Until We Meet Again 1.kötet-Prológus

 

Az esőt és a folyamatosan dörgő villámokat kivéve, mindent halotti csönd borított. A vízcseppek folyamatosan ütötték a talajt. A szobában, a nyolcemeletes ház legfelső emeletén, két fiatal fiú egy vizes kanapén ült és karjaikkal egymást ölelték és próbáltak semmiféle hangot kiadni. A kisebbik fiú a másik mellkasának dőlve zokogott.

-Teljesen mindegy mi történik, minden rendben lesz.- vigasztalta a magasabb a neki dőlő fiút, holott belül a saját szíve is sírt kínjában.

-Ne hagyj el In.- suttogta egy hang.

-Shhh... együtt kell maradnunk Korn-  a fiatalabb hang folytatta, mindkét karjával szorosan átfogta szerelmét egy határozott ölelésbe.

Ez egy tiltott szerelem volt, mindkettőjük szülei ellenezték. Mindketten harcoltak és veszekedtek a családjukkal, de csak rontottak a helyzeten, végül megtiltották, hogy találkozzanak. De sikerült megszökniük. 

Korn megsimogatta az őt ölelő fiú véraláfutásos arcát. A szíve mélyén bűnösnek gondolta magát, mert ez a mindig vidám fiú miatta harcolt a szülei ellen, akik megütötték.

-Nagyon sajnálom In- suttogta halkan az alacsonyabb fülébe és megcsókolta a remegő fiú halántékát, hogy tudtára adja a szerelmét -Nagyon szeretlek. Mindig emlékezz erre!-

A fiú felnézett könnyes arcával -Ne mond ezt. Soha ne hagyj el Korn- mindkét kezével szorosan megragadta a szerelme felsőjét -Én mindig veled leszek, amíg tehetem. Örökre együtt!-

Egy villámcsapás, melyet fülsüketítő mennydörgés követett, sem tudta a két fiú figyelmét elterelni egymásról, megfeledkezve az esőről és a viharról. Korn megcsókolta In összeszorított ajkát, ami már elkékült a hidegtől és a félelemtől.

Bang!

A hatalmas ajtó hirtelen kivágódott és a két fiú felsikoltott.

-Engedd el! Cseszd meg, nem megmondtam, hogy nem találkozhatsz vele?!- a mérges hangja a berobbanó férfinak kifejezetten Kornhoz szólt.

-In, gyere ide!- a középkorú férfi közelebb ment a két remegő fiúhoz és elkezdte húzni a fiát, érezte az ellenállását, ezért a szerelmét ragadta meg.

-Apa, én szeretem P'Korn-t. Kérlek hadd maradhassunk együtt, kérlek!- próbált ellenkezni az apjával, a hangja megremegett a benne felgyülemlett érzelmektől.

-Azt gondolod, hogy ő jobb, mint a saját apád? Azt gondolod, hogy én kevésbé szeretlek?- In apja vicsorgott dühében. Megpróbálta megütni a fiát, de ütése egy másik testet ért, azét, aki megvédte.

-Ne üsd meg! Nem tett semmi rosszat. Nem követett el hibát. Sajnálom.- a fiatal fiú védelmezően szerelme köré fonta karját, védelmezve őt a saját családjától. Ügyetlenül, Korn megpróbálta felemelni a kezét a tisztelete jeléül, szemei megteltek könnyekkel és könyörgött.

-Én szeretem. Szeretjük egymást.-

-Idióta! Nincs szükségem a tiszteletedre!- a mérged férfi felvett egy rudat, ami a földön hevert és megütötte Kornt. Az ütés visszhangja olyan volt, mint a dörgések zaja kintről. 

-Apa.. Ne!!- sikoltotta In, amikor látta, hogy a szerelme vére elkezd lefolyni a fején. 

-Meg fog halni... Kérlek ne üsd meg P'Kornt!-

In apja mögött feltűnt édesanyja árnyéka is. Csendben követte férjét és végig nézte, ahogy folyamatosan üti a magasabb fiú, a fiának a szerelmét. Csöndben volt, szoborként állt. A fiúk tovább sikítottak, az egyik fájdalmában, a másik, hogy megállítsa apját.

-Korn! Fiam! Megmondtam hogy ne fajtalankodj ezzel a fiúval!- a dühös hang a másik férfihoz, Korn apjához tartozott.

-Rohadék, bántod a fiamat, mint egy bűnöző, de ő nem támad vissza. Én vagyok a te ellenséged itt!- Korn apja elhúzta onnan a fiút, a rúdtól, ami a sérülést okozta.

-Gyere! Azt gondolod, hogy félek a maffiacsaládodtól?- In apjának hangja üvöltésként hasított át a szoba sötétjén. -Ezért nem akarom, hogy bármi köze is legyen a fiamnak az olyan maffiavérűekhez, mint a fiad. Intouch, gyere el a gengszter kölykétől!-

A két férfi harcolni kezdtek, hogy a fiatalokat elválaszthassák egymástól, akik erősen kapaszkodtak a másikba, amíg a két férfi erejétől elzuhantak a padlón, majd fájdalmukban felkiáltottak, ahogy az érkezéstől a levegő kiszorult tüdejükből. A könnyező testek látványára a két apa abbahagyta a dulakodást.

Az eső odakint egyre csak zuhogott, úgy nőtt a feszültség a szobában. Korn végül belenézett szerelme szemeibe. A fény a bensőjében kezdett halványodni, ahogy eldöntötte, hogy feladja, de a szerelme ugyanolyan erős maradt, mint volt. Korn hirtelen megfordult az apja felé és meghajolt.

-Apa... sajnálom- a fiú odaugrott az apjához, megragadta a fegyverét és a halántékához emelte. Egy gyors mozdulattal meghúzta a ravaszt, de még előtte szeretetteljesen rámosolygott Intouchra.

-Szeretlek In!-

Bang!!

-P'Korn!!! P'...P"Korn!!!- Intouch sikoltása késként hasított a levegőbe. Mindenki teljes sokkban állt és nézték, ahogy a fiatal fiú magához öleli a szerelme véres testét szorosan. A történés sokkjában mindenki csendben volt a földön siránkozó fiút kivéve, aki próbálta elállítani a vérzést a másik fiú fején. De addigra Korn tekintete már az üresség homályába révedt.

-Szeretlek P'Korn- In sírva csókolta meg a halott szerelme ajkait -P' megígérted, azt mondtad, hogy mindig együtt leszünk-

In kicsi kezei remegtek, ahogy a test mellett az ujjai megtalálták a fegyvert, ami szerelme vesztét okozta. Intouch duzzadt szemei a fémet pásztázták, majd vissza Korn arcára, mintha csak még jobban az emlékezetébe akarná vésni.

-Fiam, ne!!- In apja rákiáltott, amikor észrevette fia kezében a fegyvert és látta az elhatározást a tekintetében.

Még egy lövés dördült az éjszaka viharában, akárcsak egy mennydörgés.

Még egy élet veszett oda, amikor a fiatalabb a szerelme testére borult, egy végső ölelésbe zárva szerelmüket.

Az eső hangja felerősödött.  Az édesanya sikolya még egyszer keresztülszelte a vihar hangját. Majd halálos csend borult le az éjre.