Until We Meet Again 1.kötet-Bónusz 2.

 

Bónusz~Első találkozás

-Pharm múltja-

Az eső hangjának közepette ült a magánkórházban, idegesen várva az élete legfontosabb pillanatára. A lábai remegtek, észre sem vette. Felsóhajtott, a gyengéd arckifejezése most aggodalomtól torzult el, két kezét az ölében nyugtatta.

A feleségét fél órája vitték be a szobába, miután hosszabbodni kezdtek az egész nap tartó fájások. A férfi megdörzsölte az arcát az izzadtság miatt, motyogva könyörgött, hogy a szerettei biztonságban legyenek.

-Esik kint.- mondta halkan egy nővér a kollégájának, ami kicsit oldotta a férfi feszültségét.

'Esik?'

Azt, hogy a feleségét az erősödő fájások miatt a szülőszobába vitték, csak még kellemetlenebbé tette a zuhogó eső. Halványan elmosolyodott, szóval a gyereke az eső vége után fog megszületni.

Felhangzott egy kisbaba sírása, amitől az újdonsült apukának a keze idegességében rángatózni kezdett, amíg a nővér egy kis kórházi kocsin  ki nem vitte az újszülöttet és a férfi meg nem látta a hang tulajdonosát.

-Kard Trivinij, uram.-

-Igen?-

-Kisfiú, teljesen egészséges, 3000 grammal született.- a nővér kissé széthúzta a babát takaró anyagot.

-Uhm, megfoghatom?- meg akarta érinteni, annak ellenére, hogy félt. A nővér egy mosolyt küldött felé és megtöröltette a férfi kezét fertőtlenítővel előtte.

Aztán megérintette a kicsi orcáját, ami érzésre olyan puha volt, mint a pamut.

-Mi lesz a neve apuka?-

A férfi szélesen elmosolyodott és gyengéden megfogta a fia állát. -Pharm, P, H, A, R, M. Pharm Trivinij.-

Ez a név... már 10 éve várt, hogy ezt a nevet adhassa a gyermekének.

***

-Meg szeretnéd látogatni?-

A férfi első pillantásra az 50-es éveiben járt, sovány volt, de a szemei elárulták, hogy jól nézett ki, amikor fiatal volt.

Előtte volt az üvegfalú szoba, ahol az újszülött babák feküdtek sorban. Előtte volt egy baba, akinek a szeme körül túlzottan pufók volt a bőre és nem tudta kinyitni a szemét, felette ott volt a szülői névtáblája: 'Pharm, apa: Kard Trivinij'..

Keserűen felnevetett, -Még mindig nem akarja használni a vezetéknevét .-

-Apa...-

-Kard nem igazán akar látni engem.- pillantott az újdonsült nagyapa a középső fiára. -Már tettem el pénzt ajándékba Pharmnak. Mondd neki, hogy te adtad.-

Krit összeráncolta a homlokát, de végül nem tudott vitatkozni az igazsággal. Ha az öccse tudta volna, hogy az apjuk adta a pénzt, Kard egy bath-ot sem fogadni el. Amikor látta, hogy az apja hátat fordít a gyermeknek, ő közelebb lépett, nem tudott mást tenni, mint marasztalni még egy kicsit a férfit. -A Pharm nevet P' adta neki.- erre az egykor magas, izmos alak összegörnyedt -Ugrattuk szórakozásból Ai Kardot P'-vel. P' azt mondta, hogy ha Kardnak lesz gyereke, akkor a Pharm nevet adja neki.-

-Ah...- csak nyöszörgés jött ki a férfiben kavargó fájdalmas érzések hatására, de nem fordult vissza.

-A Pharm... jelentése erő, ami mindennel szemben kiállja a próbát.-

Az idős férfi vállai rázkódni kezdtek, nem jött ki a száján több szó, majd jó néhány perc után visszalépett. 

Egy élet eltávozott és egy másik megszületett.

***

-Uwee, uwee, uwee- hangzott fel a három hónapos baba sírása, amitől kivörösödött az arca.

Kard és a felesége oltásra vitték a fiúkat, közben zuhogott az eső és dörgött az ég. Pharm sírt és összegömbölyödött az időjárás hatására, amitől az apja megijedt, és nem engedte el a karjai közül.

-Itt van apa most már. Shh, shh, ne sírj.- a férfi járkálás közben ringatta a babát a vizsgáló előtt. Látta, hogy a fia addig sír, amíg be nem reked, mire az édesanyja szeméből is folyni kezdtek a könnyek.

-Igen, esik.- a nő megrázta a fejét 'Ne akarj most tejet inni, ne akarj most tejet inni...'

-Mitől félsz kincsem?- motyogott Kard a fiának, -Apa és anya itt vannak. Nem kell félned semmitől.- a csecsemő még mindig szipogott, közben a nagy, kerek, könnyes szemeit az apjára emelte, amiben már látni lehetett a boldogság szikráit. -Jó fiú, nem kell félned.- megpuszilta a fia apró kezét.

-Pharm Triwinij.- a nővér őket szólította a vizsgálatra, ezzel egy időben az apró fiúcska pirospozsgás arcán mosoly jelent meg. -Oh, jó hangulata van.- a két szülő elnevette magát a megjegyzésen, majd gyorsan bevitték a vizsgálati szobába egy újabb hangulatváltás előtt.

*** 

-Dean múltja-

A vizsgáló előtt nem állt sok ember még, beleértve azokat is, akik a kórházban lévőket jöttek meglátogatni.

-Mit csinálsz itt?- az idős nő utánaszólt a két éves unokájának, hogy gyorsan kövesse. Miután egyszer sikerült felállnia, nem engedte magát beültetni a babakocsiba és minden alkalmat megragadott, hogy sétáljon. -Mit keresel folyton?- 

-Non...- a kisfiú végre megfordult és megrázta a fejét, de engedte, hogy a nagymamája kézen fogva elvigye az újszülött osztályra. A szürkészöld szemek úgy mozogtak össze-vissza, mintha keresett volna valakit, mielőtt az ajtó bezárult volna mögöttük.

Miután a nő megszidta, megállt és ránézett és kicsi lábaival felé sietett, hátrahagyta a fura érzést a mellkasában, ami végül szertefoszlott.

...

Egyedül a vörös fonal kötötte össze őket, ami arra várt, hogy egy nap újra találkozzanak.

The End