Until We Meet Again 1.kötet-29.fejezet

 

Örökre +18

A káosz után minden visszatért a normális kerékvágásba. A hosszú szünet alatt Pharm eldöntötte, hogy nem megy meglátogatni a családját Amerikában, helyette részt vesz az egyetem egyik kurzusán, hogy együtt lehessen a barátaival, ManNowval, Dellel és Teammel. Mivel a színjátszóklub kisfilmje második helyet ért el, jó néhány új taggal bővült a klub, emellett a Thai desszertklub is szerzett magának ezzel kis hírnevet és ők is szereztek néhány tagot.

Ma tartotta a desszertklub a bemutatót az új diákoknak, Pharm és a klubelnök megmutatták, hogy miként kell tökéletes rizst főzni, de a sok módszer a válogatáshoz, a mosáshoz, a forraláshoz kisebb káoszt okozott. A fiú minden egyes lépést részletesen elmagyarázott, aztán szélesen elmosolyodott, amikor megkóstolta. Személy szerint jobban érdekelte a thai desszertek elkészítésének megtanítása.

-Pharm, a kókusztej kész van.- mondta P'Dech, a jó felépítésű fiú, miközben fokozatosan adagolta a tejet a zseléhez. Pandanlével kevert kókuszkrémet készített éppen, aminek csak úgy áradt a csodás illata. -A pandanlét már kinyomkodtam a levelekből.- maga mellé húzta a zöld színű folyadékot.

Pharm a lére nézett és nem bírt nem felnevetni. Visszaemlékezett, amikor az idősebb segített kicsavarni a levelekből a levet, amíg minden koszos nem lett. -Ma megmutatom, hogy miként csináljatok olyan desszertet, amit általában délután fogyasztanak. Inthanin a neve, ez egy tradicionális étel, amit mostanában nehéz fellelni.- Pharm elkezdte elkeverni a tápiókalisztet a pandanlével, amíg a fehér anyag halványzöld nem lett. -Igazából nincs is nagyon szükség több hozzávalóra, de itt az a nehézség benne, hogy addig kell kevergetni a lisztet, amíg meg nem fő és ez sok idő lesz.- miután a liszt rendesen elkeveredett a lével, a puha keveréket egy rézserpenyőbe adagolta. A pandanlevél illata szétáradt a levegőben, mire a klubtagok gyomra korogni kezdett.

Az átlátszószerű anyagot könnyen lehetett keverni, amíg csomósodni nem kezdett és teljesen halovány zöldbe nem fordult. -Amikor a tészta áttetszővé kezd válni, vegyétek le a tűzről és tegyetek bele cukrot.- mondta, miközben hozzátette a cukrot és addig keverte a tésztát, amíg a kristályok fel nem olvadtak. -Miután kész, vegyétek ki a tésztát és rakjátok jégbe. A tészta le fog hűlni és megkeményedik.- eltette az anyagot és várta, hogy lehűljön, közben előkészítette a kis műanyag csészéket és az illatos kókusztejet beléjük tette. -Kanalazzátok bele óvatosan, csak egy kanálnyit.- megmosta a kezét, aztán az ujjaival belecsípett az átlátszó tésztába és belehelyezte a darabokat a csészékben lévő kókusztejbe. -Tegyetek hozzá kis kókuszt is és jeget, nagyon finom lesz.-

P'Dech beletette a jeget a kis edényekbe, mielőtt szétosztotta volna őket. A pandan illata és az édes ízek csábítóak voltak azoknak, akik most először ettek ilyet. A tészta és a kókusz majdnem olyan lágy volt, hogy meg sem kellett rágni. Páran felemelték a kezüket jelezve, hogy kérnek még, mire az összes elfogyott. Minden ki csésze eltűnt és a bemutató után mindenki lepihent. Pharm leült és kinyitotta a jegyzetfüzetét azon gondolkodva, hogy mit mutassanak be jövő héten. Amiatt, hogy a desszerteken és a klubtevékenységeken járt az agya, csak még inkább előtérbe kerültek az érzései.

