Until We Meet Again 1.kötet-23.fejezet

 

Melletted

A csobogó víz hangja és az erdő illata felkeltette a fiút, aki az egész életét a városban töltötte. Az idő elég hideg volt, ami miatt a fiú összegömbölyödött a meleget keresve. Mivel még mindig sötét volt a szobában, Pharm nem tudta kitalálni, hogy mennyi az idő; megdörzsölte a szemeit és el kellett gondolkodnia egy pillanatra, hogy rájöjjön nem az apartmanában van, hanem a hajón Kanchanaburiban.

'Tutaj..... Francba!!'

Felnyitotta a szemeit, de nem tudott megmozdulni, mert az alvó szerelme ölelésében ragadt. P'Dean még mélyen aludt, látszólag elég kényelmesen ahhoz, hogy ne akarjon kikelni az ágyból. Pharm lassan elkezdte érezni a végtagjait és rájött, hogy ruhában van. Összevonta a szemöldökét, biztos volt abban, hogy a tegnap történtek nem álom volt, de a legfontosabb, elaludt... Szóval ez azt jelentette, hogy P'Dean öltöztette fel?

'Ohyy...' csak most ismerte fel a tényeket, az arca pirosba borult és olyannyira zavarba jött, hogy egyből a folyóba akart ugrani és eltűnni. A képek az előző éjjelről újra játszódtak a fejében, egy kép pedig különösen az őrületbe kergette.

Pharm próbálta elnyomni magában az izgatottságát és megvárta, amíg a szívverése lelassul és tiszta nem lesz a tudata. Aztán lassan kimászott a meleg ölelésből. A telefon képernyője reggel 5 órát mutatott. Egy kis idő múlva kellene kelniük, hogy hajózni menjenek és megnézzék a napfelkeltét, mint az üdülő programja. A kintről jövő fények áthatoltak az ablakon, így Pharm kezdett tisztábban látni. Észrevette Dean szempilláit, majd a szemét kezdte bámulni.

'Elég már! Nem tudom levenni róla a szemem!' Pharm gondolatai arra terelődtek, hogy hány éve is kutatott utána. Megérintette a halántékán lévő foltot, ami olyan volt, mint az övé, aztán megérintette az ujjbegyével a sajátját, de megijedt, amikor az idősebb szemöldöke megrebbent.

'Intouch láttad valaha P'Kornt így? Voltál valaha is ilyen boldog?'

Minden boldogságot meg akart élni, részben magáért, részben Kornért és Inért, olyan sok dolgot akart csinálni, amit a két fiatal nem tudott megtenni az életükben. Egy olyan szerelmet akart, amit senki sem ellenez. De ez korántsem volt olyan egyszerű...

A fiatal fiú felsóhajtott és visszament az ágyhoz, hogy pihenhessen még egy kicsit, de amikor a magas fiú megfordult, a takaró kezdett leesni róla. A lomha fiúra nézett, majd kinyújtotta a kezét és felvéve az anyagot, az idősebbe terítette, de valami elvonta a figyelmét. Dean pizsamájának széle felhúzódott egy kicsit a derekánál és ez felkeltette Pharm kíváncsiságát, ahogy valami kikandikált a bőrén.

'Tetoválás?'

A kíváncsi macskák hamar elpusztulnak...

Kíváncsi volt, mégis hezitált. Felemelte a takarót, a tekintete pedig a szerelme nadrágján maradt. 'Ha lejjebb húznám csak egy kicsit, akkor látnám? De a nadrágja olyannyira lent van, hogy látnám a... vonalait.'

A tegnap esti kép megint a szeme elé kúszott. 'Whaaa!!!' Pharm egy könnycseppet ejtett magában, az arca teljesen piros volt, aztán hirtelen elengedte a takarót és a kezébe temette az arcát. A szíve olyan sebesen vert a gondolatai miatt, mocskosnak érezte magát tőlük. Megütötte az arcát, de aztán ismét P'Dean csípője felé vándorolt a tekintete.

'De tényleg  tudni akarom! Tegnap este nem volt esélyem rá, ha csak egy kicsit....'

Ahogy erre gondolt, a remegő keze már mozdult is Dean nadrágja felé. A még mindig alvóra pillantott, aztán újra visszanézett az alsójára Tényleg látni akarta...

-Nem vagy te egy kicsit szemérmetlen?- a lebukott junior szemei tágra nyíltak, aztán a tekintete találkozott az idősebbével.

-P'... P'Dean..- motyogta Pharm, mintha összegabalyodott volna a nyelve. Éppen azon volt, hogy elhúzza a másik derekától a kezét, de a másik erősen megragadta a csuklóját és nem tudott elmozdulni onnan.

-Fél hat lesz hamarosan, siess és menj zuhanyozni és készülj el a hajókázásra.- Dean felült és a kezébe vette a telefonját. Egyértelműen látszott még rajta, hogy nem volt teljesen éber.

'Minden alkalommal ilyen! Miért kellett P'Deannek egy ilyen fontos pillanatban felébrednie?!'

Pharm magában kiabált. Amikor az idősebb szemeibe nézett, visszagondolt az előző esti tekintetére és olyan képek jutottak eszébe, amiknek nem szabadott volna. 'P'... megcsókolt... olyan vadul... P'Dean.... Ahhhhh!!! Mégis mit tettem?'

Amikor az idősebb egy pillanatra nem figyelt, gyorsan a szabad kezével megragadta a takarót, de a senior gyorsabb volt és elhúzva a takarót elhajította azt. Pharm lebiggyesztette a száját és igyekezett a párnát megragadni ezúttal, de az idősebb ismét gyorsabb volt és azt is elhajította. Jobbra és balra forgatta a fejét, hogy találjon valamit ahova elbújhat, de amikor nem talált semmit, pánikolni kezdett.

'Nagyon zavarban vagyok, nem veszed észre??!!! Mégis miért számítanak a tegnapiak?'

-P'Deannn- nem tudott ellene harcolni, így csak a száját tudta jártatni. Dean hangosan felnevetett, amikor a Nong lerázta magáról a kezét, mint az utolsó lehetőség. A fiatal fiú végül fogta magát és összehúzta maga alatt a lábait és átfogta őket a kezeivel.

-Ne legyél már ilyen félénk és fejezd be a folytonos összegömbölyödést.- az idősebb a karjaiba zárta a másikat és a Nong arcát a mellkasához húzta, de ő megrázta a fejét válasz gyanánt. Annyira aranyosnak vélte ezt Dean, hogy adott egy csókot a puha hajára. -Nong Pharm.-

-Huh?- a junior lassan felemelte a fejét, hogy az idősebbre nézzen.

-Boldog voltál tegnap?-

-Ah- Pharm arca azonnal elvörösödött a nyakáig és elkerülte a válaszadást, -Ne kérdezz-

Dean lejjebb hajolt, megpuszilta a piros fülét és megsimogatta a hátát, -Tegnap nem voltam elég magabiztos...-

Amikor meghallotta az idősebb szavait, a szívverése felgyorsult és erősen megragadva a szerelme karját a fülébe suttogott, -Boldog....-

Az idősebb elmosolyodott és ringatni kezdte a szerelmét egy altatódalt dúdolva, a mély hangja magával ragadta a fiatalabbat, -Mit gondolsz most?-

A junior pánikolni kezdett, de Dean nem engedte el őt egykönnyen. A gyönyörű szemei úgy ragyogtak, hogyha az alelnök látta volna őt, egyből elátkozta volna.

-Hm, mit csinálsz?- az idősebb lehajtotta a fejét, de a Nong még most sem akarta felemelni a fejét a párja mellkasáról.

-Szeretnéd látni a tetoválásomat?- Dean eltolta a mellkasától a Nongot és látta rajta, hogy még mindig zavarban van. Felemelte az állát és a hüvelykujjával végigsimított az ajkain. Elmosolyodott, amikor látta a fiatalabb pirosságát egészen a füléig terjedni.

-P', kérlek ne cukkolj.- motyogta halkan a fiú és a szemeivel továbbra is más irányba nézett. Dean ezen jót nevetett.

Pharm el akart fordulni, de az idősebb elkapta a kezét és a nadrágja széléhez húzta.

-Huh?- tágra nyíltak a szemei, a szíve egyre hevesebben vert és érezte a tenyeréből áradó hőt, ahogyan arra volt kényszerítve, hogy az anyagon tartsa a kezét és lassan lehúzza azt. -Heh! P'Dean, várj!!- kiáltott fel.

-Megígérem, hogy ezúttal csak nézni kell.- suttogta Dean a piros fülekbe. Tudta, hogy az általa tartott kéz eléggé remegett, de nem érdekelte és lejjebb tolta vele az anyagot.

Ahogy a nadrág lejjebb került, láthatóvá váltak a kidolgozott, erős izmok. A tetoválás mélyen a nadrág alatt volt elrejtve, de lassan kezdett kirajzolódni egy 'N' betű a tetején. Következőnek egy csillagszerű forma mutatkozott meg. Természetesen a nadrág széle egyre lejjebb és lejjebb került, a vonalak még tisztábbá váltak, de ugyanakkor az alsó szőrzet is kezdett látszódni. Pharm, akit kényszerítettek az anyag lehúzására, kezdett haldokolni a látványtól és majdnem elvesztette a fókuszt a tetováláson. 'A tetoválásra kellene koncentrálnom vagy a ...?'

-P'... P'...- megremegett a szája.

-Iránytű.- magyarázta Dean, miközben Pharm kezét a tetoválására tette. Az eszköznek mind a négy iránya tisztán látható volt a bal csípőjén. Ha csak egyszerű fürdőnadrágot viselne, akkor a tetoválás is látszódhatna, de mivel félhosszú volt a nadrág, ezért nem látszódott. -Akkor még kerestem valakit... mintha valami elveszett dolog után kutattam volna, de nem tudtam merre menjek.-

Pharm a szerelmére emelte az arcát, aztán egy gyengéd csókot adott az állára. A halvány érintés csikis volt, de jó érzés volt, végül az ujjbegyeivel rásimított a tetoválásra. -Abban az időben elcsüggedtél P'?- az érzés benne is ott volt, hogy keressen valakit, akiről azt sem tudja ki lehet és a 10 éves kutatás nem volt boldog történet.

-Igen, az-" suttogta az idősebb. "De hittem abban, hogy egy nap meg fogom találni azt a személyt..." mondta, miközben végigsimított a fiatalabb száján és orcáján. -De aztán találkoztam veled.-

'Ahogy megígérted...'

Pharm becsukta a szemeit, ahogyan hallgatta a saját szívverését. A mellkasában lévő melegség miatt majdnem bekönnyezett. Felemelte a kezét és átölelte az idősebb nyakát. Nosztalgikus érzés volt, de a szívébe közben magány költözött és nem számított, hogy mennyi örömmel töltötte meg, sosem volt elég.

-Meg akarlak csókolni... szabad?- a kérdést egyből egy lágy érintés követte, amitől Pharm visszatért a jelenbe.

-Csak azután kérdezed, hogy már szinte meg is tetted... csaló.- tiltakozott Pharm, mielőtt a szavai elnyelődtek volna egy újabb csókban. A kezeivel szorosan megragadta az idősebb pizsamáját, amikor annak forró nyelve utat tört a szájába. A nedves érzés arra késztette, hogy még többet akarjon. A nyelvük összegabalyodott, közben az idősebb nagy keze a Nong pólója alá csúszott.

-Nem számít mi fog történni, mi nem fogjuk elhagyni egymást, igaz?-

-P'Dean...- a hangja nem volt hangosabb a suttogásnál. A fiatal fiú teste a puha ágyra került, miközben forró csókok érték a hasát.

-P', nem fogsz elmenni sehova, igaz?-

-Pharm.- Dean a másik bőréhez érintette a száját, végig csókolva a fiatalabbat, nyomokat hagyva a szája nyomán. Aztán lejjebb haladt az alhasa felé, ahol megrándultak az izmok.

-Örökre együtt leszünk, igaz?-

-Ahh...- felemelte a kezeit, hogy elrejtse az arcát és elfojtsa a nyögéseit.

-Megígérted! Már megígérted nekem P'! Már megtetted! P'Korn!!!-

Ring ring ring

A telefon megszólalt és ettől a két fiú is abbahagyta a tevékenységeiket. Egymást figyelték lélegzetvisszafojtva, kétségbeesetten. Az alul lévő fiú fokozatosan elnyugodott és a szívverése is visszatért a normálisra. Dean kinyújtotta a kezét, hogy lenémítsa a telefont, ami azt mutatta, hogy 5 perc múlva 6, azaz ideje volt felkelniük. Megnyalta a száját, mielőtt lehajolt volna egy újabb lágy csókért. -Fürödj le...-

Pharm megdörzsölte az arcát és bólintott beleegyezésképpen. Amikor felkelt, rájött, hogy a póló a mellkasáig fel volt tolva és a nadrágja pedig már a combjainál volt. -Huh!- kiáltott fel Pharm dühösen, hiszen P' valami olyat tett, amivel valahogy nem került tisztába. Ha telefon nem kezd el csörögni, akkor egészen biztos, hogy történt volna valami...

'Fel fog emészteni, oyyy!!! Miért megy ez ilyen könnyen?!' kezdett átkozódni magában.

-Bocsi, bocsi...- kért elnézést Dean, miközben felnézett és segített a Nongnak rendbe tenni a ruháit. De nem bírta megállni mosolygás nélkül, amikor meglátta a junior arcát. Aztán ő is felkelt, hogy elmenjen zuhanyozni; megpróbálta rávenni a Nongot, hogy menjenek együtt, de szerencsétlenségére a fiatalabb megrázta a fejét, aztán megragadta a dolgait és egyedül ment a fürdőszobába, Dean pedig kénytelen volt egy másik fürdő után nézni.

'Meg kell jegyeznem, hogy lassan haladjak vele.'

***

Az egybefüggő tutajüdülőn körülbelül 30 vendég volt, thaiok és külföldiek egyaránt. A folyóparton lévő erdő a természet illatát árasztotta, a víz felett enyhe köd terjengett azt a hatást keltve, hogy a tutaj a felhőkön van.

Az úszóklub minden tagja felkelt már és hajóztak, köztük az elnök és a szerelme is, de az alelnököt még nem lehetett látni. A hideg víz miatt Pharm közelebb húzódott a mellette lévőhöz. Dean bólintott és kinyújtotta a karjait, hogy átölelje a Nongot. -Gyönyörű a látvány.- mondta a fiú, miközben a tájat figyelte. A hajó megállt, közben az utasok megtöltötték a tüdejüket a tiszta levegővel. Az aranyszínű fény lassan megvilágította a környéket és már elő is kerültek a telefonok, hogy képeket csináljanak. Nemsokkal később a Nap fényesen ragyogott az égen. A napfelkelte olyan gyönyörű volt, de a bangkoki embereknek ritkán adatott meg ilyet látni.

-Jöjjünk vissza együtt megint.- az idősebb lejjebb hajolt és megpuszilta a Nong homlokát, aztán összekócolta a haját.

Pharm szélesen elmosolyodott és bólogatott, elfogadva a jövőre szóló meghívást. Minden nap fel akart kelni korán azért, hogy megnézze a napfelkeltét a szerelme oldalán állva.

***

-Erre!- integetett Win a barátainak, akik éppen akkor sétáltak be az étterembe. Az asztal körül 4 szék volt, azaz pont elfértek.

Dean bólintott és elment kávéért először, miközben Pharm rizsért és egyéb reggelihez valókért ment. Először megkóstolta őket, mielőtt szedett volna többet és P'Deannek is vett. Mielőtt visszament volna  az asztalhoz, megragadta a legjobb barátját, aki nemsokkal ezeőtt kelt fel, és az asztalhoz rángatta.

Az asztalon lévő ételmennyiség ijesztő volt. Pharm majdnem 10 szelet pirítóst, több tál rizskását, tükör- és főtt tojást és sonkát vitt oda, és mind csak az úszóklub tagjainak volt. Az asztalon lévő mennyiség emberfeletti volt, annyit ettek, hogy a személyzet alig tudta pótolni. De Pharm csak egy tál rizst és egy szelet kenyeret tudott megenni azok közül.

-Ah, vegyél magadhoz egy kis tápanyagot.- tett egy főtt tojást Win Dean tányérjára.

-Franc!- rúgta meg Dean a barátja lábát az asztal alatt, amitől az áldozat kénytelen volt felkiáltani. Átkozta és szidta a másikat elég sok szóval, de a végén csak megette a tojást, amit a barátja adott neki.

-Te is.- Team is adott egy tojást Pharmnak, de ő visszaadta neki összezavarodott arccal, közben Team visszapasszolta neki az ételt, az alacsonyabb emiatt masszírozni kezdte a halántékát. Elég érzékeny volt, de néha nem estek le neki a dolgok.

-Nem akarom, nem szeretnék tojást enni.- utasította el Pharm és megkente a kenyerét vajjal, megszórta cukorral és a mellette ülőnek nyújtotta.

-Várj már, ma az Erawan vízeséshez megyünk, ami 7 szintes. Nem lesz elég energiád.- sürgette Team a barátját, -Higgy nekem.-

-Mégis mitől félsz, hogy nem lesz energiám?- nem hitte Pharm, hogy a tojás meg tudná emelni az energiaszintjét.

-Ohho, de aranyos vagy!- tette Win a kezét a szájára, hogy visszatartsa a nevetését.

Team elkeseredett arcot vágott. Anélkül, hogy elmagyarázta volna a helyzetet is folytathatta volna a kíváncsiskodást, szóval közelebb húzta a széket a barátjához és a füléhez hajolt, -Előző este sokat izzadtál, nem? Addig csináltad, amíg a lábad bele nem remegett, igaz?-

Pharm a barátja szemeibe bámult, de amikor belegondolt a barátja szavaiba, rájött, hogy az előző esti forró akcióra gondolt és azonnal pirulni kezdett. -Cseszd meg!!- káromkodás szinte soha nem hagyta el a száját, de ez most kontrollálatlanul kicsúszott. Dean megrándult és meglepetten nézett rá. A junior sietve eltakarta a száját, közben a barátja még közelebb húzódott hozzá, -Ho... honnan...?- Hogy honnan tudta? Hiába volt magabiztos, hogy sikerült visszatartania a hangját, hiába temette az arcát a párnába, még P'Dean is... is... megcsókolta, hogy visszafojtsa a hangját.

-Nyugi már, nagyon pirulsz.- simogatta meg vigasztalóan a barátja fejét Team. -Sejtettem, csak én és P'Win tudunk róla, a többiek a klubból nem tudják, higgy nekem.-

Pharm az asztalra nézett, nem mert senkire sem tekinteni. Nem tudta, hogy hol tűnhetne el, hogy hova mehetne vagy bújhatna el... de nagyon kínosnak találta, hogy az a két fiú már tudta.

-Ne nyüszögj már- csapkodta meg a barátja hátát Team és hangosan mondta, -Ezért mondtam, hogy egyél tojást.- tette a kezébe azt Pharmnak, aki még mindig vinnyogott, aztán elhallgatott. 

Csendesen ült és nyammogott a főtt tojáson, közben P'Winre pillantott, aki egy mosolyt küldött felé, de később kitért a tekintete elől. Majd Dean felé fordult, aki előtte ülve szintén főtt tojást evett.

'Halott vagyok... miért kell ezeknek fehérjét tuszkolniuk az emberbe reggel?!'

***

Miután mindenki evett és kipihente magát, felszálltak a buszra. A következő állomás az Erawan vízesés volt, természetesen a tagok meg voltak őrülve azért, hogy játszanak és átgázoljanak a vízesésen. Mindenki csak egy pólót és rövidnadrágot viselt és készen álltak, hogy belecsobbanjanak a vízbe. Mikor leparkolt a busz, a srácok felvéve a holmijukat sétáltak az Erawan vízeséshez. Talán szerencsés volt, hogy nem volt sok turista és szinte csak magukban tudták élvezni a helyet

Team átölelte a legjobb barátja vállát és hívta, hogy csináljanak egy képet, hogy elküldjék ManNownak és Delnek. A két lány is elküldte nekik a képeiket, hogy az éjjelt a strandon töltötték.

-Nézd! Elmentek a tengerhez.- mutatta Team Pharmnak a telefonját.

Az alacsonyabb megforgatta a szemét, -Mi meg egy vízesésnél vagyunk, mi is tudunk szórakozni.-

Miután feloldotta a telefonját, észrevette a hely honlapján, hogy szinte minden szinten úszhatnak. Minden részének megvoltak a nevei. Az úszóklub tagjai nem maradtak együtt, hanem külön mentek figyelve arra, hogy időre vissza kell érniük a buszhoz, az alelnök világosan megmondta nekik, hogy a busz nem fog rájuk várni a visszaindulással, ha késve érkeznek.

-A 4. szinte akarok menni, ott lehet csúszkálni.- utalt Team a két nagy sziklára, amik olyanok voltak, mint egy nő mellkasa, emiatt azt a szintet 'pillangó mellkasának' hívták, az emberek pedig fe tudtak mászni oda és lecsúszni.

"Fontos, hogy először keress információkat." mondta Pharm, miközben megvonta a vállát, de igazából mind a ketten nagyon izgatottak voltak az új élmények miatt.

A két fiú felmászott a második szintre, ahol átölelve egymást, nevetve csináltak képeket; hagyták, hadd kövesse őket a másik kettő.

-Olyan gondtalan, hogy még a szerelmét is itt hagyta.- paskolta meg Win a barátja vállát, nem ijedt meg a másik nézésétől, amit neki küldött, mert már nem volt hatással rá.

-Ha nem látjuk is rendben lesz, hey!- hirtelen megállt a beszédben és a juniorhoz sietett, hogy elkapja, mivel majdnem megcsúszott és leesett. Win nevetett a barátjára, aki mondta neki engedje el, de pislogás nélkül meredt rá, közben Team is elkapta a barátja karját.

A 4. szinten tiszta, kék víz volt, úszni is nagyszerű érzés volt benne. Team sietve magával rángatta az alacsonyabbat, hogy menjenek játszani. Még néhány másik klubtag is felment, hogy csúszkáljanak.

-Hideg a víz.- Pharm remegett, de közben nevetett, ahogyan a barátja már a 3. körét csúszta.

-Nehéz a póló.- Team levette a felsőjét és maga mellé terítette a sziklára.

Pharm a pólótlan barátját nézte, aztán ő is le akarta venni a ruháját, de amikor már félig felhúzta, az anyag gyorsan vissza lett tolva. -Team, mit csinálsz?- Pharm integetett P'Deannek, aki odafordult, hogy mi történik, de nem látott semmit, aztán visszament beszélgetni Winnel.

-Pusztulást hozol ránk.- válaszolta Team és még jobban lehúzta a barátja pólóját.

A fiú felkiáltott és a kezének döntötte a homlokát; az arcán látszottak a kérdések, csinált valami rosszat?

-Amikor reggel elmentél zuhanyozni, nem láttad őket?- suttogta Team

-Mit?- sutyorgott vissza Pharm zavartan.

-A szívásnyomok!- Pharm szemei tágra nyíltak a válasz hallatán és sietve végignézett magán, közben majdnem leesett a szikláról. A mellkasa és a hasa tele volt piros foltokkal. Hirtelen az eszébe ötlöttek a reggeli képek. Forró ajkak, erős harapások, vágytól izzó szürkészöld szemek, a pillanat, amikor remegő hangon a nevét nyögte...

-Oh, a francba, akkor...- az alacsony fiú elpirult és lassan lehajtotta a fejét. 'P'Dean olyan gonosz vagy.' Reggel sietve zuhanyozott csak, mert félt, hogy lemarad a hajókázásról és el is feledkezett a szerelme által okozott nyomokról.

-Az elnök nem normális.- nevetett Team és cukkolásként felvonogatta a szemöldökét a barátjára nézve.

-És ki is volt az, aki azt mondta, hogy meg akar védeni?- panaszkodott a félénk fiú. -Látod, és te felajánlottál neki.-

-Ha nem ő az, akit szeretsz, akkor is odaadtad volna neki magad úgy, vagy mi?- lejjebb hajolt és megragadva a barátja karját kirántotta a vízből. -De ne nagyon járjon az eszed rajta. Ők figyeltek minket, de csak beszélgetnek tovább.- Team az elnök és az alelnök felé pillantott. Csak beszélgettek, de annyira feltünőek voltak, hogy a mellettük elhaladók visszanéztek rájuk. Pharm hátra simította a nedves haját. Tulajdonképpen neki és Deannek nem volt különösebb okuk szeretni egymást, csak tudtak az egymás iránti érzéseikről és próbáltak mindent megtenni a kapcsolatban, mert a szerelem miatt jobban bízott benne, mint bármi másban.

-Huh?- pislogott Pharm, csak bámult ki a fejéből. Magabiztosan kinyújtotta a kezét és megérintette a barátja tarkóját.

-Mit csinálsz?- Team megijedt, ahogyan a másik megérintette a nyaka hátulját, az ott egy különleges gyengepontja volt

-A nyakad.- bámult az említett helyre Pharm és újra kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, de Team sietve kitért az érintés elől. -Van ott egy piros folt.-

Team összeráncolta a homlokát  a barátját hallgatva, -Szúnyogcsípés. Előző este sokáig kint maradtam, mielőtt visszavittek volna a szobába.- amikor látta a másik bólintását, magában realizálta a helyzetet. Összeszorította a kezét és megdörzsölte a nyaka hátulját.

Amikor végeztek a 4. szinten, mindenki felment az 5. szintre is, hogy fotókat készítsenek. A hely bőven kitett a híréért, hogy nem unalmas, aztán újra elmentek szórakozni.

-Hahaha, véged.- nevetett Win boldogan, mert Dean félig vizes volt és a Nong simogatta a hátát, aki félt, hogy ő is be lesz vonva. A senior bemutatott a barátjának és egy halálos pillantást küldött neki.

-Mégis hogyan lettetek barátok P'?-

-Hey!- Win rákacsintott a kérdezőre, de hirtelen eldőlt.

-Ai Team!- kiáltott hangosan a szőke hajú, de a junior kerülte őt. Átkozódott és szidta őt, de a végén engedte, hogy elmerüljön a vízben, majd megdörzsölte a vizes arcát és haját.

-Huh.-

A nevetés miatt a szőke hajú fiú visszafordult, a tekintetével provokálta Dean, felvonogatta a szemöldökét, ezzel még hangosabb nevetést idézett elő.

Miután minden képet elkészítettek, a vizes fiú elsétált néhány üveg vízért, amit magukkal vittek a 7. szintig. A tiszta víz még gyönyörűbb volt, mint az alsóbb részeken és ez valamiért nagyon boldoggá tette őket. Dean, amikor felértek oda, a Nongokkal bementek a vízbe, de most levette a pólóját.

-Hmm- a senior megállt az úszásban, amikor egy meleg érintést érzett a nyaka körül. A vékony karok feltűnését egy mosolygós arc követte.

-Köszönöm P'Dean. Köszönöm, hogy elhoztál.- mosolygott Pharm szélesen. Az idősebb a nagy kezével gyengéden megszorította a Nongot és válaszolt. -Jó, ha tetszik.- csak azt látta, hogy a Nong még boldogabb volt, mint eddig.

-Amikor visszaérünk Bangkokba, mit szeretnél enni P'Dean, mondd el, különösen csak neked fogom elkészíteni.- a lelkességén az idősebb elmosolyodott. Még fontolgatta egy kicsit, mielőtt válaszolt, -Kérhetem helyette a díjamat?-

A fiatal fiú hirtelen lemerevedett, majd az arca azonnal elvörösödött, -Adom.- el akarta engedni Dean vállasit, de megragadták.

-Mire gondolsz?- a másik szemei felcsillantak, ahogyan a fiatalabbat cukkolta, -Csak meg akartalak kérdezni, hogy maradsz e nálam éjszakára?-

Pharm bizalmatlan pillantással illette a másikat, -Csak ölelés.- válaszolta.

-Csak ölelés. Vagy te valami másra is gondoltál?- nem kímélte a Nongot, akinek az arca egyre sötétebb és sötétebb árnyalatú lett.

-P'Deannn- kiáltott fel azonnal a vízben. Ideges volt és végig cukkolták. -Engedj el!- kezdett el vonaglani, de helyette az idősebb rákapott a csípőjére.

-Akkor egyetértesz?- körbefordult a Nonggal.

Pharm elfordította a fejét, szerencsére senki sem figyelt rájuk, emiatt kissé megnyugodott. A két kezével eltolta a párja vállait, hogy ne tudja közelebb húzni magához. Leengedte a kezeit és ellenkező irányba fordult, mert túlságosan zavarban érezte magát és nem mert szemkontaktust teremteni a másikkal. 'P'Dean szobájában maradni...' -Ha csak ölelés, akkor oké.- kínosan válaszolt, de a hallgató így is elmosolyodott azonnal. Dean átölelte a Nongot és megpuszilta a homlokát olyan erővel, mintha nem akarta volna elereszteni a piros arcú fiút. Megragadott egy törülközőt és magával húzta a másik fiút, hogy elrejtőzzenek a fák alatt a többiektől.

Pharm felsóhajtott, mert az arca most el volt takarva a nagy textillel. Nem számított, hogy mennyit gondolkodott rajta, ez a P'Dean nem a rendes verziója volt. Tudta volna, ha haragos vagy félős lett volna. A fiú eldöntötte, hogy nem úszik tovább, mert már nem bírta a hideg vizet. Elment átöltözni, aztán leült és várt a barátaira, akik körülötte játszottak. Felvette a telefonját és lefotózta őket, de összevonta a szemöldökét. 'Anya? Ilyenkor?'

-Szia anya, mi történt?-

[-Pharm, most éppen az utazáson vagy?-] kérdezte az édesanyja, mintha pontosan emlékezett volna, hogy a fia még mindig nem ment el Kanchanaburiból.

-Igen, miért hívtál ebben az órában?- New Yorkban nagyjából hajnali 3 óra volt. Annak ellenére, hogy az édesanyja koránkelős volt, hogy előkészüljön az étterem nyitására, ez túl korai volt.

[-Csak éppen fogadtam egy hívást Thaiföldről. A nagybátyád fia hívott és mondta, hogy a nagyapád állapota nem túl jó. Azon gondolkoztam, hogy el tudnál e menni meglátogatni őt, mielőtt én visszaérek. El tudsz menni?-]

A fiú szemei nagyra nyíltak, -Igen, tudok. Akkor csak mondd el a címet és elmegyek egyedül.-

[-A nagybátyád mondta, hogy az unokatestvéred elmegy az apartmanodba. Már meg is adtam neki a telefonszámodat, talán hamarosan hívni fog. Még egy kicsit foglalkozom az étteremmel és utána azonnal megveszem a jegyeket.-]

A nő hangja nyugtalan volt, de Pharmnak nem volt ideje belegondolni; kis idő múlva válaszolt az édesanyjának, majd bontotta a vonalat, mert hagyni akarta pihenni az anyját.

'Nagyapa? A nagybácsi? Az unokafivér?'

Azok az emberek, akik sosem voltak részei az életének, most hirtelen feltűntek és ez különös érzést adott. Felnézett a zöld fákra, a tiszta levegő kitisztította az elméjét. Minden rendben, hiszen ők csak az apja családja voltak, úgyhogy semmi sem adott okot az aggodalomra.

***

A minibusz, rajta az úszóklub tagjaival, délután 7-re ért az egyetemre. mindenki elbúcsúzott a másiktól és hazaindultak ragyogó arckifejezésekkel. Pharm az autóba cipelte a táskáját; P'Dean megígérte neki, hogy ma elviszi magához. Titokban izgatott volt, mert ez lesz a második alkalom, hogy a szerelme házába megy. 

-Nem tudsz nyugodtan ülni?- cukkolta Dean a Nongot.

-Ez most nem ugyanolyan.- válaszolta Pharm, miközben a sofőrre nézett érzelmes arccal. Minél többet nézte az idősebb szemeit, annál jobban érezte az idegességet, hogy átmegy hozzá. Biztosan szívatni fogják a senior testvérei.

-Holnap majd hazaviszlek délután, de reggelire és ebédre is maradsz nálam.- Pharm bólintott, aztán elmosolyodott.

Ha volt idő, amit együtt tölthettek, aztán kitöltötték. Csak hogy lássák a másikat mosolyogni, egymás mellett.

***

A fekete Sedan az ismerős épülethez hajtott, a fények fel voltak kapcsolva és látszott, hogy valakik tartózkodnak a nappaliban. Dean leparkolt az autóval a garázsban. Amikor kicsatolta az övét, tudatosan végig csókolt a párja nyakán, homlokán, az orra hegyén, végül a lágy ajkakon. -Menjünk.- kihasználta az előnyét, hogy a Nong még mindig össze volt zavarodva és kiszállt az autóból. Mosolygott, amikor látta, hogy a másik kényelmesen sétál utána.

Dean kinyújtotta a kezét és kinyitotta az ajtót, de hirtelen valaki magához húzta a karjaiba.

-Hazaértél fiam?- Egy édes és ismerős illat. A hosszú hullámos haj tulajdonosa szorosan magához húzta a fiát és megpuszilta az arca mindkét oldalát, lesokkolva ezzel a seniort.

-Anya...-

'Anya és apa... már vissza is jöttek?'