésedben, de emlékezz arra, hogy bármit is teszünk, számolnunk kell a következményekkel.-]

Pharm bólintott, felemelte a kezeit, hogy kifejezze a tiszteletét az anyja felé, majd szélesen elvigyorodott, -Köszönöm, hogy bízol bennem anya.-

[-Ha nem hinnék a gyermekemben, akkor ki fog?-] Pharm erre savanyúan felnevetett. Phoom a háttérben kiabálva tiltakozott az ellen, hogy édesanyja elhallgattassa.

[-A neved a Pham szóból ered, ami erőt jelent és ebben van valami. Biztos vagyok benne, hogy megálljt tudsz parancsolni a félelemnek. Ezt a nevet a nagybátyád adta neked.-]

-He? Melyik nagybácsi?- Pharmnak különös, de mégis jó érzés volt tudni, hogy olyan valaki adta neki a nevét, akinek még csak az arcára sem emlékszik. Egy vékony kapcsolatot érzett emiatt maga és az apja családja között. Mosolyogva gondolkozott el, hogy el kellene e hívnia magával Dean, hogy imádkozzanak az apjáért.

[-Apád nem mondta, és már én sem emlékszem. Ha találkozol a nagybátyáddal, akkor megkérdezheted.-]

Pharm bólintott, mielőtt újra ásított volna és ránézett az órára. A mutató már egy felé járt, ő pedig még a reggel folyamán szándékozott az úszóklubba menni. Végül nem tudott beszéd közben az álmosság ellen küzdeni és elszenderült.

***

-Mit csinálsz?- pillantott Korn a mellette lévőre, aki ügyködött  valamit a csuklóján és amikor végzett, elmosolyodott.

-Felpróbáltam a vörös fonalat?-

A két fiú össze volt kötve a fonal által, -Milyen játékot űzöl?-

Intouch ráütött a saját homlokára -Oh, nem tudom csak hallottam a lányokat beszélgetni, hogy ha felkötitek valakivel a vörös madzagot, akkor lehet, hogy örökre együtt lesztek. Úgyhogy kipróbáltam.-

Az idősebb megrázta a fejét és a szerelmén gondolkodva megrántotta annak csuklóját, hogy megbillenjen és körül ölelte a karjaival Intouchot, majd adott egy csókot a homlokára. -Szóval csak egy babona.- In szélesen elmosolyodott, Korn pedig egyenesen In elé hajolt -Akkor én pedig egy újat csinálok neked.- felemelte az összekötött csuklójukat, -Ez lesz a vörös fonal ígérete kettőnk számára.-

In felvonta a szemöldökét , -Őrölt.- tudta, hogy édes szavakat mondani sosem hatásos, P'Kornnak mindig ugyanaz volt a reakciója rá.

-Igazából nem látom ennek a fontosságát.- szűkítette össze a szemeit Korn, ahogyan a csuklóján lévő madzagra nézett, aztán kissé elmosolyodott. -Nem megyek sehova.- mondta lassan a mély hangján, -Együtt maradunk.- a fiatalabbnak felgyorsult a szívverése, -Örökre.-

...

Az eső sűrűn esett, nem látták az előttük lévő utat sem. A két illető együtt futott át a hidegen az apartman újonnan épült emeletére. Korn átölelte a szerelmét és szorosan a mellkasához húzta, aztán az előttük lévő épületre nézett.

Lehetetlen, nem volt pénz, sem autó, semmi sem.

Miután elmenekült az apjától, mindent otthagytak az étterem parkolójában. Elfutottak ugyan, és az apartman kulcsa is ott maradt volna, ha nem rakta volna el korábban a nadrágja zsebébe. Még ma szándékoztak együtt új felszereléseket venni a lakásba, hogy előkészítsék a diploma utáni közös életüket. De lefülelték őket, mielőtt távozhattak volna.

Korn csak mosolygott, nem volt lehetséges, hogy az apja tudott volna az apartmanról, -In- megszorította a Nong karját, aki még mindig csendben volt, -Fáradt vagy?-

A kérdező még mindig az épületet vizslatta kiolvashatatlan szemekkel. Intouch szorosan ölelte a szerelme karját. Azt akarta volna mondani, hogy nem fáradt, de valójában nagyon kimerült volt. Mindketten megviseltek voltak és a végüket járták.

