Széttörve
-Nagybácsi?!- kérdezte Pharm és Sin egyszerre. Egyikőjük sem tudta, hogy van még egy
nagybátyjuk, kiváltképp Sin, aki végig azt hitte, hogy az apja volt a
legidősebb.
-Van egy bátyád is apa?- Sin összeráncolta a homlokát; amióta megszületett 20 éve, az apja egyszer sem beszélt erről.
Krit
felvette a kávéját és belekortyolt, majd a két fiúra nézett, hezitált, hogy
elmondja e vagy sem. Beletúrt a lassan őszülő hajába.
A
Pharm kezében lévő pohár erősen remegni kezdett. A férfi tekintete hasonlított
valakiéhez, akit már rég nem látott. Nem az apja, de... akkor kicsoda?
-Igen,
volt egy bátyám.- szólalt meg végül az eltöprengő férfi.
-Ah,
és akkor miért nem találkoztam vele sosem?- kezdett el gyanakodni Sin,
mivel amennyire emlékezett, az apja egyetlen szeretett testvére Kann volt, akit
már régen elhamvasztottak.
Krit
intett a pincérnek és kifizette a számlát, majd jelzett a fiúknak, hogy
kövessék. A tekintete szomorúságot és fáradtságot tükrözött. -Halott.- a válaszra mindkét fiú ledermedt. -Nagyon fiatalon
halt meg.- rámosolygott a fiatalokra, -A testvéreim nincsenek velem
többé.-
Gyötrelem
lehet, ha valaki meghal, de semmiben sem különbözik attól a fájdalomtól, amit
az él át, aki életben marad utána.
***
A
fekete Alphard kihajtott az étterem parkolójából, Sin autóját pedig a
sofőr vezette haza, miután Pharm kikönyörögte, hogy menjenek hárman.
Folytatták
az autóban elkezdett témájukat, de a férfi leginkább csak csendben ült elveszve
a gondolataiban, nála csendesebb csak Pharm volt. A szíve erősen vert a
felgyülemlő aggodalomtól. Idegességében erősen összeszorította a kezeit; a
félelmei csak még inkább nőttek, amikor a szerelmére gondolt, akitől alig pár
órája vált el.
-Nem számít mi is történik, emlékezz, hogy mindig itt leszek. Mindig gondolj rám.-
'P'Dean...'
Elővette
a telefonját és egyből megnyitotta a Line-t. Összeráncolta a homlokát, amikor
észrevette, hogy érkezett egy új üzenete Deantől, de nem árult el sok mindent,
ráadásul nem fogadott hívásai is voltak.
Dean
: Hol
vagy Pharm?
Az
üzenet alig egy perce érkezett, úgyhogy sietve elkezdett gépelni.
Ph@rm
: P'Sin
háza felé tartok.
-Itt
vagyunk.- mondta Sin az előtte ülő fiúnak. Pharm sietve elemelte a
tekintetét a telefon képernyőjéről és látta, hogy az automata aranyszínű,
kovácsoltvaskapu kinyílik.
A
hatalmas kétemeletes ház elég modern és szép volt, a jobb oldalon egy garázs
volt. A fiú sietve eltette a zsebébe a telefonját, amikor kinyílt a kocsiajtó,
így nem volt ideje beszélni a párjával.
Dean
: Várj
meg, odamegyek.
A
házat nem olyan régen renoválták a férfi építészmérnök fia jóvoltából. P'Sin
elmesélte, hogy az épület pár évvel ezelőttig elég kopott volt, így lebontotta
és az egészet újraépítette és az eredmény ott állt előttük. Pharm követte az
unokatestvérét a nappaliba, sajnálta, hogy aznap nem fog tudni találkozni a
senior testvéreivel.
