Until We Meet Again 1.kötet-Bónusz 1.

 

Bónusz~Túl az égen

-Hova mész In?- kérdezte az éppen távozni készülő osztálytársát egy sötétebb bőrű diák, aki egy fejpántot viselt, hogy az izzadtságcseppek ne csorogjanak végig az arcán. Az egyik kezében lévő kalapáccsal hadonászott, a másik kezével letörölte a nedvességet a bőréről.

-Fáj a fejem, úgy néz megfáztam. Le szeretnék dőlni egy fél órára.- válaszolta Intouch, miközben egy másik barátja kinyitott egy üveg vizet és energiaitalport tett bele. Sietségben voltak, hogy befejezzék ezt az egyetemi feladatot.

-Csak menjél. Ezzel az állapottal te biztosan halott leszel, miért nem mész inkább haza, huh?- a sötét bőrű fiú lehúzta a fejpántját és megtörölte vele az arcát és megdörzsölte a szemeit; aggódott a barátjáért. -Rendben van, ha elmész, de előtte vedd be a gyógyszert is.- mondta, miközben egy doboz fehér gyógyszert dobott Innek és folytatta a munkát.

Intouch bólintott és a zsebébe süllyesztette a pirulákat, aztán elsétált egy üveg vízért. A szak épületének hátuljába ment, ahol most viszonylag nagy csend honolt.

In vidám személyiség volt, játékos és könnyen barátkozott bármilyen típusú emberrel. Azt is lehetett volna mondani, hogy már nem volt olyan elsőéves sem, aki ne ismerte volna. Sokan, fiúk és lányok egyaránt közeledtek felé barátságon kívüli szándékkal, de ő udvariasan elutasította őket azzal az indokkal, hogy nem szándékozik szerelembe bonyolódni.

Számos hónapnyi találkozás után hirtelen megszólalt, -P', mi a neved?-

P'Korn nevét In szinte minden nap minden percében a szájára vette. A híres uzsorás fia a maffiából, akivel senki sem akart egy légtérben tartózkodni. De mégis felkeltette In érdeklődését. A fiú barátai megdöbbentek minden alkalommal In Kornhoz való viszonyulásán. Most pedig flörtölni akart kezdeni vele, nem számított, hogy a barátai figyelmeztették, hogy álljon le, ő nem hallgatott rájuk és várt  P'Kornra függetlenül attól, hogy jönni fog e velük vagy sem; aggodalommal töltötte el a körülöttük lévő diákokat a bekövetkezhető bajok gondolata.

Azt hitték, hogy ez az egész csak ideiglenes és a fiú el fogja veszíteni az érdeklődését, de a végén Korn beleegyezett a találkozókba, ami a fő pletykává vált az egyetemen. Sok ember elkezdett távol maradni Intouchtól, mert féltek a mögötte álló fiútól, de ez nem zavarta, mert neki csak egyedül Korn volt a fontos, amíg azon nem kezdett gondolkodni, hogy az idősebb fiú csak jót szórakozik és játszik vele, talán csak egyoldalú szerelem.

'Mindegy, ha bántani meri a barátomat akkor azt megkeserüli, még ha erőszakot is kell használnom.' a fiú az épület hátuljába sétált, ahol a faasztaloknál szoktak a diákok általában pihenni. A zöld fák beárnyékolták a talajt, ahova a fiatal fiú lefeküdt. Látta, hogy a barátja elaludt nem olyan messze tőle. 'Rendben vagy?'

-I...n- visszanyelte a kiáltását, amikor megpillantott másvalakit Intouchhoz sétálni. Az idősebb leült a fiatal fiú mellé és megsimogatta a fejét annak ellenére, hogy egy szívtelennek nevezett családból jött. A gyengéd tekintete aggodalmat tükrözött, ami miatt a sötétebb bőrű fiúnak meg kellett dörzsölnie a szemét, hátha csak hallucinált. 

P'Korn felkeltette Intouchot és rávette, hogy vegye be a gyógyszert a vízzel. In rámosolygott és próbált vele beszédbe elegyedni, miközben az idősebb a zsebkendőjével gyengéden letörölte In izzadtságát.

Mindketten elmosolyogtak, egymás szemeibe néztek melegséggel telve, ami sosem tűnt el a szemükből.

Aztán Korn a homlokát Inének döntötte, hogy ellenőrizze a hőmérsékletét és egy apró puszit adott a fiatalabb orra hegyére, amitől In még sápadtan is felnevetett.

Gyengéd szerelem...

Egy olyan érzelem, amit szavak nélkül is képesek átadni egymásnak...

Egy olyan érzés, ami két ember között van...

A párost figyelő fiú végül kinyitotta a másnak szánt vizes palackot és megitta, aztán melegséggel a szívében elmosolyodott. 'Ez nem egyoldalú szerelem... és az már a barátomnak is adta a szívét.' A fiú felnézett a kék égre, mielőtt felemelte volna a kezét, -Boldog életet kívánok nektek.-

***

A Somkid autószerviz kész káosz volt, mert rengeteg vendég most hozta a járművét megjavíttatni. A magas, cserzett bőrű férfi az egyik autó előtt állt és hallgatta a javítási munka zaját, mintha egy megszokott dolog lett volna. -Oh, a fehér Vios kész?- felvette a javítottak jegyzékét; úgy emlékezett, hogy az említett kocsit a fékezésnél lévő zajok miatt megcsinálták már.

Az egyetemi egyenruhát viselő fiú mosolyogva nézett a magas férfira, aki átadta neki a kocsikulcsait, majd fizetett a munkáért. A ragyogó szemek vegyes érzéseket keltettek benne; talán, mert túl sokáig bámulta és emiatt a fiú megfordult és felvette vele a szemkontaktust. De ahelyett, hogy a diákot megijesztette volna a tüzes szemek látványa, mint más embereket, ő mosolyogva bólintott neki, mire a szervizes férfira viszonozta.

A szemei és a kifejezése hasonló volt egy régi emlékben szereplőéhez.

A szerviz tulajdonosa beszédbe akart elegyedni vele egy kicsit, de a többi dolgozó visszahívta, a munkába; mikor visszafordította a tekintetét, addigra a fehér Vios tulajdonosa elhajtott.

'Kire hasonlít?' felvette a listát és megfordította, hogy megkeresse a jármű tulajdonosának nevét, de a név nem csengett neki ismerősen. -Pharm Triwinij...- összeráncolta a szemöldökét elmélkedés közben, ami csak még dühösebbé tette az arcvonásait, a dolgozók pedig inkább elvitték, hogy ne ijessze meg a vendégeket. A végén a szerviz tulajdonosa ki lett rángatva a garázsból anélkül, hogy lett volna beleszólása. Eldöntötte, hogy elmegy inkább egy sétára az üzlet mögötti csatornához. Hiába nem volt az idő kellemes, a hideg szellő mégis megnyugtatta és ellazította a szemöldökeit is, így a kifejezése lágyabb lett. Valamiért a gondolatai egy tőle régen elválasztott barát körül forogtak. -In...- majdnem elfelejtette ezt a nevet, ami most hirtelen az eszébe jutott. Emlékezett arra a napra, amikor In szülei tájékoztatták az egyetemet Inről, hogy egy balesetben meghalt és annak idősebb barátja, Korn külföldön fogja folytatni a tanulmányait. Az egész kar sokkosan sírt a hír hallatán, hogy elveszítették egy jó barátjukat. A temetés olyan gyorsan zajlott le, hogy senkinek sem volt elmenni rá.

Elmosolyodott magában, amikor eszébe jutott, hogy akkor addig sírt, amíg nem maradtak már könnyei. -Francba.- letörölte az arcán lecsorduló könnycseppet, aztán a karját az ég felé emelve kérdezte, -Boldog vagy most már In?-

'Az égen keresztül mondok neked búcsút; remélem, hogy boldog vagy legjobb barátom.'