Már majdnem három hónapja volt, hogy P'Dean utoljára mutatkozott előtte, de minden nap küldött neki üzeneteket általános dolgokról, mint például evés, alvás vagy éppen magáról. P'Dean P'Dean maradt, annak ellenére is, hogy megadta a teret gondolkozásra. Pharm minden egyes nap válaszolt az üzenetekre, néha még képet is küldött a desszertekről, mintha csak mostanában ismerkedtek volna meg. Team nagyon sokat ugratta, hogy úgy viselkednek egymással, mint akik flörtölnek.

-Pharm... Deannel még együtt vagytok, igaz?- Dech éppen az üres csészéket gyűjtötte össze, majd az alacsony fiúhoz sétált és megállt megellette; már egy jó ideje nem látta a fiú barátját feléjük, ami szokatlan volt tőlük, ráadásul Pharm sem emlegette.

Pharm lapozott a jegyzetfüzetben és az első oldalon talált egy nosztalgikus kézzel írt cetlit. Majdnem egy év után is megtartotta, amióta köszönetképpen kapott egy üveg narancslevet.

-P'Deannel sosem szakítottunk.- a 'szakítani' kifejezés nem jelentette azt, hogy messzire mennének egymástól, sem azt, hogy feladják és nem fognak kapcsolatba lépni, csak azt, hogy megadják egymásnak a megfelelő távolságot, hogy végiggondolják magukban az érzéseiket. -Mondd P'Dech, szerinted milyen desszertet csináljunk jövő héten?- gyorsan megváltoztatta a témát és inkább elkezdte kérdezgetni a seniort. Dech ellazította az eddig összevont szemöldökeit, aztán megsimogatta a junior fejét és a kezébe adott egy papírdarabot.

-Miért nem kérdezed meg azt, aki mindig megeszi őket?- Pharm felé bólintott lomhán.

A junior elvette a papírt, aztán ledermedt, amikor meglátta az ismerős kézírást rajta. 'Sosem felejtem.' Erősen összeszorította a száját és lehunyt szemekkel igyekezett visszatartani az arca felhevülését. -Már tudom mit csináljak.- a cetlit becsúsztatta a könyvbe, később a füzetlaphoz akarta ragasztani.

Dech felvont szemöldökkel mosolygott rá.

***

Csak pár nap volt hátra a nyári szünet végéig. 

Történt valami, ami sokkolta a baráti társaság tagjait; Del suttogva beismerte nekik, hogy randizik P'Alexszel. A gyönyörű szürkészöld szemű lány mosolyogva elmondta, hogy P'Alex először P'Deanről panaszkodni ment oda hozzá és titokban a gyenge pontjait akarta megtudni azzal, hogy közelebb kerül a húgához. Beszélgettek, veszekedtek és fokozatosan megismerték egymást, aztán megbeszéltek közös ebédeket, filmnézést, végül kezdték jól érzeni magukat egymás társaságában. Del közben észrevette, hogy a bátyja jól kijön Donnal és sokat szórakoznak együtt.

Amikor az egyik legjobb barátja kijelentette, hogy nem szingli többé, ManNow bevallotta, hogy beszélget az egyik fiúval az úszóklubból, aminek eredményképpen gyakran ellátogatott a klubba, hogy szurkoljon neki. Úgy szerezte meg a negyedéves seniort, mint valami ingyen ajándék. Team pedig elvigyorodott azon gondolkodva, hogy addig cukkolja a felsőbb-évesét, amíg kínosan nem kezdi érezni magát.

-Igaz is, Pharm.- kérdezte Team; hezitált, miközben a táskáját markolászva gondolkodott, hogy kinyissa e vagy ne.

-Huh?- az alacsony fiú felnézett a telefonjából.

-A desszertet, a Leum Kleunt, amit adtál... a tagok nagyon hálásak érte.- végül rávette magát, hogy kinyissa a táskáját és megevett három darab édességet, mielőtt szorosabban fogta volna a táskát.

-Oh.. uhm...- kissé elmosolyodott, aztán visszafordította a tekintetét az éppen felugró Line üzenetre, amin az ismerős desszert, a Leum Kleun volt. A sápadt bőre enyhe pirosas színt kezdett felvenni a P'Dean által küldött üzenet hatására; a szívverése azonnal felgyorsult.

***

A halvány álmában egy fiatal fiú állt a közelében. Megremegett, amikor felismerte. Az a kanapé... az asztal... soha nem felejtené el az emlékeiből... Korn és In lakása.

Pharm reszketni kezdett ijedtségében, nem állt készen újból látni azokat a szörnyű jeleneteket. Megijedt, ahogy meghallotta az ajtó nyitódását és elállt a lélegzete is, amikor valaki belépett a szobába... Egy magas fiú nevetve közeledett, miközben a Pharm mellett álló dühösen sietett az érkezőhöz. Veszekedtek egy darabig, mielőtt mosollyal az arcukon megölelték volna egymást.

P'Korn és Intouch...

Nem volt olyan kegyetlen emlék, amitől a fiatal fiúnak félnie kellett volna, helyette az egész helyzet sugárzott a boldogságtól. Ő maga is érezte az örömüket, amíg Intouch egyenesen a szemeibe nézett. Pharm jobbra és balra nézett, hogy megbizonyosodjon, In tényleg rá néz.

Intouch szorosan átölelte a szerelmét és a fejét a vállára döntötte, majd könnyezve, gyengéd mosollyal az arcán az előttük álló fiúra nézett. A szája mozgott, mintha beszélne, de nem jött ki hang, viszont így is elég volt Pharmnak. -Köszönöm-

A fú válasz helyett elmosolyodott, majd az előtte lévő kép fokozatosan halványulni kezdett. A szemeiből lassan lefolytak a könnyek a sápadt arcán, olyan volt a jelenet, mintha egy része távozott volna el belőle. Egy kis idő múlva a kép újra kitisztult, látta, hogy a szoba sarkában áll az ő általa szeretett fiú, aki gyengéd szemekkel nézett rá.

Végig gondolta, megkapta a válaszait; magabiztos volt abban, hogy ő tényleg szereti az idősebbet. -P'... Dean- szipogott.

Teljesen felébredt az álom hatása alól. A szobában sötét volt és csak az óra adott valami fényt, amin hajnali 2 volt. Megérintette az arcát, amin érezte a nedvességet.

-Olyan aranyos vagy ezekben a ruhákban.-

...

-Amikor csücsörítesz, akkor olyan vagy, mint egy gömbhal.-

...

-Már hosszú ideje várok rád... nem akarok többet.-

...

-Ígérd meg.-

...

-Szeretlek Pharm.-

...

-Pharm, ne menj sehova.-

Az elhangzott szavak emlékei suttogásként terjedtek a szoba levegőjében. A kezébe fogta az értékes ezüst bilétát, amit a párjától kapott. A könnyei nem álltak el, leperegtek a ruhájára is.

-Hova mehetnék...- Pharm elismételte  a saját szavait, -...amikor már hozzád tartozom.- az ujjai közt lévő ezüst láncot bámulta és visszagondolt akkorra, amikor meglátogatta P'Deant a kara épületében és a senior barátai cukkolták őket, akkor véletlenül vette el azt a vörös madzagot, ami Dean ujjára volt kötve.

-Tényleg összeilletek.- Eszébe jutottak ezek a szavak, ahogy a kezében lévő nyakláncot figyelte.

'Ha már elvágtuk a régi fonalat, akkor miért nem kötünk egy újat...?'

Kitakarózott és gyorsan kimászott az ágyból, majd felkapcsolta a lámpát, hogy megkeresse a kocsikulcsát és a telefonját; nem aggódott az idő miatt, most csak P'Deannel akart találkozni, hogy elmondja neki az érzéseit. Amikor megtalálta a dolgait, a bejárat felé sietett, de amikor kinyitotta az ajtót beleütközött egy izmos mellkasba és a lendülettől majdnem hanyatt esett, de szerencsére az előtte álló időben elkapta a karját. A fiatal fiú szemei nagyra nyíltak, amikor megpillantotta az éjszaka közepén érkező kilétét. A kulcsai és a mobilja leestek a földre, otthagyva őket azonnal a magas alak ölelésébe ugrott. -P'!- kiáltott fel, amikor a kezeivel megcsípte a másik arcát, hogy biztosra menjen ez nem álom. -Hiányoztál!- mondta, miközben a könnyeit törülgette. -Szeretlek, nagyon szeretlek P'!- ismételgette a szipogás közben.

Dean szorosan átölelte a szerelmét és érzelmekkel teli csókokat hintett a Nong arcára. Korábban arról álmodott, hogy Korn megöleli Intouchot, a pár boldogan mosolygott. Aztán Korn ráemelte a tekintetét mosolyogva, majd fokozatosan halványulni kezdett és Pharm vette át a helyét; Dean szíve összerándult. Az ismerős érzés elhatalmasodott felette, végül pedig nem bírta megállni, hogy ne vezessen azonnal a fiatalabbhoz. Nem akart tovább várni, már így is túl sok időt adott neki.

-Én is szeretlek, hiányoltalak.- mondta, miközben becsukta maga mögött az ajtót és visszacipelte a szobájába a juniort... nem bírta ki a várakozást, a száját addig nyomta a fiatalabb puha ajkaira, amíg a Nong kifogyott a levegőből és a szája piros nem lett.

-Tudom... sajnálom.- Pharm lehunyta a szemeit, amikor mindketten az ágyra zuhantak. A pizsamát a felette lévő fiú ügyesen lecsúsztatta a testéről. Az ajkai elnyíltak egymástól várva a másik nyelvét. Annyira akarták érezni a másikat, amennyire csak tudták.

Pharm kezei remegtek, ahogyan próbálta levenni a szerelme pólóját. Ahogy lekerült róluk minden ruha, az idősebb szorosan a karjai közé zárta a fiatalabbat.

Pharm mindenhol végigsimított az idősebb széles hátán. Dean kellemes illatának és érintések nosztalgikus hatására az egész teste felforrósodott. -Ah...- összevonta a szemöldökét amikor az idősebb forró ajkai lejjebb vándoroltak a szájáról a hasára. Dean megnyalta a bőrét és harapásnyomokat hagyott Pharm egész testén; addig kínozta a fiatalabb mellkasán lévő kis cseresznyéket, amíg pirosak nem lettek. -P'Dean...- a fiatalabb lélegzetvisszafojtva felnyögött és vággyal telve közelebb húzódott az idősebbhez ez pedig felbátorította a 'támadót'.

Elfordította a fejét és felkiáltott, amikor megérezte az idősebb nyelvét a hátsó bejáratánál, mire egyből felemelte a csípőjét és olyannyira zavarba jött, hogy nem mert a másik szemébe nézni. A teste megfeszült, amikor az idősebb ujjai helyett a nyelve  csúszott be. Dean addig maradt ott, amíg elég nedves nem volt lent a junior, aztán becsúsztatta az ujját, megérintve ezzel egy érzékeny pontot, mire Pharm ledermedt.

Dean a szájába vette a junior tagjának a hegyét, majd teljesen ráhajolt, miközben a fiatalabb hasát simogatta. Meg kellett állnia, amikor érezte, hogy a Nong szorítása erősödök az ujjai körül. "...Pharm."

-E... elég.- mondta a fiatalabb zavarttól pirosló arccal, majd dadogva folytatta, -P'... tedd be.- az ujjait kinyújtva akarta megérinteni az idősebb kemény tagját.

Dean lassan betolta magát a szűk nyílásába, mire Pharm erősen ráharapott a szájára, ami vérezni kezdett. Fájdalmas volt ugyan, de boldog volt, melegség terjedt szét az egész testében.

-Tarts... tarts erősen.- Pharm mindkét kezével belekapaszkodott a szerelme nyakába, az ujjbegyeit a vállaiba nyomta a fájdalom érzésére. Dean olyan mélyre hatolt, amennyire csak tudott, majd vett egy mély lélegzetet és várt. A karjaival megtartotta a fiatalabbat, amíg az közelebb nem húzódott hozzá, mintha a meleget kereste volna.

-Szerelem...- suttogta a mély hangján a Nong fülébe, aztán mozogni kezdett.

A keskeny ágy megnyikordult, ahogy a két fiú nyögések és suttogások közepette megmozdult. Pharm remegve a párnájába temette az arcát, hogy elfojtsa a nyögéseit és a kiáltásait, ahogy az idősebb folyton eltalálta az érzékeny pontját, amíg az fájni nem kezdett úgy, hogy nem bírta elviselni. A párja nagy mérete miatt kábult volt, de nem érezte úgy, hogy elég lenne.

-P'.. mélye... még mélyebben.- a fiatalabb nem igazán volt tudatában, hogy ettől a pár szótól a szerelme vágya csak fokozódni fog.

Dean széjjelebb tolta a Nong fehér combjait és lehajolva megcsókolta, hogy elhallgattassa. A nyelvét átvezette Pharm szájába minden részét felfedezve ott. A csókok hangjai kezdtek kínossá válni. A junior levezette a kezét, hogy megérintse az összekapcsolódott részüket, érezte a nedvességet és a heves mozdulatokat.

Olyan szorosan akarták egymást ölelte, ahogyan csak tudták...

Úgy akarták szeretni egymást, ahogyan csak tudták...

Pharm szorosan átölelte a szerelmét. Dean átkozódva érintette meg a fiatalabb piros ajkait, amikor megérezte, hogy a szorítás erősödik a tagja körül. Felgyorsította a mozgását, ezzel együtt a vállait markoló fiú nyögései is sűrűsödtek. Pharm arca vörös volt, nyögve sikította a párja nevét folyamatosan. -P'... P'Dean... uh... ahh!!!- hangosan felnyögött és zihálva utat engedett a felszabadultság érzésének. Az előtte lévő látvány elhomályosult. Becsukta a szemeit és nehezen vette a levegőt, érezte a hasán lévő meleg anyagot. Az idősebb tagja még mindig benne volt összekapcsolva őket.

-Rendben vagy?- Dean megcsókolta a fiatalabb izzadt arcát és megtartotta, hogy le tudjon feküdni az ágyra óvatosan. Ránézett az álmos fiúra, akinek a kezei azonnal fellendültek, hogy megölelje őt. 

-Karolj át.- kérte, hogy ne választódjanak el egymástól.

***

A fények kívülről áthatoltak a függönyön, Dean meghúzta a madzagot, hogy több világosság jusson be a szobába. Ő és Pharm nem aludtak utána, csak egymást figyelték és szavak helyett csókokat váltottak.

-Akarsz aludni?- simított rá Dean a fiatalabb felduzzadt szemeire, de Pharm megrázta a fejét és szorosan átölelte a szerelmét a meleget keresve. Az idősebb azt ígérte a juniornak, hogy a következő szemeszter kezdetéig egymás nyakán maradnak és Pharm már kezdett azon gondolkodni, hogy Del megint cukkolni fogja.

-Hiányoztál P'...- mondta lágyan, de az idősebb meghúzgálta az arcát, amitől bekönnyezett.

-Te voltál az, aki szünetet kért.- Dean dühös arcot vágott, mire a junior bebújt a takaró alá és kikukucskált alóla.

-Mert akkor... össze voltam zavarodva.- próbált kifogást keresni.

-És most?- a senior lefeküdt a hátára, miközben a Nongot magára húzta.

-Többé már nem.- Pharm szélesen elmosolyodott, -Szeretlek P'Dean.- feljebb kúszott és megcsókolta a szerelmét.

-Én is szeretlek.- megsimogatta a junior fejét, aztán ledermedt, ahogy hirtelen eszébe jutott valami. Felült és a fiatalabbat az ölébe húzta, -Három hónap az sok idő, úgyhogy sok mindent át tudtam gondolni.- az állát Pharm vállára támasztotta és átölelte. -Megváltoztattam a vezetéknevemet.-

-Huh?- Pharm szemei tágra nyíltak, aztán zavarodott kifejezéssel az arcán az idősebb felé fordult, -Megváltoztattad? Miért? Mire?- a hisztérikus megnyilvánulásra az idősebb elmosolyodott.

-Nem vagyok többé Ratthanon Wongnate, hanem Ratthanon Chatpokin.-

'Chatpokin...?'

-P'...- képtelen volt elhinni.

-Egy bocsánatkérés Intouch apja felé, amiért Innel...- egy csókot nyomott a Nong kézfejének hátuljára, -Ne sírj... shhh.-

Pharm a sírás közben majdnem elnevette magát, ahogy a párja igyekezett gyerekhez hasonlóan megnyugtatni, aztán lebiggyesztett szájjal átölelte az idősebbet. -Köszönöm...-

Dean gyengéden a hátát simogatta, a szemeivel az éjjeliszekrényt figyelte, ahol a pénztárcája feküdt. Kissé meglökte az ölében lévőt és bólintott neki, -Add ide a tárcámat.-

Habár össze volt zavarodva, Pharm kinyúlt érte, közben enyhén összevonta a szemöldökét, ahogyan megérezte a fájdalmat az dereka táján. A lábai közt lévő nedvesség érzete miatt az arca zavarában vörös lett. Úgy látszott, hogy az idősebb tudta miről van szó és óvatosan megmasszírozta. Pharm elvesztette a számolást, hogy hányszor csinálták az éjjel.

-Nyisd ki.- a fiatalabb nem gondolt semmire, csak kinyitotta a tárcát, hogy belenézzen; az arcán megmaradt a vörös árnyalat, amikor meglátta a régi post-itot.

-Tudtad, hogy én voltam?- úgy emlékezett, hogy azon a napon a könyvtárban nem hagyta rajta a nevét.

-Természetesen.- adott egy puszit a halántékára és a mellkasának döntötte a fiatalabbat, -Nyisd ki az érmetartót.-

Pharm felnyitotta a zsebet és próbálta kivenni  szűk helyről a benne lévő dolgot és amilyen hamar megérintette az ujjával, olyan hamar megállt és hezitálva a szerelmére nézett. -P'... Dean.-

-Vedd ki.- olyan gyengédséggel nézett a szemeibe, hogy a fiatalabb beleremegett. A végén az idősebb halászta ki belőle az ott rejlő tárgyat... Egy régi stílusú aranygyűrű volt. Az egyik oldalán egy betű volt belegravírozva. Pharm figyelte egy darabig, aztán a szíve emlékezni kezdett rá..., hogy sok idővel ezelőtt az ékszer hozzá tartozott... Intouch gyűrűje. -Nagymamától kaptam. A Chatpokin család gyűrűje mindig a legidősebb fiúra szállt és most én vagyok a legidősebb.- letette maga mellé a tárcáját ás lágy csókot nyomott a Nong kezére. -Nem tűnik soknak, de jelen pillanatban ez a legfontosabb és legértékesebb dolog, amim van.- a junior gyűrűsujjára csúsztatta az ékszert. Halványan elmosolyodott és szipogni kezdett, a könnyei pedig leperegtek a Nong kezére.

Pharm sietve átölelte az idősebbet és ő is utat engedett a könnyeinek. Az arcát a széles vállakba temette; nem tudta, hogy hogyan mutassa ki a másiknak, mennyire szereti.

-Miután mindketten lediplomázunk, költözzünk össze.- Dean gyengéden megsimogatta a hátát, a fiatalabb bólintott válaszként.

-Uhm.-

-Maradjunk örökre együtt.-

-Uhm.-

-És soha többé ne váljunk szét.-

-Többé már nem...-

'Megígérjük egymásnak, hogy addig keressük a másikat, míg újra nem találkozunk. Ígérjük meg, hogy örökké együtt leszünk.'

***

A diploma után Dean folytatta a tanulást még két évig a mesterfok megszerzéséért az egyetemen, majd az apja cégénél kezdett dolgozni. Erősen próbálta elsajátítani a munka minden részét, de nem volt különleges jog számára, hogy a munkahely tulajdonosának a fia. Megváltozott számára, hogy most rengeteg fontos ember volt az életében. Amikor ünnep volt, sosem felejtette el meglátogatni Pharmmal együtt Krit nagybácsit. Annak ellenére, hogy P'Sin mindig felidegesítette a cukkolással, boldog volt. Néha kölcsönkérte Korn könyveit, hogy elolvassa őket, talán hasonlóság is köztük az olvasás iránti szeretet.

Pharm számára a nagyapja halála után ott volt a végrendelet. A régi apartmanépület, az ottani föld és Korn és In közös lakása az ő tulajdonaként volt megjelölve. Krit nagybácsi és P'Ahn saját pénzből leromboltatta az épületet, hogy új házat építsenek oda. Pharm és Dean hosszú ideig veszekedtek az idősebbekkel, míg végül közös megegyezésre tudtak jutni. A szülők építettek egy kétemeletes házat a fiataloknak, de nem túl nagyot és Dean kölcsönkért pénzt az apjától, hogy ugyanazon a környéken építhessenek egy éttermet a szerelmének az ígéretéhez híven. Természetesen Pharm ragaszkodott ahhoz, hogy dolgozzon, hogy minél előbb visszaadhassa apósának a pénzt.

Miután Pharm is lediplomázott, minden készen állt egy új élethez. A középméretű thai étterem nem feküdt olyan mélyen a városban az 5-6 parkolóhelyével, a hely mindig vonzotta a tömeget, nem is kellett reklámozni; az étterem híre szájról szájra terjedt. A gyakori vendégek már előre foglaltak asztalt, hogy enni tudjanak az aprólékosan elkészített, ízletes ételekből. Bizonyos napokon a vendégek különleges, tradicionális thai desszerteket kóstolhattak meg, amik mindig hamar elfogytak; olyanokat szolgáltak fel ilyenkor, mint például Leum Gleun, Lookchub, Hom Hwan, Bulan Den Mehk, Phra Pai és a gyönyörűen díszített Chor Muang.

Nem volt nagy személyzet az étteremben és mindenki keményen dolgozott. Miután átadták egymásnak a tudásukat a konyhában, amíg magabiztosak nem lettek a készségek elsajátításában, lehetett egy kis nyugtuk. Pharmnak is fel kellett kelnie reggel 4-kor, hogy segítsen előkészíteni a konyhát és elkészítse a reggelit a párja számára.

***

-Uhm...- jött ki a nyöszörgés az ágyon fekvőből. A légkondicionáló miatt a levegő lehűlt. Dean kinyújtott karral megérintette az ágy másik felét, a szerelme valószínűleg nem olyan régen kelhetett fel.

A 28 éves fiatal férfi felkészítette magát a munkára, már csak a nyakkendőjét kellett megkötni és felvenni az öltönyt. Dean lesétált a lépcsőn a földszinten lévő konyha felé. A kávé és a reggeli illata gyorsabb léptekre ösztökélte.

-Felkeltél?- üdvözölte a konyhában sürgölődő fiú anélkül, hogy hátranézett volna. Kimerte a forró főtt rizst a lábasból és az asztalra tette.

-Igen.- Dean lehajolt és egy csókot adott a fiatalabb puha ajkaira, aztán leült és belekortyolt a kávéjába, aminek az ízét sokkal érettebbé tette a barna cukor. Miután Pharm sikeresen lediplomázott, a fiatalabb édesanyjának engedélyét kérte, hogy összeházasodhassanak, a nagyanyja pedig önként segített nekik elintézni mindent. Egy egyszerű ceremónia volt NewYorkban a szüleik és közeli barátaik jelenlétében, ahol mindenféle különösebb felhajtás nélkül feladták egymásra a gyűrűket, amik egyszerűek és nem éppen figyelemfelkeltőek voltak. De Pharm továbbra is hordta a Chatpokin család gyűrűjét, úgyhogy néha kissé problémás volt, amikor thai desszertet csinált és mindkét gyűrűt le kellett vennie.

Amikor a házat építették, akkor két hálószobát csináltattak és próbálták átköltöztetni hozzájuk P'Ahnt, de elutasította az ajánlatot azzal, hogy a végletekig szeretné gondját viselni a házának. Emiatt Pharm minden héten meglátogatta vagy elmentek együtt enni valahova. Egy másik szoba Pharm öccse számára volt fenntartva a Thaiföldre való visszatérésére. 

Néhány évvel később Del, aki színészként dolgozott, bejelentette a házasságát Alexszel, akivel már az egyetem óta együtt voltak. Egy darabig harcolt a két bátyjával, amíg azok fel nem adták és elfogadták a szomorú igazságot, hogy a húguk kirepül a családi fészekből.

ManNow légiutaskísérőként dolgozott, élvezte, hogy körbeutazza a világot és továbbra is együtt voltak az úszóklubbos seniorral.

Az úszóklub alelnöke a diploma után két évre Angliába lett küldve, hogy megcsinálja a mesterdiplomáját és 2 év után a tanulmányai befejezése után hazatért és beszállt a családi vállalkozásba. A szőke haját vissza kellett festenie feketére és a fülbevalóit ki kellett szednie, ami miatt hónapokig panaszkodott. Mindeközben Team csatlakozott a nemzeti úszócsapathoz és természetesen még most meg volt őrülve a chipsért.

-P'Dean, siess vagy elkésel.- mondta Pharm, amikor meglátta, hogy az idősebb folytatni akarja a rizs evését.

Pharm most 26 éves volt. Érettebbnek nézett ki, még határozottabb, még bátrabb volt és ami a legfontosabb, hogy még mohóbb lett olyannyira, hogy Deant sokszor fejfájás gyötörte a Nong egyre növekvő perverzségétől. De így is a lehető legjobban szerették egymást.

Dean az órájára nézett és, amikor meglátta, hogy milyen késő van gyorsabban kezdett enni.

-Ma Tom Yumot szeretnék enni. Oh, P'Sin és P'Sorn mondták, hogy ma átjönnek meglátogatni minket.- felállt az asztaltól és odaadta a nyakkendőjét a fiatalabbnak, hogy kösse meg. Pharm ügyesen megcsinálta, majd szélesen elmosolyodva megszólalt,

-Rendben, olyan helyes vagy. Akkor este megcsinálom a levest. Figyelj a munkádra.- lábujjhegyre állva adott egy puszit a szerelme állára, ami jó érzéssel töltötte el Deant és lehajolva meg akarta puszilni a fiatalabb nyelvének hegyét, de ellenállásba ütközött. Pharm sietve hátralépett és csillogó szemekkel rámosolygott. Dean felemelte az ujját, hogy figyelmeztethesse a fiatalabbat, de a Nong meglökte, hogy igyekezzen a munkába.

Az ezüst színű európai autó elhajtott otthonról. A diploma után a régi fekete autóját a szülei eladták és ajándékként azt adták helyette. Dean bekapcsolta a rádiót és ritmusra dobolt az ujjával a kormánykeréken. A bangkoki utca a szokásosan bedugult, de már megszokta; szerencsésnek mondhatta magát, amiért a háza nem volt messze az irodától.

A lámpa pirosra váltott, az időzítő 120 másodpercet mutatott.

Dean nekidőlt a háttámlának és boldogan dúdolta a dallamot. A mellette lévő telefon felvillant jelezve, hogy bejövő üzenete van. Megnyitotta az applikációt, enyhén felvonta a szemöldökét, majd elnevette magát, amikor meglátta, hogy a fiatalabb mit küldött neki.

-A kis bajkeverő.- melegség és szeretet töltötte meg a szívét. Tekintet nélkül, hogy mennyi év telt már el, az érzései sosem halványodtak... örökké szeretni fogja.

#Ph@arm# *fotót küldött*

Mint halványuló álom reggelente, mint egy legendás dal szövege,

Mint egy vörös fonal, ami szerelembe köt minket örökre,

Ha ebben az életben egymás oldalán maradni nem tudunk, 

Harcolni fogunk, hogy valóra váljon az álmunk,

Amikor újjászületünk, 

Legyen  szétszakíthatatlan szerelem köztünk.