A mi történetünk +18
Az egyetem főzőklubja elég elfoglalt volt ma, mert kaptak egy megrendelést, miszerint csináljanak Ta-Goht és Kaw Phot. Mindenki olyan elfoglalt volt, mint a pokol. P'Dech és egy másik fiú ültek az asztalnál és a pandan leveleket vágták fel és tették egy csészébe. Egy rakásba halmozták a 100 levelet, a rizstlisztet, a tápiókalisztet és a mundgbablisztet, amit összekevertek virágvízzel. Egy spatulával összekeverték a liszteket, aztán a cukorral és a levelekkel is és zöld vizet adtak hozzá. Feltették a serpenyőt a gázra közepes lánggal. Addig melegítették, amíg a keverék sima nem lett. Miután megpirították a lisztes anyagot, lassan átvette a zöldes árnyalatot.
A
fiatal fiú az édes kukoricát apró adagokban a kókuszhoz öntötte majd az egészet
a lisztbe. Kis lángon pirította, amíg a tészta fényesebb nem lett. A klubelnök
felemelte az edényt, amiben a kókusztejet pirította meg rizsliszttel, amiből
édes illat áradt. Az elkövetkezendő órában beletették a kakaót és külön részre
osztották.
Miután
befejezték az első részt, nekikezdtek a Ta-Gohnak. Hiába volt már minden
mondhatni kész, neki a fejében mégis más dolgok jártak már a fejében.
'Nem
tudok aludni.'
Miután
Dean hazavitte az ájulását követő nap, ő sikítva kelt az álmából és olyan
nyugtalan volt, hogy nem tudott többet pihenni. A nagyapjáról, a nagybátyjáról,
de még az unokatestvéréről szóló gondolatai is száműzve lettek a fejéből. Csak
a szívtelen férfi arca lebegett előtte, aki azért ment értük, hogy darabokra
szaggassa őket.
Igen...
tényleg. Azóta a nap óta, már majdnem egy hete volt, P'Dean nem mutatkozott
előtte. Üzengettek Line-on és beszéltek telefonon, de ez szokatlan volt, még
Team és Win is elcsodálkozott rajta.
Habár
azt mondta, hogy nem veszekedtek, a barátai továbbra is aggodalmas
pillantásokat vetettek rá. Egyik nap majdnem elrángatta magával Team a klubba,
de Pharm megrázta a kezét, mert azt ki nem állhatta volna, ha ülnie
kellene és bámulni Deant.
Különösen,
amikor még emlékezett az éjszakára...
***
A
szoba tulajdonosa hangosan csépelte a billentyűzetet, ahogyan a székén ült. Már
vagy milliomodik alkalommal felsóhajtott, aztán motyogni kezdett magában és
folytatta az olyan szavak bepötyögését, amikre soha életében nem gondolta
volna, hogy rá fog keresni, majd néhány másodperccel később felugrottak a
találatok. -Wow!- az arca elsápadt és folyamatosan rázta a fejét...
'vérzés' + 'nem lehet leülni'
Egytől
százig számolt, majd felvette a párnáját és beletemette az arcát, utána
véletlenszerűen rákattintgatott a találatokra fokozatosan elolvasva a
tartalmaikat, néha nagyokat kellett nyelnie. Éppen a férfiak méretéről keresett
infót. Emlékezett a kanchanaburii látogatásra és minél többet olvasott,
öntudatlanul is sírni akart.
-Mit
kellene használnunk?- az egeret a magyarázatra húzta, -Óvszer...
honnan tudjam a megfelelő méretet?- összeráncolta a homlokát magában
motyogva. -Gél...? Azt is kellene?- a tapasztalatlan fiú tele volt
kérdésekkel, de nem tudta, hogy hogyan kérdezzen rá. Még ült egy kicsit az
információáradatot olvasva, mielőtt megragadta volna a pénztárcáját, hogy
lemenjen az apartman előtti boltba. Biztos, ami biztos, legyenek meg előre a
dolgok! 'De nem tudom a méretét, lehet, hogy csak minden méretből
vennem kellene.'
-Jó
napot!- a boltban lévő fiatal eladólány boldogan üdvözölte. Talán, mert
nagyon késő volt és nem igazán voltak vevők. Mosolyogva sétált körbe a boltban,
amíg meg nem találta a keresett tárgyat. De hamar rájött, hogy azok a dolgok a
kasszánál voltak elhelyezve, közel a bejárathoz.
'Miért
tették ezeket ilyen figyelemfelkeltő helyre?! Mégis hogyan válasszak így
nyugodtan?'
Mint
egy kisgyerek, úgy állt és nézegetett, majd megállt a könyvespolcnál. Felvett
egy magazint és véletlenszerűen kinyitotta valahol, de a szemeivel továbbra is
a célpontot pásztázta. Kezdte kínosan érezni magát, végül odasétált a
kasszához, de hirtelen... 'Várj!!! Még vannak speciálisak, érdesek és
még eper ízesítésűek? Akkor melyik méret? Melyik doboz?'
A
kezével végül kinyúlt nehézkesen... az elemek felé. Lassan tovább vitte a kezét
a fejfájáscsillapító pirulák felé, amiket most nagyon vágyott megvenni. Mégis
elfordult a snackek felé, hogy áttekintse a gondolatait. Végül eldöntötte...
-Lesz
még valami?- mosolygott rá a fiatal nő, de Pharm megrázta a fejét.
Kicipelte
a táskáját a boltból, ahol majdnem 40 percet töltött. Piros arccal ránézett a
műanyag táskára, amiben 2 csomag Lays volt, természetesen sósak, Team
kedvencei.
'Holnap
egészen biztosan megveszem.'
A
szegény elbukott fiú tényleg sírni akart.
***
-Hideg
és meleg- meglökte a serpenyőt, amiben épp a desszertet pirította. A
klubelnök megfogta a fiú kezét és elkezdte forgatni, hogy talál e rajta
sérülést.
-Nagyon
ügyetlen vagy, megégetted magad a vízzel. Inkább menj és pihenj le.- lökte
a senior a szoba sarka felé a fiút, hogy üljön ott le, pedig a munka már
majdnem kész volt.
-Még
van órám.- adta át a munkát Pharm egy másik diáknak. A telefonon lévő
dátumra nézett, már csütörtök volt, azaz holnap ünnep volt. Nem kellett
tanulniuk és P'Dean megkérdezte, hogy együtt tölthetnék e a napot.
-Akkor
menj és várd meg az órádat.- a klubelnök megdörgölte a junior fejét,
akinek felragyogott az arca. -Oh, és rakd el a dobozba a desszertet,
hiszen szét akarod osztani, nem?- mondta a lány egy kacsintás kíséretében.
Pharm
sietve felemelte a kezeit, hogy megköszönje a kedvességet, aztán eltette
a dobozt a táskájába és kisétált a teremből. A fiatal fiú kiszökdelt a teremből
és a desszertre pillantott, aztán visszazárta a dobozt. Amikor elérte az
tanépületet, csak kinyitotta az ajtót és hirtelen megpillantotta a barátait. -Oh.- odaadta az egyik csomag chipset Teamnek, aki zavartan nézett
rá.
-Milyen
alkalomból?- kérdezte Team, de azért gondolkodás nélkül eltette a chipset,
hogy majd titokban megegye; annak ellenére, hogy túl sok sós nasit evett,
egyértelmű volt, hogy nem fog leállni velük, mert még mindig nem unta.
-Csak
úgy.- válaszolta Pharm és elfordult a barátjától, közben állandóan a
kezében lévő papírokat tekergette. A fejében mindig feltűnt a kanchanaburii
kép. Annyira vörös volt az arca, hogy le kellett hajolnia az asztalra, hogy
elrejtse. 'Tudtam, hogy kegyetlen lesz.' ezen gondolkodva
Pharm elővette a telefonját és megnyitotta a Line-t és küldött egy matricát
Deannek *egy sírós kutya*
De
úgy látszott, hogy a senior a telefonjával volt elfoglalva, mert nagyon gyorsan
olvasta az üzenetet és küldött rá egy ?-jelet. Pharm nem válaszolt, mert
a tanár belépett a terembe, hogy elkezdje az órát.
A
tanár hangja szokásosan terjedt a teremben. Sok diák lefotózta a
dokumentumokat, amik a kivetítőn voltak, eközben Pharm jegyzetelt, a fejében
kisebb zavar volt.
Talán
távolságot kellene tartaniuk, hogy menekülhessen tőle? Nem, az nem jó. Vagy azt
kellene mondania, hogy nem áll készen? Ez sem jó. P'Dean elég kedves volt, hogy
adjon egy hetet neki. Oh! A szemei elé vetült, hogy amikor Dean átment hozzá,
nem csinált nagyon semmit, igaz?
-Tényleg
nincs semmi bajod?- kérdezte ManNow, aki különös arckifejezéssel nézte a
barátját, mert nem bírta ki, hogy ne bámulja a rágódó barátját. Gyorsan a fiú
homlokára tette a kezét, de a hőmérséklete normális volt. -Biztos nincs
probléma közted és P'Dean között?- ha a senior összeveszett a barátjával,
akkor természetesen a fiatalabb oldalán fog állni.
-Nem,
nem volt harc. Csak sok dolog van, amit meg kell oldanunk.- kezdett
gyorsan tiltakozni, de az arca elpirult. -Csak találkoznom kell majd az
unokatestvéremmel, akivel több, mint 10 éve nem találkoztam és ez egy kicsit
stresszel.- keresett Pharm kifogást, de magában elnézést kért érte a
nagybátyjáéktól.
Amikor
a 2 barátja hallotta a magyarázatot, bólintottak és megmondták neki, hogy ne
agyaljon rajta sokat. Mindketten igyekeztek megnyugtatóbb témákról beszélni,
amiért Pharm hálás volt nekik. Ha tudták volna, hogy valójában min jár az esze,
akkor egyértelműen leütötte volna a másik kettő.
***
Majdnem
6 óra volt és a diákok fokozatosan szállingóztak ki az épületből. Sok diák a
következő dolgozatról beszélgettek és áthívták egymást, hogy tanuljanak együtt
az nagyobb vizsgákra. Még észre sem fogják venni, hogy egy kettőre be
fogják fejezni az első évüket.
-Megállunk
az étkezdénél? ...olyan finom.- hívta el a két fiú ManNow, hogy egyenek
grillezett sertést, de az épület előtt álló senior zavarodott kifejezést
varázsolt az arcukra, de amilyen hamar Pharm meglátta a másikat, meg is állt,
amíg Team szemtől szembe nem állt vele.
-Mi
van? Miért álltál meg?- közben Team felemelte a kezét, hogy kifejezze a
tiszteletét az idősebb fel, aki a telefonnal a kezében feléjük sétált.
-Pharmért
jöttem. Elvinném randira.- Dean megragadta a fiatalabb kezében lévő
dokumentumokat biztosításként, hogy nem fog elfutni.
-De
nem beszéltünk meg semmit.- tudta, hogy Pharm egész nap nyugtalankodott,
de figyelmen kívül hagyta. Dean az előtte álló fiút bámulta, aki a padlót
tanulmányozta piros arccal, elárulva mindent, amit gondolt. A fiú kinyújtotta a
kezét és kicsit megrázta a másikat.
-Miért?
Van valami? Akkor majd együnk együtt legközelebb.- kérdezte Dean.
Team
megpaskolta Pharm vállát.
-Igen,
jövő héten be fogjuk jelenteni a a rövidfilmünket. Chumporn, aki tanított
engem, sok embert meghívott, hogy nézzük együtt és ünnepeljünk.- mondta
ManNow csillogó szemekkel, mert akkor kapta a hírt, hogy a kisfilmük jó
visszajelzést kapott a rendezőtől. Majd átkarolta Team kezét és az ellenkező
irányba kezdte húzni, közben a lány jót mosolygott magában. 'Később még
meg kellene köszönnie, hogy segítettem beszélgetést teremteni P'Deannel.'
-...- az úszóklub elnöke megrázta a fejét és a szerelméhez fordult. "Menjünk
vissza."
-Heh?- Pharm felnézett a másikra, -Nem csak holnap?-
Az
idősebb úgy tervezte, hogy az éjjelt már együtt töltik. Tudta, hogy ha holnapig
várna a megbeszéltekkel, akkor a fiatalabb törölné az esti programjukat, így
vagy úgy, de megpróbált volna valami kifogást keresni. Ezért döntött úgy, hogy
inkább elmegy a kar épületéhez csütörtök este. A fiatalabbra nézve tudta, hogy
a feltételezése helyes volt.
-Ma
este a te főztödet szeretném enni.- mondta Dean, miközben beült a
sofőrülésre és beszéd közben Pharm szemeit pásztázta.
-Akkor
csinálok ananászos pirított rizst.- válaszolta Pharm rámosolyogva a
párjára, aztán kinyitotta a táskáját. Kivette a műanyag dobozt és az idősebbnek
adta. -Érd be ennyivel egyelőre. Oh, vennem kell még néhány dolgot.-
-Nem
etetsz meg?-
-Akkor
mire szolgál a kezed?- kiáltott fel Pharm, de Dean olyan volt, mint egy
makacs gyerek.
-Vezetek,
azaz a kezeim le vannak foglalva.- a senior még mindig talált kifogásokat.
-Nem,
nem. Ta-Goht enni bonyolult.- Pharm nem adta fel. Kivett egy darabot saját
magának, teljes mértékben ignorálva Deant, aki szomorú arcot vágott.
Lágy,
nagyon édes és a sóval kevert kókusz csak jobbá tette az ízét, ráadásul az édes
kukorica csak még tovább fokozta az ízét. A desszertet könnyű volt elkészíteni
és ez volt a kedvence is. Pharm egy kakaós ízesítésűt is a szájába tett
jókedvűen, de a szemei tágra nyíltak, amikor az idősebb ellopta tőle a darabot
a nyelvével!
-Finom,
édes és jó.- mondta Dean, miközben megnyalta a száját. Megálltak egy piros
lámpánál és így volt esélye az idősebbnek elcsenni az édességet Pharm szájától.
Amikor meglátta a junior lesápadt arcát, elnevette magát és nem folytatta
a trükkjeit. A pandanlevél íze megmaradt a szájában. Csak még inkább le
volt nyűgözve a thai desszertektől, hiszen Pharm mindig csinált belőlük.
-Ne
mosolyogj! A lámpa zöld, fordulj le a pláza elé.- szidta meg a másikat
Pharm, mutogatva az irányt az idősebbnek, aki készséggel követte az
utasításokat. Belegondolva ebbe Dean rájött, hogy mit is csinált, de amikor
meglátta a másik mosolyát, feladta. Pedig Pharm anyja figyelmeztette, hogy ne
kényeztesse el.
A
fiú elvitte bevásárolni a fiatalabbat, de Pharm elengedte a kezét, mert a
gyöngyös tejesteát tartotta inkább. Dean mögötte sétált, úgy látta, hogy a
fiatalabb elfeledkezett a fontos gondolatairól. -Vegyél, kolbászt és szeletelt
sertést.- tartott fel egy zacskó kolbászt. Az idősebb bólintott a kérésére
és a kosárba tette a kért dolgokat a pirított rizshez. Tett még hozzájuk
tejet és más egyebet is. Nem szabadott elfeledkezni a lisztről sem a tésztához.
Nem kellett sok idő és a kosár megtelt. -Akarok egy nagyobb hűtőt.- panaszkodott a fiú, aki többet főzött, mint evett. A tejesteát eközben
P'Deannek adta, aki a szekeret tologatta.
-Miért
kell nagyobb hűtő?- kérdezte Dean, miközben a kosarat a kassza felé tolta.
-Mennyit
kell csinálnom? P'Dean, te is gyakran eszel.- keresett gyorsan egy
kifogást, mielőtt az idősebb nekiállt volna szekálni. De igazat mondott, mert a
senior legtöbbször evett a desszertekből, amikor csinált valamit, meg Dean
többet is evett.
-Majd
el tudod tenni a házban az alapanyagokat, az apartmanod szűk.- mondta
Dean.
-Melyik
házban?- kérdezte Pharm, miközben kiszippantotta az utolsó kortyokat a
teából.
-Amikor
összeköltözünk, inkább egy házat szeretnék, mint egy kislakást.-
-...- a fiatalabb arca élénkpiros lett. Szerencséje volt, hogy nem volt több tea,
különben a másik arcán landolt volna. Dean szeretett ilyeneket mondani
hirtelenjében és utána úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.
-Először
visszaviszem a poharat.- Pharm sietve elsétált válaszra sem várva. Ha még
10 másodpercig együtt maradnak, akkor egészen biztosan leállt volna a szíve.
Dean
felkuncogott. 'Hányszor voltál már velem és még mindig nem szoktál
hozzá a komoly szándékaimhoz?'
A
klubelnök csettintett a nyelvével, majd a fizetni akart. A szemeivel
végignézett a szalagra kitett dolgaikon, majd bepakolta őket a táskába. Még
hozzátett egy doboz síkosítót, ha szerencséje volt és az eladó már régen
bepakolta a táskába, de ha nem, akkor a fiatalabb hisztizni fog és nem akar
majd visszamenni a lakásába.
***
-Nem
engedtél fizetni.- éppen visszaértek Pharmhoz. A lakás tulajdonosa már
nyűgös volt, még a főzés miatt is.
Dean
megállt az élelmiszerek elpakolásával és a fiatalabbra nézett, aki éppen az
ananászt vágta fel a rizshez. -Sok dolgot vettünk, 60%-a nekünk, mármint
nekem és a klubtagoknak, nem?-
-De
a maradék 40% nekem, igaz?- válaszolta Pharm előkészítve a garnélát. -Oh, P'Dean, kivennéd a hűtőből a rizst?- Dean megvonta a vállát és
elővette a kért dolgot. Amint belépett ő is a konyha területére, a helyiség
egyből szűkös lett.
-40%
a séf erőfeszítéseiért.- felvont szemöldökkel nézett a másikra, mire Pharm
bezárta a száját, nem tudott a seniorral vitatkozni.
-Jó
vagy az üzletelésben.- ment a kínai kolbászért, hogy felszeletelje, mikor
látta, hogy Dean beleüti a tálba a tojásokat kesudióval.
-Hát,
ez csak gazdaság, el kell sajátítanom, mert félek, hogy le fogok maradni.-
Pharm
addig pirította a garnélát, amíg az illata el nem kezdett terjedni a levegőben.
A garnélát hozzáadta a sonkához még sülni, majd az anaszászt és a kolbászt is
hozzárakta és összekeverte őket. Előkészítette a kesudiót, a fűszereket, a
szójaszószt és az őrölt curryt. Amikor mindent összefőzött, hozzáadta a
tojással összekevert rizst és megpirította. Hamarosan belengte az anaszász édes
illata a szobát. Pharm nevetve nézte Deant, aki a serpenyőben lévő rizst
figyelte csillogó szemekkel, nagyon éhes volt. Kitette a rizst a tányérra és
megszórta pirított sonkával.
Dean
elmosolyodott, amikor Phamr elétette az ételt. A rizs illatozott, nem volt
száraz, sem pedig ragacsos. A séf elég jó volt ahhoz, hogy éttermet nyithasson.
-Amikor
lediplomázol, szándékozol éttermet nyitni, nem?- kérdezte a senior,
miközben már a tányér felét elpuszította. Amikor látta, hogy a Nong bólintott,
egyből a költségvetésen kezdett gondolkozni. -Akkor sok pénzt kell
összegyűjtenem. Talán kölcsön kellene kérnem apámtól.- a benne lévő
üzletember már kezdte is összegyűjteni a lehetőségeket. Hova építsenek házat,
aztán meg az étterem. Legalább 10 éven át törleszthet az apjának.
-Várj,
miért kellene kölcsönkérni az édesapádtól?- kérdezte a párját, aki komoly
pillantást vetett rá és felvonta a szemöldökét.
-Oh,
ha együtt vagyunk, akkor segítenünk kell egymást.- betett a szájába egy
darab ananászt, az édessége nagyon jól illett a garnélához.
-De...- Pharm arca elvörösödött. Akkor Dean fogja eltartani, vagy mi?
-Vagy...
nem szeretnél addigra már velem lenni?- nézett a senior a fiatalabb
szemeibe, a hangszíne kis bizonytalanságot sugárzott.
-Nem,
mármint nem úgy értettem.- a zavara kezdett túlnőni rajta.
-Pharm...-
A
fiatalabb fiú erősen összezárta a száját, majd felforrósodott arccal
megszólalt, -Szeretlek P'Dean.-
-Veled
szeretnék maradni.- mondta Dean ezeket a szavakat, amiktől mintha kivirult
volna az idő. Most már nem a junior szemeit, hanem a piros arcát figyelte.
-Veled
akarok lenni.-
-Ha
befejezed az egyetemet, akkor költözünk össze.- erre a fiatalabb felnézett
a párjára, a szemei azonnal felforrósodtak.
P'Dean
mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy együtt maradjanak, de még mindig
félt a múlttól és emiatt nem mert előre lépni attól félve, hogy a körülöttük
lévő emberek nem fogják elfogadni őket. Félt, hogy a jövőben elveszítheti a
juniort. De nem akart többé aggódni, ragaszkodott ahhoz, hogy a jövőjüknek közösnek
kell lennie.
P'Dean
nem olyan, mint P'Korn.
Dean
kész volt a vágyait és a szándékait keresztülvinni az eléje kerülő akadályokon.
Ha a múltban Korn elég magabiztos lett volna, akkor nem fogant volna meg a
fejükben az öngyilkosság.
-Mi
a baj?- a mély, magnyugtató hangjára a fiatalabbnak könnyek szöktek a
szemébe, de gyorsan letörölte őket és felnevetett.
-Együtt,
amit mondasz olyan, mint a házasság.- zavarában magának motyogta és inkább
sietősen a szájába lapátolta a rizst. De a bombát Pharm ledobta és a hatása
elérte a seniort is, aki elkezdett fuldokolni a rizstől és bekönnyezett emiatt.
-Nong
Pharm, merre is kell menni a szobádba?- Ilyet nem játszanak!
-Anya
NewYorkban van. Ha nem emlékeznél, ott legális az azonos nemű házasság. De
inkább egyél csak.-
-Ne
válts meg a témát. Ez egy nagy dolog.- Dean nem adta fel.
-Nagy
dolog, az igaz, de végtére is ez a mi történetünk, nem?- Pharm lenézett,
miközben Dean a fiatalabb pánikoló arcára nézett.
-Igen,
az.- elkezdett egy darab garnélán rágódni inkább. Nem hitte, hogy egy
étkezőasztalnál kellene házasságra kérnie a másikat; a szíve eközben fogta
magát és kiugrált a szobából, le a lifttel, egészen a háztömb elé.
Dean
felbátorodott, miközben a fiatalabb képtelen volt csukva tartani a száját, -Még mindig van időnk a diplomáig. Majd akkor újra megkérdezlek, ha addig
nem változunk.- Pharm könnyedén rábólintott a saját szavaira, majd a
tekintetét inkább a tányérján lévő rizsre vezette. Nem mert tovább a vele
szembe ülőre nézni. Különös érzés volt; félénkség, mégis kellemes meleg,
izgatottság, de ijedtség is.
A
szerelem egy borzasztóan bonyolult dolog.
***
Miután
tele ették magukat, letelepedtek a nappaliban és megnéztek 2 részt az egyik
sorozatból. Utána már csak zuhanyozni szándékoztak. Miután Pharm kisétált a
fürdőből, átadott egy törülközőt Deannek. Ő maga lehevert a kanapéra és
folytatta a tévézést, miközben folyamatosan mosolygott, mivel egész nap a
seniorral töltötte. -Oh, ez milyen táska, még nem pakoltuk ki?- nézett rá a műanyag zacskóra, ami a padlóra volt téve. Leugrott a heverőről és
a táskáért mászott. Kivett belőle egy élénkpiros flakont, olyan alakja volt,
mint egy görgős izzadásgátlónak, de a márkanév és a leírás nem passzolt
hozzá.... síkosító?!
'Várjunk,
P'Dean vette?'
Hirtelen
az elfelejtett emlékképek újra felbukkantak. Elnyílt a szája, a keze
megremegett és gyorsan visszadobta a flakont a táskába, de még megbújt ott egy
kis doboz is, aminek a tartalma még inkább ledöbbentette, de sietve azt is
visszadobta. Felemelte a kezeit, hogy eltakarja a felforrósodott arcát. Az
elképzelés, hogy P'Dean mindenhol megérinti, folyamatosan felugrott a szemei
előtt; felmelegedett a teste ezekre a gondolatokra, mígnem végül sikerült
lenyugtatnia magát. -Mély levegő.- nyugtatgatta magát és a táskában
lévő 'problémákra' nézett. Úgy el kell rejtenie Dean elől, hogy ne találja meg.
Továbbra
is egy helyben vergődött és már azon volt, hogy eltüntesse a táskát a
síkosítóval és a kotonokkal együtt, de a kíváncsisága megállította. 'Mi
P'Dean mérete?' Persze a kíváncsiság győzött, persze azért hezitált,
de túljutott rajta. Kinyúlt a táskához és kivette belőle az óvszeres dobozt,
megfordította a szöveghez... 'A' méret...
-Mi
a baj?- a mély basszushang felhangzott a füle mellől, majd a nagy kéz
megfogta Pharmét a doboznál.
-P'...
P'... P'Dean.- a hangja megremegett. A háta a senior mellkasánál volt és a
karjaival fogta át. A bőréből és hajából áradó szappan illata megrengette a
nyugalmát.
-Ah,
megtaláltad?- kivette a dobozt Pharm kezéből és egy puszit nyomott az
arcára, mire a fiatalabb lefagyott.
-Ööö...
mikor vetted?- elfordult, hogy elérhesse a dobozt és visszatehesse a
táskába. De most nem elrejteni tervezte, hanem a kukába dobni.
-Amikor
visszavitted a poharat.- válaszolta Dean. Pharm sietve menekülni próbált,
de az idősebb karjainak fogása erősebbnek bizonyult, átkarolta a junior derekát
és nem engedte sehova.
-P...
P'Dean, miért tartottad titokban?- kiáltott fel Pharm, mielőtt a további
szavak egy csókkal el nem lettek fojtva.
-Mivel
a titok kitudódott, akkor már használni is kell.- felvette a táskát és a
vállára tette.
-Várj
egy percet P'Dean! Engedj már el!- kiabált Pharm, amikor le lett dobva az
ágyra és az idősebb ránehezedett. -Oh, a TV még mindig megy.- keresett Pharm kifogást, de szívtelen senior csak megvonta a vállát. -Fel
van kapcsolva a lámpa.- próbálkozott tovább a junior. -Mindent látni
lehet.-
'Nem
akarom, hogy láss!!!' kiáltott
fel Pharm magában. Amikor a hajón kezdtek neki, akkor homály volt körülöttük,
de most teljes világosság.
-Megígérted,
hogy csak pénteken fogjuk...- Pharm próbált kiszabadulni az idősebb
fogásából.
"Már
elmúlt éjfél, úgyhogy péntek van." Dean lehajolt és megpuszilta a
fiatalabb homlokát és a szemhéját, a fiatalabb arcán kiültek az érzelmek, -Félsz.-
Miközben
a junior bólogatott, válaszolt, -Az interneten azt mondták, hogy fáj és
vérezni is tud.- Pharm szorosan fogta a felkarját, Dean pedig a választ
hallva adott egy csókot az orrhegyére.
-Rákerestél
a neten?- vonta fel a szemöldökét Dean. Nem gondolta volna, hogy Pharm
utána fog nézni a témának.
A
fiatalabb kiszabadulva az ágy másik oldalára sietett, a piros arca tisztán
látható volt, -A felkészülés miatt... úgyhogy...- az arcát a párnába
temette. 'Össze akarom hajtogatni magam és elbújni egy kockában!'
-Nong
Pharm.- az idősebb szavai gyengéden hangzottak fel. A fiatalabb
fokozatosan visszafordult, a vékony ajkai pirosak voltak. -Köszönöm.
Köszönöm, hogy tulajdonítasz ennek jelentőséget.- Pharm az idősebb
szemeibe nézett, kissé remegve és aggódva. Vajon tudta, hogy ez a kinézete
türelmetlenebbé tette a seniort?
Az
elsőéves hezitált, mielőtt körbe fonta volna a karjait az idősebb körül és a
fejét a vállába temette volna, közben olyan erősen szorította össze száját,
hogy a szín is eltűnt belőle.
-Nem
fog annyira fájni.- suttogta Dean. Elmosolyodott és megragadva a fiatalabb
fejét, végig puszilgatta az arca két oldalát, hogy oszlassa a feszültséget.
Amikor meglátta a párja száját, lehajolt egy csókért bocsánatkérés gyanánt. -Igyekezni fogok.-
***
A
kis ágyon a ruhátlan testük egymásba volt gabalyodva. Pharm felemelte a kezeit
az arcához és kifújta a forró levegőt, a bőre már kezdett túlhevülni. Megijedt,
amikor az idősebb a mellkasán lévő kis cseresznyékkel kezdett játszadozni a
fogait és a nyelvét használva.
A
fiatalabb igyekezett visszatartani a kikívánkozó nyögéseket. Az idősebb
olyannyira izgatta az ottani két helyet, hogy az már fájt, ráadásul amikor a
szájába vette a mellbimbóit, az már túlment a határain.
-P'Dean...
ne csináld... fáj.- próbálta eltolni a seniort a mellkasától. Zihált és
vágytól izzó szemekkel nézett a szerelmére, aki nem volt hajlandó eltávolodni
tőle.
-Hol
fáj?- motyogta és folytatta a fiatalabb mellkasánál a tevékenységét, amíg
a kezei közt lévő el nem tekeredett.
-A
mellkasom...- Dean nem nézett fel a fiatalabb kipirult arcára, csak
elmosolyodott és a kezét végigcsúsztatta a másik testén lefelé haladva.
-Nekem
jobban fáj, ráadásul már nem szárazak a dolgok.- cukkolta a juniort.
-P'Dean,
olyan perverz vagy! Oh!!- fel akart kelni, de a másik nagy kezei
visszanyomták az engedetlenségért és a hüvelykujja hegyével körözni kezdett a
junior egy bizonyos részén. -P'Dean, P'Dean... Ne!- Pharm csat
színlelte az elutasítást. Dean lehajolt a fiatalabb fehér nyakához és erősen
megszívta, amíg elszíneződni nem kezdett ott a bőr; a keze mozgása pedig
teljesen a tudatára ébresztette a fiatalabbat a történések közt.
-Először
engedd el.- erősen megcsókolta a párja száját.
Nehézkes
lett a légzése, felnyögött és megremegett, amikor a senior gyorsított a kezének
a tempóján. Pharm megszorította a karját erősen és megrándult, amikor kiengedte
magát Dean markába. A junior csak feküdt és próbálta összekapni a levegőjét és
felemelve a kezeit igyekezett takarni az arcát, mert nagyon zavarban volt, hogy
mit is tett az előbb.
Dean
tudta, hogy a másikban most sok érzelem kavarog. A furcsán csúszós anyag
végigfolyt a fiatalabb alsó felénél, amitől Pharmnak nagyra nyíltak a szemei.
Majdnem felsírt, amikor a csípőjét a senior a lábaira támasztotta, majd a
csúszós anyag, ahogyan belefolyt a nyílásba, úgy megérzett ott egy ujjat is.
-Jó
fiú, ne hajolj el.- Dean az ujjával megdörzsölte a bőrt, amitől a Nong
megremegett. Kinyújtotta a kezét, ami nem volt nedves és elhúzta a Pharm arcát
takaró kezét, a szemeiben tisztán látszódott az aggodalom.
-Ne
félj.- nem sokkal később benyomta az ujját a fiatalabb nyílásába. A nedv
nem tette olyan fájdalmassá, de elég volt, hogy a fiatalabb összeráncolja az
arcát és bekönnyezzen. Dean addig mozgatta az ujját, amíg a szorítás lazulni
nem kezdett, majd hozzáadta a második ujját és később a harmadikat is, de meg
kellett állnia, amikor a fiatalabb elsírta magát. -Ne takard el az
arcodat.- elhúzta a párnát Pharm arcától és lejjebb hajolva csókot nyomott
a vékony, piros ajkakra, aztán lenyalta a nyelvével az édes ízt a szájáról.
-Uhm...
P'... Huh...- Pharm kinyitotta a száját és készséggel fogadta az idősebb
forró nyelvét. A csípője megtekeredett, amikor az idősebb ujjai még mélyebbre
nyomódtak. Majdnem felsikoltott, ahogyan Dean begörbítette az ujjait,
végigsimítva a fiatalabb lágy, belső falán. Próbált könyörögni a könnyein át a
szerelmének.
A
senior abbahagyta az ujjai mozgatását, amikor érezte, hogy a fiatalabb nyílása
kellően ellazult. A fogaival eltépte az óvszer zacskóját, aztán magára
görgette. Pharm felemelte a kezeit, kérve a szerelmét, hogy ölelje át.
-P'Dean.- mint egy robbanás, hullt szét a kitartása.
Dean
átvetette a fiatalabb nedves combjait a vállán, aztán lehajolt és újra
megcsókolta, abban a pillanatban pedig becsúsztatta magát a szűk járatába,
csókokat hintve a juniorra.
-Uh!!
Huh...!!- Pharm összeráncolta a homlokát, a körmeit belevájta Dean
vállába, közben szipogott és néha felkiáltott. -P'... fáj, P'Dean...
Oh!- Pharm felemelte az arcát sírás közben, amikor Dean lökött egy
nagyobbat és nem állt meg. Erősen megmarkolta az idősebb vállait szipogva,
fájt, ahogy a senior tagja felsértette, úgy érezte, hogy belehal. Felmordult és
próbálta eltolni az alsó részét a másiktól, hogy az ne tudja beljebb lökni
magát, de nem tudott ellenszegülni a párjának. Érezte, hogy Dean belülről kitölti;
nem jutott levegőhöz egyszerűen.
-Nagyon
jó, jó fiú.- megcsókolta a nedves homlokát és letörölte a könnyeit.
Tudta, hogy a fiatalabbnak még mindig fájt, de ha lassan csinálta volna, akkor
az sokkal rosszabb lett volna, ezért nem lassított.
-Oh,
ne mozogj még.- Dean mégis kénytelen volt megállni, majd mikor a fiatalabb
jelzett, hogy már nem olyan kellemetlen, azonnal folytatta a mozgást.
A
kis ágy minden lökés alkalmával megnyikordult. A síkosítós üvegnek több, mint a
fele elfogyott már, hogy az alul lévő fiú fájdalmait valamennyire enyhítse. -Oh... P'Dean.- a fiatalabb fiú még mindig próbálta eltolni az alsó
felét, hogy elkerülje a lökéseket. A kábulat valami különös érzéssel együtt
kezdett nőni benne. Amikor Dean megmozdította a csípőjét és eltalált valamit
benne, a kellemetlen érzés valami egészen kellemessé vált.
A
senior végig csókolta a fiatalabb piros arcát, ahogy csukott szemmel átölelte a
vállait. Amint a Nong nem okozott több akadályt, még mélyebbre hatolt. A junior
felsikoltott, az jelt adott az idősebbnek, hogy megtalálta a pontját. -Gyorsabban... P'!-
Az
eddig mindig finomkodó fiú eltűnt, a helyét egy vágytól elvakult illető vette
át. Dean ráfogott Pharm derekára és a lökései hirtelenjében sokkal, de sokkal
gyorsabbak lettek.
-Ah!!
P'Dean! Oh...!!- Pharm azonnal szenvedélyesen viszonozta a szájába
tolakodó nyelv mozgását.
...A
szerelem összeforrasztotta őket....
-Pharm...- mondta Dean, majd összeszorította az állkapcsát, amikor az érzések kezdtek a
tetőfokára hágni. Egyik kezével ráfogott a szerelme tagjára és lehajolva
rányalt a mellkasán lévő kis cseresznyékre.
-Ne...
nem leszek képes...- Pharm a saját ujjaival váltotta fel az idősebb
nyelvét, ami most a mellkasánál kalandozott, még jobban fokozva az élvezeteket.
Dean tudta a jelekből, hogy a fiatalabb lassan el fog menni. -Ah...
P'Dean... én mindjárt.- Pharm megrázta a fejét, közben rászorított az
idősebb benne mozgó tagjára. Nem sokkal később a junior megremegett és engedte,
hogy a fehér nedve a hasára spricceljen, miközben az idősebb is elélvezett.
Dean
felhajolt egy csókért és leszedte magáról a kotont, mielőtt hasra fordította
volna a Nongot. Pharm átölelte szorosan a párnáját, nem igazán akart
megmozdulni. A szemei tágra nyíltak, amikor az idősebb újra belé hatolt.
-Oh!!-
-Még
nem fejeztem be. Kérlek bírd ki.- suttogta Dean, mielőtt újra mozogni
kezdett volna. A fiatalabb felkiáltott, nem értette, hogy Deanben hogyan van
ennyi. Csak simán el kellett volna viselnie, de nem bírta ezzel a pózzal
egyértelműen nem.
-Ez
nagyon mély!!!-
Ha
nem ma, akkor holnapra biztosan kimúlik!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése