Manner of Death 28.fejezet

 

-Tan egy emeletes házba költözött, Bun a szolgálati lakásban lakik-

Tan pov

Dr. Boon azt mondta Bunnak, hogy örömmel megcsinálja a hirdetésemet azzal a feltétellel, hogy elmegyek hozzájuk egy vacsorára. Abban a pillanatban elutasítottam az ajánlatát és inkább úgy voltam vele, hogy keresek egy grafikus tervezőt. Cserébe Bun nem beszélt hozzám és képtelen voltam felkészülni az óráimra. Amikor reggel felkeltem, ő már elment dolgozni. Küldtem neki egy üzenetet és vártam a szokásos gyors válaszra.

-Oké, és most mi van?- felvettem az asztalról a telefonomat, de Bun még mindig nem válaszolt, még csak nem is olvasta az üzenetemet. Gondoltam hátha sok dolga van, 4-kor végez, majd akkor megpróbálom felhívni.

Csak azért nem akartam elfogadni a meghívást, mivel nem akartam Boonnal vitába keveredni. Eléggé kényelmetlen érzés már az is, hogy tudja mit tettem az öccsével és nem lennék meglepődve, ha utálna. A vacsora nem lenne valami nyugodt, hiszen biztosan arra kérne majd, hogy szakítsak Bunnal. A párom meg valószínűleg engedelmeskedni fog a bátyja parancsnak csakúgy, mint amikor visszarendelte őt Bangkokba és ő ment is.

Miért nem ért meg? Miért kell engem hibáztatni?

Majd felhívom Bunt, amikor biztosan végzett a munkájával.

Nagyon sokszor kicsöngött, mielőtt bekapcsolt volna a hangposta és válasz nélkül maradtam.  Újra és újra próbálkoztam lassan már pánikolva, Bun még sosem csinálta ezt velem. Mit tegyek? Vegyek neki vacsorát vagy virágot, vagy tényleg menjek el a bátyjához enni, hogy megadjam, amit akar? Francba, ez nehezebb, mint átmenni az felvételi vizsgán az orvosin. Mivel békíthetem meg, mi csalna mosolyt az arcára? Ötletem sincs...

Csesszék meg, elmegyek Dr. Boonlerthez!

Megugrottam, amikor a telefonom rezegni kezdett, gyorsan fogadtam a videóhívást és amint megláttam a hívó felet, a megkönnyebbüléstől majdnem összerogytam, -Bun...- próbált valamit mondani, de közbevágtam. -Nézd, sajnálom... Elmegyek Bonhoz veled, csak ne legyél rám mérges kérlek. Mit akarsz enni vacsorára?-

[-Állj!-] Bun megállította a kitörni készülő szóáradatot [-Tan, nyugodj le.-]

-Ne haragudj rám Bun...-

Elhaltak a szavaim, amikor meghallottam Bun nevetését, [-Mégis ki mérges?-]

Összevontam a szemöldökömet, -Nem válaszoltál a hívásaimra.-

[-Tudtam, hogy ez fog történni. Mindjárt végzek az egyetemen és hazamegyek. Később beszélünk.-]

-Rendben.- válaszoltam szomorúan, majd Bun bontotta a vonalat. Még mindig nem értettem, hogy mi folyik itt. Elrendeztem az asztalon lévő papírokat és Bun szolgálati lakása felé vettem az irányt. A kórház mögött építették a lakásokat kifejezetten a tanárok és a személyzet számára és már az ideiglenes ideköltözésem harmadik napján kiismertem magamat. Elég öreg volt az épület, de renováláson esett át, így most sokkal jobban nézett ki. Láttam, hogy az alkalmazottak lassan befejezik a munkájukat és visszaszállingóznak a lakásaikba.

10 perccel később Bun megjelent előttem, én pedig egyenesen hozzá sétáltam és átöleltem, ő csak zavarodottan figyelt engem.

-Mi a baj?- kérdezte.

-Akkor nem vagy mérges rám?- az arcomat a vállán nyugtattam.