-Nagyapa
leginkább a hátsó szobában tartózkodik.- mutatta Pharmnak az idősebb az
utat a hosszú folyosón át, ami a ház hátsó végéig ment. -A nővérek azt
mondták, hogy most alszik, úgyhogy amíg pihen, nézz körbe nyugodtan. Az a szoba
ott a könyvtár, egyben nagyapa dolgozószobája, ott olvashatsz, ha
szeretnél.- mutatott Sin az ellenkező irányban lévő szobára; a fiatal fiú
kezdte realizálni, hogy mennyi szobája van a háznak.
A
senior még egy darabig beszélgetett Pharmmal, aztán egy telefonhívás miatt
távozott a második emeletre, otthagyva a nyugtalanul ücsörgő fiút.
Mit
kellene tennie, amíg a nagyapja fel nem kel? Felállt és aggodalmasan
körbenézett; ha így egyedül lett hagyva, nem tud csak nyugodtan üldögélni. De
az ég kezdett besötétedni és szemerkélt az eső, úgyhogy eldöntötte, hogy elmegy
a könyvtárba olvasni valamit.
A
helyiség nem volt nagyon nagy, a falain polcok voltak végig; a dolgozószoba és
a könyvtár között egy átjáró nyílt. Végignézett a könyveket, meglepődött, hogy
mennyi angol nyelvű kötet volt ott. Néhányon már látszottak az öregedés jelei,
de voltak még nagyon jó állapotúak is. A padlón pedig még egy porszem sem volt.
Az
ujjbegyeivel megérintette a könyvek gerincét és meglepődött, amikor észrevett
olyan darabokat, amiket a nemzetközi tanulmányai során olvasott. Nem tudta,
hogy ki lehetett a házban a könyvmoly, a polcokon rengeteg híres irodalmi kötet
volt, azon is elgondolkodott, hogy kölcsön vehetné e őket, hogy majd később
visszahozza.
Pulitzer
irodalom, Ne bántsátok a feketerigót, 1984. Disztópia és még olyan klasszikusok
is, mint a Rómeó és Júlia, mindegyik keményborítós, régimódi könyv, némelyek
még első kiadásúak is voltak. Pharm kivett egy érdekesnek tűnő könyvet, -Ah.- egy könyvjelzőként használt papírdarab, amihez laminálással egy
virágdarabot rögzítettek, kihullott a lapok közül. A fiú szemei tágra nyíltak
és lehajolva érte felvette, aztán észrevette, hogy a polcon a könyv mellett
volt még egy fémdoboz is.
A
szépen dekorált doboz tetején egy fotóalbum feküdt. Levette a polcról a két
tárgyat és törökülésben ülve érdeklődve kinyitotta az albumot. Voltak P'Sinről
gyerekkori képek is, úgy nézett ki, mint egy aranyos játékbaba. Ott volt a
nagybátyja is, ahogyan egy kicsi lányt tart a karjaiban. Elég sok kép volt a
gyerekekről, minél többet nézte a fotókat, annál inkább kezdett a múltban
ragadni. A papírok színei fokozatosan kezdtek megfakulni, a narancsos barnás
színűek mellett természetesen még voltak fehérek. Pharm úgy érezte, mintha
visszatáncolt volna az emlékei közt.
-Apa...- a szemei felragyogtak, ahogyan észrevett egy ismerős alakot. A kedvesnek kinéző
férfinek rövid, fekete haja volt, a fotón a nagybátyjával beszélgetett, a
szemei csillogtak és olyan tiszta mosoly terült el az arcát, amit még ő sem
látott sokszor. Néhány képen ütötték egymást, ölelkeztek, nevettek, ittak, még
olyan is volt, hogy az apja P'Sint fogta a kezében.
A
könnycseppek lefolytak a fotóalbumra. Pharm sietve letörölte őket, már majdnem
szipogott, amikor meglátta azt a fényképet, amin az apja és az édesanyja egy
kisbabát tartottak. Ránézésre meg lehetett mondani, hogy a baba egy újszülött
volt, az ágy mellett P'Sin lábujjhegyen állt. Pharm lassan végigsimított a
kezével a papíron, nosztalgikus érzések kezdtek felülkerekedni rajta.
Elmosolyodott, amikor látta az édesapja széles mosolyát.
