-Az előzetes diagnózisom alapján akut coronaria szindróma*.-
*A szívizom heveny vérellátási zavara miatt kialakult koszorúérgörcs és szívinfarktus.
A csengő jelezte, hogy lejárt
az időnk közvetlen azután, hogy elmondtam a következtetésemet. Megköszöntem a
figyelmet a tanároknak és az álpáciensnek, mielőtt elhagytam volna a termet. A
következő vizsgarészem az 'Ízületek' volt. Leültem az egyik székre, hogy
kivárjam a soromat, ez volt a mai nap utolsó vizsgája. Az OSCE vizsganevet
minden orvostanhallgató ismerte, még a rettegés is kezdetét vette ahányszor
csak meghallották. Több kisebb tesztre volt lebontva, mindegyik ugyanabból
állt: az álpáciens kikérdezése, fizikai vizsgálat, röntgenfelvétel készítése és
a laborvizsgálatok eredményeinek benyújtása adott idő alatt. Amikor az idő
lejárt, a diák kiment és kezdetét vette a következő vizsga. A legtöbben
gyűlölté az OSCE-t, de én nem, sőt kifejezetten érdekelt, sokkal jobban, mint a
többválaszlehetőséges tesztek. Mondani sem kellett, hogy ez segített a
diákoknak elsajátítani a kórházi szituációk kezelését.
Miután a vizsgának vége volt,
siettem, hogy magamhoz vegyem a táskámat, amit a vizsgáztatónál hagytam, minden
dolgomat és tanszeremet belegyömöszöltem, mielőtt a lépcsők felé vettem az
irányt. Chompooval volt megbeszélve mára egy randi, az egyik gyógyszerész
hallgatóval. Már egy ideje hajtottam rá, mikor végre beleegyezett, hogy velem
vacsorázik ma. Délután 4-re beszéltük meg a találkozót, de fél órás késésben
voltam a vizsga miatt.
Megérkeztem a zsúfolt első
emeletre, majd egy nagy ugrással a pontos találkozóhelyre érkeztem. Láttam,
ahogy Chompoo a rövid laborköpenyében állva nézegeti az óráját idegesen. Közben
odament hozzá egy fiú és elkezdtek beszélgetni, én pedig csak néztem őket.
Az ismeretlen diák helyes
volt, magas és izmos. Felnőtt ugyan, de a szemei a régiek maradtak, akárcsak 4
évvel ezelőtt.
Tarr?! Mit csinál ő itt?!
Chompoo balra intett és Tarr integetve elindult abba az irányba. Egy darabig a lány csak nézett utána, amíg meg nem böködtem a vállát, mire ijedten megfordult, -Hey Bun!-
-Bocsánat, hogy késtem, csak az előbb fejeződött be a vizsgám.-
-Oh, rendben. Ne aggódj,
megértem.- válaszolt egy műmosoly kíséretében.
-Akkor menjünk és együnk
valamit.- a séta közben észrevettem, hogy Chompoo tekintete folyton
folyvást a hátunk mögé vándorol, amíg ki nem értünk az épületből.
Ezután még egy hétig
beszélgettünk, aztán csak eltűnt. Azóta pedig Tarrt sem láttam.
***
Az előttem lévő folyosó sötét
volt, a lámpa néhányat pislákolt, mielőtt teljesen kihunyt. Az engem körülvevő
levegő minden perccel egyre hidegebb lett. A testem nehéz és merev volt.
Egyszer csak megláttam egy férfi körvonalait, egy pisztolyt tartott a jobb
kezében, a lépéseinek hangja visszhangzott a falakon. A félelem elöntötte a
szívemet. A lámpa fénye felvillant, megvilágítva ezzel a rejtélyes férfi
arcát... Tarr! Hirtelen megéreztem egy kötél szorítását a nyakamon és mielőtt
egy hangot is kiadhattam volna, a talaj eltűnt a lábam alól és elnyelt a
sötétség.
Szerencsémre felkeltett a
telefonom ébresztője. Lehúztam magamról a takarót és felültem az ágyban; a
reggeli napfény átsütött az ablakon. A szívem még mindig hevesen vert a
félelemtől és izzadtam annak ellenére, hogy hideg volt a szobában. Rájöttem,
hogy csak egy álom volt és igyekeztem lenyugtatni a légzésemet és visszatérni a
valóságba.
Hiába volt ez az éjszaka is
jobb, mint a korábbiak, a rémálmok folyton gyötörtek. Annyira valóságosnak
tűntek, mint az az álom, amikor a kórházban voltam és bejött a szobába a támadó
és beinjekciózott.
De most miért éppen Tarról
álmodtam?
Lekapcsoltam az ébresztőt és
kiszálltam az ágyból, aztán használatba vettem a fürdőszobát. Egy derekamra
tekert törülközővel jöttem ki, kinyitottam a ruhásszekrényt és kivettem belőle
pár ruhát, amikor meghallottam az ajtó nyitódását.
-Aah!- felsikítottam, a szerkény ajtaját használtam, hogy eltakarjam magamat.
Szerencsére merőlegesen volt elhelyezve a szekrény az ajtóra nézve, így el
tudtam rejteni szemérmes jómagamat.
-Bocsánat!- gyorsan
magamra vettem a kiválasztott pólót.
-Tudom, hogy ez a te
házad, de legközelebb kopogj, ha megkérhetlek.-
-Sajnálom.- kért
elnézést Tan még egyszer. Legalább nem jött be 'nézelődni'. -Csak szólni
akartam, hogy kész a reggeli.-
-Köszönöm, de... ki
tudnál menni? Épp öltöznék.-
-Oké, oké.- hallottam az ajtó csukódását, de azért gyanakodva ránéztem. Miután biztonságban
éreztem magamat, gyorsan felöltöztem és az éjjeliszekrényen lévő fegyvert a
táskámba tettem, mielőtt lementem volna.
Az ismerős illat megcsapta az
orromat. Az amerikai stílusú konyha közepén álló asztal felé sétáltam, majd
rögtön megértettem, hogy miért is volt olyan ismerős a reggeli illata. -7-Eleven-ös zabkása?- láttam, ahogyan Tan kivette a mikróba a dobozt.
-Nincs tehetségem a
főzéshez, csak a mikrót tudom használni.- a 2 tál kására pillantott. Nem
csoda, hogy a konyha csodálatosan tiszta volt.
Szerencséje volt, hogy nem
voltam válogatós. Leültünk az asztalhoz, -Várjunk, ne mondd nekem, hogy
csak kész- és gyorsfagyasztott kajákon élsz?- kérdeztem.
-Nem eszem őket olyan
gyakran. Általában veszek valamit az itteni boltban, de jelen pillanatban semmi
sem volt itthon.- biztos, hogy az a bolt kicsi és közel van. Úgy látszott,
hogy Tannak gondjai akadtak a kásával.
-Fáj a szád, miért eszed
ilyen forrón a kását?- zavarában lehajtotta a fejét.
-Nincs más, csak
ez.- beleejtette a kanalát a tálba, mintha feladta volna az evést.
Elszántan nézett a forró reggelire, mintha ettől gyorsabban hűlt volna. -Mész ma munkába, igaz?-
-Igen.-
-Akarod, hogy
elvigyelek?-
-Nem, megleszek.- utasítottam el, -Mi van, nincs jobb dolgod, minthogy engem
fuvarozzál?-
-Nincs, mivel az óráim
csak a rendes iskolai tanítás után kezdődnek. Amúgy is meg kell állnom a kórház
közelében lévő templomnál. Emellett a biztonságodért is teszem."
Csendben maradtam, mielőtt
válaszoltam volna, -Ahogy akarod.-
-Tudod... -Tan a
kezén megtámasztotta az állát, -...ritkán mosolyogsz Doki.-
Visszabámultam rá, -Két
barátom eltűnt és kétszer megtámadtak a saját házamban. Kétlem, hogy ezek után
bárki is szívesen mosolyogna.-
***
Tan megkapta, amit akart és
elvihetett a kórházhoz. Megkértem, hogy dobjon ki a Sürgősségi Osztálynál. Az
első dolog, amit észrevettem az Fai volt, ahogy egy beteggel foglalkozott.
-Fai!!- kiáltottam
a nevét hangosan, mire a teremben lévő emberek felém fordultak. A lány felém
nézett és egy ragyogó mosoly jelent meg az arcán. Hozzá siettem és a vállát
átfogva néztem rá megkönnyebbülten. -Hol... hol voltál tegnap? Miért nem
tudtunk elérni?-
Faion látszott, hogy
kényelmetlenül érzi magát, -Uhm...- nem akart válaszolni.
Egy hosszú, megkönnyebbült
sóhaj tört fel belőlem. Meg akartam tudni, hogy mi történt tegnap, bármi, ami
segítheti a nyomozásunkat. -Van valami, amit el akarsz mondani
nekem?-
Rájöttem, hogy kicsit goromba
voltam vele a terem közepén, emellett kényszeríteni akartam volna, hogy
meséljen, pedig látszott, hogy kellemetlen lett volna számára. A lány
pácienséhez fordultam és elnézést kértem tőle. -Később beszélünk. Örülök,
hogy semmi bajod nem esett.- azon voltam, hogy elforduljak, de Fai
megragadta a ruhaujjamat.
-Ne... délben tudunk
beszélni.-
Bólintottam, -Rendben,
akkor majd visszajövök.- az irodám felé sétáltam. A nővérek tekintete
végig követett és elkezdtek suttogni maguk között. Igyekeztem ignorálni őket,
amíg beléptem a szobába. Leültem az asztalomhoz Tikkel, ő volt ma szolgálatban.
-Gondolom elég kaotikus
lehetett tegnap este, nem igaz Dr. Bun?- kérdezte.
-Igen, de Fai mikor jött
be, tudod?-
-Az egyik kórtermi nővér
tegnap említette, hogy Dr. Fai este 11-kor hívta fel a sürgősségit. Elnézést
kért a távolléte miatt, de az utolsó pillanatokban akadályba ütközött. Mást nem
tudok. Annyit említett még, hogy csak egy napot vesz ki és ma reggel már jön
dolgozni. A nővér, aki beszélt vele, még panaszkodott is nekem, hogy
megpróbálta értesíteni Önt, de nem vette fel.-
Biztos a régi számom miatt, -Köszönöm Tik...-
Keresztbe fonta a mellkasa
előtt a kezeit, majd megkérdezte, -Dr. Bun, beszélhetek Önnel egy kicsit
szabadabban?-
-Igen.- kíváncsian
pillantottam a középkörű nővérre.
-Dr. Bun, tudja, hogy mit mondanak Önről a nők?- igen, tudtam, -Nem szeretném, hogy egy olyan aranyos lány, mint Fai egy olyan férfi csapdájába essen, mint amilyen Ön.- Tik és én elég közel álltunk egymáshoz, hogy az életünkről beszélgessünk, de most láttam először ilyennek. -Múlt évben Kaijal randizott rövid ideig és a szakítás után egyből ment vadászni a következőre. Ha nem keres komoly kapcsolatot, akkor kérem hagyja magára Fait.-
-Ah...- felemeltem a kezemet és megmasszíroztam a halántékomat. Ezek szerint Kai nem mondta el, hogy ő szakított velem. -Nem szeretnék semmi olyanba bonyolódni Faijal, de akkor távol maradok tőle. Boldog vagy?-
Tik elmosolyodott, -Jó.
El kell fogadnia a sorsát, mivel Ön a Casanova. Ha megint meglátom Önt Fai
közelében, akkor el fogom verni.- odaadott egy dokumentumot. -Hozhatom az első pácienst Dokrot, Úr?-
***
Hogy betarthassam a Tiknek
tett ígéretemet, megkértem az egyik dolgozót, hogy mondja meg Fainak, hogy
találkozzunk a kórházzal szembeni tésztaétteremben. Tudni akartam, hogy mi
történt tegnap.
A fiatal lány velem szemben
ült, sápadtabb volt a szokottnál, -Mi történt Fai?-
A vállait leengedve nézett
rám rémült arccal, -Tegnap délelőtt négy tinédzser jött a házamhoz, én
pedig véletlenül nyitva hagytam az ajtót és bejöttek.- vett egy mély
lélegzetet, -Elvették a telefonomat és a pénztárcámat, majd felhívták a
bátyámat, akinek záloghitel tartozása van. Mondták neki, hogy fizesse vissza és
biztosítékként magukkal tartanak addig.- összevontam a szemöldökömet a
magyarázatát hallgatva, -Tudtam már egy ideje, hogy tartozik valakinek, de
sosem láttam, hogy zavarogtak volna emiatt egészen tegnapig. Este 9-ig nem
adták vissza a telefonomat, majd mondták, hogy a főnökük megkapta a pénzt és
elmentek, de a táskámat elvitték. Azóta nem értem el a bátyámat, gondolom nem
akarja, hogy tudjam merre van.-
-Tettél panaszt?-
-A rendőrség már
felvette a vallomásomat, az elmondásuk alapján ők ugyanannak a csoportnak a
tagjai, akkor bicikliseket támadnak meg esténként és megpróbálják azonosítani
őket.-
Tinédzserek motorosokat és
bicikliseket támadnak meg este? Fiatalok, akik egy uzsorásnak dolgoznak és
fogva tartották Fait, de sosem léptek vele kapcsolatba... Olyan volt, minta
megpróbálták volna úgy beállítani, hogy elrabolták a lányt, miután beszéltem az
ügyről Tannal, de csak bezárták a saját házába, nem úgy, mint Pertet. De miért?
Az sem volt biztos, hogy volt köze egymáshoz a két esetnek, de most már el
tudtam kezdeni összerakosgatni a puzzlet. -Tudod esetleg, hogy kinek tartozott
a bátyád?-
Fai megrázta a fejét, -Nem tudom, talán az egyik maffia nagyfőnöknek.- a székem támlájának
dőltem és próbáltam a helyükre rendezni a gondolataimat. Végig kellett
gondolnom a következő lépést. Egy dologban biztos voltam: egy olyan ügybe keveredtem,
ami túlmutatott a kis hatókörön, a rendőrségtől kezdve az utcai bandákig benne
voltak. Sorrawit, a Khao Tom Mudos fiú is valószínűleg velük találkozott; úgy
látszik itt az idő rendelni abból az édességből.
***
Sorrawit boldog mosollyal az
arcán nyitott be a szobába. Az iskolai egyenruháját viselte: fehér ing, khaki
színű rövidnadrággal, a kezében pedig egy táska Khao Tom Mud volt, még több,
mint az előző alkalommal. Keresztbe tett lábbal vártam rá az asztalomnál.
-Üdv Doki.- Sorrawit összetette a kezeit és üdvözölt, intettem neki.
-Végeztél az iskolával?
Kicsit korán van.- mosolyogtam rá, mire félénkem megvakarta a tarkóját.
-Igen. Órák után egyből
mentem felvenni a Khao Tom Mudot.-
Ránéztem a táskára, -Nem
rendeltem ilyen sokat.-
A fiú elkezdett dadogni, -Csak... csak úgy adtuk őket... Anya azt mondta, hogy 2-t 1-ért akció
van.-
-Tényleg? Már azt
gondoltam, hogy kedvelsz engem és ezzel akartál lekenyerezni.- mondtam
mosolyogva.
Az arca természetes színe
pirosra változott, -Do.... doki.-
-Mit szólsz ahhoz, hogy
leteszed a táskát és beszélgetünk egy kicsit?- mutattam az előttem lévő
székre. Sorrawit félénken sétált hozzám és a táskát az asztalra rakva helyet
foglalt, -Hogy vagy? Még mindig fájnak a sebeid?- megfogtam a karját,
hogy ellenőrizhessem a sérüléseit.
-Ne... most már
nem.- az arca még mindig vörös volt.
-Hm, jobban néznek
ki.- a valószínűleg vastárgy okozta zúzódásokat figyeltem. -Kérdezhetek valamit? Ismered azokat az embereket, akik megvertek?-
A fiú elgondolkodott egy
pillanatra, -Igazából... talán. De ha elmondom, akkor ugye nem fognak
megint megverni?-
Kiegyenesedtem a széken,
amikor azt mondta, hogy talán, de nem igazán akart nekikezdeni a félelem miatt. -El tudod mondani?-
-Az egyiküket ismerem,
egy diákaz iskolából. Egy igazi bunkó, közel áll a kirúgáshoz. Ritkán jár be az
órákra, meg hasonlók. De a többieket nem ismerem.-
Bólintottam, -Tudod,
hogy kinek dolgoznak? Van egy Nagyfőnök?-
Sorrawit megrázta a fejét, -Nem tudom. Talán csak azért csináljak, mert az emberek félnek tőlük. Az egyik
barátom mesélte, hogy még a rendőrség sem csinál velük semmit. Bármit is
tesznek, mindig megússzák.-
-Értem, ez elég
kellemetlen. Elég sok betegem volt, akik hasonlóan jártak, mint te. Legyél
óvatos.- mondtam és előre hajolva megfogtam a combját, mire bennrekedt a
fiúban a levegő, -Ha megtudsz valami mást is, akkor el kell mondanod
nekem. Mint mondtam, sok hasonló esetem van mostanában és azt szeretném, ha a
pácienseim biztonságban lennének.-
Sorrawit egy nagy mosollyal
az arcán válaszolt, -Természetesen. Körbe kérdezem a barátaimat, hátha
tudnak valamit.-
***
Azon voltam, hogy elhagyjam a
Sürgősségi Osztályt, a falon lévő óra 16:45-öt mutatott. Amilyen hamar kiléptem
a szobából, megláttam a 'sofőrömet' nem messze az ajtótól. Minden ruhája fekete
volt.
-Miért dolgozol ma ilyen
későig?- kérdezte Tan, miközben a karját megpróbálta átvetni a vállamon. -Menjünk.-
Gyorsan elsétáltam mellőle,
hogy elkerüljem a kezét, így a mozdulata a levegőt érte, -Ilyenkor szoktam
végezni általában. De ha ez zavar téged, akkor egyedül is haza tudok
menni.- Tan gyorsan mellém érve elkapott.
-Azt hittem, hogy 4-kor
végzel, 5-kor kezdődnek az óráim, késésben vagyok.- ránézett az
okosórájára, úgy látszott, hogy neki ilyenekre is volt pénze. -Akarod,
hogy visszavigyelek? Vagy bejössz velem az iskolába?-
-Ha veled tartok, akkor
valószínűleg én fogok rád várni.- mondtam.
-Az emeleten van az
irodám, ott tudsz dolgozni, amíg rám vársz.- elértük az autót. -Tudom, hogy nem akarsz egyedül maradni.- nem tévedett. Amennyire
csak tudtam, elkerültem a magányt. Tan kinyitotta az ajtót nekem.
Feljegyeztem a fejemben ezt a
gesztusát homlok ráncolva. -Beszélnünk kéne erről...-
Jelzett, hogy szálljak be, -Csak utánad Doki. Beszélhetünk az autóban, amiről csak akarsz.- amikor beültem, még be is csukta az ajtót. Tan körbesétált, majd beült a
sofőrülésre és kihajtottunk a parkolóból, -Miről is akartál beszélni?-
Felé fordultam, -Hetero
vagy, nem igaz?-
Tan zavarodottan pillantott
rám, majd vissza az útra, -Igen, hetero. Miért kérdezed?-
-Egy nem ferde hajlamú
férfi nem fogja meg a kezét egy másik férfinak, vagy öleli meg és nem nyitja ki
előtte az ajtót.-
Elmosolyodott, -Oh,
tényleg nem lehet?-
-Vagy minden férfit így
kezelsz? Egyáltalán megkérdezte tőled valaki, hogy meleg vagy-e?- bombáztam a kérdéseimmel.
-Nem csinálom ezt
mindenkivel. Csak veled akartam ezt csinálni.- egy pillanatra lefagyott. -És nem vagyok ferde hajlamú, a lányokat szeretem.-
Miért tűnt úgy, hogy a
viselkedése harcban állt a szavaival? -Akkor hagyd abba, hogy úgy kezelsz,
mint egy nőt. Nem tetszik.-
-Emlékeztess, hogy
hagyjam abba, ha túl messzire megyek. Néha felülkerekednek rajtam az
ösztöneim.-
Soha életemben nem akartam
még ennyire arcon ütni valakit. -Mindegy. Ami történt megtörtént.
Legközelebb figyelmeztetlek, ha elérem a határaimat.-
Tan felkuncogott, -Ez
így nem lesz jó, amúgy is össze vagy zárva velem.- megálltunk egy piros lámpánál.
Idegesen felsóhajtottam, -Nem nyomoztam ma, nem tudom hol kezdjek neki.
Arra gondoltam, hogy jobb lenne együtt csinálni. Találtál valami
információt?-
-Igen... találtam,- kinéztem az ablakon, -Van egy nyomom. Majd az óráid után
megbeszéljük.-
-Rendben.-
Tan leparkolt az út mentén
közel az iskolához. A diákokra pillantottam, akik szélvészként mentek be és ki
az épületben, ami magyarázta a hely sikerét, aztán a hely tulajdonosa felé
fordultam, -Mégis milyen csapdával csaltad ide ezeket a gyerekeket?-
-Nem csináltam semmit, a
thai oktatási rendszer hibája miatt jöttek ide. Azon diákok első generációjából
vagyok, akiknek végig kellett csinálniuk a 'Thaiföldi Felvételi Vizsgát', így
megértem, hogy ezek a fiatalok min mennek keresztül.- Tan egy pillanatra
megállt, -Te átmentél a felvételi vizsgán, igaz? Akkor te szerencsés
vagy.-
Kinyitottam az ajtót, -Igen, emiatt vedd figyelembe azt, hogy idősebb vagyok nálad. Mutass egy
kis tiszteletet felém.- többet akartam tudni róla, ki tudja, még valami
érdekesre is bukkanhatok. -Kitüntetéssel diplomáztál biokémiából, miért
döntöttél úgy, hogy iskolát nyitsz? Miért nem maradtál az egyetemen és kezdtél
neki egy kutatásnak, vagy lettél professzor?-
-Vissza akartam jönni a
szülővárosomba, hogy gondját viselhessem édesanyámnak.- Anya? Tan
említette, hogy néha meglátogatja őt. Kiszállt az autóból, -Folytassuk a
kis interjúnkat később. Még bőven lesz időnk beszélgetni, de most tanítanom
kell. Menj fel a 3. emeletre, a fehér ajtó az az irodám. Nyugodtan érezd magad
kényelemben, ha pedig turkálni akarsz a holmijaim közt, akkor tedd is őket
vissza a helyükre utána.-
Igaza volt, egyértelmű volt,
hogy kutakodni fogok a dolgai közt. Nem járhattam túl az eszén; intelligens
volt és ettől csak még zavarba ejtőbb volt a helyzet. Úgy döntöttem, hogy bízok
benne, de emlékeztetnem kellett magamat, hogy köze lehetett Jane halálához.
***
Nem működtek a kamerák?
Felkuncogtam. Nem voltam biztos, hogy hall engem. -Tényleg? Miért nem
vagyok meglepve?-
[-Mire gondolsz Dr. Bun?
Mik az eredményei a vértesztnek? Drogok, toxikus anyagok, vegyszerek? Van
bármi, ami bizonyítékként szolgálhat a halálánál?-]
-Minden eredmény negatív
lett, nincs túladagolás.- egy pillanatra megálltam -M...-
[-Igen?-]
-Gondolkodtam... az
gyanúmon, miszerint Janejirát megfojtották... Talán félreértelmeztem.-
[-Mi?-] M
felügyelő meglepődött a mondottaktól [-Mi a baj?-]
-Lehet, hogy... mégis
öngyilkosságot követett el.- alig akartak a szavak kijönni a számból. Ez
volt az első alkalom, hogy hazudtam M-nek, még ha telefonon is. -Amikor
Jane haldoklott... lehet, hogy megsértette magát és így keletkezett a komoly
sérülés.-
[-Oh francba! Dr. Bun,
bíztam az ítéletedben, már össze is állítottam egy nyomozati egységet.-] hallottam
rajta, hogy nagyon ideges [-Rendben, akkor ezt ne felejtsd el
beírni a boncolási jegyzőkönyvbe. Remélem, hogy nem lesz semmi probléma.-]
-Oké...- válaszoltam és bontottam a vonalat. Ilyen könnyű lett volna? Nem vette észre,
hogy valami nem stimmel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése