Manner of Death 10.fejezet

 

Már 10 éve hazugságban éltem, mindig rejtegettem, hogy ki vagyok, ez alatt a hosszú idő alatt egyetlen egyszer sem engedtem meg magamnak, hogy újra magam legyek. A szexuális beállítottságom, a hangom, a sebezhetőségem, minden... senkihez nem kerültem nagyon közel, kivéve ezt a férfit. Szabadod kifejezhettem magam, ha vele voltam. Mérges és szomorú is lehetettem, kimutathattam a gyengeségeimet. Ezt a titkot senkinek sem mondtam el, még Pertnek sem és most éppen ezt árultam el a sok év rejtegetés ellenére. Miért akarom, hogy Tan többet tudjon rólam? -Egyszer randiztam egy fiúval...-

Tam reakciója pontosan azt volt, amit elképzeltem: ledöbbent. Öntudatlanul leejtette a tollat az asztalra és halálos csend vett körbe minket.

-Te...- végre megszólalt, -Te meleg vagy?-

-Most már érted, hogy miért voltam dühös, amikor nőként kezeltél?- igyekeztem megnyugtatni magam. -Látod, ha hetero vagy, akkor az azt jelenti, hogy szívatni akarsz. De ha meleg vagy, akkor azt azt jelenti, hogy tetszem neked.- inkább igyekeztem elterelni a témát rólam, -De most nem ez a probléma. Amit próbálok elmondani, hogy randiztam egy fiúval, később én szakítottam vele. Nagyon mérges volt és közölte, hogy nem tudom rejtegetni a világ elől a tényt, hogy meleg vagyok. Ezután nem láttam. Körülbelül egy hónappal ezelőtt szétmentünk a barátnőmmel, mert valaki azt rebesgette neki, hogy a férfiakat szeretem és elgondolkoztam, hogy ő elég valószínű választás.- Tanra néztem, aki csak bámult rám, -Hey, figyelsz te rám?- bólintott, majd folytattam, -De ez abszurd, nem utálna ennyire, hogy ilyen dolgokat művelne. Hosszú idővel ezelőtt történt, de mivel kérdezted, így elmondtam.-

-Nem akartam viccet csinálni belőled...- mondta Tan hirtelen, de nem láttam a kapcsolatot az én és az ő mondatai között, -Sajnálom, ha te így érzetél.-

-Mondtam, hogy nem probléma. Nem vagy meleg és nem kell aggódnod miattam.- azon voltam, hogy folytassam a történetet, de Tan hirtelen felállt és közvetlen mellém ült, én pedig igyekeztem gyorsan elhúzódni, de megragadta a karomat megakadályozva ezzel, hogy elmehessek. -Mit csinálsz?-

-Jane olyan volt számomra, mint a testvérem, azóta ismertük egymást, hogy az iskolája felkért engem kisegítőtanárnak.- mondta, a tekintete rajtam pihent. -Az idő haladt, mi pedig közel kerültünk egymáshoz, majd egyik nap szerelmet vallott, de visszautasítottam azzal, hogy a férfiakat szeretem. Először sokkos volt, utána nevetett és közölte, hogy ezentúl az 'öccse' leszek. Annyira jól kijöttünk, hogy néha még randikra is elmentünk és az emberek azt hitték, hogy járunk.- Mit is mondott az imént...? -Folytattuk ezt a fajta kapcsolatunkat, mert nem akartam megbántani. Aggódtam érte és megpróbáltam megvédeni úgy, mint egy barát. Tudtam, hogy Jane mindig is remélte, hogy viszont fogom őt szeretni egészen addig a napig, amikor 'szakítottam' vele. Azt akartam, hogy találjon valaki hozzáillőt, érted mire gondolok? De ezek után rosszabbra fordult a helyzet, ugyanis a depressziója súlyosbodott és összetörtnek tűnt...- vett egy mély lélegzetet, -Több alkalommal is megpróbált végezni magával, így amikor felfedeztem a holttestét, meg sem fordult a fejemben, hogy megölhették. Egy részem szomorú vált, a másik részem megkönnyebbült, hogy sikerült felszabadulnia a pokoli gondolataitól.-

Akkor ezért volt, hogy Tan nem nézett ki szomorúan Janejira halálakor. Megpróbáltam leszedni a kezét a karomról, -Miért... miért mondod most ezt el nekem? Miért hazudtál nekem?-

Halványan elmosolyodott, -Ugyanazért az okért mondtam el a történetemet az exemmel, mint te.-

Ezután egy erős érzelemhullám suhant át a mellkasomon, a szívem nagyon gyorsan vert. Elakadt a lélegzetem, a testem felhevült. Soha életemben nem éreztem még így.

-Tudtam, hogy valós okom volt, hogy a kezedet akartam fogni, ölelni téged és vigyázni rád. Az ösztöneim súgták, hogy olyan vagy, mint én.- Tan lassan végigsimított az államon, lefelé haladva a nyakamon. Képtelen voltam megmozdulni, mintha az épeszű gondolataim és az erőm is elhagytak volna. Mintha a valódi énemet fogva tartó lánc darabokra tört volna, a kezemmel megérintettem a nyakát, közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam.

***

-Ma beszélek azokkal, akiket említettem.- mondta nekem Tan, amikor megállt a kórház Sürgősségi Osztálya előtt. -Este megvitatjuk, hogy mire jutottunk.-

-Hm.- válaszoltam az ajtót kinyitva.

De az autóban ülőnek más terve volt: erősen megragadta a kezemet, hogy megakadályozzon a kiszállásban. -Vigyázz magadra. Este jövök érted.-

Felé fordultam, -Te is. Ne tegyél semmi veszélyeset. Ha pedig valami balul sül el, akkor fuss. Nem kell minden információt egyszerre összegyűjtenünk.-

Továbbra sem engedett el, -Nem akarom, hogy bemenj.-

Megragadtam a kezét és lefejtettem magamról, -Dolgoznom kell.- gyorsan kiszálltam, mielőtt újra elkaphatott volna.

-Bun!- szólt utánam, mielőtt becsuktam volna az ajtót, -Ha bármi történik, azonnal hívj, rendben?-

Vettem egy mély levegőt és behajoltam a járműbe, -Nem kell aggódnod. És ne gondolj túl sokat kettőnkről. Egyszer szexeltünk, de ne gondold azt, hogy együtt vagyunk. Később beszélünk róla.- becsaptam az ajtót.   

Ha a menekülés szó definícióját keresed, akkor nem is kell messze menni, itt vagyok én tökéletes példaként. A tegnap esti incidens is ezt bizonyította; szabadjára engedtem a bennem nyugvó démont és hagytam, hogy átvegye felettem az irányítást, csakhogy kielégítsem a szükségteleimet és a vágyaimat. Így végeztem egy meglehetősen intim helyzetben a ház tulajdonosával a nappali kanapéján. Elgondolkodva megdörzsöltem az arcomat, mi a fenét gondoltam akkor? A tudat, hogy Tan is ugyanolyan beállítottságú, mint én, már elég volt, hogy elveszítsem a kontrollt és mindenről elfeledkezzek. És ennek meg is voltak a következményei, az elmém teljesen megzavarodott.

***

Ma egy harmincas éveiben járó nő testéhez hívtak, aki nagy mennyiségű rovarirtót vett be a halála előtt. Mivel tartoztam Boemnak, a fiatal gyakornoknak Fai kapcsán, szóltam a sürgősségin, hogy ő fog elkísérni terepre. Az autóhoz sétálva a fiú elég nyugodt volt. -Van valami, amit meg akarsz kérdezni, mielőtt odamegyünk?- kérdeztem.

-Nincs uram.- válaszolt. Úgy éreztem, mintha ignorálni próbálna.

-Ha mégis lenne kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel. Azt szeretném, hogy terepen a halottakkal kapcsolatos eljárásokat is ugyanúgy meg tudd csinálni, mint a kórházi kezeléseket.- nem úgy tűnt, hogy Boemot nagyon érdekelte a mondandóm. -Még mindig mérges vagy Fai miatt?- a meglepett fiú egyből felém fordult, Anun pedig figyelemmel kísérte a beszélgetésünket. -Szeretném, ha tudnád, hogy nem úgy kedvelem Fait, mint ahogyan te azt gondolod. Ő és én közel állunk egymáshoz a munka miatt, de nem akarom tőled elvenni, így ne adj sokat a nővérek pletykájának.-

-Megértettem.- válaszolta bármi egyéb nélkül.

***

Miután befejeztük a boncolásokat, elsiettem a sürgősségire, hogy beszéljek Faijal a bátyjáról. Egyből hozzámentem, épp egy beteg kartonját töltötte ki, majd amikor észrevett, egy sugárzó mosollyal nézett rám. -Üdv Bun!-

Megragadtam a mellette lévő széket és leültem, -Fai, kérdezhetek valamit a testvéredről?-

Meglepettség suhant át az arcán, -Mit?- kérdezett vissza nyugodtan.

-Beszélni szeretnék vele, meg tudnád adni a telefonszámát?-

-Miért akarsz a bátyámmal beszélni?-

-Az uzsorásról lenne szó. Tudni szeretném, hogy kinek tartozik.- elkerültem a többi ok elmondását. A lány kicsit hezitált, mielőtt elővette a telefonját.

-Nehéz elérni. A legtöbbször engem hív, ha én keresem, akkor ritkán veszi csak fel, de azért itt a száma.- már azon voltam elmentsem a telefonomba, amikor egyszer csak valaki megütött hátulról, bevallom fájt. Minden nővér nevetni kezdett és amikor megfordultam, észrevettem Tik kezeit a derekamnál.

-Nem hiszem el, hogy erre kényszerített Dr. Bun. Tessék eltávolodni Faitől, az igazi pasija várja az egyik vizsgálóban.- lesokkoltam. Ki lehet az? Az igazi pasim? És miért Tan arca ugrott fel erre először?!

Amikor benyitottam a vizsgálóba, észrevettem Sorrawitot, ahogy a lábát lóbálva ült az egyik széket rám várva. Amikor észrevett, azonnal elmosolyodott, -Helló, Doki.-

-Milyen helló?- a székemhez sétáltam, -Mi járatban vagy itt?-

-Valamit szeretnék elmondani. A korábbi látogatásomkor információt kért tőlem.-

***

 Újra az incidens helyén ültem, se nem egy bűntényé vagy egy öngyilkosságé. Ugyanazon a kanapén foglaltunk helyet megvitatni a dolgokat, mint ahol Tannal  intim helyzetbe bonyolódtam. Az egyetlen különbség az volt, hogy most egyből mellém ült le, majd elővett egy teleírt papírt.

-Szereztem néhány információt ma.- a legfelső névre mutatott. -Kezdjük Honggal. Elmondása alapján egyik kiadott hitele sem éri el az egymillió bathot a kamattal együtt. Elég szavahihető ember, bízom benne. Nem gondolom, hogy ilyen dologba bonyolódna.- a következő névre mutatott, -Az autókereskedő, Mr. Sanith, őt csak később fogom tudni meglátogatni, mivel zárva volt ma a boltja. Végül Pert családja. A forrásom elmondása szerint a városban és még máshol is mindenfelé tartoznak nekik. Eléggé brutálisak, magas a kamatjuk és erőszakos módszert is alkalmaznak a pénzük visszaszerzése érdekében.- Tan egy piros kört rajzolt Pert neve köré. -Szerintem ők a legfenyegetőbbek.-

Összeráncoltam a homlokomat, -Elég sok ember van a családjában, miért pont azt veszed célba, aki eltűnt?-

-Kétségeim vannak az eltűnése kapcsán, csak ezért.- a negyedik névre mutatott, -Kopku még mindig ebben a régióban tartózkodik, de tavaly papnak állt és most ő a templom vezetőhelyettese. Holnap odamegyek megerősíteni az információt.- felém fordult, -Mit tudtál meg?-

Elmeséltem Sorrawit jelentését és, hogy megszereztem Fai bátyjának számát. -Próbáltam elérni, de ki van kapcsolva a telefonja. Meg akarod próbálni, hátha szerencsés leszel és felveszi neked?- leírtam a számot a papírra.

Tan megvakarta az állát, mindig ezt csinálja, amikor gondolkodik, -A fekete alak lesz a kulcsfigura.-

-Szerintem is. A rendőrség is ismerheti. De ha megkérdezzük őket és elmondjuk, hogy ő a gyilkos, akkor meg fogják érteni a helyzetet.-

-Még ha tudják is a nevét, sem fogják elmondani nekünk. Az is lehet, hogy az a fickó megint megpróbál ártani neked.- úgy tűnt, eszébe jutott valami, -Maradjunk az eredeti tervnél: kitálalsz a rendőrségnek, bár lehet, hogy nem fognak csinálni semmit, de nem baj. Ezt az előnyünkre fordíthatjuk és kicsalogatva őt a rejtekéből elkaphatjuk.-

-Nem lehet. Nem engem fog elkapni, hanem egy másik személyt.- kinyújtóztam a kanapén és megmasszíroztam a halántékomat, -Fókuszáljunk inkább erre a bizonyos Mr. Blackra, ez lehet az álneve, de az igazi is lehet, körbe kérdezek, hátha ismeri valaki.  

-Rendben.- Tan további jegyzeteket írt a lapra. Milyen tökéletes diák lenne, bár az sem volt valami nagy meglepetés, hogy jó tanuló volt az iskolában. -Ami Tarra vonatkozik... félek, hogy kapcsolatba lépni vele már meghaladja a képességeimet. Neked kellene őt felkeresned, majd szólj, ha szükséged van a segítségemre.- letette a tollat az asztalra és felém fordult. A karját feltette a kanapé támlájára a hátam mögött és közelebb húzódott hozzám, -Aludjunk ma az én szobámban.-

A szemem sarkából néztem rá, -Nem.-

Tan felsóhajtott, -Ezen is túl kell esnünk, ne legyél ilyen kegyetlen Bun.-

Felkeltem, hogy kitérjek előle, -Este felkeresem a volt osztálytársamat Tarr kapcsán, aztán befejezem Janejira boncolási jegyzőkönyvét és holnap pedig továbbítom a rendőrségnek.- a mellettem ülő csalódottnak nézett ki, -Sok munkám van, ha aludni akarsz, akkor menj előre. Ha pedig kanos vagy, akkor intézd el a problémádat magadnak.-

-Köcsög...- válaszolt Tan, én pedig figyelmet sem fordítva neki felmentem a lépcsőn. Amilyen hamar beléptem a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót, hogy elé menjek a kellemetlen látogató problémájának. Ismeretlen okok miatt a szívem még akkor is gyorsabban kezdett verni, amikor csak beszéltem Tannal. Nekidőltem az ajtónak egy kicsit. A gyors szívritmus a közelgő szenilitás vagy az alváshiány jele is lehetett... Miután lenyugodtam, a szekrényhez sétáltam, amiben a laptopomat tartottam. Letettem az eszközt az ágyra és megnyitottam rajta a jelenkor legnépszerűbb közösségi oldalát, a Facebookot. Nem voltam túl aktív rajta, nem az a fajta voltam, aki feltöltögette az állapotát vagy random fotókat posztolt. Nem is a saját fotómat használtam profilképnek, helyette egy vörös macskát tettem be, amit aranyosnak találtam. Csak azért használtam ezt az oldalt, hogy felvegyem a kapcsolatot a barátaimmal az egyetemről. Megnyitottam az ismerősök listáját, szinte mindenki az iskolából volt. Lejjebb görgettem, hogy megtaláljam a középiskolás társakat, úgy láttam, hogy néhányuk küldött jelölést. Egyet megtaláltam, Namfonét. Ő volt a gyönyörű osztályelnök és potenciális riválisom, mivel a rangsorban magasabban állt nálam, hiába voltak jobbak a jegyeim. A profilképe alapján azt is elmondhattam, hogy még gyönyörűbb lett; úgy döntöttem, hogy küldök neki üzenetet.

[Szia Namfon. Bun vagyok. Együtt jártunk középiskolába, emlékszel?] Nem telt el sok idő és kaptam a visszajelzést, hogy látta, azaz már el is olvasta.

[Ah, Bunnakit. Természetesen emlékszem rád.]

Gyorsan küldtem neki egy másik üzenetet, [Minden rendben van veled? Mit csinálsz mostanában?]

Tarr Facebook profiljáról kérdezni egyből elég furcsa lett volna, így megpróbáltam valami normális beszélgetést kezdeni vele, ami kevésbé tűnt gyanúsnak. Válaszolt, és megtudtam róla, hogy légiutaskísérőként dolgozik, ami nem kis meglepetést okozott számomra.

[Hát... megleptél! Van bármi, amit tehetek érted?] kérdezte, végül úgy döntöttem, hogy nem kerülgetem a forró kását.

[Nézd Namfon, ismered azt a fiút, Tarrt a 6/3-as osztályból? Szeretném elkérni a profilja nevét, ha esetleg tudod, a száma még jobb lenne.] Rájöttem, hogy egy évek óta nem látott személyt ijesztő volt valamilyen szinten felkutatni. Namfon elmondta, hogy nem ismerte, de van egy barátja, aki az ő osztályába járt, ezért megadta a férfi profilját, aki el is fogadta a jelölésemet, de végül kiderült, hogy ő nem is a 6/3-as osztályba járt, így megadott egy másik nevet. Annyira belemélyedtem Tarr felkutatásába, hogy majdnem egy óra is eltelt anélkül, hogy bármit is találtam volna. Már azon voltam, hogy feladom, de Namfon új üzenetet küldött.

[Esetleg Tarr Nutdanait keresed? Van egy ilyen nevű személy a barátlistámon, néhány pillanattal ezelőtt vettem észre. Sosem beszéltünk, így nem is ismerem.] A szívem kihagyott egy ütemet. [Tarr Danai.]

Tarr még mindig olyan helyes volt, mint annak idején. A profilképén egy barna kabátot viselt, egy sálat tekert a nyaka köré és szemüveg volt rajta. A háttér úgy nézett ki, mintha a Times Squaren lett volna. Az adatlapját megnézni kiderült, hogy jelen pillanatban New Yorkban dolgozik. Végig görgettem az oldalát, ahol minden bejegyzése angolul volt és a kommentelők is külföldiek voltak.

Tarr nem tartózkodott Thaiföldön. De attól még ugyanúgy ő állhatott a háttérben. Tovább nézegettem a képeit és találtam egyet, ahol sörrel a kezében állt két ismeretlennel, december 10-én tette fel Manhattant megjelölve helyszínként. Nem volt bizonyítékom azt állítani, hogy Tarr visszatért volna Thaiföldre azon a napon. 

Nekidőltem az ágytámlának. Aggódtam, hogy le kellett vennem őt a gyanúsítottak listájáról. Bár egy másik részem megkönnyebbült, hogy semmi köze sem volt hozzá. De akkor ki lehetett az a barát, akit Prae említett, hogy az exemnek tettette magát? Az agyam leállt egy pillanatra, amikor megláttam egy selfiet Tarról és egy ázsiai férfiról: 'Öt év veled, semmi másra nincs szükségem.'

Elmosolyodtam. Bosszú a szerelem nevében, azt mondod? Micsoda bugyuta ötlet. Túl volt rajtam és új életet kezdett. Végre talált magának valakit, akit szeretett. Úgy voltam vele, hogy küldök neki egy barátmeghívást, de eszembe jutott a múltunk, talán jobb, ha békén hagyom. Bezártam az oldalt és lecsuktam a laptopot.