Készülj
fel
-In, apa vezetékneve miért más az enyémtől és anyuétól?- kérdezte a néhány éves kisgyerek.
Intouch
a nővérére pillantott, aztán adott egy puszit az unokahúga arcára, -A te
vezetékneved más apukádétól, de attól még ő az apád.- A kislány édesanyja
nem tudta hogyan magyarázza el a felnőtt problémákat a gyermeknek. Annak idején
a nő egy külföldivel szeretett volna összeházasodni, de az apja ellenezte, ők
mégis ragaszkodtak hozzá. Végül beleegyezését adta a házasságba, de a
vezetéknevét nem engedte megváltoztatni. A kicsi lány, Alin belezavarodott, de
nem kérdezett többet. Szorosan megölelte a szeretett nagybátyját, vékony kezeivel
megfogta a fiú arcát és folyamatosan puszikkal bombázta.
-Ha felnövök, a feleséged leszek In bácsi.-
-Nem mehetsz hozzá,- válaszolta a kislány édesanyja.
-Aww- Alin lebiggyesztette a száját, -Miért? Én nagyon szeretem Int.-
A
két felnőtt zavartan egymásra nézett. Mégis hogyan magyaráznák meg ezt a
kislánynak? Intouch megpuszilta az unokahúga arcát ismét. -Mert nekem van
szerelmem, ne haragudj Alin.- a kislány megint lebiggyesztette a száját,
nem tudta elképzelni, hogy kit szerethet In nála jobban.
-Akkor,
In bácsi, össze fogsz házasodni azzal a személlyel?- csillogó szemekkel
nézett a nagybátyjára, mire In eltöprengett.
Vajon
össze fognak házasodni? Nem, az sosem fog megtörténni.
***
-Pharm!!!- szólította meg a másikat, ahogyan a hideg kezével megütögette a fiatalabb
arcát, hogy felébredjen. Pharm kinyitotta a szemeit és mély levegőt vett.
Előtte megjelent P'Dean aggodalmas arca.
-Én...- a kábult fiú körbenézett; rájött, hogy a kanapén fekszik és Dean egy
törülközővel törölgette az arcát.
-Nyugalom.- óvatosan megsimogatta a Nong arcát és mélyen a szemébe nézett, -Nézz
rám.- a mély hangja megnyugtatta a nyugtalan fiút. -Az előbb hirtelen
hiperventillálni kezdtél és összeestél.- magyarázta lassan a Nongnak. -Úgyhogy idehoztalak a kanapéra. Hogy érzed magad? Van hányingered? Vagy
szédülsz? Nehéz még lélegezned?-
Pharm
megrázta a fejét, -Minden rendben, semmi komoly.-
Dean
megkönnyebbült, nagyon lesokkolt, amikor utána kellett kapnia, ahogyan a Nong
elesett.
-Biztos
vagy benne, hogy nem kell kórházba menned?- a háttérből jövő hang miatt a
fiú újra feszült lett. Nem mert megfordulni, hogy lássa a nőt, nem is mert
hangot kiadni, ráadásul a zavarodottság lehetetlenné is tette számára a
válaszadást. Nem tudta, hogy vajon Alin emlékszik e rá vagy nem vagy, mint P'Dean
anyja, elfogadja e őt.
-Én...
hazamegyek...- mondta Pharm, miközben megragadta a szerelme felsőjét,
akinek a szemei aggodalmat sugároztak.
-Ebben
az állapotban? Mi van, ha újra előtörnek a tüneteid? Csak aludj itt, jó?- a nő közelebb ment és megállt a fiú mellett. Lehajolt és megérintette a kanapén
fekvő arcát és elmosolyodott, -Nem kell olyan tapintatosnak lenned, te
vagy Dean szerelme, nem igaz?-
Pharm
az előtte álló nőre nézett, akit ezúttal tisztán látott. A gyönyörű arc, amin
szinte nem is volt ránc. Hihetetlen, hogy a fia már elmúlt 20 éves. Hosszú,
hullámos haja egészen a csípőjéig ért, hangsúlyozva a középnyugati arcvonásait.
Alin egy csodaszép nővé érett.
-Miért?- Pharm a szerelmére pillantott, aki rámosolygott. Össze volt zavarodva, hogy
miért tudott a nő a Deannel való kapcsolatáról.
-Nagyon
aranyos.- Alin megcsipkedte a fiatal fiú arcát, aki pánikolni kezdett, de
a nő megragadta a kezét, -Amikor elájultál, Dean nagyon sietősen kapott
fel és amikor megkérdeztem, azt mondta, hogy a párod, kicsit ledöbbentem.-
Pharm
arca elpirult, a szíve hangosan vert és gyorsan P'Deanre pillantott. 'Várjunk...
P' csak így elmondta?!'
-Anya,
túl sokat beszélsz. Csak menj,- a mindig sötét aurát sugárzó fiú
köhécselt, ahogyan elhessegette az anyját. Miközben a nő a fiára nézett,
elgondolkodott, hogy miért volt nyugtalan érzése a fiatalabbal kapcsolatban,
aztán ki akart slisszolni a helyiségből. Egy pillanatra lemerevedett, de
gyorsan észbe kapott és kiegyenesítette a tartását. A nő enyhe illata
öntudatlanul arra késztette Pharmot, hogy megölelje a nőt. A kellemes,
megnyugtató hangja, ahogyan a hátát simogatta....
***
-In
nagybácsi, mosolyogj.- kis kezeivel megsimogatta a fiú arcát, aki
összekucorodva ült és csorogtak a könnyei. -Pedig már az Ohm Pheiyng Ohm
Ohm-ot is elénekeltem neked.- motyogta a kislány, miközben a fiú hátát
simogatta. Nem hagyta abba a dalolást, amíg a nagybátyja nevetésben ki nem
tört. Annak ellenére, hogy az édesapja eltiltotta a P'Kornnal való
találkozástól, a kislány mindig lelket öntött belé.
***
-Ohm
Pheiyng Ohm Ohm...- suttogta, ahogyan a fülében csengett a dallam az
emlékeiből. A meleg könnycsepp kicsordult a szeme sarkából, a szívében hiányt
érzett... 'hiányzik'...
-Minden
rendben.- a szerelme édesanyja nyugtatgatta a fiú, aki még mindig zavarodott
volt. A nő azt gondolta, hogy olyan ismerősnek hatott a fiú a tudta nélkül,
mert a körülötte való légkör olyan valakire emlékeztette, akiről nem is tudott.
-Sajnálom.- Pharm kicsit eltolta a nőt, mert kínosan kezdte érezni magát az őt bámuló
szemektől.
-Rendben
van, amúgy is azt mondtam, hogy pihenj először, mivel fáradt vagy, nem?- törölte meg a nő a fiú arcát és szemeit, aztán a fiához fordult, -Apád
megállt a cégnél, hogy elintézzen néhány dolgot, valószínűleg csak nagyon későn
fog hazaérni. Jobb lenne, ha holnap beszélnél vele.- Dean bólintott és
megpróbált közelebb férkőzni a Nonghoz, de Pharm gyorsan elutasította,
ragaszkodott ahhoz, hogy már jobban érzi magát és nem kell segíteni neki
sétálni. Hamarosan már be is mentek a hálószobába, majd a a szoba tulajdonosa
megölelte a Nongot és egy csókot nyomott a halántékára.
-Nagyon
jó.-
-...- Pharm átölelte a szerelmét, a mosolya vizes volt a könnyektől. -Alin...
Alin..- a fiú szipogása lassan sírássá változott. A találkozás fájdalmas
volt, de mégsem tudta levenni róla a szemét.
'Nem
tudtam mondani neki semmit, nem tudtam elmondani neki a hiányoló, szerető
szavakat, mielőtt... de ő nem... ő nem Intouch. 'Nem én vagyok Alin
nagybátyja most...'
-Shhh...
jó fiú.- Dean végigsimított a remegő fiú testén. -P' itt van veled,
minden rendben.- csak folyamatosan suttogott, közbe érezte, hogy a könnyek
eláztatják a ruháját, -Megdagadtak a szemeid.- elvezette a Nongot az
ágyhoz és leültette rá ő maga pedig elé ült, miközben az arcát simogatta.
-Én...
é... hiányzik Alin.- szipogta Pharm, miközben keményen próbálkozott
értelmesen beszélni. Dübörgött a mellkasa olyannyira, hogy az már kezdett
elviselhetetlenné válni -Itt... fáj, Intouch annyira szerette az
unokahúgát, de.... ő nem.... emlékszik.- Alin egyáltalán nem emlékezett a
nagybátyjára.
-Amikor
Intouch meghalt, Alin még kisgyerek volt, igaz?- Dean kissé megrázta a
fiatalabbat, hogy az ráfigyeljen, -Csak 6-7 éves volt akkor.-
A
fiatal fiú bólintott. Próbálta megérteni, de a szomorúság túlcsordult benne és
nem tudta abbahagyni a sírást. A 7 éves kislány talán szomorú volt, hogy
elvesztette a nagybátyját, de hamar el tudott feledkezni róla.
-Szeretnél
fürödni? A meleg víz segíthetne megnyugodni.- letörölte a
megállíthatatlanul folyó könnyeket, közben elgondolkodott, hogy a fiúból miként
tud előjönni ennyi könny. Dean nem várta meg a Nong válaszát és már ment is a
fürdőbe, előkészítve a ruhákat a fiatalabbnak, aki még most is a sírás nyomait
próbálta eltüntetni, közben azon gondolkodott, hogy talál e borogatásnak való textilt
a szemére. -Mehetsz is, jól áztasd ki magad a vízben, de ne zárd be az
ajtót.- megsimogatta a fiatalabb fejét, aki aggodalmasan szemekkel, húzta
meg az idősebb pólóját. -Mi a baj?- Dean a Nongra nézett, aki nem
akarta elengedni őt.
-Én...
nem akarok egyedül lenni.- motyogta halkan a fiú, de Dean tisztán
hallotta. Felvonta a szemöldökét és közelebb hajolt a másikhoz. Pharm elpirult
és erőteljesen ellökte az idősebbet.
-Én...
én megyek fürdeni. Köszönöm P'Dean.- amikor a fürdőszobaajtó becsukódott,
a junior lecsúszott a földre. Szidta magát a vakmerőségéért, az arca teljesen
elvörösödött a zavarában, amiért utalt Deannek, hogy fürödjenek együtt.
Ráhajtotta az arcát a térdeire és nehézkesen felsóhajtott. Az igaz, hogy nem
akart egyedül lenni, mert akkor a múlton gondolkodott volna. A múltbeli bűnének
a következménye hozta vissza az életbe? Hogy szenvedjen az általa szeretettek
miatt, mert nem mondhatja el nekik, hogy ki is volt ő?
Pharm
felállt, levette a ruháit, gyorsan megmosta az arcát és belelépett a kádba. A
meleg víz tényleg segített neki megnyugodni, de a lehunyt szemeiből és folyni
kezdtek a könnyek. Aggódva gondolt bele, hogy hogyan fog szembenézni velük. Ha
Dean apja nem fogadja el a kapcsolatukat és azt mondja nekik, hogy nem
találkozhatnak többet csakúgy, mint Korn és In esetében, hogy nem lenne képes
többet Deannel, Alinnal, Ahnnal találkozni, akkor mi fog történni? Csak
arra tudott gondolni, hogy a könnyei kontrollálatlanul folytak. Pharm lassan
lemerült, hogy az arcát is ellepte a víz, a kezével szorosan a térdeit
fogta. 'Nem akarom, nem akarom. Ha ez így lesz, akkor az nekem a véget
jelenti.'
-P'...
Dean.- ha el kell hagyniuk egymást, azt egészen biztosan nem lenne képes
elviselni.
-Miért
sírsz?- Pharm annyira megijedt, hogy majdnem kezdett volna belefulladni a
vízbe, de az erős kezek idejében kiemelte a vízből, mielőtt a fiatalabb
lenyelte volna a vizet. A Nong szemei tágra nyíltak.
-P'?!- a senior belépett a fürdőbe amikor a fiatalabb nem figyelt rá, így mondhatni
szabad bejárást kapott. 'Miért nem viselsz semmi???'
-Én
is le akarok fürödni.- válaszolta az idősebb, mintha kimondott kérdés
nélkül is tudta volna, hogy mi jár a Nong fejében; belépett a kádba és beült a
fiatalabb háta mögé. Az alacsonyabb egyből elpirult, amiért a meleg vizet akarta
okolni és a hátát, ami a senior széles mellkasához ért és olyan forró volt,
mintha el akarna olvadni. Olyan mereven ült, hogy Dean kénytelen volt
felkuncogni. A tenyerével kimert egy kis vizet és a Nong karjára folyatta,
közben a lábai a víz alatt a fiatalabbéhoz értek, aki ettől megremegett. -Engedd el magad egy kicsit.- mondta Dean, miközben Dean
megérintette a fiatalabb hátát és masszírozni kezdte a nyakát, -Nem akarsz
egyedül lenni, igaz?- lehajolt a tarkójához.
-Uhmm...- Pharm halkan felnyögött, nem mert a mögötte ülőre nézni, aki ki is használta a
lehetőséget. Hirtelen elfeledkezett a korábbi gondolatairól, még a könnyei is
elálltak, minta elzárták volna a csapot, mert a helyzet még veszélyesebb volt,
ahogyan lenézett a lábaira, amik P'Deanéi mellett voltak. Hirtelen féltékeny
lett a másik erős izmaira, de nem is tudta miért.'Ehj, a lábai...' A
csintalan szemeiben felcsillant valami. Pharm közelebb tolta a combjait a P'
csípőjéhez, látni akarta a tetoválását, de az a víz alatt volt, így nem látott
semmit.
Dean
hátradőlt a kád széléig, élvezettel nézte a Nongot, aki folyton jobbra és balra
pillantott, mintha hezitált volna, hogy megkeressen e valamit, de közben nem
mert megmozdulni. -Ha tovább mozgolódsz, akkor nem fogom garantálni a
biztonságodat.- adta le a figyelmeztetést az idősebb és Pharm hirtelen
abbahagyta a fészkelődést. Erős kezeivel elkapta a Nong derekát és szorosan
magához húzta. Annak ellenére, hogy nem látta az arcát, a piros bőre és fülei
elárulták, hogy a kezei közt lévő fiú zavarban volt.
-P'Dean,
hazug vagy!- csapkodott a két kezével a junior, ahogy megpróbált
kiszabadulni a fogságból.
-Olyan
makacs vagy.- kiáltott fel Dean, de úgy látszott, hogy a Nong nem ijedt
meg tőle.
Pharm
elmosolyodott, amikor rájött, hogy nem fog tudni szabadulni az idősebbtől, de
azért erősebben próbált eltávolodni az őt ölelő hátától. -Tudja az apád
vagy nem?- kérdezte, miközben az idősebb kezével játszott.
-Természetesen
nem.- válaszolt pozitívan az idősebb. Az állát a Nong vállára tette, aki
csak hagyta, hogy a párja csinálja, amit akart, -Ritkán beszélek vele a
nagymamám miatt, úgyhogy nehéz egy jó társalgást lefolytatnom vele.- Egy
pillanatra megállt és elgondolkodott.
-Talán
az apád sem beszél sokat, pont, mint te.- Annak ellenére, hogy sosem találkozott
az idősebb édesapjával, hitt abban, hogy P'Ahn és Alin megfelelő embert
választottak. -Próbáltad már beavatni őt is a beszélgetésidbe?-
-Akarod,
hogy megmossam a hajad?- az idősebb próbálta megváltoztatni a témát.
Kinyúlt a samponért, aztán válasz nélkül nyomott belőle a Nong fejére.
-P'Dean,
olyan makacs vagy.- panaszkodott Pharm, aztán becsukta a szemeit, amikor a
sampon kezdett felhabzani. -Amilyen az apa, olyan a fia.-
-Ez
nem igaz.- a nagy kezei gyengéden dörzsölték a Nong fejét, aztán a fiatalabb
frusztráltan megütötte a kezét.
-Állj
le P'Dean.- elhúzta a senior karjait, aztán szembefordult vele és
elterpeszkedett az ölében, -Én is a tiédet.- nem akarta feladni a
vörössége ellenére sem, de azért nem mert a másik szemébe nézni. Elvette a sampont
és nyomott belőle a kezére, majd nem sokkal később elkezdődött a
habháború.
A
nevetés visszhangzott a fürdőszobában, végül sikerült befejezniük a hajmosást
és csókokat hintettek végig egymás arcát.
-Nem
számít mi lesz apa válasza.- az arcát a Nong fehér mellkasához nyomta, a
szemei az élvezettől csillogtak. A fiatalabb még egyszer lehajolt, hogy
leöblítse a hajában maradt sampont. -Sosem fogunk szakítani.-
Pharm
bólintott. Az ujjaival megdörzsölte a haját, hogy a maradék is lejöjjön. A
meleg víz mindenét letisztította, még a szemeiben lévő könnyeket is. 'Igen,
sosem fogunk szétmenni.'
Amikor
kijöttek a fürdőből, átöltöztek a pizsamájukba, hosszú ujjú felső és
hosszúnadrág felhajtva. Ez Pharmot nagyon irritálta, de nem tudott mit tenni a
méretkülönbségeikkel. Lefeküdt a puha ágyra, Dean ismerős illata olyan volt,
mint egy jó altató. Amilyen hamar letette a fejét a párnára, a szemei már le is
csukódtak.
-Nyugodtan
sírd ki magad.- motyogta magában az idősebb, aki követte Pharm példáját.
Kellemesen érezte magát a meleg, relaxáló fürdő után. Elment lekapcsolni a
lámpát, aztán visszafeküdt a párja mellé az ágyba.
Mostanság
mintha gyakran aludtak volna együtt, ráadásul a tünetei is eltűntek. Pharm
lehet, hogy félénk volt, de nem kellett kényszeríteni, hogy megbökje Deant, aki
kitárta a karját, Pharm pedig könnyedén odafordult ás átölelte az idősebbet. A
senior a nagy kezével simogatta a másik hátát, aki még egy darabig a karjai
közt feküdt. Elmosolyodott és megpuszilta a homlokát, aztán erősebbre fonta a
kezeit a fiatalabb körül.
Összeráncolta
a homlokát, amikor meghallott egy autót kint, amit beszélgetés követett,
mielőtt minden elcsendesedett volna kint.
'Apa
vissza is ért...'
-Próbáltál kedves lenni vele?-
Dean
gondolkozott egy darabig, hogy vajon próbált valaha is minőségi beszélgetést
kezdeményezni az apjával.
***
A
kép homályos volt, mintha a fényeket halvány köd takarta volna. Érezni lehetett
az édességet, amikor a két fiú meleg teste egymásba volt gabalyodva. Az ágy
puha volt, de nyikorgott és zörgött, ahogyan mozdultak rajta. Nehezen lélegezve
addig folytatták a mozgást, amíg az alul lévő fel nem kiáltott. A felkarján
érzett erős szorítás arra késztette, hogy addig hajszolják az élvezetet, amíg
ki nem elégülnek és le nem nyugodnak, akár a tenger a vihar után.
-Szeretlek
P'Korn.- mondta a csintalan fiú ragyogó szemekkel. Az arca nedves volt az
izzadtságtól és ki volt pirulva. Korn nem tudta megállni és végigcsókolta a
fiatalabb arcát.
-Már
késő van.- mondta Korn, miközben az ágy melletti órára nézett, majd felkelt
és felvette a felsőjét.
Intouchnál
voltak. Majdhogynem napkeltétől napnyugtáig együtt töltötték az idejüket. Korn
felvette a szerelme pólóját és átadta neki. Tudták, hogy nem maradhatnak sokáig
együtt, de aznap volt az egyéves évfordulójuk. Egy év talán rövid idő másoknak,
de ez nekik rengeteget jelentett.
-Majd
még találkozunk.- az idősebb csókot nyomott a fiatalabb szájára, egymásra
mosolyogtak, de akkor is menni kellett. Hirtelen egy nagy csattanás hallatszott
a szobaajtó felől, mintha mennydörgés lett volna.
-Mi a fenét csináltok!!!-
Intouch
szemei tágra nyíltak, majd erősen össze is zárta őket. Ő is és a szerelme is
ledöbbentek, amikor meglátták a hívatlan vendéget.
-Apa!!!- Korn gyorsan maga mögé lökte a fiatalabbat. Összeszorította az állkapcsát és
homlok ráncolva nézett az ajtóban állóra. Intouch apja összeszorított kezekkel
állt a két fiú előtt.
A
titkuk... kitudódott.
***
Dean
hirtelen megugrott és kinyitotta a szürkészöld szemeit. A légzése olyan gyors
volt, mintha az előbb látottak éppen akkor történtek volna. Gyorsan az ajtó
felé vezette a tekintetét, de megnyugodott, amikor látta, hogy senki sem ment
be, minden csendes volt. Aztán körbenézett a szobában, fehér plafon, ismerős
sötétkék függönyök... 'Álmodtam?'
-...
Ne csináld!- a mellette lévő fiúból jövő nyüszögő hangok miatt feleszmélt
a gondolaiból. A karjai közt lévő fiú enyhén megfeszült, a két kezével erősen
átkulcsolta az idősebb karját. -Ne üsd meg P'Kornt, apa... Ne!-
-Pharm, Pharm...- a senior próbálta felkelteni a Nongot azzal, hogy szólongatja;
nem merte megrázni, mert félt, hogy az túl sok lenne neki és újra
hiperventillálni kezdene. -Pharm, csak egy rémálom, nyisd ki a szemeidet.
Jó fiú.- a mély tónusú hang közvetlen a füle mellől érkezett és emiatt
erősebben kezdett küzdeni. A szempillái nedvesek voltak és pislogott párszor,
mielőtt rendesen ki tudta volna nyitni a szemeit, aztán a másikra nézett.
-P'Dean?-
-Igen,
én vagyok.- ismételte meg Dean a szavait, hogy megnyugtassa a másikat.
Pharm felemelte a karját és átölelte a nyakát, az arcát pedig a mellkasához
szorította.
-Álmodtam...
hogy.... Intouch apja bejött és meglátott minket... aztán megütötte
P'Kornt...- az álmában látott férfi kiabált és ütött, de P'Korn nem
ment el onnan és nem engedte, hogy az apja megüsse Int.
Dean
felkelt és ülésbe húzta a Nongot is. Továbbra is ölelte a szerelmét, de már
kezdett aggódni az eltiltás miatt. Ez volt az első alkalom, hogy ő és a junior
is ugyanarról álmodtak volna. Dean emlékezett, hogy miután Intouch apja rájuk
talált, el lettek választva egymástól. Korn több helyen megsérült annyira, hogy
egy hétig nem ment iskolába. Egy hónapig nem találkozhattak, amíg titokban
kapcsolatba nem tudtak lépni egymással és az étteremben találkoztak. Az volt az
utolsó találkájuk, mielőtt meghaltak volna. -Mindegy, csak egy rémálom
volt...- aminek véget kellett volna érnie.
Dean
és Pharm majdnem fél 8-kor mentek ki a hálószobából, mivel ünnepnap volt,
lassabban kezdtek neki a napnak. Amikor meglátták, hogy egyedül Don ül az
asztalnál a telefonján játszva, Pharm kiment a konyhába, hogy Delnek segítsen,
mert a lány ma akarta megmutatni az újonnan szerzett tudását a rizskása terén.
Amikor az óra mutatója elérte a 8-at, a ház tulajdonosai lassan lejöttek a
második emeletről, ahogy a kása és a porcosgomba illata terjedni kezdett,
amitől egyből megéheztek.
A
fiú segített a barátjának és a cselédnek a két edénynyi rizst az étkezőbe
cipelni, de megállt, amikor észrevett egy ismeretlen arcot az asztalfőn ülni. A
magas, jól felépített testű férfi akkora volt, mint Dean, rövid fekete haja
volt és enyhén fehéres bőre. Egy újságot olvasott, miközben egy csésze kávét
kortyolgatott.
-Oh,
miért is kellene a vendégnek segíteni felszolgálni a reggelit?- abban a
pillanatban mondta, ahogy megjelent a gyönyörű nő, amikor meglátta a fia
párját, hogy segít kicipekedni a konyhából, aztán gyengéden megpaskolta a fiú
hátát.
-Rendben
van, csak segítek.- integetett sietve Pharm, miután letette az edényt és
megállt Dean mellett. Enyhén megijedt, amikor hallotta, hogy az újság össze
lett hajtva.
Az
étkezőasztal körüli légkör nagyon csendes volt. A ház 50 éves tulaja megállt és
az új jövevényre pillantott. Pharm sietve felemelte a kezét, hogy kifejezze a
tiszteletét. Dean apja csak bólintott és csendben nekikezdett a reggelijének. -Egyetek, amíg még meleg.- szólalt meg a reszelős, mély hangján, éles
szemeivel a legidősebb gyerekére pillantott, aki még mindig kínosan állt egy
helyben, -Majd beszélünk, ha végeztünk.-
A
reggeli szokásosan csendes volt. Don és Del titokban az apjukra és a bátyjukra
pillantgattak. Az anyjuk eközben folyamatosan mosolygott, ahogyan felszolgálta
a reggelit. Néha hallani lehetett kisebb szóváltásokat és nevetéseket, amik a
nő és a férje közt voltak. Az anyjuk volt mindig az, aki mosolyt és nevetést
kölcsönzött a helyzetekbe, bármi is történt. Szerencsére Don és Del is
örökölték az anyjuk ezen tulajdonságát, de Dean meglepő módon az apjuk génjeit
örökölte túlnyomóan.
Egyszer
az anyjuk azt mondta, hogy ha Dean és az apjuk egyedül maradnának a házban,
egészen biztosan a teljes nap csöndben telne, mint egy elhagyatott ház. Del és
Don egyetértettek a nővel, mert egyszer látták már úgy őket és nem is igazán
akarták megint megtapasztalni.
Miután
befejezték a reggelit, ami különösen finomra sikeredett mosolyt csalva ezzel a
lány arcára, a cseléd összegyűjtötte a tálakat. Általában minden féléről
beszélhettek a szüleikkel, de nem ma. A lány a bátyjára pillantott, ki akarta
menteni magukat, hogy Dean nyugodtan beszélhessen velük, de amikor már azon
volt, hogy megmozduljon, a család feje magához vette a szót. -Üljetek
le.- a két testvér azonnal visszaült. -Rendben, van bármi is, amit a
családtagjaid előtt meg szeretnél osztani?- a férfi a legidősebb gyerekére
nézett, aki viszonozta a tekintetét. Dean az anyjára pillantott, aki rámosolygott.
-Apa,
szerintem anyától már hallanod kellett.- Dean megszorította a Nong kezét
az asztal alatt. -Ő Pharm, a szerelmem.-
Pharm
nagyra nyitotta a szemeit és ledermedt, amikor meghallotta a 'szerelmem' szót.
A férfi ónix szemei az asztalra meredtek, mielőtt a kezeit feltette volna rá.
-Alaposan
végig gondoltad?-
Dean
felvonta a szemöldökét és egyenesen az apja szemeibe nézett, -Mindent
rendesen átgondoltam.-
-Mi
van a szüleivel?- Pharm megijedt a kérdés hallatán.
-Az
apám már elhunyt, de anyukám már tudja, hogy randizunk és nem ellenezte.- próbált egyszerűen válaszolni és közben nem összeesni. Annyira stresszelt, hogy
nagyon izzadni kezdett.
-Tisztában
vagytok azzal, hogy ezután sok gonddal fogtok szembenézni? Biztosak vagytok
abban, hogy tudjátok majd kezelni?- Dean és Pharm egymásra pillantottak,
mielőtt a férfi felé fordultak volna.
-Igen!- a két fiú makacs és rendíthetetlen viselkedését látva az idősebb apja
felsóhajtott. A szék támlájának dőlt, hogy megnyugodjon, Előző éjjel a felesége
elmondta neki, hogy a legidősebb fiuk hazavitte a szerelmét és az az illető egy
fiú. Be kellett ismernie, hogy először lesokkolt és pihennie kellett a hír
miatt, de sosem gondolkodott el azon, hogy megtiltsa a kapcsolatukat. Hogyan is
tehette volna, amikor a múltban megtapasztalta a szerelem tiltását? A
rendőrségi letartóztatás miatti fájdalom, az elválasztás és a szerelme könnyei
még tisztán éltek az emlékeiben. A végén a szerelme anyja elfogadta őt, de a
harcok emlékei nem tűntek el olyan könnyen. Frusztrált volt, amikor azt látta,
hogy a legidősebb fia mennyire odavan a nagyanyjáért és ezáltal figyelmen kívül
hagyta a saját szüleit. Ezért inkább, ha lehetősége adódott a beszélgetésre,
azt nyugodtan szerette volna tenni.
Tegnap,
a felesége anyja felhívta, bár nem beszélt sokat, csak annyit kért, hogy
nyisson Dean felé. Így hát, ha a fia nem akart beszélni, akkor megtette ő
először és pont ezt alkalmazta aznap is.
Dean
nem szólalt meg és emiatt neki kellett kezdenie a beszélgetést. Frusztrált volt
a rövid válasz miatt, de legalább érthető volt és tisztán érezhető volt, hogy a
két fiú nem csak szórakozik, csak azt nem tudták, hogy mi lesz a jövőben.
-Drágám.- a felesége a férfi mellé ült és gyengéden megérintette a hátát, aztán
mosolyogva a két fiúnak bólintott. A fia a párjához hajolt, közben az apjára
nézett egy olyan tekintettel, amit még sosem láttak tőle. Különös volt
számukra, kiváltképp a férfinek, aki felvont szemöldökkel, meglepetten nézett a
legidősebb gyermekére... nagyon gyengéden nézett a párjára.
A
nő megbökte a könyökével a férjét, mert túlságosan bámulta a fiatal fiú,
megijesztve őt ezzel. A férfi összeráncolta a homlokát, aztán az újra megmaradt
csendben hátradőlt a széken. -Ha úgy gondolod, hogy ez a helyes döntés,
akkor később ne gyere hozzám siránkozni.-
Dean,
Don, Del és Pharm csodálkozva néztek a férfire, nem gondolták volna, hogy
mindent ilyen könnyen elfogadna. Amikor Don folytatta a bámulást, az apja
kezdte kényelmetlenül érezni magát miatta. Nem szokta meg az ilyen furcsa
légkört, amit a gyerekek születése óta nem érzett. A feleségére pillantott, aki
csak ránevetett. Nem számított a fia döntése, ameddig az nem volt veszélyes rá
és a családjára nézve. Csak támogatni tudta őket, hogy a biztonságos oldalon
maradjanak.
***
-Apukád
elég kedves.-
Dean
megállt, ahogyan a párjának segített a gesztenyét elkészíteni. Beletette őket
piros és zöld szirupban. Miután beáztatták a darabokat, megszárította és
összekeverte tápiókaliszttel. Az idősebb összevont szemöldökkel figyelte a
Nongot nem tudta elképzelni, hogy mégis mit akar abból csinálni.
Pharm
enyhén elmosolyodott, miközben elvette a gesztenyét és beletette a forró
vízbe. Magában nevetett, ahogy belegondolt a két órával ezelőtt
történtekre, amikor Dean apja elfogadta őket; Pharm megrántotta a szerelme könyökét,
hogy hajoljanak meg. Először Dean vonakodott, de követte a másik tettét. Az
apja sosem számított ilyenfajta megnyilvánulásra a fiától és ez látszott is,
amikor összeráncolt, hitetlenkedő arccal nézett rájuk. Biztos volt abban a
junior, hogy Dean és annak apja pontosan ugyanolyanok voltak. Kívül kemény, de
belül lágy, lágyszívűek voltak. A borítón zord, egyenes külső, de belül
igazából kissé kaotikus.
-Melyik
része kedves?- kérdezte Dean, mintha nem tudna várni a magyarázatra.
Miután kész volt a lisztezéssel, átszitálta a maradékot és a Nongnak adta, hogy
forró vizet tehessen bele. A fiatal fiú felemelte az arcát és rámosolygott, -Kedves, mert pontosan olyan, mint te.- a válasz közben még jobban
elvigyorodott.
Az
idősebb átvitt értelemben értve egy szakadékba zuhant. Amióta megszületett,
sosem látott még senkit, aki olyan aranyos lett volna. Felnevetett, mintha
tudta volna, hogy ő volt az első, aki ezt mondta az idősebbnek, mire a senior
megcsipkedte az arcát, amíg a Nong fel nem sikított.
-P'Dean,
a házatokban vagyunk!- csücsörített Pharm, miközben suttogott, -A
szüleid a nappaliban vannak.- emlékeztette az idősebbet, aki éppen
ellopott tőle egy forró csókot. Panaszkodni kezdett, frusztráltan csapkodni
kezdett és visszament a gázhoz, hogy megkeverje a főzésben lévő gesztenyéket,
aztán kivette és megmosta őket hideg vízben.
A
kókusztej illata, a sziruppal összekevert színtelen zselé és a pandanlevél
aromája megtöltötte a konyhát. Legalulra Pharm gránátalmát tett a csészébe,
jeget tett rá, gyümölcsökkel, gesztenyével és kókusszal dekorálta, majd
kókusztejet tett a tetejébe.
-Viheted
is.- mondta az idősebb a cselédnek, akit odahívtak, hogy segítsen és a
tálcára tegye a csészéket. Először Pharm nem tervezett desszertet csinálni, de
eszébe jutott, amikor a kókusszal teli táskára nézett. Szóval nem tudott
megállj parancsolni magának és hasznossá tette magát.
Különösen,
amikor Alin kicsi volt, látta a csészészdesszertet és azt mondta, hogy
gyönyörű, mint egy drágakő, de nem merte megenni. Olyan kétségbeesetten nézett,
amikor meg kellett ennie, de inkább elutasította.
-Finom?- amikor csak ketten maradtak a konyhában, a csintalan fiú kanalazott egyet a
desszertből és az megetette az idősebbel, mint úgy általában, amikor főzött
valamit
A
roppanós gránátalma, a pandan illata összekeveredett a kókusztejével és
hozzájött még a hideg jég. Az íze könnyű volt és nem is túl édes. Mikor az
idősebb apja megkóstolta, szinte már meg is ette az egészet.
-Reggel
az anyukám küldött egy üzenetet.- mondta Pharm, miközben megetette a
szerelmét, anélkül, hogy ő egy falatot is evett volna. -Most vasárnap az
unokatestvérem el fog vinni a nagybátyámhoz. Ha semmi sem jön közbe, akkor még
a nagyapát is láthatom utána.-
Dean
elvette az üres csészét és a mosogatóba tette, majd a meg-megrebbenő szemekbe
nézett, -Szeretnéd, hogy menjek veled vagy nem?- a fiatalabb
lesütötte a tekintetét egy pillanatra, majd megrázta a fejét.
-Nem
szükséges.- attól még, hogy ezt mondta, erősen kapaszkodott a szerelme
felsőjébe a remegő kezével. Aggódott, de miért is?
A
szürkészöld szemek az egy helyben ácsorgó párjára nézett, aztán hirtelen a Nong
kitárta a karjait és átölelte az idősebbet. Dean is visszaölelte és a
mellkasához húzta a fiatalabbat. -Pénteken ünnep van... aludhatok
veled?- suttogta a Nong fülébe, mire elvörösödött. Dean tudta, hogy a
junior gyakran zavarba jön, hogyha a fülébe sugdos. Pharm bólintott, igazából
nagyon is szeretett Deannel lenni. Csak együtt lenni, időt tölteni a másikkal,
egymás mellett aludni, ezek elég boldoggá tették, hogy megfeledkezzen
mindenről. Az is jó lett volna, ha tölthetne egy kis időt, mielőtt a rokonaival
találkozna.
Dean
csettintett a nyelvével, aztán lehajolt, hogy a száját a párja homlokához
érintse a száját és beszélni kezdett... -De ezúttal nem csak aludni
fogunk...-
-Huh?- Pharm tágra nyitotta a szemeit.
Először
képtelen volt felfogni a hallottakat. Dean csak bámult rá, miután kimondta az
egyértelmű szavakat. Aztán a Nong egyszer csak pirulni kezdett, az árnyalat
fokozatosan terjedt a nyakától a füléig. Mivel nem tudott semmit sem tenni, ez
még szemérmetlenebbé tette Deant, aztán a homlokára is nyomott egy csókot. -Adok egy kis időt, hogy felkészítsd a szívedet.- mondta, miközben
csókot nyomott a Nong arcának két oldalára. -Már olyan régóta várok, hogy
nem fogok többet.- a mondandóját egy újabb csókkal fejezte be, amit a
vékony ajkakra adott. Dean kiengedte a fiatalabbat az öleléséből és gyengéden
megsimogatta a fejét. Rámosolygott a Nongra és elnézést kérve kiment a
konyhából a szüleihez, egyedül hagyva a fiatal fiút, aki továbbra is csak egy
helyben állt.
'Egy
hét?'
'Nemcsak
aludni?
'P'Dean...'
'P'Deeaannnn!!!!'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése