Manner of Death 9.fejezet

 

9.fejezet

Tan reggeli zabkásája arra késztetett, hogy meg akarjam mutatni neki a megfelelő otthon készített ételt. Az úton megkértem, hogy menjünk bevásárolni a szupermarketbe, így össze tudtam dobni neki valami egyszerűt. Leült az asztalhoz és csak izgatottan bámulta a tofut, a hínárt és darált húsos levest az asztalon, előtte volt még egy tál tonhalsaláta. Sietve felvette az evőeszközeit és nekiállt enni, -Oh, Doki... kérlek gyere hozzám.-

Túllépte a határt! -Nem. Tégy meg egy szívességet és keress magadnak egy nőt, aki tud főzni.-

-Kinek van szüksége feleségre, amikor itt vagy te?- felkanalazott egy adag rizst.

Túl messzire megy! -Fogd be és egyél. Nincs több beszéd. Ha nem teszed, akkor kényszeríteni foglak, esküszöm. Ezt tartsd észben. Nem vagy idióta, azt hittem, hogy ezt sikerült tisztáznunk.- miután kiadtam neki az utasításokat, láttam, hogy egy kicsit elcsüggedt.

-Oké, sajnálom.-

Miután befejeztük az evést, mindent elmostunk és a helyére raktunk. Kimentünk a nappaliba a kanapéhoz, Tan keresztbe tett lábbal leült rá, majd az állát kezdte simogatni, amikor elmondtam neki Fai sztoriját. -Mivel te idevalósi vagy, ismersz bármilyen maffiatagot?- kérdeztem.

-Nem is tudom. Csak egy maroknyi gazdag idióta ad ilyenfajta hiteleket. Amennyire én tudom, Hong az egyikük, ő az, akitől bérlem az iskola épületét. De őszintén szólva nem hiszem, hogy ő benne van. Van még egy férfi, akinek a belvárosban van egy használt autókereskedése, de róla nem sokat tudok. Óóó, és még egy személy, a barátod, az a Songsak ügyész...- a szívem megállt egy pillanatra, -A családja generációk óta nagyon gazdag és a hírnevüket inkább a tőlük való félelemnek köszönhetik. Hallottam, hogy a nagybátyja megölt valaki, de még mindig szabadlábon van.- Tan elgondolkodott, -A rendőrséggel való kapcsolata erős biztosítékot ad neki.-

-De elrabolták.- tiltakoztam gyorsan.

-Ez igaz, de én azt gondolom, hogy ez csak egy trükk. Nem mondhatunk semmit se biztosra, amíg nincs rá bizonyítékunk, hogy életben van vagy halott. El is bújhatott az árnyékban és onnan is irányíthatja a szálakat.-

Kivettem Pert telefonját a zsebemből, -Lehetetlen.-

-Nem tudom. Ez csak az én véleményem. Van egy papírod? Jegyzeteket akarok csinálni.- adtam neki egyet a táskámból. Tan leírta a neveket, amiket említettünk. -Ezt én elintézem. Te nem idevalósi vagy és nem ismered biztosra a terepet. Beszélek Honggal, az autókereskedővel és a barátod családjával. Talán találok valami nyomot, hogy ki is vezetheti ezt a fiatal gengszterbandát.  Most az a dolgod, hogy kapcsolatba lépj Faijal és megkérdezd, hogy ki a vezető.- rám nézett, -De biztos vagy benne, hogy jó irányba haladunk?-

Keresztbe fontam a kezeimet és becsuktam a szemeimet, -Nem tudom, hogy a jó úton indultunk-e el, de legalább néhány dolognak utána tudunk nézni.-

-Gondoltál már arra, hogy ez lehet bosszú is?-

Nagyra nyíltak a szemeim, -Mire gondolsz?-

-Ez arra is játszhat, hogy rossz fényben tüntessen fel, tönkretegye az életedet...- Tan elkezdte kocogtatni a tollat az asztalon, -Csak egy találgatás. Talán igen, talán nem. Vannak ellenségeid?-