Korn nem várta meg a választ, behúzta a szerelmét az épület fedezékébe. A szíve sötétségbe és csendbe merült, csak a folyosó padlóján csattogó vizes léptek és a lift gépezetének működésének zajai hallatszódtak. Senki sem beszélt.

...

-Mire gondolsz?- amilyen hamar beléptek a szobába Intouch egyből beszélni kezdett, annak ellenére, hogy az egész testében remegett, de Korn csendben maradt és nem válaszolt, emiatt pedig In kezdett megijedni. Korn figyelmeztető pillantása elég volt Innek, hogy rájöjjön, az idősebb rettenetes döntést készült meghozni. -Mondd el, hogy mi jár a fejedben!- kiabált a másikra könnyes szemekkel. -Könyörgöm P', ígérd meg, hogy együtt maradunk. Ígérd meg!!!- az idősebb a nagy kezével lefogta a másik remegő csuklóját.

Intouch elhűlten nézett P'Korn szemébe, ami reménytelenséget tükröztek, bármiféle erő vagy más nélkül.

Vége, semmi sem maradt, -Ne haddj el, kérlek.- suttogta In, mielőtt a padlóra zuhant volna, -Kérlek, tedd meg, amit ígértél...-

Korn hagyta, hogy a könnyek lecsorogjanak az arcán. A szerelmére nézett, kezével óvatosan megsimogatta In arcát. Próbálta az eszébe vésni a fiú arcának minden részletét, nem akart elfeledkezni róla, bárhova is kell mennie. Lehajolt és feltámogatta a kanapéra a még mindig síró Int. Átölelte a testét, miközben a karjai közt lévő fiú folyamatosan szipogott és remegett. A két fiú közösen próbálták megnyugtatni az összetört szívüket. Nem volt mód a menekvésre, mint a kutya, ami csapdába esett a ketrecben... haláláig.

...

-Szeretlek, emlékezz erre, nagyon szeretlek.-        Bang!

Az élénkvörös vér belepte a fiú testét, ami álló helyzetből lassan eldőlt, mint a fáról lehulló levél. Intouch szíve apró darabokra hullott, nem volt többé vele a szeretett fiú. Semmi sem maradt, nem volt több meleg érintés.

Semmi, nincs többé...

***

-P'Korn!!!!- az ágyban fekvő fiú teste megrázkódott, a szíve hevesen vert és folyt róla a veríték.  A szemei könnyekkel teltek meg, a két kezével erősen szorította az ágyneműt, közben erősen lihegett. A testét olyan könnyűnek érezte, mintha haldokolna, -Huh...-

Pharm kinyitotta a száját, próbált levegőhöz jutni, de csak sírni tudott.

Vér, sikolyok, sírás és szomorúság minden álmában tisztán érezhető volt. Próbált az ágy melletti fiókok felé dőlni, de a teste nem hallgatott rá, végül pedig leesett az ágyról. A kezei remegtek, próbálta kinyitni az egyik fiókot, de olyan erővel, hogy a benne lévő tárgyak szétszóródtak. A homályos tekintetével igyekezett megkeresni azt, amire szüksége volt. Amikor megtalálta, azonnal a szájába fújta, aztán visszamászott az ágyához. 

Le kellett nyugodnia. Próbálta rávenni magát, lassan lélegzett, ebben segített neki a gyógyszer. Közel 15 perc kellett, mire a tünetek alább hagytak, aztán nekidőlt az ágy sarkának.

A könnyek szakadatlanul csorogtak. A reggeli nap sugarai átjutottak a függönyön, hallani lehetett közben a szomszédból jövő suttogó hangokat.

***

A K Egyetem adott helyet az úszóversenynek és emiatt a terület tele volt emberekkel, akik állva szurkoltak és éljenezték azt, aki már 2 éve a bajnok, és még most is remélték, hogy a 3.-ban is ő lesz.

-Hey, hey, pillangó lesz és szabad stílus.- olvasta ManNow a kezében a menetrendet. Csendben megbökte a barátját és Delt, akivel egymás mellett ültek, -Pharm ma nagyon csendes.-

Del titkon a fiúra nézett, hogy igaz e, amit ManNow említett. Kicsit késve érkeztek ma, ami miatt a fiú nem tudott találkozni P'Deannel, ráadásul sötét napszemüveget viselt. -Rosszul érzi magát?- Del kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Pharm homlokát, erre Pharm mosolyogva válaszolt.

-Jól vagyok.-

-Hey, nagyon rekedt a hangod.- mondta ManNow.

-Késő éjjelig maradtam fent.- válaszolt Pharm, miközben körbenézett, a két lány pedig homlokráncolva néztek rá.

De ahogyan a tekintgető barátját nézték a lányok, ők is elkezdték keresni az úszóklub elnökét a medence körül, ahol a sportolók melegítettek be éppen.

-Ah, P'Dean!- integetett Del, amikor meglátta az egyetemük úszócsapatát. Az úszóklub elnöke látta Delt, aztán elhagyta a csapatot és a lelátóhoz sétált.

Pharm elmosolyodott, felemelkedett a helyéről és a korlát sarkához ment, a magasság miatt pedig bele tudott nézni P'Dean szemeibe. -Mindent bele!-

-Mi történt?- Pharm meglepődött, amikor hirtelen az idősebb feltette a kérdést. A szürkészöld szemekben aggodalom csillogott. Dean kinyújtotta a kezét és gyengéden megérintette Pharmot, aztán összevonta a szemöldökét, mintha nem tetszene neki, amit lát, -Sírtál?-

Pharm megrázta a fejét, -Nem.- nem akarta, hogy P'Dean most kezdjen aggódni.

-Vedd le a szemüvegedet, hogy rendesen lássalak.- Dean levetette a szemüveget vele és éles szemekkel vizslatta a másikat.

Pharm lebiggyesztette a száját, mielőtt P'Dean levette volna róla szemfedőt, felfedve a szemeit az idősebb előtt. A fiú egy pillanatra ledöbbent Pharm sápadt arcán, aztán finoman rásimított a szemeire. A senior szemei tisztán tükrözték, hogy nem akar versenyezni ugyan, de a másiktól el akart távolodni.

Pharm elmosolyodott, aztán megfogta a másik kezét és összekulcsolta az ujjaikat,  Dean kezeit pedig az arcához érintette.

-Csak ugyanaz az álom, ne aggódj. Most koncentrálnod kell a versenyre, megértetted?- színlelte a komoly beszédet, ami megmosolyogtatta az idősebbet. 

-Ha nyerek, adsz majd valami díjat?- ragyogtak fel hirtelen az eddig aggódó szemei.

-Heh?- zavarodott össze Pharm

-Ajándékot akarok kapni tőled.- mondta Dean és jobban odaszorította a kezét Pharm arcához. A fiatalabb csak pislogott, majdnem azt mondta, hogy szeretné megünnepelni a lehetséges győzelmet. De nem arra gondolt, amit Dean szemei sugalltak, különösképpen, hogy Dean hüvelykujja lassan megérintette a száját. Az érintés puha és sima volt, rezgést küldve Pharm testén át, felgyorsítva a szívverését. Az előtte álló nem rejtette el semelyik szándékát, hogy Dean többet akar néhány desszertnél.

-Csalsz!- ráncolta össze a szemöldökét Pharm és próbálta állni a pillantását az idősebbnek, de az arca nagyon elvörösödött.

-Ha igaz, tudni akarod hogyan?- kérdezte Dean, amitől a Nong megrázkódott. Aztán Dean pillantása a másik ajkaira esett, nem volt szükség megkérdezni, hogy Pharm hogyan érez.

A fiatalabb fiú hezitált, majd abbahagyta a gondolkodást és enyhén bólintott, de amikor meglátta a másik ragyogó szemeit, gyorsan hozzátette -Csak egy kicsit.-

Dean összeszűkített szemekkel nézte Pharmot, aki még mindig próbált üzletelni, aztán felnevetett és szeretetteljesen megsimogatta Pharm fejét. -Van egy ajándékom a számodra.- miután meglátta Pharm zavarodott arcát folytatta, -Milyen volt a vizsgád?-

Pharm elmosolyodott, Próbált tanulni a korábbi élményeiből, hogy Dean milyen ravasz tudott lenni. Kissé bizalmatlanul nézett az idősebbre, de aztán Dean megbökte az orrát. -Mit gondolsz? Tényleg van ajándékom. Bár másabb attól, amit te fogsz nekem adni.-

-Honnan tudod mit fogok adni neked?- Pharm ideiglenesen megfeledkezett a felhevült arcáról. -Akarsz mesélni róla?-

Az idősebb elmosolyodott, -Huuu-

Pharm kezdte érezni, hogy arca az eddigieknél is melegebb lesz a cukkolás miatt, ráadásul vitatkozni sem tudott vele. -Menj, idő van... Siess már!- engedte útjára Pharm a párját, mielőtt a helyzet még előnytelenebbé válna.

Dean nevetett és tett egy lépést a fiatalabbhoz. Elutasította, hogy visszatérjen a csapatához és megvárta, amíg a szerelme visszatér a helyére és átöleli a felhúzott térdeit. Nagyon lelkes volt a mai nap.

...

-Akarsz helyet cserélni vagy nem?- a háta mögül jövő lány hangjára Pharm megfordult, de hirtelen megállt, mert mindenki mosolyogva nézett rá. A fiú szégyellte magát, viszont nem volt hova bújnia, mert elfeledkezett arról, hogy körülöttük is az egyetem diákjai vannak.

-Oh, P'Dean párja az abszolút győztes.- sikongatott ManNow többi lánnyal együtt, -A keze remegve végig járta az utat.-

-Megcsipkedte az arcát. Jujj!- szállt be egy másik lány.

-Sosem láttam P'Deant ilyennek.- mondta Del. Természetesen nem feledkezett meg Line üzenetet küldeni a másik bátyjának, hogy megmutassa hogyan mosolyog a legidősebb testvérük a szerelmére.

Pharm sietősen leült ManNow mellé és magához ölelte a hátizsákját, hogy ráhajtsa a fejét, nem mert a többiekre nézni. Néha Pharm azt érezte, hogy nem kéne semmit sem elfogadnia P'Deantől.

***

A verseny utáni nap már 10 óra volt.

Látta a telefonján a képet a klub oldalán, ahol gratulálnak Deannek a 3-szoros győzelméért. Az alelnök pedig nem volt csalódott az eredmény miatt.

Team számára, mint új úszó, pénzdíjat kapott. A többiek legalább össze tudtak állni, hogy megmutassák a díjaikat.

Pharm leengedte a kezeit az ágyra és végighempergett rajta. Sok dolog járt a fejében, amivel nem tudott dűlőre jutni. A hátára feküdt, eldobta a párnáját, összegyűrte az ágyneműt és leszidta saját magát.

'Pharm, te idióta!!'

Miután a verseny véget ért, Dean nem ment begyűjteni a díjat Pharmtól. Csak a kanchanaburii szállásról beszélt a klubtagokkal. Egyetértettek, hogy januárban fognak menni, mielőtt a következő szemeszter elkezdődne. P'Dean elmondta, hogy szeretné Pharmot is magával vinni az utazásra és senki nem szólt ellene. 

'Mit tegyek...?'

'Mit tegyek...?'

'Már megígértem, ha megváltoztatom a döntésemet az rendben lenne vagy nem?'

Pharm átölelte a mellkasát, ami lüktetni kezdett minden alkalommal, amikor belegondolt ebbe, sokkal keményebben küzdött a tünetek ellen, amikor a szemei elé kúszott a szerelme arca. Végül Pharm beletemette az arcát a párnába. 

Biztosan őrölt...

...mintha egy pillanat alatt beleszeretett volna Deanbe.

Kopp kopp...

A kopogás hangja felébresztette a szoba tulajdonosát a transzból. Pharm összezavarodott először, aztán felvette a telefonját és megnézte az időt, majd tágra nyitott szemekkel sietett az ajtóhoz, -Bocsánat, lenémítottam a telefonomat.- Pharm kölyökkutyaszemeket vágott, aztán utat engedett a látogatónak, hogy belépjen a szobába. Dean gyengéden megsimogatta a fejét.

A senior kinyitotta a hűtőszekrényt, mielőtt észrevette volna a barátja állapotot,  teljesen összeszedetlen volt.

A ruhái nem voltak rendbe téve, emiatt Dean biztos volt benne, hogy Pharm csak elaludt, elfeledkezve arról, hogy Dean megígérte a látogatást.

Pharm döbbent volt és lefagyott egy pillanatra, aztán elmosolyodott egy kicsit. Sietve lelökte az idősebbet a kanapéra, -Tudom, hogy szét vagyok szórva. Ne nézz így rám!- tette a kezeit Dean szemei elé, hogy blokkolja a látását. Napról napra csak az idősebbre figyelt, tekintet nélkül a saját állapotára. 

Dean kuncogva ült a helyén, aztán megragadta Pharm csuklóját és a két lába közé állította. Nagy kezeivel megfogta a fiatalabb csípőjének két oldalát és nem engedte neki, hogy elmeneküljön a cukkolás elől, -Véletlenül láttam és nagyon cuki vagy.- 'És miért kell neked ilyen kínos dolgokat mondanod?' mondta magában Pharm frusztráltan. Beharapta a száját és a P'Dean szemeit takaró kezei megremegtek. Egy nap egészen biztosan szívrohamot fog kapni az előtte ülő fiú miatt.

-Én... én szeretnék 5 percet, hogy átöltözhessek.- ma szándékoztak bevásárolni az újévköszöntő eseményre, mivel Dean nagy evő volt, mindig ő volt az, aki fizetett értük. Pharm pedig tudta, hogy Dean kétszer annyit eszik, mint ő maga. Különösen, amikor P'Win és Team együtt esznek, két edénynyivel kell főznie, hogy elég legyen négyűjüknek. A sportolók étvágy tényleg az átlag fölött volt.

Amikor látta, hogy Dean bólint, elvette a kezeit az idősebb elől, aztán megfogta a csípőjén pihenő kezeket. De miért is akarná könnyen elengedni egy ilyen szemérmetlen illető?

-P'Dean...- Pharm a másik irányba pillantott. 'Nem tudom, hogy mit csináljak!'

-Menjünk.-

Pharm a derekára mutatott.

-El foglak engedni, de először ki kell fizetned az első havi részletet.-

A junior szemei tágra nyíltak, -Heh?-

-Megígérted nekem, hogy december végéig ki fogod fizetni, ezért minden hónapban fizetned kell.-

Pharm erre csak nagyra nyitotta a száját. -P'Deaannnn!!!- kiáltott fel a junior hosszan -El kell mennünk bevásárolni.-

-A pláza 11-ig van nyitva, még rengeteg időnk van.- P' úgy nézett ki, hogy nem igazán aggódott. Pharm szorosan összezárta a száját, majd rájött, hogy hiába verte magát adósságba, hiszen még mindig nem tudta, hogy az édesanyja miért is hívta P'Deant.

-P', nem meséltél anyáról. Mivel az alku ezen része nem teljesült, nekem sem kell fizetnem.- amikor elhúzta a másik kezeit a csípőjéről, próbálta megfogni Dean vállait, legalább, hogy megzavarja az idősebbet.

Dean összevonta a szemöldökét, mert Pharm elkezdett kiutat találni. Csettintett a nyelvével és még időben sikerült a kezeit szorosabbra fonni a junior dereka körül. -Ismered az elkülönített rendszert?-

-Elkülönített?- a junior igyekezett gyorsan felpörgetni az agyát. 'Ezúttal mit fog tenni P'Dean?'

-Termékbetéti rendszer. Azaz teljesíteni kell a részleteket és átfedésben fizetni kell, hogy a termék beváltható legyen.-

'Várjunk egy percet!'

-P'Dean, olyan szemtelen vagy!- sikította Pharm hangosan és kezdett már félni, amikor az idősebb az ölébe húzta. Az, hogy a kezeivel próbálta P'Dean vállait eltolni, teljesen hasztalan volt az úszóklub elnökének erejével szemben.  A junior pislogott az idegességében, aztán a kezeit Dean arcához érintette és éles pillantást lövellt a seniorra.

-Semmi szükség követelőzni, meg fogod kapni.- mosolygott Dean csillogó szemekkel.

-Tudom azt nagyon jól.- a lecke, amit Pharm megtanult, miután a senior barátja lett... hogy ne vitatkozzon és tárgyaljon Deannel.

Miután megtöri, csődbe fogja juttatni, ez egészen biztos. -Mi a baj?-

Jobbra és balra nézve igyekezett kiutat találni. Az arca egy kicsit elpirosodott, mielőtt döntött volna és lehajolva csókot adott Dean szájára. Aztán gyorsan elhúzódott onnan, -Fizetés.-

Dean összeszűkítette a szemeit és megrázta a fejét. A kezeivel a kanapéra húzta Pharmot, aki elfeküdt és az idősebb egyből felé kerekedett. Pharm tágra nyitotta a szemeit és elnevette magát, amikor Dean szinte az egész arcát végig csókolta.

-Huh, P'Deaaann!. megütötte az idősebb vállát. Homlok, orrhegy, orcák és végül Pharm szája... A junior nehezen lélegzett és elpirult. Mindketten mosolyogtak és folyamatosan csókokat hintettek egymás szájára.

...a fontosat sosem szabad elengedni...

Boldogok voltak, ahogyan a szívük megremegett. Az eddig az idősebb vállát ütögető kezek most átölelték a széles vállakat. Pharm megnyomta Dean nyakát, ami miatt a senior lejjebb hajolt és a fiatal fiú puszit tudott adni az arcára. 

Szomorú és zavart szemek. Túl sok volt a boldogság érzése, amíg az túl nem csordult.

Boldog, amíg az a félelmetes álom....

-Szeretlek P'Dean.- ez a szó mégis félelmet hordozott magával. Dean beletúrt Pharm hajába és lehajolva újabb csókot adott a junior szájára. Addig ismételte ezt, amíg a fiatalabb szája fel nem dagadt. Mélyen a másik szemébe nézett és már épp mondani akart valamit, de inkább visszatért a csókokhoz és a nyelve hegyével megérintette a másik száját. Egy édes csók, ami félelemmel volt telve.

***

Végül nem mentek bevásárolni. Dean a padlón ült a hátát a kanapénak vetve, Pharm pedig előtte foglalt helyet. Nyomogatta a távirányító gombjait folyamatosan, nem találtak megfelelő csatornát.

Pharm furcsán nézett ki a verseny napja után és ő tudta az okát. A szemei ki voltak dörzsölve és tele voltak aggodalommal. Nem volt semmi más, mint Korn és Intouch. Pharm felsóhajtott. Azt mondta, hogy nem akarta tudni a két fiú történetét, de mindig üldözték őt és bántották, amint meglátta...

'Igazából magunk mögött kellene hagynunk a rossz múltat és továbblépni. De ha ott maradunk és leláncolnak minket, nem leszünk képesek elhagyni, úgyhogy visszakell menni és el kell szakítani a láncokat.' Dean szorosabbra fonta Pharm körül a karjait és a fiatalabb vállára tette az állát, aztán megkérdezte, -Éhes vagy?- egyikőjük sem evett reggel óta.

Amikor Pharm meghallotta a kérdést, felnyitotta a szemeit és válaszolt, -Sajnálom, biztosan éhes vagy. Várj, csinálok valamit enni.- a fiú sietve felkelt, de Dean azonnal megfogta a kezét.

-Nem szükséges. Van még mit ennem, mert tettem be a hűtőbe. Csak ülj itt!- Dean megnyomta a fiatalabb orrát és elhúzta őt az étkezőasztalhoz, hogy ott várjon.

A kicsi konyha szűknek nézett ki, amikor a nagy senior belépett oda. Pharm elmosolyodott és titokban videóra vette a fiú ténykedését. Szerette, amikor az idősebb ügyködött, de Dean látványa a konyhában mégis furcsa volt. Ha lenne esélye, elküldené ManNownak, Delnek és Donnak.

-Túl szűk a konyha.- motyogta Dean -Később, majd veszek egy házat nagy konyhával.- a videó hirtelen abbamaradt, aztán a fiú más irányba fordította a tekintetét. -És jó sok tároló lesz benne.-

Pharm sápadt arca elkezdett pirosas árnyalatot felvenni és a szívritmusa megint megemelkedett.

-Nem, jobb lenne, ha inkább építenénk egy házat, így te tudnád megtervezni a konyhát.- fordult Dean a fiatalabbhoz, ahol lefagyva, piros arccal és fülekkel ült a másik. Pharm megrázta a fejét, kikapcsolta a telefonját, nem merte folytatni. Már nem is merte megmutatni senkinek a videót, amiben P'Dean a közös házukról beszél.

'Ne akarj ennél jobban magadba bolondítani.'

Az ebéd illatának hatására Pharm is kezdte érezni az éhséget. Szerencsére a rizs már megfőtt, úgyhogy nem kellett sok időt vesztegetni. Dean letette a nagy edény az asztal közepére.

Pharm a tányéron lévő ételre nézett és elmosolyodott. Egy nagy darab sonka, rajta szósz és annak a tetejébe olvasztott sajt. A tálban Chom Chom Chaom volt nagy garnélával.

Tényleg jó illata volt, -Hol vetted őket P'?- kérdezte Pharm, miközben elvette a kiszedett rizst a barátjától.

Dean nem tudott semmit sem felelni, csak elmosolyodott és leült az ellenkező oldalra, Pharm pedig nem is kérdezgette tovább. Először a Chom Chom Chaomot kóstolta meg. A tamarindlé savanykás íze tökéletesen illett a pálmacukor édességéhez. A fiatal fiú keze megállt és az előtte ülőre nézett hitetlenkedő szemekkel. Emlékezett erre az ízre. Amikor savanyú curryt csinálnak, adnak hozzá konzervhalat, hogy segítsen növelni a koncentrációt.

Remegő kézzel tartotta a kanalat. Pharm próbálta újra megkóstolni a savanyúcurryt, hogy kihangsúlyozza, amit nem értett.

Ez az íz, a savanyú, az édes, ezek együtt valami olyan volt, amit sosem felejtene még a szíve legkisebb része sem.

***

-Ma este mit szeretnél enni? Várj, majd megcsinálom neked.-

....

-Akkor, legyen nagy hamburger Chom Chom Chaom szósszal.-

.... 

-Oké, akkor az lesz.-

....

 -Szeretlek.-

***

A tiszta könnyek lassan peregtek le. Megragadta az előtte lévő ételt, miközben szipogott. Igazából nem is tudott volna mit tenni, csak hagyta a könnyeket lefolyni.

-P'Dean- a nedvességtől csillogó szemeivel az ellenkező oldalon ülőre nézett. A párja halványan elmosolyodott, mielőtt kinyúlt volna, hogy letörölje a másik könnyeit. -Szeretnél valakivel találkozni?-

Pharm felemelte a kezét, hogy eltakarja a száját, csak szipogott, a cseppek továbbra is legördültek. 

P'Dean csendesen ült és, mint mindig most is megvárta a másikat, -Ez lenne az ajándékom, mivel átmentél a teszten.- letörölte a megállíthatatlanul folyó könnyeket, -Megvan a jogod választani, hogy szeretnél e vele találkozni vagy nem?-

Félelem, zavarodottság, aggodalom és honvágy, amit P'Ahn miatt érzett. Mit fog tenni? Melyiket fogja választani?

Dean közelebb ment a székével és átölelte Pharmot, miközben a hátát simogatta.

-Tekintet nélkül az ösvényre, amit választani fogsz, mindig melletted leszek Pharm. Megértetted?- odahajolt és egy halovány csókot adott a homlokára.

A junior behunyta a szemeit, hogy megerősítse az érzéseit.  Az édesanyja szavai még mindig visszhangzottak benne; [-Hiszek a döntésedben.-]

Pharm megragadta a szerelme ingét erősen, mielőtt felnézett volna. Az ölelésben érzett ismerős illat segített lenyugtatni az elméjét és a szemei sem tükröztek már zavart.

Dean még mindig nyugodtan várta a fiatalabb válaszát.

-Találkozni szeretnék vele.- nem fog ismét elszaladni.

-Ha találkoztok, más dolgokat is meg fogsz tudni.- Dean folytatta volna, de Pharm bólintott, nem változtatta meg a döntését és ragyogó szemekkel mosoly formálódott az arcán.

-Mellettem leszel, igaz?-

-Közvetlenül melletted.- lejjebb hajolt és a homlokát a másikénak támasztotta.

-Akkor nem félek semmitől.- válaszolta Pharm és a két kezével átölelte a szerelmét.

Ha a múlt visszahúzza őket, akkor készen fognak állni, hogy rendbe hozzák azt és előre haladjanak... egymás oldalán.