-Ki mondta, hogy az vagyok? Csak képzelődsz!- óvatosan meglökött, -A telefonom eltűnt az autóban, amikor terepre mentem, de mivel mindig valaki elvitte az autót, csak mostanában szereztem csak vissza.- Bun rám nézett, -Biztosan azt gondoltad, hogy haragszom a vacsorameghívás miatt.-

Bólintottam, mindig úgy tudott olvasni bennem, mintha egy nyitott könyv lennék, -Igen.-

-Egy ilyen kis dolog semmiség. Ha nem akarsz menni, akkor ne menj, nem foglak kényszeríteni.- bevezetett a lakásába, -Boon csak beszélgetni akart veled, hogy jobban megismerjen, ez volt az oka a meghívásnak.-

-Nem akarja, hogy szakítsunk?- ez a kérdés ijesztett meg engem a legjobban.

Bun megrázta a fejét, -A fejéhez fogom ragasztani a szemüvegét, ha ilyet merne mondani. Senki sem választhat el tőled.- ennyi elég volt tőle, hogy elijessze a félelmeimet.

***

Boonlert háza egy elég drága környéken feküdt. A gyönyörű és modern emeletes ház ajtaja előtt álltam riadtan. A szívem nagyon erősen kezdett verni, amikor Bun megnyomta a csengőt. Az idefele vezető úton végig nyugtatgatott. Ez az egész olyan volt, mintha a férjjelölt a leendő menyasszony szüleinek a házába ment volna.

-Bun bácsi!- üdvözölt minket egy kislány, akit meg is láthattam, amikor kiszaladt az ajtón és belekapaszkodott Bun lábába.

-Baitoei, mit mondtam neked? Normálisan köszönj.- jött ki egy kék ruhát viselő gyönyörű nő, biztos ő volt az anyja. A kislány nem akarta elengedni Bunt, de végül csak lemászott róla és meghajolt előtte, aztán visszaugrott a barátom lábára.

-Apa éppen csirkét süt, nagyon finom.- mondta izgatott hangon.

-Tényleg? Már most éhes lettem ettől.- Bun megpuszilta a kislány arcát, miközben én csak ámulva néztem a jelenetet. Még sosem láttam őt gyerekekkel és hihetetlenül aranyos volt ez a jelenet. A kicsi lány felém fordult és kíváncsian szemügyre vett.

-Te lehetsz... Tan, igaz?- mosolygott rám a nő, én pedig automatikusan összetettem a kezeimet, hogy üdvözöljem.

-Igen, én vagyok.-

-May vagyok, Boon felesége.- nem tudom miért, de May viselkedése és hangszíne készenlétben tartott. -Sajnálom ezt a kisebb kavalkádot. Nagyon szereti a nagybátyát és ha tudja, hogy ő jön, akkor se perc alatt már rá is akaszkodik.-

-Semmi baj.- Bunék felé fordultam, -Nagyon aranyos.-

May mosolyogva nézett rajtunk végig, -Gyertek be, a vacsora már készen van, a férjem mindent maga csinált.-

Szóval mind a két testvér jól főz?

Ökölbe szorítottam az ujjaimat, majd ellazítottam őket, hogy lenyugodjak, aztán követtem a nőt és Bunt a házba. Áthaladtunk a nappalin, majd a konyhába értünk, ahol már meg volt terítve. A tekintetem Boonra esett, aki kötényt viselt az inge fölött, a kezeit a szék támláján nyugtatva figyelt engem. Ideges lettem a pillantásától és úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban robbanhat a bomba. -Üdv Dr. Boonlert.- üdvözöltem, mire levette magáról a köpenyét és felakasztotta a fogasra. Vettem egy nagy lélegzetet emlékeztetve magamat arra, hogy Bun szerint a bátyja vicces személyiség, de most nyoma sem volt rajta a jókedvek még akkor sem, akkor Bun leültette a székre az unokahúgát és az öccse mellett helyet foglaltam, így teljes egészében láthattam Boont, mivel velem szemben ült. Néhány perccel később Bun egy adag riszt tett elém.

-Befejeztem a hirdetésedet, vacsora után megmutatom.- mondta Boonlert, miközben bort öntött a poharakba. -Nem tudom, hogy tetszeni fog-e, de May megnézte és szerinte jó.-

-Boon szeret rajzolni. Láttam már néhány szívrajzát, amit az óráira készített a számítógépén, nagyon jók.- May megtörölte a lánya száját, akinek csirkemaradék ragadt az arcán.

-Köszönöm.- még mindig feszült voltam. Bun eközben brokkolit tett a tányéromra.

-Nézzenek csak oda, sosem láttam, hogy Bun ennyire gondoskodik valakiről, még velem sem csinált ilyet, pedig a bátyja vagyok.- szerencsémre Boon a mellettem ülő felé fordította a figyelmét.

-Miért? Féltékeny vagy?- Bun a bátyját figyelte kihívóan, -Miért tennék ilyen érted? Van egy barátom, akinek a gondját tudom viselni.-

Az arcom felforrósodott, May nevetésben tört ki, Boon pedig ideges volt, -Kis pöcs, ha már van egy pasid, akkor gondolom rám nincs is szükséged.-

Bun félrenyelt, mire gyengéden meglapogattam a hátát.

-Szívem, vigyázz a nyelvedre.- fedte meg May a férjét.

Ezek után a vacsora hangulata kellemes volt. A legtöbbet Boonlert beszélt, amit Bun mindig félbeszakított. A beszélgetésükből láthattam, hogy Boon mennyire nehéz esetnek tűnik, de valójában tényleg vicces. Miután tele ettük magunkat, May elsétált, hogy lefektesse a kislányukat, Bun pedig ment velük, hogy mesét olvasson az unokahúgának, egyedül hagyva ezzel engem Boonnal.

-A lányok eltűntek, akkor nyugodtan beszélhetünk.- a doki öntött magának bort, -Van valami, amit tudni szeretnél az öcsémről?-

Éreztem, hogy ez egyfajta teszt akart lenni, hogy ilyen direktbe kérdez, -Nincs semmi egyenlőre.-

Felkuncogott, -Gyerünk. Sejtem, hogy valamit nagyon tudni akarsz, hiszen Bun sok ember elől elzárta magát, de én ismerem a legjobban.-

A vörösbort néztem a poharamban, -Beismerem, hogy még mindig nem értem meg teljesen Bunt. Például, amikor mérges nem tudom, hogy mit tegyek.- felsóhajtottam, "De próbálkozom és az idő segíteni fog."

-Ha az öcsém nyit feléd, akkor nem lesz nehéz rájönnöd.- Boonlert beleivott a borba, -Apró gesztusok elárulják az embert. Láttad már, amikor zavarban van vagy félénk?-

-Gondolom igen, de nem vagyok biztos benne. Nem olyan egyértelmű, de talán igen. Mindig megváltoztatja a témát és nem néz a szemembe.-

-Nem rossz.- felnevetett, -Láttad már mérgesnek?-

-Igen. Ha nagyon mérges, akkor lehűti magát, de ilyenkor nem mondok semmit.-

-Nem olyan nehéz. Ha ilyenkor lenyugszik, akkor az azt jelenti, hogy megpróbál magában tartani valamit, azaz még mindig dühös. Ha elkezd beszélni, akkor hamar túlteszi magát rajta.- rám mutatott, -Ha gyakran kiabál veled, akkor az jó, mivel ez azt jelenti, hogy nyitott feléd és hagyja elúszni az irányítást maga felett.-

-Akkor boldognak kellene lennem.- szó mi szó gyakran kiabál. -Ha gyakran mérges, akkor mit csináljak vele?-

-Nem azt mondtad, hogy semmit sem akarsz kérdezni?- sikeresen megzavart, -Bun szereti az erkölcsöket és az elveket, csak meg kell értened őt és éreztesd vele, hogy nyeregben van.- volt ötletem, hogy miről beszél.

-Van kedvenc étele vagy valamilyen ajándék?-

-Bárminek örül, boldog lesz bármit is adsz neki, de a desszerteket kifejezetten szereti.- szünetet tartott, mintha a reakciómra várt volna, -Szereti a szágós kókusztejet. A bangkoki Chinatown-ban vette mindig. Köszönd meg később.-

Szórakozottan néztem Boonlertre, -Valami más?-

-Szeret dizájner ruhákat vásárolni, de nagyon meggondolja, hogy megéri-e, ugyanez vonatkozik a cipőkre is, igazából fukar, ha magáról van szó. Ha meg akarod lepni, akkor valami jót vegyél neki. Elég rendetlen és nem árt, ha néha segítesz rendben tartani az életét, ingerlékeny a szagokra. Könnyen megfázik, ritkán néz TV-t, de akkor is inkább orvosi drámákat vagy thrillereket néz. Szeret moziba menni, boldog lesz, ha elhívod. Szereti a tengert nézni, meg énekelni, de olyan rossz a hangja, hogy a kóbor állatokat is elijeszti, mert fajtársnak fogják hinni.- mindent le kellene írnom, nehogy elfelejtsem ezeket. Boonlertnek még eszébe jutott néhány dolog, -Oh és akarom, hogy tudd, volt neki egy traumatikus élménye: iskolát váltott, mert zaklatták... a melegsége miatt és azután vált azzá, akit megismertél. Ne beszélj róla vele, ha teheted, addig ne is említsd, amíg ő nem beszél-" nem tudtam, abszolút semmit sem sejtettem. -Attól félek a szexuális életéről nem tudok sokat. Őt kérdezd meg te. De ugye tudod, hogy csalsz a segítségemmel? Már hosszú ideje nem láttam felhőtlenül boldognak, úgyhogy vedd hasznát az információknak. Már így is megváltoztattad, mindig mosolyogtasd meg.-

-Természetesen... Boon.- hálásnak látszott, amiért elengedtem a formalitást.

-Oh, majdnem elfelejtettem. Két verziót csináltam a hirdetésednek, válaszd ki, amelyik jobban tetszik.- feloldotta az iPadjét és odaadta a készüléket. Átnéztem a két posztert és egyből elszégyelltem magamat az amatőr munkám miatt. Bun lassan visszajött Mayjel.

-Baitoei megkérdezte, hogy a 'pasim' modell-e. Úgy látszik rövidlátó, kell neki egy szemüveg Boon.-

-Kis bunkó.- Boon felém fordult, -Ha ő modell, akkor én Hollywood sztár vagyok.-

A vacsora végeztével teljesen eltűnt az agyamból az aggodalom, hogy szét akar választani minket. A feszültség fokozatosan feloldódott és úgy éreztem magam, mintha a családommal lennék. Hiába veszítettem el mindenkit az életem során, most új családot találtam és új életet kezdhetek Bunnal. A fény végre feltűnt a sötét alagút végén.

...

Este 11 volt, mire kimentünk az autóhoz. Miután elköszöntünk Boonéktól, beültünk a kocsiba. Én akartam vezetni, de még meg kellett szoknom a bangkoki forgalmat, így Bun ült a sofőrülésre. Amikor a nővérképzőbe jártam, akkor is mindig buszoztam. Az ülésen kicsavarodva az ölembe húztam Bunt, aki csak a vállamat tudta átkarolni.

-Mit csinálsz?- kérdezte zavarodottan, -A bátyámék háza előtt vagyunk.-

-Szeretlek.- a szívem mélyéről igazak volt ez a szó.

-Tudom...- ellökött magától, hogy vissza tudjon ülni.

-El tudsz holnap vinni a bangkoki Chinatown-ba munka után? Van valami, amit szeretnék megkóstolni.-

Bun rám nézett és elmosolyodott, -Rendben, akkor menjünk oda holnap.-