-Nem, nincsenek.- a kezeimet a combjaimra tettem. -Nem teljesen ellenség, inkább olyan, aki mérges rám...-

Tan bólintott, -Ki?-

-Nem hiszem, hogy ő az, talán utál, de semmi köze sincs Janejirához.-

-Csak mondd el.-

Egy darabig nem szólaltam meg. Az egy hiba volt, ami az arroganciámból adódott, -Akkor történt, amikor ideköltöztem, hogy a kormánynak dolgozzak...-

***

2 évvel ezelőtt

Egy tetthelyre hívtak  egy egyemeletes faházhoz, ami egy longán kert közepén állt. Kiszálltam az autóból Anunnel a nyomomban. Ő már egy ideje itt dolgozott Dr. Apirakkal, aki felmondott. Mióta ideköltöztem, ez volt a harmadik alkalom, hogy engem, Dr. Bunnakitot, a dinamikus törvényszéki orvost, aki frissen végzett az orvosi egyetemen, kihívtak egy esethez.

Tu felügyelő egy nagy mosollyal üdvözölt, -Üdv Dr. Bunnakit.-

-Milyen csodás reggel felügyelő!- válaszoltam neki a longán kertet figyelve.

-Egyenesen hajnali ajándék.- mondta Tu felügyelő, -Gondoljon erre, mint egy napindító rituálé.-

Felnevettem, -Sokkal jobb, mint partikon lenni, ha engem kérdez, legalább senki sem kényszerít, hogy énekeljek.-

-Hehehe, nagyon kedvelem magát.- a férfi a házhoz irányított. -Az áldozat Wandee Auyukham, 54 éves. A testet 08:15-kor fedezték fel, miután a szomszédja lövést hallott. Mire átjöttek, addigra a nő kivérzett. A fegyver a jobb kezében van, a fia is megerősítette, hogy jobbkezes.-

-Itt van még a fegyver?- kérdeztem.

-Igen. El szeretné venni onnan? Már végeztünk a fotódokumentálással.- mondta Tu felügyelő, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Aggódtam, hogy el lett mozdítva.

-Vetek rá egy gyors pillantást, utána a ballisztikusok elvehetik.-

Beléptem a házba. Az első dolog, amit megláttam, az a középkorú nő földön heverő teste volt, a feje körül tócsában állt a vér. A mögötte lévő falon a vér nagy területen szétfröcskölt. A nő jobb kezében ott feküdt a fegyver.

-A ballisztikusok elviszik a fegyvert és nyugodtan tud dolgozni a testtel.- Tu felügyelő kisétált, hogy beszéljen az egyik nyomozóval, aki bólogatással válaszolt.

A halál oka a lőtt seb volt, de mi volt az indíttatás? Öngyilkosságnak látszott. Miután elvették a fegyvert, felvettem a kesztyűimet és elkezdtem megvizsgálni a testet, hogy megállapítsam a halál idejét. Megpróbáltam megmozdítani a falangokat*. -Nagyon gyenge, kevesebb, mint 2 órája halt meg.- megnéztem a fejsebet. Egyértelmű volt, hogy a fegyver okozta. A golyó behatolt a jobb halántékba, a seb formája szimmetrikusan ovális volt. A szabálytalan formájú kimeneti pont a bal halántékon volt, kisebb agydarabok voltak a nyílás körül. A lyuk körül láttam a szürke kört, ami azt jelentette, hogy a lövés távolsága nem haladta meg a 15 cm-t.

*Phalanx csontok (falang): a kéz-, és a lábujjakat alkotó csontok.

Az egyetlen hátramaradt dolog az a GSR* ellenőrzése volt, hogy rájöjjek, valóban a nő húzta meg a ravaszt, "Voltak mostanában az áldozatnak problémái?" fordultam Tu felügyelő felé.

*GSR: Galvanikus bőrreakció, a bőr elektromos tulajdonságainak folyamatos, szisztémás változásait méri; a verejtékmirigy aktivitásának nyomon követésével ellenőrzik az érzelmi változásokat; ellenőrzi a test általános állapotát: véroxigénszint, pulzusszám, testhőmérséklet.

-A fia azt mondta, hogy adósságban volt és a longán ára is leesett.-

Felálltam, -A testet el kell küldni a kórházba további kivizsgálásokra...- magabiztosan rámosolyogtam a férfira, -De elég biztos vagyok abban, hogy öngyilkosság, mind a bizonyítékok és az indíttatás is erre mutat.-

Hirtelen kiabálást hallottunk kintről, mindenki kiment megnézni, hogy honnan jön a lárma.

-Kham!!!- kiáltotta egy férfi, -Kham a kútba fog ugrani! Segítség!!-

Kham Auykham, az áldozat Wandee férje volt. A férfi, aki segítségért kiabált az egyik ott lakó volt, aki arrafelé ment éppen és látta, ahogy Kham kimászik a ház egyik ablakán és a kúthoz futott, de még időben meg tudták állítani.

-Az én hibám. Miattam ölte meg magát!- a férj a földön ült és erősen zokogott. Az információk alapján a férfi veszekedett Wandeevel egy nappal ezelőtt, majd elment otthonról és máshol töltötte az éjszakát. Miután hazatért, akkor látta az összefutott szomszédokat és a rendőrséget; a ház hátuljában lévő ablakon benézve meglátta a halott feleségét, majd azt is hallotta, amikor a nő öngyilkosságát említettem. 

Aznap este Khant holtan találták, felakasztotta magát a kertben az egyik longán fára. Egy nappal később megjelent egy férfi, aki bevallotta Wandee meggyilkolását és, hogy ő tette a fegyvert a kezébe. Az ujjlenyomatvizsgálat is igazolta, hogy a férfi bőrén megtalálható volt a lőpor és ő húzta meg a ravaszt.

A gyászoló fiú annyira dühös volt az apja halála miatt, ami elkerülhető lett volna, hogy fenyegető leveleket küldött nekem, amikben közölte, hogy fel fog jelenteni a helytelen megállapításomért a halál okának kapcsán. Mégsem történt semmi és többet nem is hallottam felőle.

***

-Emlékszel a fiú nevére?- Tan leírta a részleteket, amiket elmeséltem neki.

-Kopku Auykham- felszisszentem, -Pontosan emlékszem a nevére, mivel akkoriban nagyon meg voltam ijedve tőle.-

Tan bólintott, -Rendben. Körbekérdezek, hogy merre van Kopku és mit csinál... Bárki más, akinek hasonló nézeteltérése van veled?-

Elgondolkoztam. Valaki, aki engem okolna? Valaki, aki annyira utál, hogy olyannyira át akarja venni az irányítást az életem felett, hogy még egy gyilkossági ügybe is belevonna, csakhogy engem terrorizáljon? Valamilyen oknál fogva felugrott egy név.... Tarr.

Tanra pillantottam, aki egész idő alatt engem bámult. -Gondolod, hogy a szerelmes fél az utálata miatt a szeretett illetőn bosszút akarjon állni még évek elteltével is?-

A mellettem ülő szemöldökei magasra szaladtak, -Miért hibáztatna téged valaki, akit szerettél? Kivéve, ha csúnyán otthagytál egy lányt, vagy tettél ellene valami szörnyűt. Bár akkor az a nő őrült, ha ilyen szintű az utálata.-

-Elég valószínűtlen, de ha élesebb képet akarsz kapni a helyzetről, hogy megtalálhassuk az elkövetőt...- megálltam egy pillanatra levegőt venni, -...egyszer randiztam egy fiúval.-