'Anyának
és Phoomnak látnia kell.' Talán megkérdezhetné a nagybátyját, hogy
készíthetne e néhány képről másolatot.
Visszatette
a fotót, mielőtt rápillantott volna a fémdobozra. Azt hitte, amikor kivette a
fotókat, hogy az esetleges benne lévő filmtekercsek sérülékenyek és emiatt
kellett külön tartani őket. Felvette a dobozt, de a sarkával véletlenül meglökött
egy mögötte lévő könyvet, amitől kinyílt a borítója.... Hirtelen az egész
testében lefagyott. A papír sarkában volt egy apró aláírás egy dátummal. Ha nem
tévedett, akkor az a tulajdonos neve volt és az időpont, amikor a könyvet
vásárolta, bár az aláírás nem is nézett ki annyira annak.
-P', te tényleg nem tudsz aláírni.-
-De, ez az enyém.-
-De ez csak a neved leírva.-
Korn
18/2/1984
-P'Korn...-
***
-Ahj,
hol van a Nong?- Krit kisétált a második emeleten lévő irodájából és az
egyedül sétálgató fiát látva felvonta a szemöldökét.
-Az
első emeleten.- válaszolta Sin, miközben a telefonját eltette a zsebébe,
"Mi volt a bátyád neve?"
-Miért
kérdezed?- Krit összeráncolta a homlokát meglepetten a fia kérdését
hallva.
-Ah,
csak tudni szeretném. Kann nagybácsi családjában a fiai nevei Ph-vel kezdődnek,
míg nálatok K-val.-
A
legidősebb fiú nevét már hosszú évek óta nem mondták ki, tabunak számított az
Ariyasakul családban. A férfi szemei fáradtan szegeződtek a fiára. -Még ha
meg is harapnál sem kéne elmondani. Le kéne állnod.-
Sin összezavarodott, valahogy nem értette meg az apja szavait; a férfi törte
meg elsőként a közéjük telepedett csendet. -Hhh, Korn, a másik nagybátyád
neve Korn volt.-
-P'Sin, segíts megtalálni valakiket.-
-Kit?-
-A nevük Korn és In.-
...
-Khun Sin, csak Intouch nevű személyt találok. A másikról semmi sincs.-
-Miért?-
-Titkosították az információkat, egy befolyásos személy áll mögötte.-
-Blokkoltál? Nem tudod elmondani a nevét?-
-Tényleg nem.-
-Hey! Ez nem apukád neve?-
Sin
lenézett a földre hezitálva, mielőtt felemelte volna a fejét, hogy az apjára
nézzen. -Apa... Korn nagybácsi hogyan halt meg?-
-Miért
akarod tudni?- az apja hangjában érződött a stressz.
-Öngyilkosság,
igaz- Sin elmosolyodott, olyan idiótának érezte magát. Hogyan is
felejthette el, hogy a nagyapja elég befolyásos volt? Hogyan feledkezhetett meg
arról, hogy aki által az információkat kereste, az apja alárendeltje volt? -Akkor miért rejtetted el?- lehangolt volt. Tehát az apja volt az,
aki blokkolta az adatokat.
-Miért
kutakodsz utána-" az apja hangjában kezdett érezhetővé válni a düh. -Azt is szeretném tudni, hogy ki adott még ennyi információt is arról a
kettőről!-
Sin
meghátrált. Hogyan kéne elmagyaráznia? Talán egyből meg kéne mondania, hogy a
juniorban él az egyikük emlékezete? Vagy, hogy Korn reinkarnálódott? Ez
őröltség volt! -Én...-
-Inkább
nem akarom tudni.- az apja hangszíne lágyabbnak hatott az előzőnél. -Azt akarom, hogy boldogok legyetek Sornnal. Nem kell tudnod a
történetet.-
-Miért
történne velem bármi is miatta?- Sin nem értette, hogy miért rejtette el
előle ezeket. És mégis mi történne vele és Sornnal?
Krit
átkozódott, majd a fiára nézve rájött, hogy itt az ideje elmondani neki. -P'Korn és Intouch szerelmesek voltak, csak úgy, mint te és Sorn.- mondta.
Habár Sin már tudott néhány dolgot, attól még ledöbbent. Erősen dobogó szívvel
összeszorította a kezeit. Az emlékeiben élt a jelenet, amikor Dean megkapta a
képet és olyan fájdalmas kifejezéssel meredt a halványuló fiúra. -Melegek
voltak és a nagyapád megakadályozta őket, hogy együtt egyenek és ez
öngyilkossághoz vezetett.- a férfi megsimogatta a fia fejét szomorú
arccal. -Én nem akartam utálni emiatt apát...-
Krit
apjának a szeme láttára végzett magával a legidősebb fia. Az öccsük gyűlölte őt
emiatt és soha többé nem beszéltek a haláláig; ez az eset iszonyatosan kínozta
az idős férfit.
***
Remegő
kézzel felnyitotta az előtte heverő fémdobozt, a szemei csillogtak a
könnyektől. A benne lévő tárgyak értekések és jelentőségteljesek voltak;
kulcstartó, régi fényképek, még egy sárguló jegyzetfüzet is. Pharm felvette a
kifakult fotót, a rajta lévő férfi csillogó szemekkel a kamera felé nézett.
Teljesen fekete haja hátra volt simítva, erős állkacsa volt, de a halvány bőre
miatt kínainak nézett ki; ő volt az, akiről egész életében álmodott, ahol
szüntelenül véget vetett az életének... Eltakarta a száját és hangos zokogásba
kezdett, ami csak erősödött, amikor meglátott egy félbehajtott képet és
széthajtva meglátott egy nálánál kisebb fiút, aki az idősebbe karolt.
Egy
elhomályosult emlékkép kúszott a szeme elé, amiből érződött a boldogság.
***
-P'Korn, csináljunk egy képet.-
-Nem, nem akarom.-
-Csak egy kicsit, gyere már.-
-Rendben.-
***
Pharm
összetört szívvel tartotta a kezében a képet, az egész teste remegett, közben
újabb emlékek özönlötték el az elméjét. A szerető szavak, meleg érintések,
szerelem és fájdalmas emlékek.
-P'Korn...- kivette a kulcstartót a dobozból, a hátuljára egy monogram volt nyomva -K&I- a levegő a torkában rekedt, a látása elhomályosult, az
anyagon még mindig látszódtak a sötét foltok.
Aznap...
P'Korn tette a zsebébe.
Vér
mindenütt elterülve, a piros folyadék eláztatta a pólóját. Intouch erőtlenül
felsikoltott a szobában, ahol eredetileg megkezdték volna a közös életüket. A
kulcs kiesett a zsebéből és beszennyeződött a tulajdonosa vérével.
-...P'...
Dean.- a kezével megragadta a felsőjét, a borzalmas jelenet fojtogatni
kezdte. A könnyek végig csorogtak az arcán. 'P'Dean, P'Dean...' folyamatosan
ismételgette a szerelme nevét, hiányolta. Olyan erővel szorította a pólóját,
hogy kifehéredtek az ujjai, egész testében reszketett.
Kint
erősödött az eső, amit hangos zajok kísértek; a fiatal fiú egyből jobban utálta
az ilyen időt.
-Min gondolkodsz P'?-
...
-Hey, kérdeztem, hogy min agyalsz!!-
...
-P', megígérted nekem, hogy együtt maradunk. Megígérted!!!-
...
-Ne dobj el, kérlek!-
-Ne
csináld... P', már megígérted...- a fiatal fiú kinézett az ablakon és
magában kezdett motyogni.
***
-Francba!!- az esőben elázott fiú megcsapta az arcát, hogy tudatánál maradjon. Az autó
műszerfalán a sebességmutató kezdte elérni a legmagasabb pontját. Dean
folyamatosan a száját harapdálta, de már nem érzett fájdalmat. Amikor beértek a
kórházba ő azonnal elájult.
Nem
akart egy másodpercet sem vesztegetni, miután kiborult hogy nem mehet azonnal a
párjához, elvette P'Sorn kulcsait és kiszökött a kórházból mindenki
tiltakozásának ellenére. A ruhái átáztak és remegett, mivel az autó légkondija
hűtötte a nedvességet. Amióta találkoztak, nem tudott kapcsolatba lépni a
Nonggal egy üzeneten kívül, nem válaszolt a hívásokra és az üzenetekre. Próbált
visszaemlékezni a halvány képek közt Korn házára, végül az ösztöneire
hagyatkozva ment.
Megcsörrent
a a telefonja, amitől megdermedt. A kijelzőn P'Sin neve bukkant fel és ez még
jobban megijesztette. Hogy felejthette el, hogy Pharm 'PSinnel volt?
-Hello
P'-
[-Ai
Dean, merre vagy?-] kiabálta a vonal végén lévő, Deannek még nem
sikerült megismerkednie a senior ezen oldalával.
-Hozzátok
tartok.- válaszolta, miközben elfordította a kormányt; a feszültségére
rátett még egy lapáttal, hogy belehajtott egy forgalmi dugóba.
[-Pharm
eltűnt-]
Sin gondolkodás nélkül elmondta a gondot.
-Mi?!!!!-
[-A
Nong eltűnt. Kicsit magára hagytam a házban munka miatt, de mire visszaértem,
Pharm már nem volt ott. Ai Dean, figyelj rám, megtaláltam egy fotóalbumot és
egy fémdobozt kinyitva a földön. Pharm biztosan látta a bennük lévő
dolgokat.-] próbálta
elmagyarázni a juniornak úgy, hogy megértse. [-Emlékszel, hogy
megkértél engem, hogy nézzek utána annak a kettőnek?-]
Dean
nyelt egy nagyot, a kezeivel erősen szorította a kormányt, -Emlékszem...
Korn és Intouch...-
'Kérlek
mondd, hogy hibáztunk, kérlek mondd, hogy minden csak félreértés volt...
kérlek...'
[-Korn
a nagybátyám.-] mondta Sin érthetően. [-Azaz ő Pharm nagybátyja
is, a saját rokonom után kutattam.-]
P'Sin
válasza lerombolta az utolsó mentsvárát. Erősen rácsapott a kormányra és
összeszorította az állkapcsát. 'Miért hagyta egyedül Pharmot? Hogy
tehette?!!!'
A
Nong mosolya kezdett eltűnni a szeme elől, a fiatal fiú boldogsága, mintha
szeme előtt törne darabokra. Nem akarta ezt látni, meg szerette volna védeni,
hogy ne tudjon semmiről.
A
bejövő hívás hangja felébresztette Deant a gondolataiból, a képernyőn megjelenő
név hatalmas megkönnyebbültséget jelentett számára... Pharm...
-Visszahívlak
P'.- Dean bontotta a vonalat és fogadta az új hívást.
[-P'Dean...-] fájdalmas
volt hallania a vonal másik végéről hallatszódó sírást, érezte, hogy
felforrósodtak a szemei.
-Jó
fiú... hol vagy? Felveszlek.- az idősebb próbálta leplezni a remegő
hangját. -Pharm...Nong Pharm...- szólongatta a fiatalabbat gyengéden,
mintha attól tartott volna, hogy a junior csak még jobban összetörik.
[-Ismered
a helyünket...-] válaszolt
a fiatalabb elhaló hangon [-Otthon vagyok... a házunkban...-]
-Pharm!!!- a hívás hirtelen megszakadt, nem számított hányszor hívta újra, a junior nem
vette fel.
'A
házunk, házunk, házunk...'
Dean
az úticélját megváltoztatta Sin házáról Pharm felkutatására. Egyértelmű volt,
hogy a Nong nem az apartmanában van. 'Hol vagy Pharm? Hova bújtál?'
***
-P'Konr, tényleg meg fogod venni?-
-Uhm,
nem rég fejezték be az épületet, még lift is van.- a ház az egyik
legkorszerűbbek közt volt abban az időben. Csak 8 emelete volt, de használni
lehetett a liftet, ami luxusnak számított.
-Apám nem szereti a többlakásos házakat, azt mondja, hogy olyan, mint megvenni a levegőt a föld nélkül.-
Az
idősebb felnevetett, -Ugyanilyen az én apám is...- megszorította a
fiatalabb kezét.
-De
rendben van, ha veszünk egy lakást, mert majd összeházasodunk, nem?- Intouch felvonogatta a szemöldökét, miközben felnevetett. Szerette Korn
szórakoztató mondatait, mert álmodozhatott beteljesedő szerelemről.
***
A
fiú hirtelen megfordította az autót, amitől felhangzott a kerékcsikorgás és a
dudálások azoktól, akik nem igazán díjazták ezt a mozdulatát, de nem aggódott.
A Pharm által említett épület a város másik felében volt. 'Várj rám,
várj még egy kicsit.'
***
A
30 éves épület öregnek és sötétnek nézett ki; néhány emeleten világítottak a
lámpák, jól látszódott, hogy sok bérlő kiköltözött és csak néhányan maradtak.
Végig sétált az esőben a házhoz. Egyszer még tiszta és szép volt, de most már
csak az évek romlása maradt meg. Akkoriban P'Kornnal ment megnézni a helyet,
ami addigra már készen volt, első látásra is felejthetetlen volt.
Pharm
egész teste tocsogott a víztől. Amikor belépett az épületbe, megnyomta a lift
gombját a 8.emeletre. A lift büdös volt és a fényektől homályosan lehetett
látni. Amikor az ajtó kinyílt, Pharm lassan sétált a szobához, amit sosem
felejtett.
Azon
az esős napon ő és P'Korn együtt jöttek ide újra, hogy elbújjanak.
Az
ajtón egy 'Tilos a belépés' rendőrségi figyelmeztetés volt. Kivette a zsebéből
a kulcsot, amit a nagyapja házából hozott el. 30 év elteltével biztosan üres és
koszos a lakás, hiszen ki akarna olyan helyen lakni, ahol öngyilkosság történt.
Ismerős mozdulatokkal végigtapogatott a falon és felkapcsolta a lámpát.
-Nem
lehet...- az elé táruló látvány nem éppen az volt, mint amire számított.
Nem volt por, semmi sérülés, minden ugyanolyan volt, semmi sem változott. A
tárgyak hiába voltak öregek, de nem törtek el, mintha megállt volna az idő 30
évvel ezelőtt.
Pharm
elázott teste megremegett, kezével megérintette az asztalt, ami teljesen tiszta
volt, mintha valaki folyamatosan takarított volna.
A
meleg könnyek, az arcán lévő esőcseppekkel együtt lecsorogtak. Az étkezőasztalt
együtt választották...
-Tökéletes, bőven elég két embernek.-
...
-Ez fekete, az pedig fehér, inkább az első-
Minden
az eredeti helyén volt, semmi sem mozdult el még egy centit sem. Az egyetlen
dolog, ami más volt, az a kanapé. Pharm megérintette a rajta lévő párnát, ami
szintén megváltozott. Elmosolyodott, természetesen cserélni kellett, hiszen
azon a napon az is vérrel festődött.
Leült
a kanapéra ugyanabban a pózban, ahogy 30 évvel ezelőtt: felhúzta a térdeit és
szorosan átölelte őket, az arcát pedig rájuk hajtotta szipogva.
Nem
akart emlékezni, de muszáj volt, nem akarta tudni, de kellett, mert a karma
visszaütött azért, amit annak idején tettek.
-Pharm!!!- szólította meg az újonnan érkező, miközben kapkodta a levegőt, látszott, hogy
milyen gyorsan futott. Dean magas alakja megjelent az ajtóban, a kanapén ülő
Pharmot nézte.
-P'Dean...- a junior a párjára nézett, akinek az arca sápadt volt.
-Menjünk
haza.- Dean belépett a szobába, ahogy a síró Pharmot kérdezte, a szemei
feldagadtak és piroslottak a sírástól.
Dean
nem akarta látni a kanapét, egyáltalán a szobát sem akarta. Valami a bensőjében
sikoltott a szoba láttán, ahogy előtörtek a kegyetlen emlékek.
Pharm
szemei nagyra nyíltak, aztán tántorogva a szerelméhez sétált. A szemei nem
tudtak fókuszálni immáron, csak az eső hangját volt képes meghallani, Dean
szavai számára nagyon messziről jött.
-Szeretlek In, emlékezz arra, hogy nagyon szeretlek.-
Bang!
-P'Korn!!-
-Szeretlek P'Korn... szeretlek. Megígértük egymásnak... hogy örökre együtt maradunk.-
-Hazug!!- Pharm elkezdte ütni Dean mellkasát, megakadályozva a seniornak, hogy
megölelhesse. -Hogy merted... hogy merted megölni azt, akit a legjobban
szerettem, te idióta!!! Akkor hazug vagy!!!- sírva ordított kínjában,
továbbra is erősen ütötte a szerelmét, aki iránt mérhetetlen haragot érzett.
Dühös volt, amiért elhagyta, hogy feladta a harcot.
Dean
megpróbálta lefogni Pharm kezeit, aztán ölelésébe volta a fiatalabbat, aki
kimerült volt a sok sírástól, de kiabálta neki, hogy engedje el és a kezeivel a
vállait kezdte ütni.
Dean
lehajtotta a fejét Pharm kicsi, remegő vállaira és engedte, hogy a könnyei
szabadon folyjanak. -Sajnálom... sajnálom- ismételgette a senior. Nem
tudta, hogy mi mást mondhatna, hiszen megértette a fiatalabb érzéseit.
-Tudod
egyáltalán... hogyan éreztem magam, amikor a szemem láttára meghaltál?!- mondta Pharm zokogva. -Vér volt mindenütt, még a kezeim is a te véredben
áztak.- ellökte magától az idősebbet és mélyen a szemeibe nézett. -Nem számított mennyiszer szólongattalak, nem válaszoltál többé P'.
Elhagytál... pedig megígérted, hogy együtt maradunk.- addig ütötte Dean
széles mellkasát, amíg az vérezni nem kezdett. -Nem tudtam lélegezni, a
szívem egyszerűen megállt, az egész világ darabokra hullott. Nincs már
energiám. Annak ellenére, hogy szerettük egymást, te voltál az, aki a legjobban
bántott!-
-Ne...
ne... szeretlek. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, bocsáss meg.-
-Pharm, ne menj sehova.-
-Mégis hova mehetnék... amikor itt vagy már velem.-
-In,
ne tedd ezt velem!- mondta Dean ijedt hangon, -Ne vedd el tőlem
Pharmot!- erősen átölelte a szerelmét. Sosem engedheti el őt, egy
pillanatra sem. -Ne vedd el tőlem.- a félelem beárnyékolta a szívét.
-Dean!
Pharm!- a hangos kiáltás megzavarta a két síró fiút és mindketten az ajtó
felé fordították a fejüket, ott állt P'Sin, P'Sorn, Pharm nagybátyja, édesanyja
és az öccse. Mindenki ott volt, de aki a legfontosabb volt, a kerekesszékben
ülő férfi. Nagyon vékony volt, csak a csontjai látszódtak; a végső stádiumú rák
kezdett elhatalmasodni a hátramaradt ideje felett, de a szemei mit sem
változtak fiatalabb kora óta.
-Korn...- a reszelős hangja lágy volt, mindenki tisztán hallotta. Dean engedte, hogy
tovább csorogjanak a könnyei és szorosabban ölelte Pharmot, mintha attól félt
volna, hogy ha elengedi, soha többé nem látja viszont.
-Apa...-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése