Apa családja
A szoba tulajdonosa még mindig ágyban volt ; a függönyt figyelte, amin keresztülhatoltak a Nap sugarai. Óvatosan megmozdult, érezte a hátánál lévő melegséget, az őt ölelő erős karokat. Úgy érezte, mintha elromlott volna a teste.
-Éhes
vagy?- szólalt meg az idősebb a mély hangján a füle mellől, közben a
meleg lélegzete elérte az arcát, amitől megugrott kissé, mert csikis volt. A
fiatalabb fiú bólintott, majd behunyta a szemeit, amikor a senior megcsókolta.
Dean megérintette a Nong homlokát és nyakát és megkönnyebbülten felsóhajtott;
legalább nem volt láza. -Várj, hozok kását.- szerencsére Pharm
apartmanának közelében volt egy kisbolt, így gyorsan meg lehetett venni a
szükséges dolgokat. Azon volt, hogy felkeljen, de visszahúzták. Ránézett
a piros arcú fiúra és kérdezés helyett összevonta a szemöldökét, majd lejjebb
hajolt.
-Uhm.- Pharm megpróbálta eltolni az idősebb arcát, de Dean lélegzetvételt sem hagyva
csókolta őt. Ahogy a csupasz bőrük egymáshoz ért, valami ébredezni kezdett,
aminek nem lett volna szabad. -Elég.... uhm, P'Dean.- Pharm elfordult
a forró csóktól és a két öklét tette oda.
-Végem.- mondta magának Dean, -Mindjárt itt vagyok, előbb veszek reggelit. El
akarsz menni a fürdőszobába?- a Nong a kérdésére megrázta a fejét.
Felvette a földről a nadrágját és felöltözött, aztán a szerelmére nézve
felkapta a kulcsot és a pénztárcáját.
Mikor
az idősebb eltűnt, Pharm titokban álmodozó üzemmódba kapcsolt. A felforrósodott
arcát a párnába temette, az előző éjjeli emlékei a szemei elé kúsztak. A senior
érintéseit még mindig élénken érezte a testén.
-Nagyon
kínos.- labdává gömbölyödött és megcsapta az arcát. 'Tényleg
megtettem, máris, igaziból.... oyyy!!' addig gyűrögette a párnáját,
amíg elégedett nem lett a kínzásával, majd igyekezett felkelni. -Ouch....- rásimított a szájára. A feleslege testhő és a hátfájdalom
kezdett enyhülni és remélte, hogy így rendben lesz. Felült felhúzott térdekkel
és a lábára hajtotta a fejét, a szemeivel végignézett magán, mielőtt
kinyújtotta volna a kezét, hogy végigsimítson mosolyogva az üres ágyon. A
szívében túláradó volt az öröm. Amikor 15 éves volt, az édesanyja komolyan
elbeszélgetett vele a szexről. Ha akkor egy kapcsolatra gondolt, akkor egyből
eszébe jutott, hogy védekezzen és ne szórakozzon csak úgy. Az édesanyja modern
nő volt, sosem gondolt arra, hogy ne engedje a fiának a szexet, hiszen ez nem
olyan volt, amit megtilthatna. Előző éjjel azért adta oda magát az idősebbnek,
mert mindig biztonságérzetet nyújtott a kapcsolatuk minden terén. Pharm tudta,
hogy ha valóban nem akarta volna megtenni, akkor a szerelme nem kényszerítette
volna. És, ami még fontosabb, Dean aggódott érte, még a védekezést is gondosan
előkészítette és a síkosítót is megvette, hogy neki kevésbé fájjon, pedig erről
ő maga megfeledkezett. Ezen gondolkodva az arca felmelegedett, szorosan
összezárta a száját...
-Jó
fiú... emlékezz, hogy mi nem csak szexelünk.- suttogta a mély hangján,
miközben benne mozgott.
-...?- Pharm összeráncolta a kábult arcát és felnyögött, amikor az idősebb egy újabbat
lökött. -P'...'-
-Amit mi csinálunk, azt szeretkezésnek hívják, mert mi szerelemből csináljuk.-
-Ah! P'... P'Dean!-
-Huh,
elég, elég! Meg fogok őrülni!- körültapogatózott, majd feltornázta magát
az ágyról. Annak ellenére, hogy fáradt volt és remegtek a lábai, meg akarta
nézni magát a tükörben. A szívásnyomok az egész testén elterültek, de úgy
látszott, hogy Dean elkerülte a nyakát. Hiszen csak nem mehet a nagybátyjához
illetlen kinézettel. 'Olyanok, mint a szúnyogcsípések... He? Ilyenek
voltak Team testén is!'
-Rendben
vagy Pharm?- az ajtótól hallatszó kopogás kirángatta a gondolataiból.
Gyorsan kikiabált egy okét és rendbe szedte magát.
A
kása finom illata belengte az egész szobát. Dean megpucolta a főtt tojást és a
Nong kásájára tette és odarakta még a pirítóst. Felszeletelt egy adag porhanyós
csirkét, sonkát és kolbászt. -Oh... P'Dean, elmentél bevásárolni?- kérdezte Pharm, miközben leült az étkezőasztalhoz. A senior teljes kiszolgálást
adott a fiatalabbnak, még lekvárral is megkente a kenyerét és megcsinálta neki
a kávéját. Csendben kinyitotta az asztalnál lévő műanyag zacskót, majd szélesen
elmosolyodott, amikor meglátta a kedvenc fagylaltját benne és már azon volt,
hogy betegye a fagyasztóba, de meglátott egy másik táskát is. Zavarodott arccal
nézett bele. -Mi ez?- kivette a gyógyszeres tubust és az arca
elvörösödött, ahogyan meglátta a többit is: lázcsillapító, torokfájás elleni
gyógyszer, antibiotikum és valami kenőcs.
-Ne
a lázcsillapítót vedd be, hanem a gyulladáscsökkentőt, szükség van a
krémre?- az idősebb halálosan komoly arccal kérdezte, de a hallgató ettől
annyira kínosan érezte magát, hogy majdnem az asztal alá bújt; megrázta a fejét,
mintha már nem is fájtak volna annyira az egyes részei.
-Elmentél
ezeket megvenni?- vette fel a láz- és gyulladáscsillapító tablettákat.
Igazából nem is volt szüksége a válaszra.
Dean
nem felelt, csak mosolyogva kortyolgatta a kávéját csendben. Magában a szomszéd
szoba tulajdonosát átkozta, akihez a gyógyszerek igazából tartoztak. Nagyon úgy
nézett ki, hogy P'Sin felakasztotta az ajtóra egy cetli kíséretében: Légy
gyengéd a Nonggal, te idióta Dean!
Elfeledkezett
arról, hogy a falak vékonyak, azaz a szomszédban egészen biztosan hallották,
hogy ő mit művelt a fiatalabbal. Kár lenne elmondani az igazat a Nongnak,
különben annyira zavarban lenne, hogy el sem akarná hagyni a szobát.
Elkezdték
enni a reggelit. A tekintete találkozott a fiatalabbéval, közben úgy gondolta,
hogy a junior biztosan fészkelődne a széken, ha még lennének fájdalmai. Dean
összeráncolva a homlokát újra megérintette a homlokát. -Tényleg rendben
vagy?- emlékezett, hogy a Nong kicsit vérzett, de utána minden oké volt
vele.
-Tényleg
semmi sincs.- válaszolt gyorsan. Mégis hogyan merné elmondani az
ellenkezőjét! 'Oyy, P'Dean, ne kérdezz ilyeneket!' Az arca
elvörösödött, ezért inkább a kásáját kanalazta tovább és nem volt
hajlandó az idősebbre nézni, aki csöndben maradt, miközben a Nongot figyelte
evés közben. Ma együtt kell tölteniük a napot, akkor legalább használjon ki
minden pillanatot.
-P'! Ma van egy éve, hogy együtt vagyunk!-
...
-Szeretlek P'Korn.-
...Együtt
töltött idők...
-Mégis mi a fenét műveltek!!-
...és
aztán... elszakadás...
-P'Dean.- az idősebb megijedt. Pislogott párat, mire észrevette, hogy a szerelme mellette
áll, ki tudja mi óta. A Nong aggódó tekintettel fogta meg az arcát. Dean
mosolyogva körbefonta a karjait a fiatalabb dereka körül és az arcát a hasába
fúrta, belélegezve a fiatalabb megszokott illatát.
-Nem
fogsz sehova sem menni, igaz?- a hangja enyhén megremegett.
Pharm
a tekintetét az idősebbre vezette, aki most úgy viselkedett, mint egy gyerek,
aztán ő is átölelte a másikat és megrázta a fejét. -Mégis hova mehetnék...- szorosabban ölelte Deant -...amikor már végre veled lehetek.-
A
senior felemelte az arcát és csücsörített egy csókot kérve, mire a fiatalabb
ajkai lassan hozzáértek a másik szájhoz megnyugtatóan.
-Nem
számít mi történik...- a nagy kezét felvezette a fiatalabb arcára és
megállt a halántékánál -...emlékezz, hogy itt vagyok, gondolj rám.-
-Rád
fogok először gondolni.- viccelődött a Nong, aztán felsikoltott, ahogyan
az idősebb meglökte. Még egy darabig ölelték egymást, aztán lassan elértek a TV
elé.
Pharm
nekidőlt az idősebb meleg mellkasának, miközben a kedvenc sorozatát nézte a
párja karjai közt. Amikor megéhezett, újra melegítette a kását, utána elővette
a fagylaltot is, miközben Deant etette. Kezdett egy kis idő után elálmosodni és
visszatérve a kanapéhoz egy csókot kért az idősebbtől.
Kellemes
volt a légkör körülöttük. A TV nézés olyan dolog volt, ami Korn és In
emlékeiben sosem tűnt fel, mivel el kellett rejteniük a kapcsolatukat, ezért
nem volt lehetőségük otthon filmet nézni, vagy csak enni. Számukra már az is
csodálatos volt, hogy azt a kis idejüket is együtt tölthették.
***
Vasárnap
Dean megkérte a fiatalabbat, hogy üljön le és várjon az előcsarnokban. Pharm
ijedtnek nézett ki, előtte este nem is tudott aludni; a szemeiben nem látszott
a megszokott csillogás. Az anyja mondta neki, hogy az unokatestvére elmegy
érte, de a Nong nem tudott egyetlenegy vele való találkozást sem felidézni.
Dean aggódott érte, ezért úgy döntött, hogy inkább a fiatalabbal marad, amíg a
rokona megérkezik. -Hidegek a kezeid.- a senior megszorította Pharm
kezét, aki egy zavart mosolyt dobott felé, majd lenézett a cipőjére.
-Sosem
találkoztam vele, sem a nagybátyámmal vagy a nagyapámmal. Anya azt mondta, hogy
akkor láttam, amikor nagyon kicsi voltam, de természetesen nem emlékszem
semmire.-
-Mindegy
is, ők a rokonaid, nem kellene felmerülnie semmilyen problémának.- Dean
megsimogatta a fejét és adott egy csókot a homlokára, hogy elfeledtesse vele az
aggodalmait, de Pharm emlékeztette, hogy a szobán kívül ne csináljon feltűnő
dolgot, mire a szemtelen senior csak mosolyogva megvonta a vállát.
-Attól
tartok, hogy senkit sem ismerek.- a fiatal fiú játékosan meglökte az
idősebb kezét. Tényleg magával akarta vinni Deant, de kicsit kínos lett volna,
ha az első találkozáskor már bemutatja az apja családjának az azonos nemű
szerelmét.
-A
számom a gyorshívódon van, igaz? Ha bármi történik csak hívj. Otthon fogok
várni egész nap.- ismételte meg a Nongnak, akin látszott, hogy túl sokat
agyal. Pharm kicsit megkönnyebbült. Már háromszor nézett az órájára, amin az
idősebb jó szórakozott. -Az év végén, ha véget ér a szemeszter, akkor
menjünk el az Egyesült Államokba, már mondtam anyukádnak.-
A
Nong egyből jókedvre derül, -Tényleg P'Dean?- a másikhoz fordulva
megrázta annak karját.
-Igazából
már mondtam a szüleimnek is és jönni akarnak. De a nagymamám arra hivatkozva,
hogy a szüleim nem elegek oda, ő is velünk akar tartani.- mondta a Nongra
mosolyogva, akinek a hallottaktól elnyílt a szája.
-P'Ahn
is és Alin... mármint anyukád is?- akkor a szerelme teljes családja
elmennie meglátogatni az övét.
-Hát,
azt mondták, hogy még éreznek a felnőtt gyerekük iránt felelősségérzetet.- Dean azonnal felnevetett a fiatalabb piros arcát látva. Visszaemlékezett a
nagymamája szavaira , amikor elmesélte neki a szülei reakcióját Pharm felé. Az
apja tudta, hogy Anthika a család feje, úgyhogy ha a nő magától nem mondta
volna, akkor neki kellett volna megkérie, hogy menjen velük Amerikába.
Tulajdonképpen
volt még egy dolog, amit el akart mondani a Nongnak: meg szerette volna
változtatni a vezetéknevét Chatpokinra, hiszen az anyja után a vérvonal ezzel a
névvel el fog tűnni és ő azt nem akarta, hogy Korn szerelmének a neve eltűnjön.
A hír később talán még meglepetésként fog szolgálni a fiatalabbnak.
-Már
15 perc késésben van.- panaszkodott Pharm, mert minél többet várt,
annál nagyon lett a feszültség. -Anya nem adta meg a számát.- fel
akarta hívni az édesanyját, hogy megkérdezze tőle, de most náluk nem volt
alkalmas idő a telefonálásra.
-Ha
egy óra múlva sem ér ide, akkor hazaviszlek hozzám.- a senior mosolygott,
de a szemei elárulták, hogy nem éppen a legmegfelelőbben akar a szoba falain
belül majd viselkedni.
Pharm
nem tudta, hogy a rokona jönni fog e vagy nem, így örült, hogy mehetne Deanhez,
mert hiányolta P'Ahnt is.
-Hát,
már egy ideje itt vagyok, de titeket elnézve inkább nem is zavarok.- szólalt meg valaki a hátuk mögül. Pharm pánikoló arckifejezéssel fordult hátra.
A
magas fiú rámosolygott, a szemei fényesen csillogtak, ahogy a másik kettőt
figyelte, majd felvont szemöldökkel üdvözölte a két fiút, -Sawatdee kedves
rokon. Itt az idő találkozni a nagybátyáddal.-
-P'SIN!!!!-
***
A
kétajtós sportautó végighajtott az úton. Pharm mereven ült az anyósülésen, nem
mert semmit sem mondani; egyszerre volt ijedt és sokkos. A sofőrre pillantott,
azon gondolkodva, hogy a megjelenése a szokott volt, de ha figyelmesen
megnézte, akkor semmi közös nem volt bennük, különösen az idősebb vonzereje. A
gondolkodása annyira egyértelmű volt, hogy P'Sin nevetve feljebb tolta az orrán
a szemüveget.
-Nagyon
lesokkoltál?- Pharm csak bólintott. P'Dean sem hitte el neki, de miután
látta, hogy a senior nem viccel, elengedte P'Sinnel a fiatalabbat.
-P',
te már tudtad, hogy unokatestvérek vagyunk?- az idősebb csak folytatta a
vezetést kifelé a városból. A célállomás egy kicsi étterem volt, ahova Pharm
nagybátyja hívta őket, hog oldják a fiatal fiú feszültségét. -Mióta
tudod?-
-Uhm...- a senior elgondolkodó kifejezést vágott, -Amióta a liftben találkoztunk és
elmondtad a szobaszámod, a szoba eredetileg a húgomnak lett véve.-
-Oh,
az hosszú idő, miért nem mondtad el nekem?- dühöngött a fiú, hiszen a
szomszédban lakó időseb fiút ismerte már egy ideje és erre az derül ki, hogy
unokatestvérek.
A
senior fekete, hullámos haja lófarokba volt kötve; a szexi nyakát látva
Pharmnak minden alkalommal vissza kellett fognia a nyáltermelődést, P'Sin bekapcsolta a rádiót, hogy ne legyen annyira csendes
a légkör, az ujjaival pedig ritmusra dobolt.
-Az
apám két lakást vett az apartmanban. A nagyobb szoba, ahol most te vagy, nekem
és az öcsémnek lett véve, a mellette lévő kisebb lakás pedig a húgomnak, de én
diploma után meg akartam venni a lakást apámtól, az öcsém pedig egy vidéki
egyetemre felvételizett, a húgom meg még nem élhet egyedül és emiatt lett üres az
egyik lakás. Az anyukád felhívott akkoriban és elmondta, hogy a városi
egyetemre felvételiztél és szállás kell neked. Úgyhogy az apám felajánlotta a
szobát, hogy lakj ott, mivel jobb volt ez a lehetőség, mint üresen hagyni a
szobát.- mesélte a történetet Pharmnak.
-Akkor...
te vagy anyám kémje!!!- ezért tudott az anyja mindenről, hogy mit
csináltak Deannel.
-Egy
amerikai cipőkollekcióért cserébe.- válaszolta Sin büszkén, nem igazán
aggódott, hogy a fiatalabb mit érezhet. -Azért nem mondtam el neked, mert
sajnáltam volna.- kinyújtotta a kezét és megdörzsölte a Nong fejét, aki
erre csak felsikított. -Ha tudtad volna, hogy én vagyok az unokatestvéred,
Ai Dean sosem tehetett volna veled olyan dolgokat.-
-Heee?!!- kiáltott fel Pharm piros arccal, -Honnan... P'?- majdnem a
hátsóülésekre mászott, hogy a fejét az ott lévő hátizsákjába rejtse.
-A
lakás falai elég vastagok, hogy szűrjenek némi hangot, de az üvegajtó és az
erkély már nem annyira. És véletlenül szeretek kint dohányozni az erkélyen
éjjelente.-
'Yaaahhh!!!' sikongatott magában
a junior. Lehajtotta a fejét és a kezeit nézte, amikkel szorosan markolta a
lábait, aztán rájött, hogy zavarában az egész teste kimelegedett és elpirult.
-Aw..
Ai Deannem mondta el neked, hogy a gyógyszerek tőlem vannak?- Sin
meglepődött arcot vágott. A junior párja kihagyta a magyarázatot, hogy amikor
elment reggeliért, akkor a műanyag zacskó már a kilincsre volt akasztva.
-Nem
mondta.- a kezébe temette az arcát síros hangulatban. 'Miért nem
mondott semmit?' Azt feltételezte, hogy P'Dean vette a gyógyszereket.
-Dean
nem volt veled durva, ugye? Volt lázad vagy nem?- kérdezte az idősebb
nyugodtan, de látszólag nem volt annyira elégedett, amikor megfogta a Nong
homlokát.
-Nem
volt durva, lázam sem volt.- sietve válaszolt, mert félt, hogy P'Sin
veszekedni kezdene Deannel később.
-Akkor
jó. Éjjel, ha a sírásod és a kiabálásod nem halkult volna el, akkor biztosan
átmásztam volna az erkélyen hozzátok.- mondta Sin komoly hangnemben, mire
Pharmnak nagyot kellett nyelnie. Úgy, hogy ő volt az idősebb testvér, sosem
volt senki, aki bátyjként megvédte volna, P'Sin pedig furcsán jó érzést keltett
benne, de nem tudta volna megmagyarázni pontosan.
-P'Sin...
milyen ember az apád?- amikor fejben helyre rakta megát, azonnal
kérdezgetni kezdett. Nem igazán tudta elképzelni az apja testvérét; ha férfi
olyan volt, mint az apja, akkor az nagyszerű lenne- egyszerű ember, aki meleg
szívvel viseltetett a gyermekei iránt.
-Korábban
rendőrparancsnok volt, így a szabályok megszállottja és mindig pöröl velünk.- mondta ki Sin a gondolatait, mintha nagyon utálta volna az apját. -Őrült
egy öregember.- befordult az autóval a megbeszélt étterem elé. Amikor
leparkoltak, vetett egy pillantást a Nongra, aki mellette ült elsápadva. -De elég racionális, szereti a családját és kedves nagybácsiként is
megállja a helyét.- összeborzolta a fiatalabb haját és felnevetett, amikor
Pharm vágott egy grimaszt. Amikor kiszállt, hátrapillantott, mivel a fiatalabb
nem követte, -Gyere, találkozz apámmal.-
Pharm
rendbe szedte a kócos haját, aztán lehunyt szemekkel összeszorította a kezét; a
szerelme szavai jártak a fejében. '-Mindegy, rendben van Pharm,
ha bármi is történik én melletted leszek.-' újra kinyitotta a
szemeit és kilépett az autóból, majd hezitálás nélkül bement az étteremben.
***
A
Forever Tea Shop Siam szívében helyezkedett el. Általában 11 óra felé nyitott,
de ma már 10-kor belépett egy vendég, hogy a második emeleten lévő
tulajdonossal beszéljen.
-Sin
Pharm unokatestvére?- Sorn felvonta a szemöldökét az imént hallott információ
miatt.
-P'Sin
sosem mondta neked?- Dean elég stresszesnek nézett ki, két kezét
összekulcsolta az asztallapon, a tekintete aggodalmat tükrözött.
-Szinte
sosem beszélgettünk Sin családjáról, de megértem, hogy miért aggódsz.- belekortyolt a jegesteába, majd átadta a vele szembe ülőnek, hátha az ivás
segít oldani a feszültségét.
Dean
az üveg oldalán lévő vízpárát nézte, fokozatosan végig vette magában a
kétségének okait. Volt egy gyanúja, miszerint Pharm apja rokoni kapcsolatban
állt Kornnal, de a Nong neve Triwinij volt és ez nem szerepelt az emlékei közt,
ezért is adta fel ezen elméletét. Más szavakkal, igazából nem emlékezett Korn
vezetéknevére, mert a fejében lévő képek kicsit homályosak voltak róla. Ha még
egyszer hallotta volna a nevét, biztosan eszébe jutott volna.
-P'Sorn...
mi P'Sin vezetékneve?- kérdezte az idősebbet.
Sorn
letette az üres poharat az asztalra és töltött még bele teát. -Nem tudod?
Az apja neve gyakran feltűnt a TV-ben.- mégis hogyan emlékezett volna
valaki olyannak a vezetéknevére, akihez nem állt annyira közül.
-Tényleg
nem tudom.-
-Sin
neve...-
***
-Miért nem félsz tőlem?-
-Miért kéne, talán szellem vagy P'?-
-Ha
tudnád a nevemet, akkor nem beszélnél így.- Korn felsóhajtott, már most
fáradtnak érezte magát, hogy látni fogja ugyanazt a reakciót, mint amikor mások
megtudták a vezetéknevét.
A fiatalabb megbillentette a fejét, -Miért ne tudnám?- kérdezte egy mosoly kíséretében. -A neved Korn Ariyasakul, igaz?-
***
-...
Ariyasakul...-
A
pohár leesett és darabokra tört, a benne lévő folyadék szétfröccsent a padlón.
Sorn döbbenten kelt fel, -Ai Dean! Hey! Mi a baj?-
A
gyerekkori barátja megkínzottan fogta meg a kezeivel a fejét, majd olyan erősen
összeráncolta a szemöldökét, hogy kidudorodtak a vérerek. -A fejem...
fáj.- úgy fájt a feje, mintha kalapáccsal verték volna; öntudatlanul
összeszorította az állkapcsát és átadta magát a feltörekvő emlékeknek. Olyan
érzése volt, mintha a teste darabokra törne és egy új alakot formálnának; a
keresett igazság formálódni kezdett.
Akkor
ez volt az oka annak, hogy P'Sin elvállalta a keresést Korn és In után, és
emiatt nem tudott rendesen vizsgálódni utánuk, mert az információk blokkolva
voltak. 'De mégis hogyan? P'Sin magától fedezte volna fel őket? És
Pharm találkozója a nagybátyjával?'
-Francba!
A saját szádat sebzed meg, menjünk a kórházba.- Sorn sietve felállította a
fiatalabbat és az egyik dolgozójának kiabált, hogy segítsen neki.
-Pharm...- Dean fuldokolva kapkodott a levegőért, a hangja reszketeg volt. Kezdett nagyon
aggódni amiatt, hogy a Nong hogyan fog megbirkózni ezzel. 'Mi van, ha
hiperventillál? Különösen akkor, ha erős pszichológiai behatás éri....
Intouch... de bántsd Pharmot, ne vedd el az életét.'
-Nyugodj
le. Semmi sem fog ma történni.- amikor az idősebb sikeresen megtámogatta
Deant az autóba, gyorsan a legközelebbi kórházhoz hajtott.
***
'Ne
válassz el minket egymástól újra...'
Erősen
visszakellett nyelnie a nyálát; merev, egyenes háttal feszült a széknek,
megijesztve a mellette ülőt. Az 50 körüli férfi zavartan bámulta a fiatal fiú.
-Apa,
miért bámulod a Nongot folyamatosan?- Sin a mellette lévő Pharmra
pillantott, aki látszólag még mindig fájdalmat érzett. Az apja mindig bámult,
ha talált valami érdekeset.
-Nem
találkoztam vele 10 éve, nem nézhetem meg alaposan?- válaszolt a mély
hangján a férfi, sötét szemeivel pedig tovább pásztázta az unokaöccsét.
-Ööö...- Pharm nem igazán értette a helyzetet, -Khm... nagybácsi.-
-Csak
hívj Krit nagybácsinak. Tényleg olyan vagy, mint az anyád. Ő nem jött
veled?- motyogta a férfi, de még mindig nem vette le a tekintetét
Pharmről, miközben hátradőlt a széken.
Mióta
10 éves korában elvesztette az édesapját, sosem mondták neki azóta, hogy
mennyire hasonlít az apjára vagy éppen az anyjára. Az emberek ráadásul inkább
Phoomra mondták, hogy az édesanyjukra ütött. Összességében nem is tudták volna
már az apjához hasonlítani, így honnan is tudta volna?
-Nyugalom,
nem harapok. Mivel csak most találkoztunk, úgyis beszélgetünk még egy kicsit,
mielőtt elmennénk a nagyapádhoz.- mosolygott a férfi, az arcán pedig megmutatkoztak
a ráncok. -Amikor utoljára találkoztunk, akkor édesapád temetése
volt.-
-He?
Ott voltál a temetésen?- nyíltak nagyra Pharm szemei, miközben próbált
visszagondolni akkora, de sehogy sem jutott eszébe a nagybátyja arca.
-Természetesen
elmentem, hiszen az öcsém volt. Mindenki, még a nagyapád is elment, hogy lerója
a tiszteletét, de nem mentünk közvetlen közel.-
Pharm
szemei felcsillantak a megkönnyebbüléstől, mivel a rokonai máris családtagként
bántak vele.
-Sajnos...- a fú sajnálta, hogy akkor nem találkoztak, mert többet akart volna tudni az
apja családjáról. -...anya sosem beszélt nekem a családotokról. Szerettem
volna tudni rólatok, de nem mertem megkérdezni.- megforgatta a kezében
lévő vizespoharat. Különös érzés volt számára, amikor a nagybátyja kinyújtotta
felé a kezét és megsimogatta a fejét, de melegség árasztotta el és emiatt
visszagondolt az apjára.
A
férfi felnevetett, -Annyira nem volt furcsa, hiszen édesapád és a nagyapád
sosem jöttek ki egymással, mert türelmetlen és makacs volt az öcsém. Amikor
összeházasodott az édesanyáddal, még a vezetéknevét is megváltoztatta.-
-Miért
nem kedvelte apa a nagyapát?- Pharm nem értette, hogy milyen fájdalmas
háttér húzódott meg az apja mögött, ami miatt minden köteléket megszakított a
családjával.
-Mert
a nagyapád miatt elvesztett egy számára nagyon fontos személy, akit a legjobban
tisztelt.- a férfi tekintete elhomályosult, mintha elbambult volna. A
fiatal fiú szorosan összezárta a száját, kezdte bűnösnek érezni magát, amiért
rákérdezett. 'Apa által leginkább tisztelt személy... ki lehetett az?'
-D...
de anya mesélt rólad.- gyorsan megváltoztatta a témát a komor hangulat
miatt. -Anya azt mondta, hogy te adtad a nevemet.-
A
férfi felvonta a szemöldökét és az ujjával magára mutatott, -Én adtam
neked?-
Pharm
bólintott, -A Pharm név erőt jelent, míg Phoom neve földet.- ezt
hallva a férfi nagyra nyitott szemekkel elmosolyodott.
-Emlékszem...- Pharm megkönnyebbülten felsóhajtott. Ha azt mondta volna, hogy nem emlékszik,
akkor biztosan összetört volna. Azonban a mondatának még nem volt vége, -... Phoomnak én adtam a nevet, de neked... a másik nagybátyád adta.- Krit becsukta a a szemeit, visszahívva a fiatalabb kori emlékeit... amikor
ostobaságokról beszélgettek a testvéreivel...
***
-Miért kaptunk hasonló, egyszótagos neveket? Ez nagyon kínos.-
A
két idősebb fiú a kisöccsük felé fordult, aki amilyen hamar belépett a házba,
már panaszkodni is kezdett.
-Egyáltalán
nem, szerintem ez jó. Legalább egyértelmű, hogy testvérek vagyunk.- kelt
fel a földről Krit válasz közben. Az öccsük csak 15 éves volt, de már kezdte
szajkózni a problémáit.
-Nem,
ez nem menő. Ha lesznek gyerekeim, biztos nem adok olyan neveket nekik, mint a
mieink.- Kann, az Ariyasakul család legfiatalabb gyermeke, ledobta a
táskáját a földre és a bátyjaihoz sétált. -P', miért olvasol ilyen nehéz
könyvet?- nem értette, hogy egy angol nyelvű könyv, hogy lehet
szórakoztató, egyáltalán hol benne bármi vicces?
Az
idősebb testvére nem válaszolt, csak a szája széle mosolyra húzódott válasz
helyett.
-Lássuk
csak, ha lesz gyereked, akkor én akarom elnevezni az
unokaöcsémet/húgomat.- Krit lehúzta ülésbe az öccsüket és megdörzsölte a
fejét.
-Mégis,
hogyan ne legyek biztos abban, hogy egy csirke után fogod elnevezni a
gyerekemet? Várj, várj, először hadd gondolkodjak.- a legfiatalabb fiú
komoly arcot vágott, azon agyalt, hogy milyen nevet fog választani a bátyja a
jövőbeli gyermekének.
-Pharm...- Krit és Kann a legidősebb fiúra nézett, aki letette maga mellé a könyvet; üres
tekintettel meredt maga elé.
-Huh?- Kann úgy csinált, mintha nem hallott volna rendesen. -Pharm?-
-Uhm, erőt jelent. A fiadnak meg lesz az ereje, hogy bármin túljusson. Úgyhogy, ha fiad fog születni, add neki ezt a nevet. Az erő, hogy átgázoljon az akadályokon, hogy ne adja fel és teljesítse az álmait.-
-P',
ez nem igazságos. Ai Kann két gyerekednek kell születnie és akkor én adhatom a
másik fiadnak a nevét. Mit szólsz... a Phoomhoz? Hogy hangzik? Bár hasonló és
egyszótagos, hihihi.- nevetett fel kényelmetlenül Krit.
-Hülye P'-k!!! Meglátjátok, hogy nem fogom ezeket a neveket használni!-
Sosem
gondolták, hogy a nevetséges beszélgetés után még valaha azok a nevek újra fel
fognak merülni egy nagyon valóságos helyzetben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése